Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-11-15 / 260. szám

1925. november 845. Spánc József valóban olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy be kellett! szállítani a kisvárdai kórházba, ahol Glatz járásbiró kihallgatta. Spánc különösen a fején sérült meg;súlyosan. A Majoros testvérek ellen súlyos testisértés büntettet miátt megindult az eljárás. Drága az oltóanyag. Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta, melyet az állattartó gazda közönség figyelmébe "ajánlunk. - Ez a kérdés kell, hogy komolyan foglalkoztassa a gazdaközönséget és az állattartó tulajdonosokat, mert llogy a mul'tbalh a még magas állatárak mellett; drágán kellett az állati oltóanyagot beszerezni, azt még meglehet magyarázni, de már most, (amikor is az állatárak esnek s jövőben is csak áresésnek vannak kitéve, nem tudom magamnak semmiképen megmagyarázni. Olcsóbb állatárak mellett minden körülmények között olcsóbb lehet az azokból kitermelt anyag előállítása is. Itt ugy! az állat, mint sérum árának párhuzamosan kell haladnia*, mert csak akkor tudják a termelő intézetek is az oltóanyag célját és rendeltetését helyesen a közcél használatának kiszolgáltatni. Hogy mennyire magasak az oltóanyagok Urai a mai állatárakhoz viszonyítva, mutatja azt' az alábbi eset ; hogy a baromfi kolerától megmentsem az állományom, oltásra határoztam el magamat, azonban nagy volt meglepetésem, mikor 72 köbcenti baromfi szérumért 150.000 korona körül kértek. Természetes elálltam annak megvételétől, mert láttam, hogy az állatállomány teljes negyedrészét kell szérumra feláldoznom. Hogy ilyen magas árak mellett mennyien visszaléphetnek az oltástól, azt ellehet kepzelni s igy mily nagy állatállomány mehet tönkre, mely óriási köz- és nemzetgazdasági kárt okoz. Nagyon sürgősnek látszik itt az illetékes gazdasági fórumoknak a főldmivelésügyi kormányhoz feliratot intézni, hogv a mai magas áron lévő állati oltóanyagok árát mindenkor az állatárakhoz mérten mérsékelje, hogy igy azt a gazdaközönség és az állattartó tulajdonosok minden legkisebb esetben tudHk használni. Nem kevésbé fontos volna még az oltóanyagokat nemcsak magánembereknek, hanemgazdasági hivataloknak is kellene árusítani, hogy igy minden túlhajtott árt meg volna akadályozva. Olcsóbb oltóanyag árakkal meg kellene valósítani a kötelező oltást is, mert hisz azt nem vélem hinni, hogy nem minden állattartó tulajdonos örömének adna kifejezést akkor, amikor állatállományának! megmentéséről van szó. A háború alatt Sze- « nes megyében láttam először, amifkor a járási állatorvos minden községet házról-házra járva orbánc ellen beoltotta a község sertésállományát. Tehát egy ilyen céltudatos és üdvös intenzív munkával mennyi és mennyi állatot lehetne az elhullástól mégmenteni, állatállományunkat pedig jóval magasabb mennyiségre felemelni. nagyajtai Körmötzy Imre Angol kritika a inason! békeszerződésről, a fegyverkezési lázról s a szerződések revíziójáról. Magyar Távirati Iroda jelentése: Londonból jelentik a Magyar Távirati Irodának: «Ezek az eseményteljes évek» («These eventfut Years») cim alatt hatalmas könyv jelent meg az angol könyvpiacon, amely az elmúlt évtized, még pedig elsősorban a világháború, valamint a háborút követő korszak történetével 'foglalkozik. A munKafártak sorában valamennyi hadviselő álfámból, tehát a volt középponti hatalmakból is több vezető államférfiú, továbbá mindkét táborból számos hadvezér és szakember szerepel. A szerkesztést J. Garvin, az Observer főszerkesztője végezte. Garvin, aki egyike a legbefolyásosabb angol újságíróknak, maga irta a bevezetést, amelyben világtörténelmi szempontból öszszefoglalja a lefolyt korszak végső eredményeit. Ez a 200 oldalra terjedő fejezet végső következtetéséPOL Szombaton 5, 7 és 9 órakor Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Hott Gibson a két csoda lovával Elrabolt menyasszony (Pillangós bandita) — Izgalmas kalandod a vadnyugat.n Raquel Meller, az ünnepelt tragikával A fehér cigányleány!! (Cirkusz gyermeke) — Kalandos filmregény. A hétköznapi S órás előadás félhelyárakkai. 1 Bezzeg bácsi dohányért küldött a | boltba. Ugy sírhattam volna akkor... A mamám engem is szeretne, ugy-e, Gyurika? — Szeretne. Nagyon szeretne. És te nem szeretel engem, Gyurika? Nem bántol soha sem, mint a többi fiuk. ____ — Nem tudom, Marika. De azt hiszem, hogy én csak sajnállak, mert árva vagy. — Te... Gyurika... segítsél nekem. Vezess 'el egy darabon és én elmegyek a «messzibe». Oda megyek egészen, ahol leér az ég és hátha ott megtalálom a mamámat. Eljössz velem egyszer, nagyon korán reggel. — Jó. De sok ennivalót kell majd vinni. Honnan veszel? — Mindennap elteszem a kenyeremet, amit reggel kapok. Gyurika nem tudott mit feleint Ő is sokszor el akart már menni odáig, "ahol leér az ég. A kut szája alá tette a kupát és tele húzta. Marika még most is ott kuporgott a fatönkön és a "kékre fázott kezecskéire lehelt. Szemei csillogtak az eljövendő boldogságok képzelésétől. Felállt és karjára vette a kupát. Gyurika ment vele egy darabon, azután visszatért. Marika égő arccal ért haza. — Mi lelt Mari — kérdezte tőle Bezzegné, talán képen vágott valaki? • — Nem bántott engem senki. Marika akkor éjjel sokat nyöszörgött és köhögött is. Bezzeg bácsi rá is rivalt, kőnehéz szavakat vágott a lázas gyermekhez. El is hallgatott a kis "leány. Pihegett. Reggel felé lámpát gyújtott Bezzegné és odament hozzá: — Mi lelt? Marika nem felelt, de furcsa könnyes mosolygással csillant az asszony felé a' szeme. Bezzegné •nagy dunyhát tett rá, hogy izzadjon. Marika némán tűrte. A bányatelep orvosa jött el délután. Vizes borogatást rendelt Marika mellére, hátára, mert — mondta — a kis lánynak tüdőgyulladása van. Bezzegné rakta is rá jó szívvel, mert szerette a kis leányt. De az ápolás dacára a betegség mind fojtóbb és kínzóbb lett. Gyurikához is eljutott a hir. Szerette volna megnézni Marikát, de mit felelne, ha kérdeznék ott tőle hqgy minek jött? Nem tehetett hát mást, mint mindennap leiment a "kúthoz háromszor Is, hogy nem gyógyult-e még meg Mariska s nem jött-e a kútra. Szerette volna neki megmondani, hogy ő szalonnát gyűjt az útra s hogy már tarisznya is van, amibe az ennivalót pakolják. De Marika nem jött. Egy este aztán már megunta Gyuri a sok hiába való ácsorgást. Elment a Marikáék ablaka alá. Felágaskodott és benézett. A párás ablakon cseppek futottak alá s ezeknek remegő atjain át szóródott a fény az udvarra. Sokan voltak benn, Gyurikához kimorajlott a csendes beszéd sürü zsongása. 01y«n ünnepi, fekete és mégis fényes volt a szoba. Sok fény volt benn. Lobogós, ugrálós fények. Egyszer csak valaki odajött az ablakhoz — biztosan Bezzeg néni — és letörülte róla a párát. Most már jól belátott Gyurika, A szoba közepén egy magas aszta. Ion feküdt Marika. Csupa fehér volt rajta minden és szépen simára fésült fején koszorú, mint a menyasszonyoknak. Gyurika ijedten, dermedten nézte Marikát, a szive nagyon vert es kiáltani szeretett volna 'és elfutni. De nem tudott semmit, csak nézte Marika mosolygós gyolcsfehér arcát s megenyhült az ijedelme. Azután szerette volna megsimogatni és megkérdezni tőle: — Marika, haza mentél? Jó otthon, Marika?! Elsompolygott az ablak alól. Csupa öröm volt benne. A Marika szerencséjének örült, Jlogy Marika nélküle is megtalálta az utat. Elment az égbe, az anyjához. Gyurika hazament, belépett a házba. Az anyja éppen a vacsorát tálalta. Gyurika neki is elujságolta: "arika ni meni! Édes anyám, Marika hazaben csaknem hallatlanul éles elitélésben részesiti a békeszerződéseket, amelyeket Garvin ázsiai bosszúállásnak, továbbá a Wilsonféie elvek és az antant részéről hirdetett hadi .célok kigunyolásának és eltorziíásának mond, A békeszerződések - igy folytatja — ab absurdum valósították meg a régi jelszót: Jaj a legyőzőt teknek! A kimerülés háborúja után a kimerülés békéje következett és Wilson 14 pontjából a kiábrándulás 14 pontja lett. A legnagyobb tragédia ebben az, hogy Amerika segítsége nélkül soha nem jöttek volna létre ilyen szétmarcangoló és vészterhes békeszerződések. A korábban elnyomott népek felszabadításával szemben áll az a tény, hogy az uj államok a kisebbségeket mind türelmetlenebbül kezelik és nyomják el, mint ahogy a legyőzöttek azelőtt tették. hurópát balkanizálták és számtalan kis töredékre rombolták szét, amelyek egymást kölcsönösen gyűlölik és egymás ellen kölcsönösen hadakoznak. Több uj irredenta problémát teremtettek, mintamenynyi régi irredenta problémát megoldottak. Az egész európai szárazföldön pusztán fegyveres erővel vívtak ki állásokat és területrészeket, éppen ezért ezt az állapotot a jövőben is csupán fegyveres erővel lehet fenntartani. Hamarosan ki fog tehát derülni, hogy az általános leszerelés, amit a háború főcéliának mondottak, nem egyéb rövid ideig tartó ábrándnál. Csupán a legyőzötteket fegyverezték le, akiket most a többiek egyre fokozódó fegyverkezéssel tartanak sakkban. Az uj nemzetek militarista és védvámos alapon rendezkedtek be. Mindenütt vámhivatalok nőttek ki gomba módjára a földből. A vasutvonalakat és a forgalmi viszonyokat teljesen összezilálták, amivel csaknem lehetetlenné tették a forgalmat Európában. Ehhez járultak még a békeszerződések borzalmas pénzügyi rendelkezései, amelyek a gazdasági talpraállást megakadályozták és a valutákat zűrzavaros állapotba döntötték. A mértéktelen területnagyobbitások és feldarabolások, az uj fölé- és alárendelések előbbutóbb uj háborúkra fognak vezetni, hacsak nem érvényesül az egész világon az újrarendezés és a kiegyenlítő igazságosság. Az egyes békeszerződések beható boncolása után Garvin a trianoni szerződésről is megsemmisítő ítéletet mond. Magyarországot, sok-sok évszázadnak ezt a büszke királyságát — írja — nemcsak ama területeitől rabolták meg, ahol idegen nemzetiségek túlnyomó számban éltek, hanem másutt is a magyar lakosságnak hasonlókép nagy tömegeit pusztán gazdasági vagy stratégiai okokból idegen uralom alá vetették. Valamennyi legyőzött nép közül a tehetséges, felsőbbséges magyar fajnak jutott ki a leggonoszabb sors. Németországhoz hasonlóan a magyarok is azon voltak, hogy az antantot megbékítsék és kikiáltották a köztársaságot, de ez mit sem használt. Kufi Béla, a szovjetmódszer tanítványa Budapestre jött, hogy ott egy kis Lenin szerepét játssza. Borzalmas karikatúrája volt a könyörtelen eredeünek. Ezerkilencszáztizenkilenc márciusában kikiáltották a proletár-diktatúrát ebben a mindenképen arisztokratikus államban. Valójában nem volt ez egyéb, mint Kun Béla diktatúrája egy maroknyi gyilkos élén. A magántulajdont és a kereskedelmet eltörölték, a jobb osztálybeliek házait kifosztották, az ellenállási kísérleteket véresen elnyomták. Ez a rémuralom csaknem öt hónapig — öt leírhatatlan és