Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-30 / 246. szám

1925. október 30. J^YöütidéK Diadal Mozgó 1925 október hó 29'éa és 30-án, csütörtökön és pénteken 5, 7 és 9órai kezdettel Mézeshetek a levegőben sgy kalandos repülfgép története fi felvonásban. Főszerepben : Al­Wilson .és Virginia Lee Corbin. A filmben előforduló pilóta bra­vúrok nam trükkfelvételek, hansia a vakságban végheiTitt é'etve­•zélyes légi mutatván)ok. Iramszarvas csodája (Az álmok muzsikusa) Szinmü 5 felvonásban. Jön: Jön: A szezon attrakciós újdonsága A BÖLCSŐDAL Felesége utáni bána­tában öngyilkos lett. Nyíregyháza, október 29. — A Nyirvidék tudósítójától. Mély részvétet keltő öngyilkos­ság lörtént a napokban Tiszalö­kön. Pár nappal ezelőtt temette el idős Magyar József tiszalöki lakos elhunyt feleségét. Az öreg ember nagyon szivére vette felesége halá­lát s a temetés napjától kezdve nem volt egy nyugodt pillanata sem, a búskomorság jelei mutatkoz­tak rajta, azonban senki sem sej­tette, hogy az idős ember végzetes tervet forgat a fejében. Huszonötö­dikén ismét nagyon neki eresztette a fejét a busulásnak s talán, hogy szándékát könnyebben végrehajt­hassa, egész nap ivott. £jjei, mikor minden elcsendesedett a ház körül, kiment az istállóba s felkötötte ma. gát egy gerendára. ~ Az öngyilkosságot hajnalban a fia vette észre, aki felkelt, hogy megetesse az állatokat. Bement gya nutlanul az istállóba, mécset gyúj­tott s a pisla mécsvilágnál elretten­ve vette észre a gerendáról lelógó merev testet. Fellármázta a házbe­lieket, akiknek segítségével levág­ta az öreget a kötélről, azonban az előhivott orvosi segítség sem tud­ta az öreg életuntat visszaadni az életnek. Az ügyészség, mivel bűn­cselekmény nem forgott fenn, az eltemetésre megadta az engedélyt. Fejszével fejbevágta a társát. Nyíregyháza, október 29. — A Nyirvidék tudósítójától. A Szakoly községhez tartozó Miklós-tanyán volt alkalmazásban Takács György és Vajda János bé­res. Három nappai ezelőtt történt, hogy a két béres között valami csekélységből kifolyólag ellentét fejlődött ki. A harag forrt mind­két legényben, mig végre marha­etetés közben tettekben is megnyi­latkozott. A két haragos összeszó­lalkozott s a felindulás hevében Takács György felkapott egy ke­zeügyébe eső fejszét s azzal ugy fejbe vágta Vajdát, hogy nyomban elborította a vér és összeesett. Sebe nyolc napon tul, de husz napon belül gyógyul. A csendőri jelen­tés alapján az ügyészség az eljárást rpeginaitotta. , Kifosztottak egy bökönyi házat a kóbor cigányok. A lopott holmi egy részét menekülés közben eldobták. A tetteseket eddig nem sikerült elfogni. Nyíregyháza, október 29. — A Nyirvidék tudósítójától. Október 20-án éjjei betörők jár­tak Bökönyben. Az eddig ismeret­len tettesek Dobrán György bökö­nyi lakos házát tisztelték meg láto­gatásukkal. Dobránék a ház hátsó szobájában aludtak s nem vették észre, hogy ezalatt az első szobában betörők járnak, akik az összes el­emelhető ágyneműt, vászon és ru­haneműt hatalmas batyukba csoma­golják s távoznak. A kár összege öt és fél millió koronát tett ki. A tettesek Bökönyből a jól sike­rült betörés után gyalogúton igye­keztek Hajduhadház felé. Alig tá­voztak azonban mintegy másfél ki­lométernyire Bökönytől, Dudás Pál és Kovács János mezőőrök ész­revették a gyanús karavánt, mely két asszonyból és egy férfiből ál­lott. A mezőőrök igazolására akar­ták szólítani a batyukkal megter­helt éjszakai utasokat, ezek azon­ban éltek a gyanúperrel, hogy könnyen baj lesz, a batyuk egyré­szét eldobták, hogy könnyebben menekülhessenek s futásnak ered­tek. A mezőőrök nem tudták el­csípni a menekülőket s az éjszakai nagy sötétségben személyleirást sem tudtak róluk szerezni. Megelé­gedtek tehát azzal, hogy az eldo­bott holmit vették őrizetbe. Ezáltal mintegy három és félmillió koro­na 'értékű ruhanemű visszakerült a károsult gazda birtokába. — A csendőrség erősen folytatja a nyo­mozást. Nagyon valószínűnek látszik, hogy kóborló cigányok kö­vették el a betörést s remény van reá, hogy rövidesen hurokra is ke­rülnek a tettesek. SZiGORUAII CSAKIS FELNŐTTEKNEK! Csütörtökön és pétiteken Luther Reed hires regénye Bigámia I (Az uri tolvaj) a gyönyör eszeveszett hajszolásában tobzódó fiatal asszony drámája 11! Csakis felnőiteknek. Az Apollóban. Tiltakoznak az iparosok a kőtelező könyvvezetés ellen. Sérelmesnek tartiák a kötelező könyvvezetést. Serkenteni kell a jövő iparos-generációt a tannlásra. Csak intelligens iparososztály küzdhet sikeresen az iparosság érdekeiért. Országszerte tiltakoznak az iparo-1 gárok olyan rétegénél, ahol a leg­sok a kötelező könyvvezetés eden, sőt egyik tekintélyes altóldi város iparosai küldöttségileg tisztelegtek a pénzügyminiszter előtt, memo­randumot nyújtva át ezalkalom­mal, melyben a miniszter jóindu­latú támogatását kérik a kötelező könyvvezetés eltörlése érdekében. Hogy iparosaink a jelenlegi sú­lyos gazdasági állapotokra való te­kintettel kérik a kötelező könyvve­zetés hatálytalanítását, mindenki előtt természetesnek tűnik fel, mert hiszen egyes ipari ágakban oly ne­héz munkaviszonyok vannak, hogy a könyvek beszerzése is csak áldo­zat árán eszközölhető, amennyiben munkaalkalom olyan kevés van, hogy az esetleg meglevő pár száz­ezer korona megtakarított pénznek minden feleslegesen kiadott ezer koronája gondott okoz a családfő­nek. Viszont megtudjuk érteni a pénz­ügyi kormány álláspontját is, mi­dőn azon igyekszik, hogy minden megengedhető mód felhasználásával mentül nagyobb összegű jövedelmet tudjon biztosítani az 1 államka^za ja­vára. Sajnálattal kell azonban megál­lapítanunk azon tagadhatatlan tényt hogy a jelenlegi gazdasági viszo­nyok mostohasága mellett hiábavaló minden óvintézkedés a2| adózó pol­ugyesebb finánc zseni.sem tud meg­felelő adóalapot felkutatni azon egyszerű okból — mert nincsen mit megadóztatni. A tiltakozásnak van még egy má­sik fájdalmasan hangzó érvelese i«. Azt mondják tiltakozásukban,, liogy a kisiparosok egy részének nincsen fneg a kellő, gyakorlottsága a köny­vek vezetésére. Ennél a pontnál ér­demes kissé megállani, mert ez olyan kitétel, amely látszólag jelen­téktelen ugyan, és mégis mélyen térinti a magyar kisiparosság zömé­nek kulturális elmaradotttságát, melynek legnagyobb okai éppen •maguk a kisiparosok. Tessék csak megfigyelni azokon a napokon kis­iparosaink túlnyomó részét, midőn tanoncaiknak iskolába kell mennie, hogy vajon hányat találunk közöt­tük, amelyik tanoncát kellő ko­molysággal fogja inteni, hogy az is­kolában látottakat és hallottakat igyekezzen emlékezetébe vésni, mert eljön majd az idő, mikor annak hasznát veendi. Ellenben merem ál­lítani, hogy nagyon sokszor vannak olyanok, kik nem a leggyengédebb hangon adnak kifejezést afeletti nem tetszésüknek, hogy éppen ak­kor mennek el tanoncaik az isko­lába, amikor egy; kis sürgős munka volna befejezni való és hull az áldás I vegyesen, hol tanoncra, hol az is-1 kólára. De sok keserves fohászko­dást hallottam pedig már nem egy tekintélyes kisiparostól, inikor e&y közönséges kis számlát, vagy egy jelentéktelen kis árajánlatot kellett kiállítania, s beleizzadva a nagy munkába, keservesen emlegette a tanonciskolában hasztalan játékkal eltöltött drága időt, a késői bánat hiábavaló szánom-bánomjával mondván, hogy haj ő azt tudta vol­na, hogy valamikor a maga mestere lesz, bizony nem töltötte volna hasz talan játékkal az időt, hanem erős akarattal, tudásvággyal és szorga­lommal megszerezte volna mindazo­kat az ismereteket, melyekre — most látja — az életben nagy szüksége van. És hogy mennyire szüksége van a kisiparosnak arra, hogy a saját maga kis szegénységét szá­mon tudja tartani; éppen napjaink­ban van a legtöbbet tanulságos példa amikor a trianoni határ fel­forgatta fenekestül az ország rend­jet s a tisztviselők is kényszerítve vannak az ide-oda vándorlásra s igy természetesen nem ismerve a helyi viszonyokat, néha bizony meg eshetik egyes helyeken laz a kis sze­rencsétlenség, hogy az adó kivetésé­ttél némi kis eltolódás mutatkozik — az adózó fél hátrányára, melyet aztán hosszas utánjárással, felebbe­zéssel lehet csak ismét a rendes me­derbe terelni, holott ha hiteles könyvvezetése van még a legkisebb iparosnak is, ennek felmutatása mellett nagyon sok kellemetlenség­től és időpazarlástól kiméli meg jrnagát is és a hivatalos egyéneket is Hogy ilyesmi elő ne forduljon, azt csak tanulással tudjuk elérni. — Tanulni nem szégypn; sokkal na­gypbb szégyen az, ha minduntalan korlátoltságunkat áruljuk el a leg­kisebb dolgoknál is. Nekünk na­gyon sok mulasztást kell pótolnunk és kell, hogyt állandóan a szemeink előtt lebegjen a megcsonkított ma­gyar haza képe, melyet csakis erős akarattal, tudásvágyunk teljessé fo­kozásával és kulturális fölényünk­kel fogunk tudni ismét olyan nagy­gyá fejleszteni, amilyen volt. n—c. Feltárják az öngyil­kosság titkait. Az emberi sors titokzatos mély­ségeit talán sohasem fogjuk fel­tárni. De amint az emberiség öregszik s egyre gazdagabb lesz tapasztalatokban ezekből a titokza­tos mélységekből mind több és több világosodik meg előtte. Német tudósok most olyan ponton gyúj­tottak világosságot, ahol eddig . a legteljesebb, a legmegdöbbentőbb sötétség urálkodott. « | Miért lesznek öngyilkosok az emberek? Micsoda jellembeli tu­lajdonságok, a környezetnek mi­csoda hatásai birják rá az embere­ket arra, hogy eldobják maguktól az életet. Miért van, hogy az egyik a legszörnyűbb nyomorúságban is ragaszkodik hozzá, mig a másik a legtökéletesebb jólét közepette ha" jitja el magától? Senki sohasem tudott ezekre a kérdésekre komoly, igaz feleletet adni. S most német statisztikusok megbolygatták ezt a rejtélyes prob­lémát s a legérdekesebb, a legiz­gatóbb adatok valósággal kirajzot­tak kutatásaik nyomán. Statisztikai vizsgálataik a leg­szélesebb körűek s egész Európára kiterjeszkednek. A belőlük levon­ható következtetések igy úgyszól­ván döntő jelentésijek. A német tudósok első meglepő, szenzációsan ható eredménye, hogy az éghajlat és az öngyilkosság mathematikai összefüggésben álla­nak egymással. Ki tudták mutat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom