Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-25 / 242. szám

^fc ÉfjZuiii ii^ ii iiMfcMini M anJB ' JlYXBSIDÉE, 1925. október 25, neveznék. De a sok alchymistának is el lehetne venni a kedvét a szakvélemények adásától. Ki kiváncsi tz ő bölcsességükre ? Ott van a «Magyar országgyülés» által meghozott és a király által annak idején szentesitett törvény. Ez megállapítja az ötvözet minőségét, megállapítja a fedezetet, megállapít mindent, ami ezzel kapcsolatban szükséges. Ott van viszont a zürichi börze, amely, a mai papirkoronát, ugy értékeli, hogy abból százezer darab éppen egyenlő értékűnek van véve, a régi jó .aranykorona hétszeresével. Ez a két faktor az, amely ebbe a «kérdés»-be döntőleg belé szólani hivatott. Ez a két faktor egybehangzóan nyilatkozik, nincs tehát ok arra, hogy az uj alchymisták uj vegyületét eméssze még ez a nemzet. A magyar kormánynak, felhatalmazása alapján sarkára állva, meg kell állapítania, hogy a mai viszonyok is a legjobbnak mondják azt, amit a pénzügyminiszter is emiitett, hogy 100000 papírkorona egyenlő 7 aranykoronával. Azzal az aranykoronával, amelylyel a vámokat fizetjük, amelylyel adónkat számítják, amelynek számbavételével állami, törvényhatósági és községi "költségvetések is készülj, és amellyel a kereskedelem és*z ipar is számolni, kalkulálni, adni, venni és forgalmat lebonyolítani kiván. Életbe kell léptetni a régi becsületes, jó magyar pénzt. Az aranykoronát! Még pedig: sürgősen és rendeletileg. A régi törvényre támaszkodva. Az alchymisták, az ujak: hallgassanak és nyugodjanak megboldogult Wekerle helyességében! Pisszer János. _''x gummifüzót, has jT HZ l j kötőt, csipőszori tót, harisnya és melltartót mérték után készit legszebb és legizlésesebb kivitelben Régi fűzőt tisztit, javit és alakit gyorsan és pontosan Borgida Viktorné Körte-utca 2. sz. 5820 A szabolcsvármegyei agarász egylet november ötödikén elegy agár versenyt rendez. Nyíregyháza, október 24. — A Nyirvidék tudósítójától. A Szabolcsvármegyei AgarászEgylet a napokban bocsátotta ki meghívóját az 1925. november 5-én, !a nagykállói tarlón tartandó elegy agár versenyére. A versenyt az országos agarász szövetség szabályai szerint futtatják le. Bármely korú törzskönyvezett agárt be lehet nevezni a versenyre. Nevezési dij tagok részére 200.000 korona, nem tagoknak 400.000 korona. A nagy érdeklődés mellett megtartandó verseny két első győztese részére nagyértékü tiszteletdijat tűzött ki az egylet. Az első dij az > egyesület serlege, mely ötmillió ko- 1 rona értéket képvisel. A második dij egy három millió korona értéket képviselő tárgy. A versenyt megelőző napon, november 4-én este 6 órakor az egyesület gyűlést tart a Korona-szállóban, melynek végeztével az egyesület titkára, dr. Lázár Ferenc elfogadja a nevezéseket s utána megtartják az agárösszevetést. Ugyancsak 4-én este 8 órakor ismerkedési társasebéd lesz a Korona-szálló nagytermében. A versenyt szintén társasebéd fejezi be a Korona termeiben. A társasvacsorán való részvételi bejelentések, lakás, igény, lovak, agarak elhelyezésére szóló igények dr. Lázár Ferenc titkárhoz intézendők. LKOSSUTH LAJOS-UTCA 9. TEL.: J.154-70 t unyadi János természetes keserűvíz a világ összes országaiban a legkiválóbb hashajtónak van elismerve. 5 BUDAPEST LEGOLCSÓBB DÍVA THÚZ A '- ~ ELEGÁNS és DIVATOS CÓSTl/nÖMBOtL HAZÁTOKBAN. RUHÁMBAN ÉS BLOUSOKŰAM « l A vidéki adózók 75 százaléka nem fizeti adóját A pénzügyminiszter vidéki körútra indul az adófizetés zava rainak szabályozására. Budapestről jelentik: Hónapok [ Ságokat látogatja meg, ahová még óta köztudomásu, hogy különösen a vidéki pénzügyigazgatóságok területén az adózóknak mintegy hetvenöt százaléka nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének. A nagyarányú felebbezések következtében a pénzügyminiszter elhatározta, hogy vidéki körútra indul és a vidéki pénzügyigazgatóságok székhelyén személyesen tanulmányozza a helyi viszonyokat, hogy megtudja, mi az oka az adófizetők panaszainak s az adó nem fizetésének. A pénzügyminiszternek ezt az elhatározását elsősorban az érlelte meg, hogy a vármegyék közigazgatási bizottságai egymásután mondják ki az anyagi felelősséget az adófizetés lassúsága miatt Éppen emiatt a pénzügyminiszminiszter elsősorban a miskolci és a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóebben a hónapban várják A miskolci pénzügyigazgatóságra érkezett hirek szerint a pénzügyminiszter vidéki körutazása után nagyarányú reformok következnek be, főleg az adóelőírások terén. — Tudniillik a legtöbb panasz arra irányul, hogy a pénzügyigazgatóságokon a menekült tisztviselők a viszonyokat nem ismerve, ; ötletszerűen, lehetetlen adókat imák elő — olyanokat, amilyeneknek az előírása szinte képtelenségszámba m>ehet. Bud János mostani utazása után a kereseti adó és vagyonadó reformjára számítanak . (*) KIMARADT 35, 36-os lakkcipők 220.000 K-ért LICHTENBERG-nél. Mutató a téli divatból A «Nyirvidék» párisi munkatár" sától. Párisnak, a hagyományos idők divaturalkodójának kezéből az elmúlt esztendőben kiragadták a kormánypálcát és a Bois de Boulog ne és a Champs Elysée sétáló koszorúja, finom ujjai között sétapálcával angol dendik módjára — Uram bocsá' — még monoklival is, figyelte azt a furcsa szinhalmazt, amely az 1025—1926. év őszi és téli hírnökeként diadalmasan bukkant fel. A hölgyek ujjongva fordítanak hátat az egyenes, úgynevezett ingszabásu ruháknak és mintha egyszerre akarnák kiköszörülni női méltóságukon ejtett csorbát. Két" ségkivül segítségükre lesz e hadmüveletekben a szabómüvészek egész hada, akik megkönnyítik e frontáttörést legújabb szabású kreációkkal, természetesen zsákmányul ejtve szegényes pénztárcánk amúgy is szűkös tartalmát. E remekbe készülő alkotások affektált egyéni kilengései megterem tették a harangszabás stílusát. A háta néhol még a maradipárti hatszáz méteres háló süppeszti a I sajkát, maga alá temetve a ficán- , koló heringeket, Schollenokat, rá- j kokat. Olyan üvegesen, bambán meresztik a kocsonyás szemüket és olyan misztikusan tátognak, amint levegőre érnek. Ideges rángatózásuk közben uszonyuk és farkuk pikkelyes súrlódása valami különös, nyálkás hanggal ütődik egymáshoz. A pókhasú rákokat gyakorlott fogással kikapja az öreg és kosárba dobja. Ott egymást ollózva tülekednek, alulra iparkodva egyenkint külön-külön, hogy a fényesség elől meneküljenek. Á hálót bevonja. .Kinyújtózkodik, miközben felbecáüli a zsákmányt, oldalt fordított fejjel. Vállvonogatással mond valamit Jánnak, aki rábólint és behúzza evezőjét. Bökkerl bácsi kifeszíti a vitorlát, de szél nem fuj, még kis áramlat sem lehel. Vesztegelnek. Leül a csolnak végén, nézi a halakat, rákokat, néha belenyúl a vízbe, mintha megsimogatná, aztán fián pihen meg. Olyan a nézése, mint mikor tehén borjához fordul, ugy (nyalogatja a tekintetével. Járt meg csak a tüzcsikot figyeli, mely egyre jobban összezsugorodik keleten az égen s mikor tűzgolyóvá gömbölyödik és vörös pofával kibújik a végtelen kékségből, odahajol apja homokos, vizes kezéhez és megcsókolja. Az öreg leemeli kopott ernyős sapkáját, ősz feje kopasza kifényesedik a na- ' pon és tradiciós patinával mondja, mintha őseitől is örökölt jólesés volna lelkének: — Itt a holnap, fiam!... — Itt van megint! — ismétli (Ján és végig kigombolja barna bársony mellényét, mintha lelkét any- ; nyival is közelébb akarná juttatni az égi tűzhöz. — Lesz vagy ötvenkét font! — mondja Bökkerl bácsi, feltéve sapkáját. Vitorlához ül, hogy haza felé irányítsa. Ján hanyatfekszik és elmondja az álmát. Olyan lázasan beszél és ugy kicseng hangjából, hogy átéli újra képzeletben, amit szenderében látott, a matróz ruhát, a kapitányi sarzsit, a parancsnoki hidat, a nagy gőzhajón, a* zivatart és a tengert! Megint és mindég és újra a tengert! Egészen belepirul, mikor kimerülten, kijózanodva feleszmél: — Milyen kár, hogy megint csak álmodtam, apám!... és nézi az A. 5-öt, a kis, ingó-ringó, bizonytalan csolnakot, a már alig tátogó halakat és barnuló rákokat. Mintha mindez képzeletének összetöpörödött megvalósulása volna... és egy pillanatra csalódás ül az arcára. Talán most gondol először jövőjére ez a fiu! Nyers arcát eltorzítja a kultura megkivánása. Egészen bele vénül és amilyen kö" zel volt hozzá, olyan idegen mellette most a tenger, a primitív hatalmasságával. Bökkerl bácsi élvezettel irányítja csónakát és gyönyörködik benne uj és uj örömmel minden fordulásnál. Minden mozdulatában, mellyel a vitorlát forgatja, benne van, hogy mennyire nem bízik még mindig a nagy gőzhajókban, meg hogy ez az igazi, mert ezt régtől fogva használták az emberek! S mert, mikor múltjára gondol is, vitorláshoz fűződik minden öröme és kedves emléke, jövő reményét is csak hozzá tudja képzelni és fűzni. Most, hogy a legszebbet és legjobbat akarja mondani ezen az újra virradt forró reggelen, ami csupa uj életet és akarást áraszt mindenre, rájuk is, akik minden halászattal újra örülnek egymásnak és ugy, mint az uj napot, egymást is újra megtalálják, kint a szabad tengeren, csak azt suttogja buzdításul Jánnak, akit követni tud gondolatában: — Ez a tied lesz, fiam! Az öröklés egész súlya döng hangjában, ma is újra éppen ugy, mint tegnap, mert akkor is megmondta és Ján, mint aki visszazökkent ettől a szótól, belekábult a nagy reménységbe és tágranyilt szemmel nézi a hajót. Fekete, kopott és kicsi, a vitorlája foltozott és fakó, a halakban mán nincs élet. Már nem mozognak, csak a szaguk érzik és az elmúlásra emlékeztet, éppen ugy, minta rákok tülekedése, amint kikezdik egymást rémületükben. És ő mégis egy uj élet lázával mondja, amint szenvedéllyel belekap a vizbe: — Igazán! Az öreg gyönyörűséggel nézi és mikor Ján boldogan gyűri fel nádTágját és a vizbe ugrik, hogy partra vonja a csolnakot — csupa erő és munkabírás, amint nekilendül — az apák reménykedésével köszönti : — Jó reggelt, fiam! Mennyi m'inden zsibbad a jó reggeltjében! A parton kirakják a hálót a kis targoncára, Ján megmarkolja, amint hozta, de mielőtt vállára kapná a segitő szijjat, hogy feltolja, a deszkaösvényen még egyszer visszanéz a hömpölygő tengerre. Csak ugy csillog a napban minden fodrozása és mikor Bökkerl bácsi kocogó járásával rpellé telepedik, miközben tubákkal tölti kitágult cimpáját, találgatóan kérdi: — Mit csinálnak olyan országban, ahol nincsen tenger? Kérdésében benne van a jövője... és Bökkerl bácsi megnyugodtan, mosolyogva tüsszent. Nem tud most beszélni. Ján ezt is megérti, indul fel az útnak. Besüpped a kerék a fogás súlyától. Már nem nevet, nem reménykedik, nem örül a napnak. Belegörnyed a teherbe és egy magas buckánál magába motyogja: _— Hetvenhat font... aztán megint sokáig szótlanul mennek. D. Ringer Lili.