Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-13 / 231. szám

JÍYlMWÍHL 1925. október 13. Balkanizálódnánk ? »Szerbia sorsán«. Ezzel a cimmel irtam akkoriban, amikon a gyaláza­tos trianoni békeszerződés napfény­re került, de még alá nem íratták velünk. írtam pedig a csonkaország gazdasági sorsáról, látván azt a szójátékot rajtunk beteljesedni, amelyet a szerbekkel szemben egyik akkor még hatalmas külügyminisz­tere a »Gesammtmonarchie«-nak mondott a következőleg : »Und die Sau, falit bei Belgrád in die Donau !« \ Ez akkor azt jelentette, amit ma is, hogy a Száva Belgrádnál öm­lik a Dunába. Gazdaságpolitikai­lag pedig azt r hogy a szerb disznó, riem juthat Magyarországba, Belg­rádnál hullik el és dobhatják a Dunába, mert a vámsorompókat ott lezártuk. Osztrák parancsra, állat­egészségügyi vesztegzár cimén. Ez a sors ért bennünket, csonka­magyarokat is néhányszor. Most másfajta balkánizálódásról van szó. A megvesztegetésről. Ez is balkáni izii. Kezdtük megis­merni a háború alatt. Folytatták in praxi a bennünket megszállott oláhok : en gross-ban. Nem sike­rült nekik. Pedig igen nagy gya-" korlátúk volt benne. A megvesztegetés. Sikerül ott, ahol megvesztegethetők vannak. Ám itt nálunk, csonkamagyaroknál, vajmi ritkán sikerül ez. Igaz, olvasunk a lapokban esete­ket, de Istennek hála, főként olya­nokat, amelyek nem sikerültek. — Olyanokat, ahol a kísérletező bi­zony dutyiba kerül. Amikor a szabolcsi legújabb süte­tű megvesztegető kísérletről hallot­tam, szinte felkiáltottam, hogy nincs igaza annak, aki azt állítja, hogy balkánizálódunk. Mi történt ? Az, hogy egy ma­gyar pénzügyőri hivatalnokot kerek száz millióval igyekeztek megvesz­tegetni valamely szeszcsalás, csem­pészés dolgában, hogy'az a vizsgá­latot ugy vezesse le, hogy ne jöjjön a hatóság a csalás és az államkincs­tár kárának tudtára, ezzel leplezze <azt a mérhetetlen hasznot, amelyért százmilliót fizetni érdemes. A kísérlet nem sikerült, mert a pénzügyi tisztviselő leleplezte a megvesztegetést és a megvesztege­tő a rendőrség börtönébe került. Érdemes ezen gondolkodni. Száz millió magyar papírkorona annak a magyar tisztviselőnek nem kellett, aki még ma is nyomorúsá­gos fizetésből "kell, hogy tengesse az életet. Száz millió fekszik a rendőrségen mint bűnjel annak a tisztviselőnek becsületessége foly­tán, akinek százmillió egyszerre, talán sohasem is lesz, vagy' nem is volt birtokában, mint saját tulaj­dona, legfellebb ugy talán, hogy azt ő kezelhette. Olyan száz mil­liót adott át a hatóságnak, amelyről az talán soha tudomást nem szerez, tha a csalás leplezésére hajlandó lett volna. És éppen ezzel egyidőben olvas­tuk a budapesti törvényszéki iktató esetét, akit a lapok szerint kétmil­lióval kívántak megvesztegetni, de aki a megvesztegetőt rendőrkézre juttatta. Éppen ezek azok a tünetek és esetek, amelyek azt bizonyitjáK, hogy ellenkezőleg, éppen nem bal­kan izálódunk. Mit jelent a balkanizálódás ebben a tekintetben ? Tudjuk nagyon jól, hiszen szinte naponta halljuk meg­szállott területekről érkezett honfi­társainktól olvassuk az újságokból. Azt, hogy addig ugyan a balkáni köztisztviselő el nem intéz valami­lyen ügyet, amig a 1 megfelelő bak­s'ist le nem szurkolta a fél. Hallottuk és tudjuk, hogy addig vasúti kocsit az állomáson nem kaphatni a Balkánon, amig a meg­felelő kenőcsök ki nem fizettetnek. A biró, addig a perbe belé sem fog amig a baksist meg nem kapta és annak van igaza, akinek baksisa nagyobb. Nos hát nálunk ennek árnyéka is messzire van, nemhogy azt mond­hatnák mireánk, hogy balkanáziló­dunk. Mert csak akkor balkanizálód nánk ebben az irányban, ha a sok megvesztegető reá is találna a megvesztegethetőkre. De igaza van Szóló-nak. Balka­nizálódunk azon az oldalon, ahol feltételezik a magyar tisztviselőről hogy már annyira volna, hogy balkáni módor, lehet vele eljárni, hogy már szó nélkül megveszteget­hető. Mert ezt hiszik sokan, akik a megvesztegetést tekintik üzleti boldogulásuk alapjának­A megvesztegetni akarók oldalán igenis megvan a balkanizálódás. Hála azonban a magyar tisztvi­selői karnak, amely nyomorult fize­tési viszonyok között is intakt, be­csületére féltékeny, és sokkal job­ban szereti lerongyolt kis magyar hazáját, semhogy szolgálatába sze­gődjék azoknak, akik megvesztege­téssel igyekszenek ezt a kis ország­csonkot .pusztítani. Nem balkanizálódunk ! Hála Is­tennek ! P/SSZER JÁNOS. A nyíregyházi tűzoltók ünnepe. Nyíregyháza, október 12. A Nyir­vidék tudósítójától. Kedvező időben, szép számú és előkelő közönség jelenlétében ünne­pelte meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület a tizenötezredik őrség­váltást vasárnap a laktanya udva­rán. A jubiláris ünnepély reggel zenés ébresztővel vette kezdetét. A díszruhába öltözött tüzoitók a ka­tonazenekar hangjai mellett bejár­ják a yáros főbb utvonalait. Reggel 9 órától déli egy óráig urnagyüjtést tartottak, melynek eredménye 11 millió koronát tett ki. Az ünnepi diszgyakorlatot s a jubiláris őrség­váltást délután a fel négy órakor kezdődő ünnepéllyel tartották meg. A tűzoltó laktanya tágas udvarát előkelő közönség töltötte meg. Az udvar északi oldalánál két hosszú sorban a katonaság képviselői je­lennek meg Baur Nándor ezredes ezredparancsnok és Marsálek János csendőrőrnagy a csendőrség parancs nokának vezetése mellett. Soraikat élénken tarkítják a megjelent höl­gyek. A sor végénél Bencs Kálmán kormány-főtanácsos, polgármestert, az Önkéntes Tűzoltó Egyesület el­nökét látjuk. Az udvar keleti ré­szén alig lehet mozogni. A szines, eleven képet nyújtói tömeg soraiban ott találjuk Liptay Jenő gazdasági főtanácsost, Rimaszombathy Géza ny. pénzügy igazgatót, az egyesület volt főparancsnokát, Murányi László dr. ügyvédet, az egyesület alelnökét, Sasi Szabó László dr. kor­mányfőtanácsos, ügyvédet, Szohor Pál városi főjegyzőt, Kardos István kulturtanácsost, polgári társadal­munk számos kiválóságát. A mult és jelen megkapó képét jeleníti meg a ÜzenötezrediK őrségváltás alkal­mából az, hogy három olyan köz­tiszteletben álló polgártársunkat is ott látjuk az 1 ünnepélyen, akik jelen voltak az első őrségváltásnál is, mint annak az első őrségnek tagjai [ Ezek : Bogár Lajos ny. városi fő­jegyző, Tester Lajos és Statkievicz Román. Fél négy után pár perccel Antal János oktatóparancsnok jelentést tesz dr. Bencs Kálmán elnök előtt, aki megadja az engedélyt a diszgya­korlat megkezdésére. A gyakorlatok a legnagyobb pontossággal, simán a jelenlevők legnagyobb elismerése mellett mennek v<égbe. Kazár és Nácsik szakaszparancsnokok az ön­kéntes tűzoltókkal, Varga őrmester a hívatásos tűzoltókkal Antal János parancsnok pedig a teljes félszá­zaddal mutat be gyakorlatokat. — Mint igen érdekes dolgot fel kell jegyeznünk az ötös gyorsszerelést 30 mp. alatt, a visszaszerelést pedig 40 mp. alatt végezték. A hetes gyorsszerelés időpontjai ezek vol­tak : 45 mp. és 50 mp. Nagy tetszés kisérte a hivatásos tűzoltók egységes ötös gyorsszere­lést, melyet három géppel végez­tek s az első csoport 26 mp. alatt végezte el a szerelést, mig a vissza­szerelés 35 mp. alatt történt meg. Kiválóan sikerültek a mászó gya­korlatok, a mentési kísérletek s az első és második emeletről való pony­vába ugrások. Egy-egy szebb gya­korlatot a közönség szűnni nem akaró tetszésnyilvánítása kísérte. A gyakorlatok sikeres} bemutatása után diszmenetben elvonult a fél­század a jelenlevő közönség előtt, utána pedig megtartották az őrség­váltást. Az őrség felállása után a közön­ség egy része eltávozik, a nagyob­bik része pedig' hozzáfog a jó han­gulatban induló szórakozáshoz. Lacikonyha, szerencsehalászat. A Komáromv Károly villamossá­gi részvénytársaság igazgatójának szives áldozatkészségéből nappali világosságban tündöklő laktanya­udvaron az esti órákban megkezdő­dött a sikerült kis népünnr.epély. — Pálóczyné pompás lacikonyhája ki­tűnő illatával csábítja a falatozni óhajtókat, akik nehéz választás előtt állnak, minthogy az önkéntes szo­ba előcsarnokában Barth Antal hentesmester híres készítményei és rögtönzött vírslifőzője is csalogat­ja őket. Bent az étteremnek beren­dezett nagyteremben a Kovács Testvérek részesitik a vendégeket előzékeny kiszolgálásban. Cukrász és cukorkasátrak mindenfelé az udvaron, a laktanya egyik udvari helyisége pedig a Szerencse-halá­szat szórakoztatási céljaira van ügye sen berendezve és nagy közönséget vonz. Kétezer korona egy halászat és mindenkinek a horgára akad valami jóféle nyeremény tárgy. A legkisebb nyeremény is többet ér kétezer koronánál. BUNDÁT téli kabátot, felöltöt, öltönvöket legolcsóbb árban vásárolhat 9 Váradi Testvéreknél, Nyíregyháza, Bessenyei-tér 16. sz. 6158-6 Esite 6 órakor kezdődik a kabaré. A hivatásos tüzoitók laktanyája Thalia templomává magasztosul.— Csinos színpad, tiszta terem fogad­ja a nemes szórakozásra várako­zókat. Kár, hogy kicsi a terem. A férfiak udvariasan ugy oldják meg a kérdést, hogy az ülőhelyeket a hölgyeknek engedik át. Fellibben a függöny, Damuék nyitányt ját­szanak, majd Nagy Kálmán tűzoltó szavalni kezd. Waiter Géza dr. erre az alkalomra irt prológját adja elő hatásosan. Kitűnő szavaló Nagy­Kálmán, szines, érdekes előadásá­ban máskor is szívesen gyönyörkö­dünk. A hazafias gondolatoktól átszőtt, lelkes, tüzes költemény után két egyfelvonásos bohózatban megle­petve élvezzük önkéntes tűzoltóink játéktudását. Egy-egy alakításuk kilép a műkedvelői keretekből és ha tározott színészi tehetséget mutat. A Hóldkórosok cimü bohózat minden szereplője egyformán jó volt, amit legjobban "a közönség szűnni nem akaró jókedve és kaca­gása bizonyított. Palumby Gábor, Nagy Kálmán, Heiling Károly, Es­tók Sándor és Hagymási Sándor osztoznak a dicséretben és elisme­résben. Nemkülönben frenetikus sikert aratott a Fáni orvossága cimü helyzet komikumokban bővelkedő kis vigjáték, amelyet végig kacagott a közönség. Itt kedvesen tarkította a szereplőket Szabó Irénke, Ábra­hám Icuka és Szabó Margitka min­den dicséretre méltó, közvetlen, ügyes és természetes játéka. Mellet­tük Lackóvszky József, Blizmann József és Hagymásy Sándor mutat­ták be tudásukat és szereztek felejt­hetetlenül vidám perceket. Rövid szünet után Szilágyi Béla egyfelvonásos irredenta drámáját «Meghalt az Isten» adták elő. —­Maga a darab erős avatott kézzel, izzó magyar érzéssel megirt remek kis munka. A szereplők méltók voltak a darabhoz, játékuk a ko­moly kritikát is megállja. A lelkész szerepében Széles Béla és Popesku hadnagy személyében Rajtik István elsőrangút nyújtott. A magyar hon­leány szerepét Erdey Margitka megrázó erővel és a műkedvelői készséget messze túlszárnyaló játék­művészettel alakította, szavai, gesz­tusai közvetlen játéka hivatottság­ra vallanak. A percekig tartó tap­solásban és ismételteni előhívásban megnyilvánult óriási sikerben nagy részük volt Erdey Gyula, Bliz­mann József, Szatmáry György, — Csizák László, Heiling Károly és Hagymási Sándor értékes játéká­nak. Nagy Kálmán Kozma Andornak «Nyergeljetek!» cimü irredenta köl­teményének elszavalásával gyarapi­Minden reklám mellőzesével! TOM MIX EG AZ ERDO! Szerdától az Apollóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom