Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-11 / 230. szám

1925, október 11. 3 a kiképzett oktatók lelkes és ha­zafias összhangzó közös munká­jára van szükség, hogy a Levente­Egyesületek intézménye, a bennük lefektetett nemzeti gondolat az ál­talános köztudatba átvitessék, s a kitűzött nemzetépítő feladatának megfelelhessen. Az Apolló dupla szenzációja! r • aris lángokban (Villámsujtott város) Regény a borzalmak városából 6 felvonásban. V Mi történik a íocarnoi konferencián ? j Rudapfstre UTAZTÁBAN Chamberlain megvalósítja Németország második körülzárását ^ JÉKa^ tekintse meg >i II és BILL WILL (Diákélet Amerikában) Kis kamaszok nagy háborúja 6 ütközetben. w fel 1 1 Szombat, vasárnap az Apollóban, A «Nyirvidék» bécsi munkatársá­tól. A Íocarnoi külügyminiszteri kon­ferencia a hatalmas gazdasági világkrizis jegyében zajlik le. Az ántánt államférfiai soha­sem határozták volna el magukat, hogy szerződést kötnek a legyőzött Németországgal, ha az egyre rosz­szabbodó gazdasági viszonyok nem kényszerítenek erre. Franciaország 3733 millió dollárral tartozik Ame­rikának. A francia kormány 62 esztendőn át kénytelen lesz az ál­lami bevételek tiz százalékát az Északamerikai Egyesült Államok­nak átengedni az adósság törlesz­tésére. Az angol kormány az utolsó esztendőben egyre-másra külpoli­tikai kudarcokat szenvedett. Német ország viszont a Dawes-terv első esztendejét 4.3 milliárd márkát ki­tevő deficites kereskedelmi mérleg­gel zárja le. A békekötés hetedik esztendejében újra ott tartunk, ahol 1918-ban, a külügyminiszterek ismét összejönnek tanácskozni a bé kéről. A konferencián kétségkívül gazdasági okok fognak dönteni a határozatok meghozatalánál. A német iparban jelentős átcso­portosulás van folyamatban. — A Stinnes-koncern összeomlása bebi­zonyította, hogy a kellő selejtezés és választék nélkül terjeszkedés csak az infláció idejében volt le­hetséges. A Stinnes-összeroppanás azon­ban nem gyakorol befolyást a német iparra, amely hatal­masabb, mint valaha­Kirsch professzor, a neves német nemzetgazdász kiszámította, hogy a német ipar kapacitása már elérte a háború előtti produkció nivóját. Ez azt jelenti, hogy a német ipar az eddigi deffenziv állásból offen­zívába mehet. * A német montániparban két mamut-blckk van alakulóban egy nyugati és egy keleti. A két tröszt, amely a közeli he­tekben hivatalosan is megalakul,, a birodalom azon részein terül el, amelyeknek sorsa szorosan össze­függésben áll a biztonsági paktum­mal: a Ruhrvidéken és Felső Szilé­ziában. A nyugati vagyis Ruhr-montán­tröszt magában fogja foglalni a Thyssen, Phönix, Rajna-Elba­Union (azelőtt a Stinnes-érdekelt­séghez tartozott Német-Luxembur­gi, Gelsenkircheni és Bochumi bá­nyamüvek), Rheinsthall és Krupp koncerneket. Ez az 5 koncern, ame­lyek mostan hatalmas trösztté tö­mörülnek, évenként 8 millió ton­na nyersacélt állit elő, ami több mint felét teszi ki egész Német­ország produkciójának. A tröszt elnöke Thyssen Fri­gyes, ügyvezető Vőgler vezérigazgató, az öreg Stinnes egykori jobbkeze lesz. A nyugati Ruth-tröszt pária­ként keleten megalakul a fel­sősziléziai montán-tröszt, amelynek első feladata az lesz, hogy az egyes társaságok rövid­lejáratú hiteleit hosszúlejáratú, nagy amerikai kölcsönné változ­tassa át. John Pierpont Morgan, aki ugyanazon napon, amikor a locarnói konferencia megkezdő­dött, Londonba érkezett, hajlandó ezt az üzletet megcsinálni. Ameri­kában már tárgyalt von Wielfeld volt .német amerikai nagykövettel, a Krupp-müvek jelenlegi igazgató­iával és mostan a hatalmas üz­let perfektuálása csak a locarnói konferencia eredményeitől függ. — Ha Morgan ugy látja, hogy kilátá­sa van új zavarokra és háborúra amelyek a montán-trösztöknek új nagy jövedelmeket jelentenek, úgy az üzlet kétségkívül létrejön. Stressemann német birodalmi külügyminiszterről közismert, hogy a német nagyipar érde­keinek képviselője. ö bizonyosan el fogja fogadni Chamberlain ravasz tervét, amely tulajdonképen Németország máso­dik körülzárását, de egyben Nagy­británnia hegemóniáját biztosítja a többi európai hatalmak felett. Chamberlain terve Franciaor­szág sakkbantartása Németor­szág által. Németország sakk­eszméletét. Szeme elhomályosodott verejték csapott ki homlokán és vi­tatkozó, erőszakos hangon! mondta: — Nem, nem igaz, itt nem fek­szik Beethoven! Azután lecsillapodott, nyugod­tan nézett körül és lágyan, utol­jára elmosolyodott. — Barátaim, — riadt fel hirte­len és a falnak támasztotta kezét — barátaim, most... most végein van! — A sápadt arcot elöntötte valami leírhatatlan üde,i fiatalos pi­rosság, azután lehanyatlott és las­sankint, mig lecsukódott a szeme, a halál rávonta merev, viaszkos maszkját. Életéről, arról a rövid harminc­egy esztendőről sokat lehetne be­szélni. Nála is azok a bajok hal­mozódtak haladhatása elé, amik kicsik és mert szembe nem merik máig megvannak minden nagy em­ber életében: hogy félnek tőlük a megtámadni, apró kis piszkálások­kal próbálják elkeseríteni' az idejét. Schubert annyira megedződött, hogy a szerény, érzékeny költő a legdurvább ellenfél lett, ha hozzá próbáltak férkőzni. A Bogner-ká­véházban történt egyszer; hogy né­hány zenekari zenészszel találko­zott, akik a «Kártnertor»-szinház­ból jöttek és kérték, komponáljon valamit az ő tervbevett konzert­jükre. Schubert nem akart. — Miért nem ? — kérdezte egyik. — Azt hiszem, Schubert ur, mi is vagyunk annnyik, mint ön! Mi is vagyunk olyan művészek. Egész Bécsben nem talál külömbet! Schubert dühösen itta ki a po­harát felállt ési hangosan kiáltotta: — Művészek?... Művészek?... Muzsikusok vagytok, semmi mások. Egyik része az a basjouba harap, a többi a pofáját fújja fel a va­dászkürtjén. Ezt nevezitek művé­szetnek? Mesterség, közönséges mesterség, amit csináltok, ami jöve­delmez s azzal punktum. Művészek ti?!... Én vagyok művész. Én,Schu­bert Ferenc, aki nagyot és szépet alkottam, amit ti fel sem fogtok, és aki még szebbeket fogok terem­teni. A legszebbeket! Kantátékat, quartetteket, operákat, szimfóniá­kat! Igen... Mertén nem vagyok az a «Lándler komponista», aminek a buta újságok mondanak! Nem­én... én Schubert vagyok! Igen. ö Schubert. A legnagyobb dalköltő, aki talán valaha élt és akinek a szivében az átok is dallá változott és akinek a kezében a bunkó is csak simogatni tudott. Mindenber érez és 1 minden hangjá­ban él. Miséiben is mindég lelki momentumok kifejezését keresi és mindent lírikus beállításban pró­bál hanggal megfesteni. Szinfóniái­ban is azok a részek, ahol elsza­badul a kötött formák követelései­től és csak maga beszél. Sok nehéz­TEKINTSE MEG késség és sok hosszadalmasság van néhol zenéjében, de mindenben az érzik, hogy mindenről többet akart mondani, mint amennyit időben ki tudott fejezni. Ezért nem hat min­den dolga egységesen. Ugy jött a muzsikába, mint egy varázsos lan­tos, aki uj hanggal, és uj hangu­latokkal szórta tele mindazt, ami körülötte volt. Méhe volt az érzé­seknek, aki a muzsika minden vi­rágjára rászállt, de aki nem vitt, hanem hozott mézet. Az ő Iehelle­tétől érzőbb lett? a dal, melegebb a "kantáték alaptónusa, áhítatosabba mise, dacára, hogy nem az aszké­zis soványságát festették harmóniái, közvetlenebb a kamarazene és egyé­nibb a hangszeres muzsika. Schu­bert tanított meg arra, hogy a zené­ben hogy kell a hétköznapi élet szomorúságait is szépnek látni és hogy büszkének kell lenni minden legtorzabb lényre is abban a pil­lanatban, ha él. Ezt a hallatlan tőkét, amitgrand­seigneuri gesztussal közénk do­bott. még aránylag nagyon keve­sen értékelik. De azok, akik meg­értik és megérzik Schubert lelki­világát — s ez a gárda napról­napra kell, högy növekedjék — mindég valami jóleső melegséggel nyitják ki képzeletben a lichtenthali szülőháza kis kapuját,, hogy az em­lékezés szeretete, ha csak pillana­tokra is, de besurranjon rajta. IV„ KOSSUTH LAJOS-UTCA 9. BUDAPES T L EGOL CSÓBB DIVATHÁZA­ELEGÁNS ÉS DIVATOS COSTUriÖHBU*, KÁBÁTOKBAN, RUHÁKBAN £s BLOUS OK BAH bantartása Franciaország által és végül Oroszország sakkban tartása Németország áltaj. Szóval a legzseniálisabb kölcsönös sakkbantartási szervezet, amely ezenkívül teljessé teszi a Francia­ország és Oroszország közé szorí­tott Németország elszigetelését. Stresemann mégis el fogja fo­gadni Chamberlain tervezetét, mert a német nagyipar igy kí­vánja. Locarnóban a külügyminiszterek a béke biztosításáról tárgyalnak, de ismét uj konfliktus magvait hin­tik el. Diáksztrájk Becske­reken. Sztrájkolnak a nyolcadikos gimnazisták. Újvidékről jelentik : Kínos eset történt a velikibecskereki gimná­ziumban, amelyről a mai napon hivatalosan a következő részleteket közölték : Szombaton délelőtt a harmadik és negyedik óra között, amikor a tanulók szüneten voltak, a lépcsőn csengetés után, a szolgálatban lé­vő tanár észrevette, hogy két tanuló rendetlenül jött fel a lépcsőkön az első emeletre. Az egyik tanulót már a korábbi szünetkor rendreutasítot­ta és mivel a rendetlenkedés meg­ismétlődött, kihívó viselkedéseik miatt Jovánovics tanár hozzá­juk lépett ési mindkettőt arcul ütöt­te. Abban a pillanatban Mestero­vics Gyula VIII., oszt. tanuló viszo­nozta az ütést és a tanárra kiáltott: »Tudja-e Ön, hogy VIII-os vagyok Nincs joga felpofozni engem«. A tanári kar ez ügyben értekezletet tartott, amelyen ugy határozott, hogy Mesterovics Gyurát a főgim­náziumból örökre kizárja. A döntést közölték a VIII. osztállyal, mire a tanulók elhagyták a termet és sztrájkba léptek. A diákok ezzel szemben igy mond ják el az esetet: A tanár első ütése után a tanuló, aki különben szor­galmas és jóravaló diák, megje­gyezte, hogy »Nincs jogában en­gem felpofozni, mert VIII-os va­gyok^ mire másodszor is arcul ütötte azzal, hogy »mit oktatsz a jogaim felől«. Erre a diák viszo­nozta az ütést. A tanári kar hatá­rozata, a tanulók szerint, elvágta a tanulás lehetőségét aj diák elől, aki­nek szegénysorsu szülei nem tud­ják más varosban a felszaporodott költségeket viselni. A sztrájkra vo­natkozólag kijelentették a diákok, hogy addig nem térnek vissza az iskola padjaiba, amig a közoktatás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom