Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-10-06 / 225. szám

1925. október 1. nagyszabású vármegyei leventéi versenyben menyilvánulni, e szép intézmény életképességének ujabb és ujabb tanujeleit. Ezzel összefüggő másik örvendetes eseménynek látom a nyíregyházi s vármegyebeli sportélet szinte váratlanul nagy s szebbnél-szebb versenyek keretében megnyilvánuló fellendülését, s a vármegyei tűzoltóság életteljesebb meg mozdulásait, melynek örvendetes megnyilvánulását képezte az augusz tus hó folyamán legszebb keretek közt lezajló ujfehértót tűzoltó ünnepély. Nem hagyhatom végül felemütes nélkül azt a körülményt sem, hogy a nyíregyházi nemzeti, alapon álló iparos és munkás csapat nagyszabású ünnepség keretében avatta fel uj nemzetiszínű selyem zászlóját. Alakulnak az iparosság körében a sport egyletek is. Mindamellett az ifjúsági örvendetes mozgalmak mellett s a vármegye közönségének elévülhetetlen, ér, ueme gyanánt, — az 1925—26. iskolai evre is sikerült megszerveznünk a már ötödik éven át oly szép eredményeket elért főiskolai diákseget-yakciot, mely a mult évben egy milliárd koronát jóval meghaladó áldozattal 217 szegénysorsu főiskolai Hallgatózlak s ez évben is kb. ugyanennyi szegény diáknak — tette es teszi maja lehetővé, hogy tanuljon, oklevélhez jusson, ne sorvadjon és. kedvetlenedjen el a korai kenyérgondok súlya alatt 3 hálás, hasznos és megbízható tagja lehessen az ország Középosztályának. : Ezek voltak nagy vonásokban azok a kiemelkedőbb irányelvek és mozzanatok, melyek a vai megye ez évi működésének közigazgatási, köz gazdasági és kulturális keretit megadták. ria az elért siker taián nem is volt mindig teljes arányban a jóakarattal' és Duzgalommal, ez nem szabad, hogy bárkit is eicsüggeszszen, vagy elkedvetlenítsen. A cél mindenesetre helyes, a lényeg az, hogy ne történjék mulasztás s a kishitűség ne szegje szárnyát azoknak a törekvéseknek, melyeknek eredménye el nem maradhat. V j ff fit* és rum co

mpositiók

f i^IIVUI szappanok, fogkefe, fogpaszta, kölnivizek és az összes e szakba vágó cikkekben a legrégibb és legolcsóbb beZ2- Viz-u. 3. sz. alatt, Földes R. T. Drogéria. — Telefon 148. szám. 5943-5 Apolló Ma hétfőn utoljára MACISTE legnagyobb filmje A fekete kancellár Előadások 7 és 9 órakor. •IMlllllMí lIWi II1 [ Ilim illIliim IIM HiiaillMI Október 6. Irta: Segesdy László Gyászos emlékezetű dátum, a magyar szabadságharc letiprásának dátuma. 1849. októberében letettük a szabadságért küzdő fegyvereinket az oroszok vezére előtt s az osztrákok hiúsága rettenetes bosszút állott Oörgei ezen gesztusáért. Tizenhárom magyar főtisk október 6-án halálával tizetett elégtételt az osztrák hiúságnak és az aradi vértanuk mártirsága örökre bevésődött a 'történelem gyászkeretes napjaiba. Az osztrák hiúsággal, melynek rettenetes áldozattal áldoztunk, már nem először adóztunk a szabadságunkért és kenyerünkért vivott harcban. De meg kell állapitani hogy azokban a harcokban, amelyekben az osztrákokkal kerültünk szembe, eddig még mindig mi huztuk a rövidebbet, bizonyos és következetesen megismétlődő taktikai hibák következtében. A szomorú és gyászos emlékezetű nap emlékűnKöe vésődött és nem akarunk most, az évforduló alkalmából részleteket feleleveníteni. De igenis, minden alkalmat föl kell használnunk arra, hogy beláttassuk az illetékesekkel azt a helytelen politikát negédességet, mellyel minduntalan az oszirák-német imperialista törekvésekhez dör» gölődznek. Akiknek nem elég szomorú példa október 6-ika, akiK nem látják még most sem tisztán a magyar nép szabadságra és függetlenségre törekvő lelkületét, azok óriási hibát követnek el, még akkor is, ha esetleg nem volnának ennek tudatában. A magyar szabadságharc eliiprása többé nem ismétlődhet meg. Ez a harc kiterjedt most ugy a belső, mint a külpolitikai, gazdasági és magánéleiünkre egyaránt. Csakhogy éppen ebben a szomoru visszaemlékezesben vesszük észre, hogy óriási terhek alatt roskadozunk és állandó szabadságharcunk vívmányai éppen most vannak a legnagyobb veszélyben. Összeomlott gazdasági életünk terheitől roskodozva, alig-alig érünk rá egyéb fontos problémákkal foglalkozni s a kenyer utáni erőfeszítésben észre sem vesszük az idők múlását. De a magyar szabadság; harc világosi letiprása fekete jelzőtáblaként áll előttünk mindörökre 3 ha agyon is hajszol bennünket a kényszerszerződések és néhol brutális oktrojok által reánk kényszeritett szomoru életünk, a nagy meghajszolásban is föl-föl pillantunk a figyelmeztető fekete táblára. Ha van nemzet a kontinensen, amely véresen, drágán és túlzottan fizetett a szabadságáért, akkor a magyar nemzet az, amely a legnagyobb árat fizette érte. Büszkeségünkkel, tudásunkkal, kultúránkkal, kis helyen összeszorulva ps bekerítve az ellenséges szándékú népek kordonától, most itt állunk magunkban és körömszakadtáig védjük a szabadságunkat. Azok az életerős tagok, melyeket a gyilkoló erőszak lemetszett Nagymagyarország testéről, nem multak el nyomtalanul, ellenkezően, még elszakítva is szervesen odatartoznak a megcsonkított testhez, mely élteti, táplálja és továbbra is neveli őket. És ezek az elszakított részek most százszorosan érzik és siratiák szabadságuk elvesztését és rabláncban görnyedező testük megmeg vonaglik a kétségbeesett erőfeszítéstől, mellyel talpraállniigyekeznek. Azon a napon, mikor az egymástól elszakított testvérek újra összetalálkoznak, ujult erővel fog föllobbanni a magyar szabadság világító fáklyája, hogy fényével behintse a sötétbe burkolt körülöttünk levő országok tehetetlen népeit. Most ezen a szomoru emlékezetű napon mindnyájan érezzük, hogy összetett erőnkkel való harcba indulásunkat siker fogja koronázni és ezen a szomoru napon üzenjük az ellenünk ágáló handabandázó és kicsinyes fegyverekkel küzdő ellenfeleinknek, hogy a magyar szabadságot többé letiporni nem lehet, mig egyetlenegy, öntudatos, büszke és erőskezű dolgos magyar ember él ezen a szép szomoru földön. Mezőgazdasági piacok Irta: lovag .Alanz György. Panaszkodnak a mezőgazdák, hogy terményeikei nem tudjak értékesíteni, nogy a városi piacok tul vannak zsuiolva és szamukra nincs hely, ahol piacra bocsássák a behozott tejet, vajat, gyümölcsöt és vetemény t. Kénytelenek, azt mondják, mindenükéi a falvakra kiutazó lovábbárusitóknak és kofaknak potomáron eladni, hogy nyakukon ne maradjon. A lovaDüárusitó pedig óriási uzsoraáron eladia a iogyasztoközönségnek. üs panaszkodnak a város fo gyaszioi is, hogy minden drágul, nogy nem lehet falusi terményeket lisziességes áron vásárolni, mert részint oly drága, hogy nem tudják megfizetni, részint pedig éppen akkor, mikor legtöbb van egy lerményből és legolcsóbb lehetne minden, kiviszik a nagykereskedők külföldre, a hazai piacok pedig üresek. Áruhiány nincs, fogyasztó van elég, tehát valami hiDa van mezőgazdasági értékesítő rendszerünkben, hogy ilyen panaszokat hallunk. Ez a hiba pedig abban rejlik, hogy a termelő és fogyasztó között nincs meg a közvetlen érintkezés. Vásárcsarnokaink tele vannak városi nagycégeknek, városi kofáknak tűikéivel, a falusi termelő pedig legjobb esetben a csarnoknak valamely zugában lesz eltűrve, többnyire azonban csak egyes vásárnapokon telepedhetik le az utcáknak járdája mellett, esőben, sárban, porban és piszokban, minden kirakati kényelem és berendezkedés nélkül. Azok, akiknek a városban már amúgy is megvan a jól menő üzletjük kényelmes üzlethelyiségekkelés azok, akiknek módjában van, hogy akár az utcán is egy időjárás, por és piszok ellen védő bódét felállítsanak, foglalják el a vásárcsarnokot, holott a faluról érkező termelőt ugyanazzal az áruval szabad ég alá utalják. Ne csodálkozzanak a városok, hogy drága az élelmiszer, hogy a továbbelárusitónak végtelen lancolata a falusi áraknak kétszeresét húzza a fogyasztóktól, hiszen ők maguk szolgaitatják ki magukat azoknak. Ne ankétezzenek a hatóságok és ne tanácskozzanak a városi nagykereskedőkkel és kofákkal afölött, hogy hogyan lehessen az árakat letörni, hiszen éppen azoknak tanácsát kérik, akik árdrágításból és láncolásból élnek és gazdagodnak. Inkább nyissák ki kapuikat, vásárcsarnokaikat a termelők seregeinek, szorítsák vissza a nagykereskedőt városi üzlethelyiségeibe, a kofát az őt megillető bódéba és tömegesen fognak megint, mint egykor, a falusi termelők megjelenni a piacon, több lesz a felhozatal és olcsóbb l»sz az élelem. • «A csarnokot a vidékneks jelszó ezelőtt pár évvel elhangzott Amerikának összes városaiban és ma csodálatos módon megváltozott ott a háború óta a piacok jellege. A falusiak megértetiék az idők jelét, szervezkedtek értékesítési szövetkezetekbe, kiküldik az egyes falvakból megbízottaikat a csarnokba hatalmas, [ól válogatott szállítmányokkal, leszállítják aii árakat a tovabbárusitók által élvezett haszonnak felével és igy megosztják ezt a hasznot a fogyasztóval. A csarnok ma ott tényleg a vidéké, a városi üzletek e mellett jól megélnek, mert bölcs belátással csak olyan cikkekkel bajlódnak, amelyeket a vidék nem hoz. A járda széléről pedig eltűntek az árusítók, mert ezekre semmi szükség nincs. A falusi szövetkezetek berendezkedtek a kötelező terményvizsgálatra, csak osztályozott, kifogástalan, minőségű termény kerülhet a piacra, a többi otthon marad, feldolgozásra, állatok -által való feletetésre kerül. Első tényezőként beállítják a közelfekvő városok élelmezését, másodiknak a főváros ellátását és csak harmadiknak marad a nagykereskedelem, amely a kivitelt szabályozza. Nem ankétekkel és tanácskozásokkal fogjuk a két érdekelt félnek panaszait orvosolni, hanem erélyes szervezkedéssel az egyik oldalról és tág látkörü megértéssel a másik oldalról. Lépjenek végre a városok a faluval közvetlen érintkezésbe, keressék a megoldást ott, ahol megtalálható, a városok vásárcsarnokainak átszervezésében és spekulatív elemektől való megtisztításában. Legyen a csarnok a jper zőgazdák uj otthona és piaca és a városi fogyasztóközönségnek olcsó és állandó élelemkamrája. Ez a .modern mezőgazdasági magánértékesitéssel együtt, amelyről egy másik cikkben lesz szó, hamarosan le fogja szállítani az árakat, megszünteü a drágaságot és véget vet annak az örökös mizériának, hogy a termelő terményeit nem tudja eladni. Ne panaszkodjunk örökké, hane ni gondolkodjunk és cselekedjünk! ) Mindennap kapható friss Tisza-i hal a Bessenyei-téri halcsarnokban Antalffy és Társa halászati R. T. nyíregyházi kirendeltségénél. 59532 — Letartóztattak egy hires londoni jósnőt* Londonból jelentik: A rendőrség letartóztatta Esteliét, a hires jósnőt, akit gyakran kerestek fel koronás királyok, nem is szólván a társadalmi élet számos kiváló ságáról. Estelle ellen csalás és szédelgés miatt indult meg az eljárás, miután állítólag szőrméket és gyémántokat csalt kí. Elfogatása nagy, szenzációt keltett, mert a jósnő a legelőkelőbb társaságok állandó tag ja volt. Bűnügyének tárgyalására megidézik Anglia több ngygs emberét.