Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-09-27 / 218. szám
544 jftfytkkibés; 1925. szeptember 30. KÖZGAZDASÁG. A lépfenéről, a lépfene bacillnsáról, a fertőzés különböző módjairól, a lépfene bacillns fertőző erejéről, a betegség tüneteiről, a fogékonyságról és a védekezés módjairól. Irta: totcsvai Bórt is Ferenc dr. A szegény embernek a sertés mellett leghasznosabb háziállatja a tehén. Ez a jószág az, amely családját egész éven át friss ,jo, egészséges tejjel ellátja, melynek allandó élvezete a fáradt testet felüdíti, a beteg testben pedig csodakat müvei A sápadt arcra piros szint, a bágyadt, kiégett szemekbe derűt fényt, napsugarat varázsol. A falusi gyerekek szinte öntudatlanul is érzik a tejnek ezen kiváló tulajdonságát, felragyog szemük ,midőn édesanyjuk a lep edényt a szegről leakasztja. Valoságos diadalmenetben kisérik anyjukat az istállóba, s alig várjak, hogy a habzó, meleg tejjel telt rózsás csuprot piciny piros ajkaikhoz emelhessék. Meg is becsüli a szegeny ember az ő tehénkéjét. Szorgalmasan gondozza, ápolja, s igyekszik megtartani minden körülményék között. Ezen törekvésében támogatja őket az államhatalom is. Az 1908. évi XLI. tc. 17. §-a értelmében ugyanis: «A végrehajtas alól ki vannak véve, és ennélfogva meg a végrehajtást szenvedőnek a beleegyezésével sem foglalhatók le: a Végrehajtást szenvedő választasa szerint: egy tehén, vagy negy juh, vagy négy kecske, vagy negy sertés, úgyszintén ezen allatok reszére ' félévi takarmány, szalma, alom, ezeknek hiányában pedig a lefoglalható készpénzből, a beszerzésükhöz szükséges_ osszeg.» , Ami tehát azt jelenti, hogy bekés viszonyok között nincs az a törvényes hatalom, mely a szegeny embert az ő tehénkéjétől, ezen drága kincsétől megfoszthatná. Ennek a szegény néposztalynak akarok elmondani egyet-mást az általam hallottak, olvasottak és tapasztaltak alapján arról a borzalmas betegségről, mely tehénkéjüket veszély ez tetii, amely évenként egyes helyeken a szarvasmarha állományt úgyszólván megtizedeli, s melynek nyomán oly sok keserű könny fakad. Ez: a szegény néposztály szívesen hallja mindazt^ ami az ő tehénkéjükkel összefüggésben van. Jól is teszik, ha figyelemmel kisérik ezeket a kérdéseket s aratáskor, csépléskor, és n^ís mezei munka alkalmával ezeket a kérdéseket vitatják meg, nem pedig elérhetetlen politikai ábrándok után futnak. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatása ugyanis a gazdasági ismeretek gyarapítását, ez viszont intenzivebb gazdálkodást, többtermelést, az anyagi jólét fokozását eredményezi. Ezenkívül előmozdital azt, hogy a magyar Szent Korona ismét a régi fényében felragyoghasson. A szarvasmarha veszélyes betegségének vidékenkénti elnevezése. A fentebb említett veszélyes betegsége a szarvasmarhának a lépfene, tudományos néven Antrax. Tiszaháti ember «vértá|yognak», a dunamelléki «sárga táíyognak», a somogyi juhász «rögzésnek» is nevezi. , 4 • " • Hunyadi János természetes keserűvíz székrekedésnél, emésztési zavaroknál gyors, biztos, enyhe hatású. A lépfene okozója. A lépfene okozója egy bakté. ium-faj, amit hasadó gombának is neveznek. A baktériumok nagyon kicsi, ezredmilliméterekkel merhető, szabad szemmel nem látható egy sejtü növényi élő lények, — gombák. Többféle baktérium van. A gömbölyűt kokkusznak, a pálcaalakut bacillusnakk, a csavaros, dugóhuzó kinézésű baktériumokat pedig spirillumok-nak nevezik. A lépfenét előidéző baktérium pálcika alakú, ezért azt bacillusnak nevezik. Latin neve: Baciilus anthrácis. Miböt áll a baktérium teste? Sigmond Eleknek Mezőgazdasa gi Cnémia cimü müvében olvashatjuk, hogy: A baktériumok részei: «sejttartalom, ami protoplazma és a sejt hártya, melyek anyaga cellulóz, továbbá lehetnek mozgó nyúlványai, u. n. ostorok, vagy a sejthártyát kocsonyás burok fedi.» Hogy szaporodik a lépfene bacillu sa? A lépfenét előidéző baciilus, ha bizonyos hosszúságra megnő, akkor harántul ketté hasad és szétválik, tehát egy bacillusból kettő lesz. Kedvező táplálkozási viszonyok között félóránkint ismétlődhet a ketté hasadás, ekként 10 óra alatt egyetlen bacillusból 1,000.000 fejlődhet. Esős, meleg időben legjobban szaporodik. Szaporodik a lépfene baciilus spóra képződés utján is. Ha ugyanis a táplálkozási feltételek nagyon kedvezőtlenné válnak, akkor a lépfene baciilus testében ovális testecske képződik, erős burokkal. Ezt az ovális testecskét nevezzük spórának. Tudományos kísérletezésekkel megállapították, hogy a spórák nagyon szívósak, a legellenállóbb élő lények. Dr. Hutyra szerint: «csak 100 százalékot meghaladó meleg, tartós napfény és erélyes fertőtlenítő szerek ölik meg őket, mig ilyen hatásoktól óva, éveken keresztül is életben maradnak.» Ha azután az időjárás kedvez nekik, vagyis, ha esős idő után ismét meleg idő jár, akkor a spórák kicsiráznak, s újra bacillusok lesznek belőlük és újra tovább szaporodnak hasadással. Hol fordul elő a lépfene bacillusa? Dr. Hutyra szerint: «A lépfene, mint talajbetegség, vizenyős, mocsaras vagy vizáradásoknak kitett területeken szokott előfordulni, és a kérődzők, valamint a lovak kokott a meleg évszakban, főleg esőzések után időrőt-időre tetemes veszteséget okoz. Magyarországon különösen az Alföldön honos.» Tormay Béla előadása szerint az ilyen fépfenével fertőzött területetet a gazdák «dögös» vagy «átkos» földnek nevezik. 1 Hogy fertőzi meg az állatot a lépfene bacillusa? Dr. Hutyra szerint: «A fertőzött talajon nőtt fű, széna, és más takarmány növények a hozzájuk ta{ >adó földrészecskék révén szintén ertőzve vannak spórákkal s ilyenek belekerülnek a kutakba és állóvizekbe is, ahol főképen az iszapban gyűlnek össze. Beteg állatok ürülékei, kibocsátott vére, szintúgy az elhullott állatok boncolásakor kiszabaduló testnedvek uj fertőzőanyagot juttatnak a talajba, mely ott időrőlidőre tovább szaporodik.)) «A takarmánnyal, eleseggel, vagy ivóvízzel a gyomorba került spórák sértetlenül haladnak át rajta, maja a bé/ alkalis tartalmában kicsirázna, a bacillusok a bél nyálkahártyájának felületén telepekké nőnek, benyomulnak annak csöves mirigyeibe s irmen a bél falának, nyirokréseibe, ahol savós — vérömIésén gyulladást indítanak meg. Később a záram ló nyirokkal belejutnak a vérbe és itt gyorsan elszaporodva azt elárasztják s ezzel a kezdetben heíybeli kóros folyamathoz általános vérfertőzés társul, mely rövid idő alatt megöli az állatot. Hogy fertőzheti meg még a lépfene az állatot? «Jóval ritkább a fertőzés a bőr, vagy valamely nyálkahártya sérülésén keresztül, s ez uton bacilluso kés spórák egyaránt idézhetik elő a betegséget.» «Szintén ritka a fertőzés légutakon keresztül spórákat tartalmazó por belehelése következtében.)) Vannak, akik abban a felfogásban vannak, hogy az állatok a friss gyeptörésnek a kígőzölgését belehelik, s ezáltal fertőződnek. Ez a hiedelem azonban tévedésen alaa hiedelem azonban tévedesen alapul, ily módon nincs lépfenés fertőzés. 'Mflői függ a baciilus fertőző ereje (vir ulentiája)? «Szivós vagy vastag burokba zárt bacillusok ellenállnak a testnedvek baktérium ölő hatásának, mig az olyanokat, melynek burka nagyon vékony vagy ha vastag is, de lágy és szétfolyó, a nedvek elölik és feloldják.» Fogékonyság a lépfene fertőzés iránt. Szintén Hutyra szerint: legérzékenyebb a fertőzés iránt a juh, a szarvasmarha és a ló, jóval kevésbé a sertés és a kutya. Fiatal, elkényeztetett, jól táplált állatok, könnyebben betegszenek meg, mint az idősek és edzettek. Testi kifáradás, kimelegedés, fehülés, és éhezés, szintúgy emésztési zavar csökkenti az ellenállást a fertőzéssel szemben. Megbetegszik-e minden állat, amelyben lépfene baciilus van? «Fertőzött legelőkön tartózkodó^ állatok bélsarában igen gyakran vannak spórák, anélkül, hogy az. állatok megbetegednének, de ha az ilyen lappangó fertőzöttség állapotában, az emiitett gyöngítő befolyások érik őket, akkor kifejlődik bennük a betegség.» A betegség tünetei: «Fertőzött takarmány vagy ivóvíz felvétele után a koros tünetek szarvasmarhákon és lovakon legkorábban 3 nap múlva, juhokon már 24 óra múlva mutatkoznak. Enyhe fertőzés esetén a lappangás jóval tovább is tarthat.» «Nagyon hevenyés esetekben Antrax acutissimus az addig látszólag egészséges állat hirtelen összeesik, nyálkahártyái szederjesek, lélekzése feltűnően nehéz, testnyílásaiból vér szivárog és rövid idő múlva, görcsök között elhull. Ily módon leginkább a juhok szoktak megbetegedni. Az Antrax acutus és subacutus, a lépfene szokásos alakja gyors hőemelkedéssel kezdődik (40—42 fok); a láz mindvégig magas marad, ennek ellenére azonban némely állatok, főleg a. szarvasmarhák, egy ideig élénkek is lehetnek és takarmányt is fogyasztanak, mig másokon reszketés, bágyadtság és étvágytalanság árulja el a lázas állapotot.» A szívverés és Iélekzés szapora, emésztési zavarok, lovaknál kolikái tünetek, kérődzőknél mérsékelt felfúvódás észlelhető. A bélsár véres, a vizelet sötét r némelykor véres. A tej elapad, véres. Néha anyakon, szügyön és a torok körül duzzanatok fejlődnek. Ezenkívül még más apróbb tünetek is észlelhetők. Védekezés. Védekezni lehet a betegség ellen ojtás által. Dr. Hutyra 4-féle oltási módot sorol föl. U. m.: 1. Védőojtás szeliditett tenyészettel. 2. Védőojtás spórás tenyészettel. 3. Védőojtás immunizáló vérsavóval. 4. Védőojtás immunizáló vérsavóval és tenyészettel. Ezek közül az ojtási módok közül az állatorvosnak kell a megfelelő fajtát kiválasztani, aszerint,, hogy egészséges vagy fertőzött állatokkal állunk-e szembe. Az állatok beoitása egy időre megvédi az állatokat az elhullástói Láttam fertőzött marhaállományt, ahol az elhullás az ojtás. után azonnal megszűnt. Meg kell tehát a szegény embernek is barátkozni az ojtás gondolatával, meg kell gondolni, hogy azzal a 25—30.000 koronával, amibe az ojtás kerül, milyen nagy értékű állatot véd meg a pusztulástól. Meg kell ezeket szívelni azoknak a nyirgyulaji embereknek is*, akik az év tavaszán hatóságilag elrendelt' lépfene elleni ojtást anynyira sérelmezték. Meg kell tanulni a szegény néposztálynak azt is, hogy az ilyen hatósági intézkedések nem az o zaklatásuk végett, hanem azért tétetnek, hogy annyira szeretett és dédelgetett tehénkéjüket az elhullás veszélyétől megóvják. A világhírű szabadalmazott Schöberl-ágy felülmúlhatatlan! r. ix,.. Schöberl Róbert udvari butormfirosnil nappal fotel! Budapest IV. kerület, Haris-köz 4 szám. Éjjel ág?! 5395