Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-27 / 218. szám

1925. szeptember 537. jsíyírvidék 11 a jóindulattól — célzások estek sta­firungra s a sajt és gyümölcsül tán az öregek oly diszkréten teleped­tek ki a verandára. A fiatalember annyit érzett, hogy faem teheti be a lábát annyi boldog­ság és szivmelengető reménység színhelyére. De abba se tudott be­lenyugodni ,hogy örökké a titok fátyola takarja el előle a szakítás okat. Nagyon tapintatosan, de acé­los szívóssággal kutatni, nyomozni kezdett hát s a napokban nagy ámulatára, még nagyobb fölhábo­(rodására a következőket tudta meg: Egyik délután a háztulajdonosé­kat valamelyik idősebb nőrokonuk látogatta meg. A sok szóbeszéd fo­lyamán sor került a fiatalok dol­gára is. — Igaz, hogy komoly szándékkal udvarol X. ur Babinak ? — kérdez­te a vendég. — A Szabónak már nyilatkozott — felelt a mama. — Aztán hozzáadnátok a lányo­tokat ? — Derék, jóravaló fiatalember­nek látszik s szép jövő vár rá. — Dehát ismeritek-e a jellemét lelkét ? Bizonyos-e, hogy boldoggá fogja tenni Babit ? — Csak gondoljuk. A lelkébe és a jövőbe nem láthatunk. — Pedig amikor mód van rá, hogy bizonyosat tudjatok, nem vol­na szabad elhamarkodni a dolgot, — mondta a vendégnénike," kavé­jába sokatmondóan kavargatva a cukrot. — És hogyan lehetne a bizonyo­sat megtudni ? — Hogyan. Hát grafologus ál­tal. Nem tudjátok, mi az a grafo­lógus ? Aki pár sor Írásból meg­mondja láthatatlanul bárkiről, hogy milyen a jelleme. Én mon­dom, hogy ne hamarkodjátok el a dolgot. Mit lehet tudni, hogy ki­ben mi lakik ? Képmutató ma az egész világ. Forduljatok grafoló­gushoz. A nénike, miután a gőböt igy be­adta, nyugodtan fölhajtotta maradék kávéját s távozott. A háztulajdo­nos és felesége egy ideig megpró­bálták elhessegetni a vén nőrokon által elplántált gyomot, de az mind erőszakoskodóbbá, zsarnokoskodób bá vált. Még álom közben is azt dú­dolta az öregek fülébe, hogy : »Nem kell elhamarkodni a dolgot, képmutató ma az egész világ«. Egy álmatlanul töltött éjszaka után elő­vették a fiatalember egy levelét, amelyben névnapi köszöntő volt Baba részére s fölküldték az egyik budapesti illusztrált hetilap grafo­lógusának. A válasz hamarosan ftiegjöítít s a fiatalemberről a követ­kező megállapításokat foglalta ma­gában : Az illető gyönge karakter. Ál­landó érzelmekre kép lelen: csél­csap természetű, könnyelmű, a legkomiszabb dolgokból sem csinál lelkiismereti kérdést, kapzsi. Emellett erőszakos, in­dulatod, brutális, de való énjét ügyesen tudja leleplezni, mig érdekei ugy kívánják• Amikor a hetilap megérkezett a mama felsikoltott, a papa pedig bo­szusan mormolta : — Ki hitte volna ? Olyan jóra­való, derék, jellemes embernek lát­szott. Aztán a családi tanács elhatározta, hogy Baba a fiatalember részére nem lesz többet otthon. Igy lett vége őszre annak, ami tavasszal jött. Természetesen a grafológus vé íeménye nem maradt titokban. Ba­ba nénikéi mindenkinek elmond­ták ,aki a szakítás oka iránt ér­deklődött. Igy nem volt nehéz ta­nukra szert tenni a fiatalembernek, aki elhatározta, hogy sajtó utján elkövetett durva becsületsértés ci­mén büntető följelentést tesz a grafológus, illetve a budapesti il­lusztrált hetilap ellen. A följelen­tést már be is adta s igy legköze­lebb érdekes tárgyalás keretében fog eldőlni, hogy grafológiai vé­leménnyel lehet-e becsületsértést elkövetni. Megjegyzendő, hogy az ö jelleme homlokegyenest ellen­kező a grafológus által produkált lelki fotográfiává!. A soproni dalosverseny főrendezője nyilatkozik a szövetségből kilépő dalosegyletekről. A «Nyirvidék» soproni tudósító­jától. Megirta a «Nyirvidék», hogy a Nyíregyházi Városi Dalegylet a soproni dalosverseny visszásságai miatt kilépett az Országos Dalos­szövetségből. Panaszaival t > nem egyedül áll a Városi Dalegylet, mert már előzőleg is számtalan helyről hangzott el súlyos kritika a soproni rendezőség és zsűri mű­ködése ellen. A Városi Dalegylet állásfoglalása, amelyet az egész or­szág dalos köreiben nagy érdeklő­déssel kisérnek, megszólalásra birta dr. Meiszner Ernő soproni ügyvédet, ki a dalverseny rendezé­sének élén állott. Meiszner az egyik soproni lapban többek között eze­ket mondotta: «Annak eldöntése, hogy az egyes egyesületek művészi teljesít­ményét a jury helyesen itéli-e meg vagy nem, nem tartozhatik más­ra, mint magára arra a juryre, mert kívülálló egyének, legfőképen pedig maguk az egyes versenyző egyesületek nem hivatottak annak elbírálására, vájjon az egyes egye­sületek művészi teljesítményei mi­lyen sorrendben sorozandók. És mégis az történik, hogy az illető érdekelt egyesületek állítják, hogy őket kellett volna jobbnak minő­síteni, mint ahogy azt a jury egy másik >—• bizonyára nem érdem­telen — egyesülettel szemben cse­lekedte. Ez a legnagyobb mértékű elfogódottságról tesz tanúságot és bizonyítja azt, hogy a sok egyesü­letben a saját maguk megbirálá­sának szükséges mértéke teljesen hiányzik. Már pedig elfogultsággal és elbizakodottsággal az igazságot keresni és megtalálni nem lehet. Hiszen például a Királydij ügyé­ben senki sem vitatja el a jury döntésének helyességét a Király­dij odaítélésére vonatkozólag. — A közvélemény csak ugy a pécsi da­lárdának ítélte oda, mint a jury. Már a második és harmadik hely felett nagy viták folytak és a kö­zönség véleménye megoszlott Eger Szeged között, de igen tekintélyes tábora volt "Debrecennek is. — Ebből világosan látható, hogy a laikus közönség ítélete és felfo­gása szemben áll a művészi bizott ság felfogásával. Az pedig nem le­het vitás, hogy a versenyt figyelem mel kisérő minden szempontot fi­gyelembe vevő bizottság Ítélete sokkal megbízhatóbb kell, hogy le­gyen és az is, mint a hozzá nem értők véleménynyilvánítása. Helytelen tehát, amikor egyes egyesületek, mint a Nyíregyházi Városi Dalegylet, sértett önérzetük­ben megbontják a magyar dalo­sok egységét. Ez az eljárás csak kárára lehet a magyar dalosügy hatalmas megindult fejlődésének. — Dalostestvéreink tehát csak akkor járnak el helyesen, ha félre téve a sértett önérzetet és hiúságot, a jö­vő versenyre a legkomolyabban készülnek és a soproni verseny eredményét ujabb, szebb és jobb művészi teljesítménnyel múlják fe­Iül.» (*) Kényszerkölcsön kötvényt vesz Nemes Sándor bank és váltó­üzlete Széchenyi-ut 7. 3x (*) Városi bunda, alig használt oroszbrobontir béléssel sürgősen eladó Simkóvics szűcsnél. 3x Nyíregyházi gyermekek! Ha meg akarjátok nézni magatokat, amint mult hétfőn a miniszter előtt elmasiroetatok, ugy jertek hétfőn és kedden délután a Városi Színházban tartrndó ifjúsági filmelőadásra és hívjátok meg az esti előadásokra kedves szülőiteket is. A filmen a következő részletek láthatók.: A minisztert váró tanuló ifjúság. A magyar ruhás lányok sorfala. A miniszter érkezése és üdvözlése. A tanuló ifjúság elvonulása a miniszter elctt. Ugyanekkor fogjátok látni az amerikai szabadságharc törté­netét tárgyaló filmet is. Belépődíj 5000 korona. AB előadások pontos idejét az iskolában tudjátok meg! «.2x Egy hónapi fogházra Ítéltek egy rakamazi gazdálkodót. Arcnlütttte a községi birót és tört-zúzott a fogdában. A «Nyirvidék» debreceni tudósí­tójától. Staiber György 37 éves rakamazi gazdálkodó október 28-án elment a vámospércsi nagyvásárra álla­tokat venni. Meg is vásárolt Berki Imre vámospércsi gazdától két da­rab ökröt és egy borjut s amint ez szokás, áldomást ittak rá. Kis idő nyúlva Staiber a vásárolt borjut jó haszonnal eladta. A nyereség örömére ismét áldomást ivott az uj vevővel. Ezután felment Berkivel a köz­ségházára, hogy a járlatokat át­írassa. Ekkorra azonban már töb­bet ívott a kelleténél, úgyannyira, hogy Csurka járlatkezelő előtt il­letlenül viselkedett. Csurka ezért ki­utasította Staibert az irodából. — Staiber ki is ment, de az ajtónál nem tudott tovább jutni. A köz­ségháza előtt lefeküdt és nyomban elaludt. Az emberek Tóth Sándor községi bíróért küldtek, hogy vi­tesse el onnan Staibert. — A bíró csakhamar megérkezett és ébreszt­getni kezdte az alvó embert. Staiber azonban dühös lett, hogy nem hagytáb aludni és mellen ragadva a birót, ugy vágta pofon, hogy az hanyatt esett. Közben megérkezett Timán Fe­renc csendőrörmester és be akar­ta Staibert vinni a fogdába. Bi­rokra keltek és Staiber a csendőrt is a földre teperte, közben a jegy­zői iroda ablakát bezúzta és "szidal­mazta a főbírót, mint a csendőr segítségére siető mészárost, akit többször meg is rúgott. A csendőr és a mészáros nagynehezen aztán megfékezték a dühöngő Staibert és becsukták a fogdába. Ahogy rázár­ták az ajtót, ismét dühöngeni kez­dett, szidta az elöljáróságot és a fogdában levő zászlót darabokra tépte. Nagynehezen aztán elaludt. Másnap nem tudott semmiről sem­mit és bocsánatot kért az inzultusért^ mondván, hogy az ital volt az oka mindennek. Ekkor azonban már megtettek el­lene a feljelentést. Csütörtökön tár­gyalta az ügyet dr. Lakatos Gá­bor büntető tanácsa a debreceni törvényszéken és a tanuk meghall­gatása után könnyű testi sértésben, kétrendbeli hatóság elleni erőszak és becsületsértés vétségében, vala­mint ingó vagyon rongálásában bű­nösnek mondta ki Staibert s egy hónapi fogházra és 500.000 korona pénzbüntetésre itélte. Az ítéletet ugy az ügyész, mint a vádlott meg­felebbezte . — Óriási ásatáscR Athénben. — Mint a Magyar Esperantó Hirlap értesül, 40 amerikai egyetem és fő­iskola kötött szerződést a görög kormánnyal az ókori athéni «agora» (piac) kiásatására. 100.000 embert kell onnan kitelepíteni s részükre uj lakást épittetni. Amerikában er­re is van még pénz! Eredeti párisi és bécsi bársony modell kalapok megérkeztek a debreceni nyíregyházi főraktárába (Luthor-u. 4. Ungár Lipót cég mellett). Ugyan­ott filc és Yelonr kalapok hihe­tetlen olcsó árban kaphatók. — Gyári átalakítás 40.000 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom