Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-25 / 216. szám

1925. szeptember 25. 3 Tanács, amit könnyelműség volna elfogadni A szociáldemokrata szakszervezetek határozata különös javaslatot vetett fel a gabonaárak olcsóbbitása érdekében. A szakszervezeti tanács ugyanis az olcsóság problémáját azon a módon kivánja megoldani, hogy a magyar gazdák egyszerre, sőt azonnal dobják piacra minden gabonakészletüket, mire az árak az óriási — szerintük «természetes» — kinálat következtében rohamosan esni fognak, olcsó lesz a liszt, a kenyér és minden egyéb. Meglepő, hogy a szocialisták, akik állandóan az alacsony munkabérek és a nagy munkanélküliség miatt panaszkodnak, attól várnák a megváltást, hogy mindennek az ára hirtelen, máról-holnapra lezuhanjon. Ne tudnák-e, hogy mi történnék, ha az árak az általuk elképzelt rohamossággal lefelé szédülnének? Minden vállalkozás egyszerre megállana, a pénz-szüke elképzelhetlen méreteket öltene, a vállalatok kénytelenek volnának egyrészt ugyancsak rohamosan leszállítani a munkabéreket, másrészt még rohamosabban (és igazán természetszerűen) elbocsátani munkástömegeiket, a kereskedik csődbe jutnának és általános gazdasági zűrzavar keletkeznék. Ami magasról «zuhan» alá, az porrá zúzódik, igy akarnák lezuhantatni a valamelyes gazdasági rend színvonaláról a gazdasági életet? És kinek volna haszna ebből az agyonzuzódásból, kik sepernék össze — mint mindig — az összetört gazdasági intézmények és emberek öszszezuzott porait? A nagy gazdasági felfordulások hasznát mindenkor csak a spekuláló tőke látja, amely például az árletörések katasztrófáiban összehorgássza a hajótöröttek értékeit, elraktározza és pénztaktikájával birtokba véve mindent, nem az áruk további olcsóságára, hanem immár újra való megdrágítására spekulál. A legkiválóbb szocialista tudósok is egyhangúan állapítják meg, hogy a nagytömegek csak akkor vannak végzetesen kiszolgáltatva a szükségleti cikkek szeszélyes drágulásának, ha a szükségleti cikkek nem a termelőktől, hanem a nagy tőkéktől és ennek továbbközvetitő szerveitől kerülhetnek tömegesen piacra». Trösztök, kartellek teszik igy rá a kezüket az árutömegekre és pedig sohasem a fogyasztók javára, hanem minél nagyobb nyereség biztosítása céljából. De tegyük fel, hogy a gazdák a gabonájukat egyszerre piacra vetnék és fele áron elkótyavetyélnék. Mi történnék ekkor? Az, hogy a gazda vásárlóképessége rendkívül •' megcsappanna. De ki vásárolna gépet, vásznat, csizmát, meg a töb- j bit, ha a gazdának nincs pénze? • És a gyár, meg a kereskedő hon- ' nan kapná a vevőket, miből és' hol foglalkoztathatnák a munkást meg a hivatalnokot? Senkinek sem olyan nagy érdeke, hogy mindenki jóllakjék, mint a gazdáknak, mert hiszen a gazda abból él, ha mindenki jóllakik. A mezőgazdaságnak az a törekvése, 'hogy a belső fogyasztóképesség növekedjék, mert csak igy számithat a legközelebb fekvő és legegészségesebb vásárlóképesség kialakulására. Hol van olyan termelési vállalkozás a világon, amely mások, a nagytömegek nyomorából élne meg? A mezőgazdaság fejlesztésének is egyetlen alapja az általános jólét és igy az lehet mindig, tehát most is a célja, hogy a 70 százalékra csökkent belföldi lisztfoKedves nyíregyházi közönség ! Mint az amerikai „Paramount filmgyár" starfa, ezennel van szerencsém meghívni Önöket, a legszenzációsabb tilmem Szeptember 29—30-án kedden és szerdán az Apollóban bemutatásra kerülő x Tőrvényen belül Francis Marion / » J * ' Aires í egény ének 6 / O U U ü $ U / T U m Remélem mindnyájan ott lesznek. A viszontlátásig üdvözli Önöket Norma Talmadge. gyasztást és a 60 százalékra apadt húsfogyasztást újból legalább is 100 százalékos színvonalára emeljék. Ezért lát szívesen a mezőgazdaság állami beruházást, építkezést s olcsóbbitó mozgalmakat, hogy minden foglalkozási ágban a dolgozók kereső- és fogyasztóképesek legyenek. "A drágaság kérdését pedig már eldöntötte a német statisztika, amely pedig főként szocialisták részvételével készült. Eszerint a statisztika szerint az iparcikkek már régen elérték, sőt túlhaladták békebeli vásárlóerejüket, mig az agrártermékek békebeli vásárlóerejüket csupán 50—78 százalékát érték el. Vagyis: az iparcikk drágul és a mezőgazdasági termény olcsóbbodik. Igy, noha az elmúlt gazdasági időszakban az agrártermékek 40 százalékkal olcsóbbak lettek, az iparcikkek ára csak átlag 11 százalékkal csökkent. Ezzel bizonyítva van,, hogy a gabonaárak mesterséges csökkentésével a drágaságot nem lehet letörni. A tangó lesz az idén London legdivatosabb tánca. A «Nyirvidék» londoni munkatársától . Az Oxford-street és a Park-Iane között az előkelően csendes .Gresvenor-square-n az egyforma kétemeletes házak közt rövid keresgélés után ráakadtam a Terpsichore Club-ra, az alig tenyérnyi nagyságú réztábla felirata és a házszám pontosan egyezett, becsöngettem és a következő percben már az ajtónyitó portás kezeiben voltam. A Terpsichore Club nem afféle közönséges tánciskola, hanem elegáns Westend-club, ahova csak szertartásos beajánlások után juthat be az ember, sokszor Zenész fejek. hBEETHOVEN. A .Nyirvidék* számára irta: Ringer Lili V. Beethoven anyja nemcsak szeretetet adott a fiának, hanem tuberkolózist is. Egy pincér özvegye volt, mikor újra férjhez ment. A sok gyerek, férje szertelen élete, időnek előtt elpusztították. Beethoven, aki uj célokat remélt Bécsben és alig várta, hogy otty valamiképpen elhelyezkedhessék 6 hét utan sürgősen haza ment, de már nem találta életben az édes anyját. A temetés, az ut kiadásait kevés jövedelméből nem tudta fedezni és doktor Schanjennak, az augsburgi ügyvédnek olyan szomorkodó, panaszkodó levelet irt, amelyet ha most olvasunk is, elkeserít. Azok ímeg, akik szeretik a művészetet, aka ratlanul is elpirulnak miatta. Levelei kapcsán jut eszünkbe a Beethoven-kultusznak az a ferdesége, amelyik írásaiban, azaz betűvetésének az elformálódásában és vonalainak szertelenségében keresi fe genialitást és a sorok nem mindég egyenes vonalaiban látja azt a szellemi elvontságot, amelyik ő szerintük,, Beethoven utolérhetetlen nagyságát jelentik. Beethoven irása inkább vékonyvonalu. Ennek az okát abban látják, hogy egyalkoholistának és egy beteg asszony gyerekeinek az agyveleje nem tudott elég fizikai hatást szuggerálni a kézre, amely ennek követtében megkü lönböztethetetlenü 1 egyforma vékony húzásokkal futott a papíron. Később a képzeletnek a nagyságát látják az Írásában, a halálom energiáját, betűi hajlásában még a Iegrendetlenebben is, az őszinteség impozáns kerekségét. Némely szóban különös bájt, eleganciát mondanak, sőt a jobban megnyomott betűkben keménységet : ízlést és ártatlan kimértséget akar- ! jnak látni. Kitartó akaratot, folyton növekvő energiát, az ellentállásra képesített türelmet, amit a t betűk rendszeresen egyforma áthúzásaiban, biztosítva hisznek. A grafológia nem arra való, hogy lelki állapotok, vagy szellemi képességeket magyarázzanak vele. Ha teszik, olyan ferdeségek sülnek ki, mint amilyenek többek között, iWauzanges, ilyen irányú tanulmáInvai, aki azt mondja, hogy a genie karakteriztikus vonásait jelenleg még nem vagyunk képesek észrevenni. de biztosit —, s ezt vigasztaláskép teszi, hogy tudásunk idővel annyira elmerül ez irányban, hogy nemcsak támogatni fogja, hanem egyenesen befolyásolni is az ilyen nagy művészről szóló kritikát. j Mennyivel józanabb és hasznosabb lett volna, művészi szempontból, ha Beethoven irása helyett azt a kis virágosszélü papírra irt verset analizálta volna, amelyet pénztárcájában találtak meg halála után, vagy Breuning Lerchen alakját, aki Beethoven érzésvilágában olyan kiImerithetetlenül nagy szerepet játszik és aki legjobb barátjának és leghálásabb tanítványának érezte magát még akkor is, mikor azt irja: Glünk und langes Leben Wünsch ich heute Dir, Aber auch daneben Wünsch ich e*was mir! Mir in Rücksicht Deiner Wünsch ich Dein" Huld Dir in Rücksicht meiner Nachsicht und Geduld ! «- Ez a kis vers, amelyik elhelyezkedni próbálkozott bizonytalan "női léleknek a kicsengése vált azzá az alaphanggá, amelyet sokszor dörgő akkordokká váltán találunk meg Beethoven muzsikájába. Ha életé nek az analizálását, amit eddig talán minden nációbeli ember megcsinált ,ha ma nézzük, nagyon sok rosszakaratot látunk művészi szempontból a kutatók és emlék éleszt- 1 getők írásaiban. Valamennyinek a | beállítása olyan, mintha Beethoven nekünk az utókornak és müveinek élt volna. Ugy nézik mint aki meszszirői jött felénk és ugy bírálják, mint akire csak félve nézhetünk és azt hiszik, hogy ezáltal nagy és utolérhetetlen Beethoven. Pedig ő magának élt, magában szenvedett. Közülünk indult és ha messzebb jutott, nem azt jelenti, hogy elhagyott, hanem arra kényszerít, hogy utána siessünk. Kritikánk nem akkor jogtalan ha fölébe helyezkedve bíráljuk hibáit, esetleges ferdeségeit, hanem akkor sértünk vele, ha ezt a nagy szellemet, aki minden ellen vértezett, mint abszolút szuverén szellemi potentát állítjuk magunk elé. Nem a kimért formákba kötött tiszteletbe, hanem a legközönségesebb és mindenkinek hozzáférhető népszerűsítésében kell meg szerezni Beethovennek muzsikában pízt a rajongó, talán duhaj, de keresett és türelmetlenül várt népjünnepet, azt a találkozást, amelyikre mindég, mindenki tolakodva siet és amely eddig, csak kiválasztott pátriárkák szűk temploma tartott tömjének Istentisztelete lehetett. Róla szóló Írásokban se kötés adja meg azt a nivót, ami Beethovent megilleti, és nem a róla mondottaknak mutatós megjelenésében keressenek hatást. A Beethoven biográfiák akkor lesznek legértékesebbek, mikor ott tartunk majd, hogy egész olcsón, vagy ingyen adhatják őket. Ha ma valaki meg akarja ismerni Beethovent, a legSzabolcsi nöK legkellemesebb bevásárlási forrása a debreceni nyíregyházi főraktára (Luther* U. 4« Ungár Lipót cég mellett). Legdivatosabb filc, velour és bársony kalapok hihetetlen olcsó árban. Gyári átalakitas 40.000 korona.