Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-24 / 215. szám

.ríyDFarinfeic 1925. szeptember 27. Bort, buzát... A békeidők ióizü mondása, melylyel a jószándéku magyar emberek egymáshoz bekopogtattak: bort ,buzát, békességet... most megcsonkítva áll itt előttünk, azok előtt, akik hozzászoktunk e mondásban foglalt dolgok reális valóságához. Kétségbeesett erőfeszítéssel, szorgalmas munkával, türelemmel és

1 kitartással ma már elértünk annyit, hogy a világháború és a forradalom okozta összeomlásból ujulterővel föltámadtunk s ma már — kimondhatjuk bátran — nem kell igénybevennünk külföldi államok drága ellenszolgáltatást követelő segítségét. Újra talpraálltunk és sikeresen visszazökkentünk a régi kerékvágásba. A dolgos magyar kezek learatták a sok reménnyel elvetett mag dúsan termő kalászait, leszüretelték a világhírű magyar bor szőlőjét és aztán bort, -buzát, békességet kívánva egymásnak, büszke örömmel paroláztak egy jobb jövő reményében. De titokban még mindenki arra gondol, ami a mondást megcsonkította s ami miatt a magyar köszöntést még egy jó ideig nem lehet teljesnek fogadni. Borunk és búzánk van már, de még nincs békességünk. Az áldott magyar föld és a keményen dolgozó magyar kezek munkája meghozták a maguk gyümölcsét, de sajnos, minden eredményt föl kell áldoznunk a hiányzó békesség kedvéért. És most, amikor munka utáni számadást kell vetnünk egymással; azoknak, akik dolgoztak és azoknak, akik csak hirdették a munkát s annak fontosságát, de semmit sem produkáltak, most ugy érezzük, hogy az elért eredményeken keresztül, bizonyos szemrehányás illeti azokat, akiknek kötelességük, lett volna a borhoz és búzához a békességet is megszerezni. Nem azokra gondolunk most, akik telve jóakarattal, ambicióval és kedvvel próbálkoztak, de bizonyos kényszerítő körülmények hatása alatt nem tudták kivívni a kellő eredményt. Ezeknek megadjuk a kellő tiszteletet és borunknak és búzánknak reájuk eső részét. — Hanem azoknak juttatjuk a szemrehányást, ,akik a dolgozni akarók munkakedvét, állandó és feltűnő korlátozásokkal megzavarták, akik tüzes csóvát dobtak rendszeresen a békésen élni akaró polgárok közé s akiknek rendbontó tevékenysége miatt most a bor és buza mellett hiányzik a békességünk. Tagadhatatlan, hogy bizonyos fokú elkeseredés állit bennünket most szembe ezekkel a 'békétlenkedőkkel, akik, ha szintén dolgoztak volna, most nem állanának súlyos terheltekként a dolgozó magyarok ítélőszéke előtt. És tagadhatatlan az is, hogy ez az elkeseredés nagyon is jogos velük szemben, akik kényelmes és jól megfizetett hivatalaikból kacérkodva nézték verejtékezésünket a szántóföld rögei között. Mi most jogosan elkeseredve j számadásra kényszeritjük ezeket a ! heréket, akik felelőtlen ténykedésükkel nemcsak a belső életünk nyugalmát zavarták meg, hanem komolytalanná tették szereplésünket a külföld előtt is. Mi most megkérdezzük ezektől a rendbontóktól, hogy milyen jogcimen 'fogják enni a mi kenyerünket, milyen jogcimen kívánnak bért és milyen jogcimen állnak oda a vidáman szüretelők csoportjához? Mert a békességünk még most sincsen meg és hogy hiányzik, az csupán az ő felelőtlen és gyújtogató aknamunkájuk következménye. És ha van igazság a dolgozók társadalmában, akkor a most elkövetkezendő pihenésben, kemény munkára kell fogni azokat, akik tétlenül és befelé mosolygó arccaj nézíék a dolgozó magyarok keserves építő munkáját. Dolgozzanak most ők körömszakadtáig és mindaddig, ami mi helyettük is megszerezzük borunk és búzánk mellé a békességet. Főhadnagyi uniformis helyett papi talár Az egri theologián készül a papi pályára Zsifkovics Ernő volt főhadnagy (A Nyirvidék egri tudósítójától) Néhány hónap dta egy fiatal, délceg theoldgus alakja vonja magára a figyelmet Eger város belső életében. A novicius mellét öt szebbnél szebb katonai kitüntetés disziti a hadi erények között is ritka hadi erényekért. A fiatal theoldgus, aki most 28 éves, miskolci család gyermeke : Zsifkovics Ernő. Itt igen jdl ismerték a miskolci társaságok, mint szép jövő előtt álló katonát, akit mindenütt szívesen láttak, különösen lányos házaknál. A fiatal, fess, barna fiu, akinek arcán a férfias komolyság egyesült valami egészen egyéni leányos szépséggel, nemcsak a csatatéren, hanem a szalónokban is dicsekedhetett az elismeréssel, a kitüntetéssel, a sikerrel. A lányok ideáija volt s mik»r ez évben váratlan elhatározással végleg megvált az uniformistól, hogy a hiu földi örömökről való lemondás útját járja s a harctéri harcokat a kísértésekkel valö harccal, a kaszárnya pattogó hangját az imádsággal cserélje fel, bizony sok miskolci lány S7ive dobbant meg és nem egy sóhaj rebbent utána : Istenem, pedig milyen jól állt neki az uniformis. Zsifkovicí Ernő azonban nem töprengett, nem mérlegelt. Sugalmazásszerüen, egyszerre, skrupulus néíkül, hogy ugy mondjuk : katonásan határozott. Kivált a hadsereg kötelékéből és nyomban papnak ment. Minthogy annak idején a katonai reáliskolát végezte, most szeptember 13-án letette Pesten a különbözeti gimnáziumi érettségit. Most az egri theológia növendéke. A legszorgalmasabb, legcsendesebb, legszerényebb és legszemérmesebb növendékek egyike, akit uj környezetében mindenki szeret. Magában az érseki udvarban máris grata persona. Külön figyelemmel kisérik uj elindulását. Második karrierjét, a papi pályafutást a legszebb auspiciumok ir.ellett kezdte el. j Diadal | és Városi Színház lozgti. Szeptember 23., 24 én Szerdán és csütörtökön Zoro és Huru Vándormadarak 5 felvonásban. ÜLZxafán Főszerepben Thünder. a nagyszerű farkaskutya. A szezon legizgalmasabb kutyafilmje 6 felvonásban. Előadások kezdete pont 5. 7 és 9-kor. Zenész fejek. BEETHOVEN. A „Nyírvidék" számára irta: Ringer Lili. IV. Kérdés, hogy mikor tollal papírra írnak le egy pozitív eseményt, vagy történetet, mikor embereket egy ember a maga egyéniségével állit be olyanformán, ahogy azt ő, látta és elképzelte, nem-e mesterségesebb hatás-e ez, mint mikor muzsikában vig vagy szomorú, tréfás vagy keserű hangulatot kapunk egyes hangszinekben, amiket mindenki a maga érzésével, gondolataival és tapasztalataival, akarásaival, és reményeivel, bánatával vagy meghasonlásával kerekít egy abszolút jólesőn megértett gondolattá. Ha leirt Meglátásokat a muzsikában ilyen impresszióju hanghatásokkal szembeállítjuk, látszatra itt is az irodalom a nyertes.. Természeti tüneményeket, életeseményekába semmi esetre sem irtak le annyian, mint ahányan a zivatar kitörését irodalmi formákban megörökítették és mégis kérdés az, hogy az a sok ezer ember, akik Beethoven «PasztoráI» szinfóniájának» ,a «Sturm und 'Gewitter* hangulatát hallották, nem-e többféle zivatart képzeltek a muzsika nyomán. Ez a feltevés belekapcsolódik abba a kérdésbe, hogy az irodalom vagy muzsika nyomán érz'ünk-e többet? Talán itt van ez a kéf fogalom legközelebb egymáshoz avval a különbséggel, hogy mig betűk nyomán és szavakból szines .mozgó és mindég pozitívumokat kapunk, addig a hangok ugyanannyi érzés vagy máson látott megérzéseket váltanak .ki az emberből. Hogy melyiket becsüli tovább az idő, azt nehéz volna megállapítani. Muzsika irodalom nélkül, ha csak az ősi, primitív Istentiszteleteket vesszük is, vagy az első érclapok összeütését, amit egy duhaj kurjantással élénkítettek — nem volt, de viszont irodalom sem lehet meg muzsika nélkül abban a pillanatban, ha abszolút és tökéletesen művészi. Ha másban nem, a szavak és gondolatok összhangzásában meg kell lenni a muzsikának. Beethoven zenéjében valami csodálatos biztonság szól mind emellett.. Benne van az első kis szonátáiba és ott harsog a kilencedik szinfónia kórusaiban, ö valahogy bizonyítani tudja, irodalom és muzsikának találkozását a zenében. Azért hat olyan közvetlenül minden akkordja, mert nemcsak zene van benne és azért próbálják magyarázni, mert a merev hangjegyek mögött vannak öntudatlanul is élettörténetek. Beethoven megjelenése a zenében olyan csak, mint egy dal, dacára annak, hogy talán valamenynyi zenei produktum között az ő müvei arányban a legimpozánsabbak, művészileg határozottan a legnagyobbak. És mégis csak dalnak mondhatjuk, egy olyan megérzésektől és léleklátásoktól fogant felsóhajtásnak, amit mindenki mindég megértett. A mai modern komponisták közül sok, sőt majdnem mind a legkisebb dalban is filozófiát socializmust sokszor nemzetek világ fájdalmát akarják megéreztetni. Azért nem érti őket senki. Beethovennek mindég lelkéből indultak az érzések és mikor már formát kaptak tudta csak, vagy talán nem is tudta, hogy tulajdonképen korszakos: akarások. Az ő zenéjét, az ő őrök dalait mindég és mindenkor mindenkinek meg kell érteni, ha pedig nem'tudják, nem annak a jele, hogy a dal idegen és nehéz, hanem azt jelenti, hogy ott még nem tudnak énekelni az emberek. A serdülés éréskora is másképpen formálódott Beethownnál, mint más ember életében. Arellankadások és fellendülések talán megvoltak, de a kiütközések nála majdnem mindég szomorúsággal vagy csalódással jártak. Ennek a furcsa lélekelhelyezkedésnek talán Beethoven elzártsága lehetett az oka és az, hogy bár nagyon szerettte az embereket, csak nagyon kevéshez tudott egész sziwei ragaszkodni. Azok a csalódások, amik szerelmében érték sokkal korábban plvonták a fejlődés és gondolatbeli kifejléstől; mint másokat. Beethovenben egész fiatalon kiváltak már olyan érzések, amelyeket a természet sem engedett, csak muzsikában •megérni. Ezt ő sose tudta öntudatosan és talán alkotásainak a közvetlen melegsége ennek köszönhető. Az ő lelke a legnagyobb őszinteséggel, sokszor oly frappáns becsületességgel nyilatkozik meg muzsiSzabolcsi nőK legkellemesebb bevásárlási forrása a debreceni nyíregyházi főraktára (Luthdr-u. 4. Ungár Lipót cég mellett). Legdivatosabb filc, velour és bársony kalapok hihetetlen olcsó árban. Gyári átalafcitás 40.000 korona.