Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-23 / 214. szám

jstyíkjridék 1925. szeptember 23, A mossznli vita. Irta: Balanyi György dr., egyetemi m. tanár. A mosszuli kérdés is egy ike azoknak a tengeri kígyóknak, melyek a Népszövetség urainak minden ujabb tanacskozása alkalmával holtbizonyosan feltűnnek a látóhatáron, hogy ujabb meg ujabb fejtörést okozzanak a döntésre hivatott hatalmasságoknak. Pedig alapjában véve roppant egyszerű az eset. Néhány szóval el lehetne intézni.. Hiszen csak arról van szó, kié legyen a mosszuli tartomány: Törökországé-e, vagy Angliáé. Cs egy bökkenő van a dologban: ha Törökország javára döntenek. Angliát sértik meg, ha meg Angliának adnak igazat, a tőrük igényeket pártoló Franciaország nehezteiését vonják magukra. Ezt pedig egyiket sem akarják a genfi urak. Ezért okosabb megoldás hiján mindegyre ujabb és ujabb kibúvók után kutatnak. De most már ez is nehezen megy.. A lausannei konferencián, mely annakidején megvonta az uj Törökország határait, még sikerült elodázni a dolgot azzal, hogy egy nemzetközi bizottságot küldöttek ki a határok tanulmányozására. De mióta ez a bizottság Teleki Pál gróf közreműködésével befejezte munkálatait és beterjesztette jelentését, bajos ujabb ürügyet találni a halasztásra. A népszövetségi urak tehát ezúttal nem igen térhetnek ki a döntés elől. Bármennyire nehezükre esik, jobbra vagy balra ki kell mondaniok a boldogító igen szót. Hogy a mosszuli kérdés ilyen súlyos problémává lett, annak oka elsősorban a vitás terület kivételes gazdasági jelentőségében keresendő. Tudnunk kell ugyanis, hogy a mosszuli vilajet, mely körülbelül akkora kiterjedésű, mint Csonkamagyarország (91.000 négyzetkilométer), a régi török birodalom természeti kincsekben leggazdagabb s következésképen legnagyobb jövőre hivatott tartományai közé tartozik. Hegyektől keresztül-kasul szeldelt lapalyai és széles folyóvölgyei megfejelő mivelés mellett kiválóan alkalmasak gabona- és gyapottermelésre. Még nagyobb kincset jelentenek a Tigris-folyó közelében fekvő nagykiterjedésű mocsaras erdőségei á bennök található számos só- és petróleumteleppel, melyek legtöbbje még érintetlen. Nem kevésbé jejentékeny kulturális értéke. Hiszen a vilajet pontosan a régi asszír birodalom szivének felel meg. A világhíres Ninfve romjai ott láthatók Mosszul város átellenében; csak a Tigris választja el őket tőle. Nem csoda tehát, hogy az angolok már jóval a hát •oru előtt szemet vetettek a becses területre, melynek megszerzését az egész indiai óceánt körülfogó egységes és zárt angol gyarmatbirodalom eszméjének előtérbenyomulása még kívánatosabb szinben tüntette felWillcocks Vilmos, az asszuáni Nilusmüvek lángeszű építője és az angol hódító politika egyik legmeggyőződésesebb hirdetője, már 1903-ban és azután is ismételten felhívta honfitársai figyelmét Mezopotámiára, melyhez a mosszuli vilajet ís tartozik és váltig bizonyítgatta előttük, hogy a régi öntöző müvek helyreállításával egy ujabb ' Egyiptomot, vagy Pendzsábot lehetne belőle varazsolni. Sőt 1909ben, az ifjútörök forradalom győzelme után, gyakorlatilag is megkísérelte tervei keresztülvitelét. A bagdad—damaszkuszi vasút tervével kudarcot vallott ugyan, de az első csatornát sikerült megépítenie Babilon romjai közelében. (1913.) A világháború kitörése éppen kapóra jött Angliának. Most már fegyverrel kísérelt emeg vélt jogainak érvényesítését. Mindjárt Törökország hadbalépése után sereget szállított a Perzsa-öböl északi csücskébe és megkezdte az előnyomulást Bagdad és Mosszul irányában. A törökök eleinte vitézül védekeztek és átmenetileg szinte kiinduló pontjáig visszavetették az angol-indiai sereget. De a háború végére egészen elernyedt ellenállásuk. , L -. L j; g Mezopotámia egész kiterjedésében angol kézre jutott és Anglia sietett az iraki királyság felállításával (biztosítani magának a benszülőtt arabok jóindulatát. Az uj királyság természetesen Mosszult is magában foglalta. Ellenállástól nem kellett tartani. Hiszen Törökország akkor a legmélyebb ájultságban hevert á győzők lábainál és ellenszegülés nélkül engedte, hogy a sévresi békében (1920. aug. 10.) úgyszólván minden területétől megfosszák. Musztafa Kémál pasa diadalmas fölkelése és a török nemzet öntudatra eszmélése azonban egyszerre uj helyzetet teremtett. A lelkes török nacionalisták nem érték be többé a szintörök területek visszakövetelésével, hanem a vegyeslakosságu részekből is igyekeztek mi" Javitásokat! I elfogadunk. CiPŐÁRUHÁZ&AN tmaeoYHAza umm UXWA-CTCZ

A l szám Javításokat elfogadunk. nél többet visszaszerezni. Így terelődött figyelmük (Moszszu]ra is. Iszmet pasa, az angorai kormány megbizottja, a fausannei konferencián már olyan nagy eréllyel képviselte hazája érdekeit, hogy a bölcs népszövetségi urak nem találtak más kivezető utat, mint külön bizottság kiküldését. Most aztán, hogy a bizottság befejezte működését, ugyancsak fő a fejük, Talán nem kell mondanunk, merre keressenek ujabb kibúvót? hogy az igazság Törökország részén van. Hiszen Mezopotánia és köveíkezésképen a mosszuli vilajet is több mint négyszáz esztendeje (1516 óta) egy pillanatra sem szűnt meg tőrök birtok jenni. Az a körülmény, hogy a lakosság nyolcvanhárom százaléka mohamedán, szintén Törökország javára szól. A vallási egységnek a jelen esetben annál nagyobb nyomatékkal kell mérlegbe esnie, mivel fajilag és nyelvileg annyira kevert a lakosság, hogy ezen az alapon lehetetlenség bármi kapcsolatot találni közötte. Ezzé) szemben Anglia nem tud másra hivatkozni, mint nyers anyagi érdekeire. De mivel azt nyíltan mégsem mondhatja ki, hogy halaszthatatlan szüksége van a mosszuli gyapotföldekre és petróleummezőkre, azért nagyügyesen kulturális mezzel vonja be hódító szándékait. A kereszténység és a magasabbrendü ipüveltség védelmezőjének tünteti fel magát a «barbár» törökkel szemben. Ezért van rá szüksége, hogy időnként telekürtölje a világot azoknak az állítólagos kegyetlenségeknek a hírével, melyeket a törökök a mosszuli keresztény lakosokon elkövetnek. És könnyen lehetséges, hogy célt is ér. Könynyen meglehet, hogy a Népszövetség az ő javára dönt, nem azért, mert igaza van, hanem mert nagyobb hatalmat képvisel. Már pedig'-* a genfi urak szemében eddig még mindig annak volt igaza, aki hatalmasabb volt.. Zenész fejek. BEETHOVEN. A „Nyirvidék" számára irta: Ringer Lili. III. Különös jelenség, hogy a legtöbb korsszakot jellemző nagy művész, kulturvárosban született. Beethoven életelhelyezkedésében és hangulatának az elindításában nagy szerepet játszott Bonn. Nem az arányaival és nem is művészi igényeivel, amik, ha meg voltak is, csak kis német polgári igényeket jelentettek, hanem, a fekvésével és hangulatával.. Beethoven korában még sokkal ferdébbeknek látszottak, talán azért, mert közelebb voltak egymáshoz azok a polgári rövidlátások, amik ma, nagyobb távlatból legtöbbször, elhamarkodott ferdeségeknek hatnak. Nagyvárosban nagy események is eltörpülnek. Bonn nem volt elég arányos ahhoz, hogy apró, sokszor egyéni történések ne eseményszámba menjenek. És mégis, mikor 1770. december 17-én, elsőt visított az, aki korok és milliók zokogását fájlalta később, semmi sém történt Bonnban, csak egy öreg ember, Beethoven nagyapja ment át balra az 516. számú" házba, hogy megkérje Miiller Gertrudot, a Hofkellerschreibernek feleségét, hogy legyen ennek a szerencsétlen gyereknek a keresztanyja! Mielőtt Beethoven életét vizsgálnánk, meg kell néznünk azt, akitől kapta: az édesapját. Beethoven (Johann) niint egy jellegzetes kép, egy finom porcellán figura van előttünk. A hercegi udvari zenészek aranysujtásos, piros kabátjában, keményen fodrozott, fehér zsabóval, puderos parókával, kalappal hóna alatt, magas bottal, erőteljesen feszesen sétál az utcán. Valami hallatlan önérzet és életbiztonság van minden mozdulatában. Az embereknek nagyon imponált, mint olyan, aki magára is sokat ad valami kis okból, biztosan és alapot nem keresve hitték, hogy van. És ami ebből a szines, erős, kedves alakból, mint emlék megmaradt, idővel csak betegség, gyöngeség és szemrehányás lehetett. Egy átok, ami áldásos szerelemből fakadt, mert nincs végzetesebb, mintha valaki egész életében érzi, hogy volt apja. SzegényBeethoven keservesen vergődött ezért. Az ő gyöngesége, fiüket^ sége talán valamelyik kis korcsmában alapozódott még akkor, mikor világos sem volt, és apja végig dorbézolt, züllött éjszakák után, tántorogva nagy nehezen haza talált. Ő 'tudta mindezt, de olyan közel, vagy annyira messze volt tőle, hogy erről szóval soha, csak hangokkal panaszkodott. Mindent betegen látott, betegen nézett még akkor is, mikor a legvidámabbnak, legegészségesebbnek hitte magát. Az ő muzsikája talán nem is szellemi energiának az impozáns kiütközése, hanem egy mély, nagy, fájdalmas lelki betegségnek a fölfakadása. Olyan arányokat, olyan lendületeket és olyan nagy szépségeket, mint amilyent az ő zenéje vált kJ, csak nagyon kicsi, nagyon bensőséges és nagyon intim erzésü, apró emberi lélek fájdalmai tudnak isspirálni. Olyan lelkek, akik mindent szeretnek és akiket mindég', minden üldöz, bánt. Beethoven senkit se bántott és elsőnek az élet ment neki, mikor elhúzta a játékaitól. Mikor apja adósságokba keveredett, meséli Fischer Cecilia, aki egyik legkedvesebb játszótársa volt és látta, hogy Mozart milyen hires, mennyi pénzt szeroz, elhatározta, hogy anyagi "érdekből az ő fiából is rövidesen csodagyereket csinál. Beethoven nagy hajlandóságot mutatott a muzsikára, de mikor veréssel és koplalással fogták rá, még azokat az emlékeket is elfelejtette, mikor apja ölébe, játékból és tréfából pettyegtetett ki rövid melódiákat. A 6—7 éves gyerek legtöbbször sírva irta feladatait és veréstől remegve játszotta azokat a gyakorlatokat, amelyeket technikája forszirozása miatt nap-nap után, elengedhetetlen szigorúsággal megköveteltek tőle. Apja tudását rövidesen "túlhaladta és akkor Neeffehöz került. Neeffe ílakja a muzsikában olyan, mint az irodalomban talán Viktor Hugó Quazimodoja. Alacsony, kis púpos ember volt, különösen szatirikus, cinikus arckifejezéssel. Mindég viccelt és mindég mulattatta még bajával is az embereket. Lelke annál komolyabb és szomorúbb volt. Mikor ráébredt arKalapszükségletét, ha igazán olcsón és a legfinomabb minőségben akarja beszerezni, akkor menjen el a debreCeflí nyíregyházi főraktárába (Luther* utca 4. Ungár Lipót mellett), ahol a legdivatosabb filckalapok már 115 000 koronás árban kaphatók. Gyári átalakítás 40.000 korona.