Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-22 / 213. szám

1925. szeptember 22 jsfxiksribék. 3 tását jelentené, ami bennünket előbb-utóbb összeomláshoz és vér­onfáshoz vezetne, annnál is inkább, mivel az Európai Egyesült Államok blokkot alkotnának a keleti veszé'.y­lyel szemben. — A magam részéről csak egy irányt látok, amelyek széles alapo­kon el lehetne tüntetni az egészség­telen állapotokat: nevezetesen, ha Franciaország, Németország, Ausztria stb. helyett cszk egy állam volna: Európa. Minden más terv megvalósítása csak tömegnyomort, tömegfájdal­mat és tömeggyilkosságot okoz na, a megszámlálhatatlan né­pek sorában. — Egyesült Államok a valóság­ban csak ugy létezhetnek, ha a nagy tömegek alkotják. Ami a ki­zsákmányolást és a nyomort illeti, ebben a fajok között nincs kü­lönbség és minden népnek egy­színű vére van. Azon a napon, amidőn a munkások és parasztok tömegei, akik a valóságban az em­beriség éltető erejét jelképezik, szö­vetséget kötnek, a dolgok erejénél és józanságánál fogva a mestersé­gesen teremtett háborús elnyomatá­sok lehetősége is eltűnik. Másként azonban soha. Csak egy pozitív, ha messze is levő ideál van: saját maguk, a népek által létrehozott Európai Egyesült Államck. — Jön! AKATAN. (*) Hajat mos, fest, ondolál, ma­nikűröz, mindennemű parókát, haj­fonatot, loknikat, fülcakkot a leg­finomabb kivitelben jutányosán ké­szít, műkedvelő előadásokat alakit — maszkjroz — parókát kölcsön ad Maleskevitz László uri- és női fod­rász, manikűröző és paróka készítő Nyíregyháza, Zrinyi Ilona-utca 10. Úrhölgyeknek külön szalon Scherr Sándorné Reich Rózsika, bécsi hölgyfodrász és paróka-készitő _ szakiskolát végzett hölgyfodrásznő vezetése mellett. Babi és Bubi haj­vágásban specialista. Ondolálás es fésülésre abonenseket jutányosán vállalok privát háznál és bent a hölgyfodrász-szalonban. — Vágott és hullott hajat veszek. 26x (*) MEGJELENIK A MŰVÉ­SZETI LEXIKON. Holnap tárgyalják a Kupferstein fizetéskép­telenséget a nyiregyházi törvényszéken. Hét és fél milliárd a passzíva. Debreceneből jelentik: Kupfer­stein Nándor és Nándor Ernő mil­liárdos fizetésképtelenségi ügyében a hitelezők bejelentették követelé­seiket a nyiregyházi törvényszéken. A bejelentések meglehetős meg­lepetést okoztak, mert mig az adó­í'sok 5 és fél milliárd adósságot val­lottak be, kiderült, hogy a tartozás a 7500 milliót is méghaladja. Kupferstein Nándor 5 és fél mil­liárddal tartozik, főkép" fiáért vál­lalt kezességek miatt, ezzel szem­ben vagyona 4 és fél milliárd. Nándor Ernő olyan tartozása, melyért apja nem vállalt kezessé­get 2300 millió s körülbelül vagyo­na is ennyi. A hitelezőket tehát kettős megle­fle;toj|s r(3rte. Mipdanki (azít; Ui'ttei hogy Kupferstein Nándor áll job­ban vagyonHag, a bíróság vezért kurtán is akarta letárgyalni a két tömeget, a másik meglepetés az, hogy oly rendetlen .és felülés volt a horribilis vagyon kezelése, hogy az adósok 2000 millió adósságról nem is tudtak. A hitelezők túlnyomó többsége, akiknek szavazatától függ a kény­szeregyezség sorsa, egyöntetű /es erétlyes eljárásban egyezett (neg. Nevetségesnek tartják a 40 százalé­kos ajánlatot, mert legalább 80 szá­zalékos fedezet van a bíróság által kinevezett ellenőrök jelentése sze­rint. Semmi esetre sem hagyják az ügyet elhúzni és készek a legmesz­szebbmenő konzekvenciákat levon­ni. A hitelezőket rendkívül kelle­metlenül érintette, hogy dacára a letelt 3 hétnek, az adósok semmi lé­pást nem tettek a kibontakozás] felé. A szeptember 22-én Nyíregyhá­zán tartandó tárgyalás igen viha­rosnak Ígérkezik, — mert ki van zárva, hogy az ajánlatot a hitele­zők még csak kiindulási alapul is elfogadják. Magyar-csehszlovák-osztrák viznmharc ? A »Nyirvidék« bécsi munkatársá­tól. Az osztrák hatóságokhoz az utób­bi időben egyre gyakrabban érkez­nek panaszok a bécsi magyar és csehszlovák konzulátusok a fenn­álló nemzetközi egyezmények elle­nére nem adnak szegénységi bizo­nyítvánnyal rendelkező osztrákok­nak állandó, többszöri utazásra jo­gosító vízumokat. A magyar és Psehszlqvá^ konzulátusok s^ertnl azonban az osztrák konzulátuson kezd­ték meg a fennálló egyezmény megszegését és a magyar és csehszlovák utle­vélhivatalok csak retorziót "alkal­maznak, amikor szegénységi bizo­nyítvánnyal rendelkezőknek csak egyszeri utazásra adnak vízumot díjtalanul. A gráci nemzetközi utlevél­egyezmény értelmében szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezők szá­mára a vizumok díjtalanul álli­tandók ki. Az egyezményt azonban csak Olaszország t artja meg és például Csehszlovákia és Ma­gyarország úgynevezett kezelési díjként 15.000 osztrák koronát szednek be. Egy esztendőnél ré­gibb szegénységi bizonyítványt ezenkívül nem fogadnak el és ez­által állandóan futkározásokat Okoznak a feleknek. Ezek a panaszok titkos vizum­harcot sejtetnek amely egyrészt Magyarország és Csehszlovákia, másrészt Ausztria között folyik. Más természetű panaszok vi­szont arra engednek következtetni, hogy Bécsben a magyar és cseh­szlovák konzulátus között is fe­szültség áll fönn. Bécsi lapok sze­rint ugyanis a Vordere Zolamt­stnassen levő csehszlovák útlevél­kirendeltség vezetője, Holub követ­kezetesen megtagadja vizumok adá­sát magyar útlevelekre. Mig tehát a sajtó és a gazdasá­gi érdekképviseletek a vizumnyüg megszüntetéséért harcolnak, addig a bürokraták szekatúrái mégjob­ban megnehezítik az utazást. Diadal ­ós Városi Szính áz Hozni) 1925. szeptember 21- és 22 én, hétfőn és kedden 7 és 9 órai kezdettel a Diadal és a Városi Szinház Mozgóban vígjáték 5 felvonásban. Főszerepben: Zoro és Huru Kisérő műsor: Kölcsönkért óvoda jön AKATAN és Jön Leányálmok temetője Október 14-én indul a szentév egyik legnagyobb magyar zarándoklása Rómába. - Eddig, mint ismeretes, öt za­rándoklat indult el Magyarország­ról több mint ötezer emberrel Ró­mába. Most rendezi október 14-én az Országos Katholikus Szövet­ség, mint a zarándokiások hivata­los rendezője a VI. Országos Nem­zeti zarándoklást, melyet Szmre­csányi Lajos egri érsek vezet őszentsége a pápa elé. A VI. za­rándoklás két csoportban utazik Rómába, az A. csoport Budapest­ről október 14-én indul el Nagy­kanizsa, Kotoriba, Rakck-Postumia érintésével október 15-én érkezik Velencébe, ahonnan 17-én délután indul tovább és ugyanazon nap es­te Firenzébe érkezik, Firenzéből a különvonat október 20-án indul el vinni, még ha világgá hív is! Nem városba, nem házba, nem szobába, hanem oda, ahová sokan mennek és kevesen találnak: az emlékezés nyugodt megbecsülésébe. Olyan furcsa, hogy ez a halott ember­arc, amely csupa élet Lelenségről, el­múlásról beszél és olyan keményen szigorú, most, mintha mosolyogna felénk. Talán azért, mert tudjuk, hogy a miénk, és hogy mi hozzá tartozunk elválaszthatatlanul abban a pillanatban, mikor uj intenciókkal haladni akarunk a muzsikában. Ugy vagyunk vele, mind á lem­mingek csoportja életlüktetéskor, akiket elfog a húzódás vágya és tömegesen, határozott cél nélkül is a Rajna partja felé indulunk a kis Bonn-utcai manzárdos ház­hoz. Csak azt érezzük, hogy tavasz­szal megyünk, zenében a haladá­sok tavaszán. Nem várunk semmit, mert tudjuk, szinte öntudatlanul, hogy ott üres lakásban is mindent megtalálunk. Beethoven nincs ótt, de az em­léke, a szobája, orgonája, zongo­rája jgy elhagyottan is, mintha va­lakit várna. Valakit, aki ott hagyta egészen és akit ma, most mi vi­szünk vissza oda lelkünkben, em­lékünkben, ahol ugy érezzük pe­dig, hogy vár minket — az örök­életű mestert. Az északra fekvő vidékeken álta­lában intimebb és komolyabb az élet. Talán azért, mert ott a hosz­1 szabb telek, összébb terelik az em­bereket, jobban megértik egymást és inkább bensőséges, családias formákban találják meg azt az örö­met és életkielégülést, amit az equator felé húzódó részeken sza- • ! badabb találkozásokban és egyre nyíltabb életben keresnek. Északon jnkább szűkszavúak, tar­tózkodók, legtöbbször nehézkesek. • Annyira azok, hogy rjiég a bécsi • Kari von Diettersáorfnak is azt • merte mondani Bolognában egy olasz: Maga is olyan, csak mint a «tartaruga tedesca!» i Ez a teknős hasonlat, melyet a németek jellemzésére nemcsak mu- { zsíkában, de művészetben és iro- i dalomban is gyakran használnak, | egy pillanatra eszünkbe jut még 1 akkor is, mikor Beéthoven egyál­! talán nem lassan nehézkes, vagy maradiságra a legtávolabbról is hajlandó muzsikájáról beszélünk. Az Ví zenéje kerek formáiban, hang­zásában még mindig tizedekkel, sőt századokkal megelőzött modern hangszinekkel fest. Kifejezésében arányosan egységes és mégis akár j mennyire internacionális, minden hangbeli 'kiütközésén kiérzik a faji alaphangulatnak a kedélye.. Az ő hangvázlataiban is mindég hegye­ket látunk, színeiben ködösebb, pasztelosabb tónusokat, kedélyé­ben meg azt az édesboros mámort, amit a ra^navidékiek lelkében m?g akkor is bele csempész a szőllő, ha nem nézfiek pohárba. Az idő­járás monotonsága is valahogy rá­fekszik a próbálkozásokra, hogy azt még olyan nagy genie, mint ami­lyen Beethoven volt, se tudta ugy levetni magáról, hogy lelkivilágá­nak, vagy alkotásainak ezzel más klimáju kiformálódást adhasson. Vegyük csak a Kreutzer-szonátát' Ennek a mélyen kiforrott, érzé­seket tükröző kompozíciónak sze­relem az alaptónusa. Csupa me­legség, csupa akarás, vágyakozás és két fiatal, ellentétes léleknek az ösztönösen vonzott találkozását, megértését próbálja hangokkal, sokszor szalonos diszkrétséggel, sokszor a szem tői-szem beség vad kifakadásában festeni. Már a beve­zetés melankolikus, inkább bán­kódó, mint szomorú hangulata, amit a hegedű*elég energikusan, s'óhajtva intonál, egy lélek Vágyó­dásának az indulását jelzi, Négy taktus. Négy nemesen egyszerű, háromnegyedes beosztásban kife­jezett frázis, amit a zongora mé­lyebben, férfiasabban, tömörebben, de ugyanavval a megérzéssel is­mételve, vesz át. Tulajdonképen eb­ben a két mondatban van letéve a szonáta témája. Egy fiatal leány képzelt reménykedéseit, megérti egy fiatal legény! Amit erről Bee­thoven az egész első tételben, meg a variált Andantéban mond és amit szinte részeg kábultsággal mutat a 1 fináléban, az mind már, csak olyan összeütközéseket és érzéseknek vagy komplikálásoknak a lehető­ségét hangozza nekünk, amit min­denki, a maga tapasztalatai sze­rint és a maga örömei, és csalódá­| sai elért vagy el nem ért céljai meglátásában fog érzékelni. Bee­thoven két tavaszos kedélyű és in­dulatu lelket mutat nekünk, olyan helyzetben, amit a nagy életben nem disztingvál se klíma, se na­cionalizmus. Azért van, hogy a Kreutzer-szonátát mindenütt meg­értik, sőt annyira érzésfogalommá gyökeresedett sok helyen, hogy akárhányszor el nem mondott sza­vaknak a kifejezésére használják. Ha végignézünk képzeletben csak az európai hatalmakon és látni próbálunk minden országból és minden nemzetiségből való fiatal párt, amint a Kreutzer-szonátát ját­szák, mindenütt idegennek és eről­tetettnek látszik a helyzet. Minél le­jebb megyünk, annál kábultabb­: nak és romantikusabbnak, csak a németeknél és ott is a legelső sor­ban a Rajna-vidéken nem lesz még mai beállítással sem nevetséges. Az 1 «egér torofty» a Rein-Stein, Stol­zenfels, múltról regélő vonalaihoz, melyek a nyugodt folyású, pihegő , Rajnába belévágódnak s talán a hozzájuk fűződő emlékeknek a tör­téneti biztonságához hozzá is tar­tozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom