Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-17 / 209. szám

JírajriDÉx. szeptember 17 Szociális gondolatok. Irta : Kiss Ferenc, ker. szoc. titkár »Be kell látnunk, hogy nemze­tek, társadalmi rétegek irányitói nemcsak gazdasági érdekek, hanem eszmék és iránygondolatok is. Sőt a világtörténelmi átalakulások, fejlődések hátterében mint mozgató erők, ezek állanak legtöbbször. És itt bebizonyosodott, hogy i egyetlen nemzet sem életképes, ha ' a fajfenntartás gondolatát, nem­zeti idealizmusát nem vezeti be a mindennapi élet vérkeringésébe. Az is bizonyos, hogy Magyarország sem egynéhány nap, hónap alatt jutott amaz útra, amelyen bekövet­kezett az előkészített összeomlás«. Az ország feldarabolódott, ösz­szeomlott, katasztrófába került. Magyarország értékes erői ugy szellemi, mint fizikai képességük­kel oda törekszenek, hogy egy uj, egészségesebb, erősebb Magyaror­szág épüljön fel. Újjáépíteni egy nemzetet óriási feladat. Perikiesek Solonok kellenek hozzá. De nem lehetetlen. Azonban az ujáépités­nél vigyázni kell, mert lehet-e an­nál végzetesebb hiba, mint ha az újjáépítésnél nem kerüljük el azo­kat a hibákat, amelyek az összeom­lást lehetővé tették, elősegítették. Egyik ilyen hiba : a kor szociális fejlődésének meg nem értése, meg­nem látása, sőt megtagadása volt. Pedig a kor vezető szelleme a szocializmus. A szocializmust nem mint politikát kell kezelni. Az nem politika. Azok, kik a szocializmust, mint ilyent kezelik, azok meg nem értik, vagy önző érdekekből teszik. A szocializmus a krisztusi igazsá­gok gyakorlatba való bevitele. A szocializmus nem jelenti azt a romboló rosszat, amint azt feltün­tetni szeretik s amely körül pusz­tulást jelent az erkölcs. Mint a világrend felforgatóját. Az igazi szocializmus nem az ál­lamrend ellensége. Az a kommu­nizmus. A munkásságot át kell, hogv szervezzük arról az útról, amelyen eddig tévelygett. A valláserkölcsi, a nemzeti szocializmus útjára, — Mindezeket nagyon meg kell szív­lelni az ujjáépittésnél. Mert ha ez nem történik, akkor hiába lesz min­den, nem tanultak a múltból a jö­vőre nézve. Öva intjük az ujjáépitőket, hogy' a szociális törekvéseket a brutális erő hatalmával le ne törjék. Ez csak olaj volna a tűzre. Az a tényállás tagadhatatlan, hogy a mai megcsonkított, nyers­anyagától megfosztott ország, nem nyújthatja azt, mit a feldarabolás előtti időben. Azonban az érde­kek egyoldalú intézése nemcsak a fizikai munkást, hanem a szellemi munkásságot is katasztrófa felé so­dorja. A munkásság nagyon jogo= szociális elégedetlenségben él. Kö­vetkezménye pedig az, ami' a forra­dalmak előtti időkben volt; t. i. annak a gondolatnak a megerősit­tése, hogy »ez igy nem maradhat®. A nyomor az emberek idegzetét ál­landó feszültségben tartja, szélső­ségekre hajlamosítja. Ezt az ér­zést az emberek lelkületéből leve­zetni csak egyféleképen lehet : ^ jogos szociális igények fokozatos kielégítésével. Ez nemzeti és em­beri kötelesség. Reálpolitikusaink számtalanszor mutatnak reá azokrj 1 a teendőkre, mik szükségesek. Rendkívül kiható ereje van ugy a kormány, mint a hatóságnak ma­gatartásának, ahogy ezt a kérdést kezelik, mert jövő Magyarország el sem képzelhető az erkölcsi és nemzeti szocializmus bevezetése nélkül. Meg kell szüntetni az egyoldalú gazdasági politikát, amely a gyön­gét kiszolgáltatja a gazdaságilag erősebbeknek. Mert hiába lesz irredentizmus, ha a tömegek lelkét nem kötik érzé­seikben nemzetükhöz, mert ez a nyomor romboló hatása alatt fá­sulttá, közönyössé lesz és csak az elnyomói ellen érez bosszút, gyű­löletet. Cselekedjenek ugy, ahogy ezt a krisztusi törvények parancsolják és a nemzet a nép érdekei megkövete­lik. A kormánynak ezt meg kell tenni, ez módjában áll, sakkor maga VEGYE MEG MA Régi dolgok. Közli: Gál István. A bécsi kongresszusra igyekvő porosz király és az orosz cár meg­érkezéséről igy ir a Magyar Kurir 1814. szeptember 27-én 'megjelent száma: Elkövetkezett végezetre eképpen a sok fényes pompázatok között az az igen várt vasárnap is, amilyent a mostan élő Bétsi lakosok még nem láttak. Most láttak három nagy Monárkhát, t. i. két császárt és egy királyt, egésszen elragadó fényességgel, igéző örvendezések között egymás mellett a városba bélovagolni. Képzelje a ki képzel­heti az itt lévő sok ezer reguláris és polgári katonaságot legnagyobb gálában, képzelje nem tsak a Bétsj, hanem a környéki világot is, képzelje ezen koronás Fejeknek jnagvszámu fényes kísérőiket, s az ő cs. k. Felsége számos s az egész pompának fényességét kiegészítő udvarnokjait, s a két féle testőrző seregeket, képzelje mindezeket a városnak főbb utzáján a Burgtól fogva addig a kapuig, melyen a Leopold stadtba kijárunk, s ezen kapun tul a Práterig, a Leopold­stadti széles utzán egygyütt lenni, képzelje a Regementeknek harsogó muzsikálássokat, a sokasságnak vi­vát kiáltozását s az ágyuk hurogá­sát. Felséges képzelet! A Prussus király még szomba­ton megérkezett vala Wolkersdorf­ba, mely a második postaállás ide, ahol meghálván, bévárta ott az Orosz Császárt, akinek Briinnnbe lett megérkezéséről az utakon álló ágyuk vasárnap reggel jelt adván, már délelőtti 11 órakor arról adtak jelt, hogy már Wolkersdorfba is megérkezett légyen. Ismét egygyiitt folvtatta a két Felség Béts felé az utat. Mihelyst ő Cs. K. Felségének tudtára esett e vendégek közelítése, lóra ülvén a Fő Hertzegekkel és az itt lévő Generálisokkal együtt eleik­be ment. Az alatt az egész katona ísereg s a Német s a Magyar test­őrzők serege sort formáltak a fel­jebb emiitett Leopoldstadti utzában is a Práter előtt lévő kerek térségen s ezeknek soraikhoz a polgári tsapa tok is hozzá tsatolták magokat. A közelítő Felségek a Tábor hid­jain tul Felséges Urunkkal össze­találkozván; itt egymást szívesen köszöntötték, azután a vendég Fe­jedelmek is Cs. K. udvari paripák­ra ültek s igy jöttek egygyütt azon ihelyre, a hol a katonaságtól várat­tatíak s ezeknek magok előtt való elmarschiroztatássok után bé a vá­rosba. — Elől jöttek a Hertzeg Schwarzenberg Ulánusai; azután az Albert K- Hertzeg Vasasai, mely lyel ő K- Hertzegsége a Leopold­stadtban maga személyesen tetté meg a tiszteletet a Felséges vendé­gek előtt. Továbbá néhány Graná­diros Batalionok következtek. Itt jöttek lóháton a három Felsé­ges Monárkhák egymás mellett; Felséges Urunk középben, jobja felől a Prussus Király, balja felől j az Orosz Császár, utánnok számos : kísérőik s azután a Cs. K- testőrző seregek. A béjövetel 12 óra után | kezdődött és tovább tartott egy ' KÉPES CSALÁDI LAPJÁT. AZ EGÉSZ CSALADJA ÖRÖMÉT LEL! MAJD BENNEI Ara 7500 KORONA. 40 OLDAL. MINDENÜTT KAPHATÓI mellett fogja találni a milliókat Érvényesítse erejét s ezzel bizonyítja be, hogy megértette a kor szelle­mét, és ezzel efejét vesszi a forra­dalmi romboló erők felszínre jutá­sának, "meri a hatalom nem lehet pégcéC; a hatalom, a népek boldogi­tásának eszközei, mondotta egyike a legnagyobb szociális érzésű haza­fiaknak. Széchenyi István mon­dotta. Az a tény sem kiván több is­mertetésre, hogy csak egy gazdasá­gilag helyesen megszervezett ország tudja kulturfölényét biztosítani, és csak az ilyen számithat minden egyes emberére a nála alacsonyabb kulturáju népek kisajátítása ellen. Soha nem volt alkalmasabb, szűk ségesebb, hogy a dolgozókat a nemzet magához kösse, mint ma, mikor a bolsevizmusbóf kiábrándult emberek uj orientációkat keresnek Csak a lehetőségét kell megadni, hogy ismét a nemzeti eszmék szol­gálatába álljanak. Ez pedig nem nagylelkűség, hanem kötelesség, (amelyet a nemzet egyetemes érdeke is megkövetel. A nyíregyházi színház ügye. Megáll az embernek az esze és logikus fővel nem tudja elgondolni, hogy mit céloznak azok az intézke­dések, amelyek ujabban a vidéki színészet érdekében, illetve érdeke ellen történnnek meg. Azt látjuk, ebben a súlyos gazdasági viszo­nyokkal küzdő országban, nem­hogy segédkezet nyújtanának a ma gyar színművészet munkásainak, hanem még igyekeznek úgyis nehe­zen megszerezhető kenyerüket megkeseríteni. Akkor, midőn a vi­déki színészek joggal elvárhatnák, hogy a magyar állam részéről anyagi támogatásban részesüljenek, akkor mint kísérleti nyúlon talán egy ujabb szanálási programmot óhajtanak kipróbálni. Agyon van már szanálva ez a szerencsétlen ország, vagy talán az illetékes kö­röknek kifogyott az anyaguk, vagy elfogyott a B-listájuk, hogy a magára hagyatott és anyagi támo­gatásban nem részesülő vidéki szí­nészetet óhajtják holmi kerület ösz­szevonási kísérletekkel szanálni. — Egy konkrét esetből — és Nyír­egyházát közelről érdeklő esetből kifolyólag kell foglalkoznom ezzel a kérdéssel, mert hisz amint köz­tudomású, Heltai Hugó színigazga­tó is azon színigazgatók közé tar­tozik, akinek a kerületét meg akar­ták szüntetni és más kerületbe be­olvasztani . Nem akarok itten a kérdésnek azon részével foglalkozni, hogy az országos szinészeti felügyelőt mi indította ezen lépésre, mik voltak az okai arra, hogy egy színigazga­tót megbüntessen, de foglalkoz­nom kell magának a megtörtént tényeknek a körülményeivel. Ha valaki érdemetlen arra, hogy egy szín kerületet nyerjen el, ugy azt óránál, amely alatt 1000 ágyúlövés tétetett a bástyákról. A nézőknek sokaságát az is nevelte, hogy vasárnap esett a bé­jövetel s az idő is igen szép volt. A levegőt vivát kiáltás hasogatta mindenütt ahol elmentek ő Fel­ségek. Végezetre a sok katonaság marschirozott, t. i. a Hiller, Collo­redo Regementek, a polgárok s a többek. Berekesztők voltak a Som­mariva Vasasai. A megnevezett koronás Fejedel­meken kivül megérkeztek ide az utóbbi pár napok alatt: a Dánus Király; a Würtemberi Korona örö­kös Princz; a Neuwiedi Hertzeg; Prussiai Wilhelm Princz; a külső dolgokra ügyelő Frantzia Követ Hertzeg Benevent; volt Frantzia, most Orosz Generális Jomini s több mások. Az itt lévő Monárkhák vasárnap este a Karinthiai kapunál lévő theátrumba mentek ' véletlenül, anélkül, hogy a közönség előre tud ta volna, a Zephyr és Flóra neve­zetű tántzos játéknak nézésére. Az Az Austriai Császárné és Királyné ő Felségén s a két Orosz Nagy Hertzegasszonyokon, a Weímári és Oldenburgi Hertzegnéken kivül je­len voltak Austriai és Orosz ő Csá­száni s Prussus és Dánus Ö Ki­rályi Felségek, a Cs. K. Korona­örökös s a más Cs. K- Fő Her­tzegek. A legnagyobb örvendezés­nek kinyilatkoztatásával fogadta Ö Felségeket a jelen lévő közönség A Bétsi Congres ?us sok Európai Fejedelmeket, politikusokat és nagy embereket vonzott ide, a kiknek itten való lételek és maradások olly rendkívül való drágaságot okozott a Bétsi Publikumnak, amiilyen so­ha sem tapasztaltatott ennekelőtte. Nem tsak ezeket, hanem másokat is, akik a pénzt szeretik, magához vonta a Bétsi Congressus. Egy Tirolisi lakos egy 18 mázsa bikát" hozott ide ólly ' feltétellel, í hogy minekutánna az a Bétsi Pub­likum nézésére pénzért kitétetőd­ne, adattasson a Bétsi Invalidusok házának, ennek a bikának a feje felette nagy. Egy más valaki egy 80 mázsa nagy halat mutogat a Publikum­nak pénzért. Azt mondják, hogy itten egy szegény lakos házánál egy matska kölközött meg, és hogy kölkei'közt kettőnek kutyafeje, farka és kör­mei voltak. Sokan ugy gondolkoz­nak, hogy ez a matska a lakos ebével való rendkívül való barát­ságos társalkodásnak tulajdonit­j hatja a természetnek ezen különös j tüneményét. A ki ezt a dolgot meg­' fontolja, meg nem határozhatja, a kuttyával való közösülésnek-e vagy tsak a matska képzelődésének kell azt a tsudát tulajdonítani. — A matska az ebet és ez amazt ter­mészetesen nem szenvedheti, azért is' nem az egymással való közösü­lésnek, hanem a matska képzelődé­sének kell ezt a halhatatlan történe­tet tulajdonítani, mivel már példák is bizonyítják, hogy mind az okos, mind az oktalan állatok gyakorta elvétik a nemzetnek és szülésnek természeti rendjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom