Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-13 / 206. szám

JSÍYiRVIDÉk. 1925. szeptember 18. Rz analfabéták Nyiregyházán Irta: Szohor Pál, városi főjegyző. Néhány hét óta sorozatos tudósítások jelennék meg a «Nyirvidék» hasábjain a városi tanácsnak azon mozgalmáról, hogy a reánk következő télen ingyenes analfabéta tanfolyamokat akar rendezni. Felhívásokat olvasunk részben magukhoz az analfabétákhoz, részben pedig a munkaadókhoz, földbirtokosok, gazdálkodókhoz intézve, hogy önkéntes jelentkezőket verbuváljanak az első ingyenes esti tanfolyamhoz. Persze, a felhívások nem járnak eredménnyel. Az analfabétáktól nem igen kívánhatjuk, hogy a Nyirvidék híreit olvassák, miattuk akár gvermekfej nagyságú betűkből összerótt öles plakátokkal ragaszthatjuk tele Nyíregyháza utcáit, vagy a tanyabirók fekete tábláit a dűlő utak keresztezéseinél. Azért analfabéták, hogy ne olvassanak. Sokkal elszomorítóbb tudat az, hogy maguk a munkaadók, földbirtokosok és gazdálkodók sem sietnek cselédjeiket és alkalmazottaikat a kenyéradó gazda rábeszélésével beterelni ebbe az áldást hozó és mégis költségmentes esti iskolába. Pedig ennek a városnak közönsége fogékony a kultura minden mozzanata iránt. Bámulatra méltó áldozatkészséggel segíti elő a városrendezés költséges megoldását. Társadalmi és irodalmi egyesületeink eszméit buzgó tagok hordják vállukon. Hangverseny termünk megtelik műértő közönséggel, uj iskolák épülnek és — ne méltóztassék mosolyogni — őrizet nélkül közkertjeinkből egy pár év óta nem loptak él egy szál virágot sem. Ezeket a sorokat azoknak a müveit nyíregyházi polgároknak szántam, akik szeretik városukat s akik hajlandók munkaerejüket önzetlenül a városi kultura szolgálatába állítani. Az analfabéták száma a legbiztosabb hőmérője a város belső értékének. Hiába borítják utcáinkat négyszögletesre faragott gránitkockák, hiába épül uj gimnázium a csendes Kótaji-utcán és hiába virít közkerteinkben a piros canna, meg a fehér tulipán, ha az utcán járó emberek közül minden hatodik nem tudja elolvasni az uj magyar imádság nemesveretü szavait. Bemutatom itt rövidre fogva a nyíregyházi analfabéták helyzetét s ha ennek az volna az eredménye, hogy mindenki körülnéz házatáján s egy-egy írástudatlan cselédjét be vezetné az esti tanfolyam termébe — ezzel a nyíregyházi polgár fogalma egy ujabb ékkővel volna gazdagabb. * A város műveltségi viszonyainak megítélésénél a 6 éven felüli népességet kell alapul venni, mely Nyiregyházán 1920-ban 39.003 főből állott. A 6 éven felüli népességből irni-olvasni tudott 86.4 százalék. Ez az arány igen kedvezőtlen, mert a 20.000-nél népesebb városok átlagát sem éri el (89.4 százalékot), a törvényhatósági városok átlagán (91.6 százalékon) pedig jóval alul marad és csak valamivel múlva felül az országos átlagot, 84.8 százalékot.. Csodálatos nemtörődömség volna a város vezetőségétől és polgárságától egyaránt, ha Nyíregyháza e téren is nem venné fel a versenyt más magyar városokkal s egy fél évtized alatt ne küzdené fel magát legalább is a törvényhatósági városok átlagára. Ebből a nagy kulturmunkából igen fontos rész hárul az egyházakra is, mint a lelki tisztaság ápolóira. A nyíregyházi egyházközségek száz esztendős történelmünk tanúsága szerint amúgy is vállvetve versenyeztek egymással, melyik tudja lakosságuknak a kultura több áldását nyújtani. Sehol az országban nincs annyi- magas színvonalon álló felekezeti iskola, mint éppen nálunk. A kíváncsiság vezetett rá, hogy az analfabéták megoszlását vizsgáljam felekezetek szerint. Meg a nemes vetélkedés magvát is szeretném elhinteni az egyházak vezetőiben, hogy mindenik első akarjon lenni a hozzátartozók műveltségének mérésekor. A 6 éven felüli népességből az analfabétákat felekezetek szerint tagolva nagy aránytalanságokat tapasztalunk. Ezek ugyan — véleményem szerint — szoros összefüggésben vannak a legutolsó évtized bevándorlásaival, de mégis alkalmasak arra, hogy az egyes egyházakat fokozottabb erőkifejtésre bírják a legalsó fokú népesség műveltségének terjesztése körül. Felekezet 6 éven felüli Ebből analfabéta Felekezet népesség számszerint O/g-ban Róm kath. Oör. kath. Ref Ág. h. ev. Oör. kel. Unitárius Izr. Egyéb 9,911 4,358 5,528 14,448 83 27 4,600 48 1,615 1,049 730 1,569 20 1 327 1 163 24-1 13 2 ll'O 24 1 37 7-1 lb'9 összesen 39,003 5,320 13-6 Az analfabéták felekezeti megoszlásáról összeállitott kimutatásból azt látjuk, hogy a 6 éven felüli görög katholikusok közül minden 4-ik, a római katholikusok közül minden 6-ik, a reformátusok közül majdnem minden 8-ik, az ágostai evangélikusok közül minden 9-ik és az izraeliták közül minden 14-ik írástudatlan. E számadatok ismeretében kétszeres örömmel kell üdvözölnünk a városi tanácsnak azon szándékát, hogy az analfabéták részére ingyenes esti tanfolyamokat akar rendezni. Mert itt van a legtöbb tennivaló. A magasabb fokú müveitségre vonatkozó statisztikai adatok már sokkal kedvezőbbek. Ez irányban a két véglet Sopron és Kiskunfélegyháza.. Az első a legműveltebb, az utóbbi a legkevésbé művelt varos. Amíg Sopronban a lakosság 6.9 százaléka végzett 8 középiskolát, addig Kiskunfélegyházán csak 1.9 százalék. Nyíregyháza nagyon közeledik Sopron felé, mert nálunk ez az arányszám 4.6 százalék.. Még inkább kedvező reánk nézve a 4 elemi iskolát végzett lakosság arányszáma. Sopronban 75.3 százalék, Nyíregyházán 68.6 százalék és Kiskunfélegyházán 39.4 százalék.. Látni való tehát, hogy legfontosabb teendőnk a kultura legalacsonyabb fokának kiterjesztése. A régi Nyíregyháza történetéből emlékszünk olyan időkre, amikor a földesúr nem engedte meg, hogy a Szarvasról ide költözött rektor oktassa a gyermekeket nádfedeles iskolánkban. Lovas pandúr kísérte ki az uradalom határáig a kitiltóIt tanítót.. Mégis visszajött, ismerősök házaiban rejtőzött el, ugy hordták, össze élelmét csillagfénynél, holdvilágnál a kérges kezű tirpákok. És tanitotta szarkalábat irni, betűket olvasni a mezitlábas gyerekeket. Most vissza kell fordítani egy évszázad történetét. Lovas pandúrral kell beterelni az esti analfabéta tanfolyamokra a sötétségben élőket. Közigazgatásnak, egyházaknak, a társadalom minden rétegének össze kell fogni, hogy a tanyabírák fekete tábláira kifüggesztett hirdetményeket mindenki megértse és kisüssön felettünk a kultura áldást ontó napvilága. Urihölgy DERDIEDAS púdert használ. Szeptember 12. és 13-án szombat, vasárnap Szinre kerül az idei szezon First National szenzációja Az elsülyedt világ melyek főszereplői : Lewis Stone, Walace Beary, Bessie Love. Az elsülyedt világ izgjmas, tanulsagos, szórakoztató Az elsülyedt világ Amerika legnagyobb filmsikere Az elsülyedt világ ait pergeli le szemünk elótt. ami vo.t Az elsülyedt világ a természet nagy titkainak forrását közelitette meg. Zenész fejek. Mozart. A «Nyirvidék» számára irta: Ringer LiliCsodálatos érzést vált ki minden zenészből, talán mondhatnám, minden muzsikával foglalkozó emberből az, hogy: Mozart! Nevére felcsendülnek a clavecinek ércesen fátyolos hangjai, szalonokat látunk, nagy tournürökkel sétáló, fehérparókás hölgyekkel, akik miközben legyezik magukat, ceremóniásan mosolyognak és a kacér, fekete «mouche» eltolódik ilyenkor az ajkuk felett. Suttogó surranásokat és surranó suttogásokat hallunk. Egy pillanatra azt hisszük, hogy a jelen a mult és a mult a jelen. Talán csak egy elsárgult kép van előttünk vagy egy sévrei porcellánfigura, amely sárga frakkban, nagy, csattos cipőkben kis fiút ábrázol a spinette előtt. Talán csak egy foszladozó rokokó gobelin, vagy valami harmatos, lágy, rizsporos menüette. 'Mozart! Hogy érjünk hozzá ma, mikor a lelki és szellemi felfordulások, egyéni bizonytalan tájékozódások, és céltalan tülekedések •ugy eldurvították a lelkünket. Hogy érjünk hozzá ma, mikor a napi kenyér utáni robotos küzdelmekben ugy megmarkosodott a kezünk. Hogy nézzünk rá ma, Mozártra, az örök mosolygás, csupa derültség szinte szentes zenei szimbólumára, mikor a sok sírástól és hiábavaló előrenézéstől nem látunk, nem tudunk már annyira ellátni anélkül, hogy ráncba ne gyűrődjék az ar-cunk. Mozart! Hogy tudhatjuk kiejteni a nevét ma, mikor vitatkozásokhoz, káromkodásokhoz és jajgatásokhoz szokott a szánk? Igen. Mozartra ma csak ugy lehet, csak ugy szabad nézni az embernek, mint a gyerekkorára. Meghatottan, féltve, szerétettel. Ugy kell rá nézni azzal a furcsa nagy erzéssel, hogy a zenetörténet nagy családjához tartozunk és a nagy ránkmaradt ékszerek között van egy igazgyöngyből készült kis szív. Egy megbecsülhetetlen érték-jj- kis szív igazgyöngyből, ami magával hozta a tenger fenekéről a verejtékes kínlódásnak a kikristályosodott, megható bizonyítékát." Ami életnek az életébe került, hogy hozzánk jutott és ami egy kis életnek a nagy lemondását jelenti azért, amit megnevezni nem is, csak érezni tudott. Ez a kis szív a muzsikában Mozart. Mozartról beszélni, vagy Mozart életét jellemezni, több idő és sokkal több hely, mint amennyit a nyomtatott betűk elbírnak. Hiszen egy egész kor élete benne van az ő életében. Éppen ezért, csak pillanatokat, csak egyes hangulatokat ragadok ki abból a végtelen érzésláncolatból, amiből az ő egész élete és művészete tulajdonképen öszszetevődött. * A salzburgi kis szoba... Nini, négyen vannak. A clavecin előtt Marie-Anne, Mozart nővére, alig hét éves. Mellette apja.. Mennyi reménykedéssel és szeretettel tanítja a zene első betűire... Felesége kis nadrágot foltoz. Haragszik, zsörtölve mondja: — Ha megint csúszkálni fogsz, Wolfgang sarokba mész! Kinek beszél? Csak kis fia játszik a földön és az nem figyel szavára. Kedves kis jószág. Hány formájú papirtölcsért fabrikált és hogyan elmotoszkál velük!... Egyszerre abbahagyja a játékot, felugrik és könyörögve, összekulcsolt kézzel kérdi: — De, ugy-e, szerettek engem? Nem figyelnek rá. Érzékeny. Nagyon fáj neki. Elszontyolodva sarokba húzódik és arcán nagy könynyek potyognak végig. Kis ajka megbiggyed s mire beletörődik nagy bánatába, elalszik. Fürtös, kócos feje előre hajlik, nagy, mamuszos lábát szétterpeszti, aminf a falhoz támaszkodva ül. Fehér arcán szürke csikókat húzott a sírás. Olyan szomorúan néz ki, amint kis dereka beesik, keze kimerülten lóg, csak a fapojáca vihog bambán az ölébe. A kis Mozart három éves. * Betűvetéshez alig ért még, mikor apja templomból jövet kottaíráson éri: — Mit csinálsz, fiam? — Egy konzertet, rögtön kész leszek vele. — Lássuk csak ezt a firkát — veszi el nevetve az öreg. De mikor jobban megnézi, elsápad és örömében sirva fakad: — Drága kis fiam! Nagyon jó, de olyan nehezet írtál, hogy senki sem tudja majd eljátszani. * Hatéves korában T. Ferenc császár elé kerül, aki megtréfálja. — Mind a »iz ujjal nem «kunszt» játszani, de eggyel és egy eldugott hangszeren! Erre a kis Mozart letakarja posztóval a hurfelületet és egy ujjal a lehető legpontosabban végigjátszik néhány kompozíciót. A császár meghatottan oda megy hozzá, megsimogatja a homlokát és azt mondja: — Szegény gyerek, milyen sokan fognak téged bántani és menynyi minden fog fájni az életedben! * Olaszországi útjáról is sokat lehetne beszélni. De most csak Fi-