Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-09-12 / 205. szám

1925. szeptember 12. JSÍYÍKSriDÉK. 3 jsen az orvosi, kar tagjai hem győzik eléggé hangsúlyozni a szülők előtt Azonban ugylátszik, hogy a drága kis csemetéknek egy-egy beszámolója ilyen bravúros önkéntes versenyéről felette áll minden komoly orvosi tanácsnak. Egy

; másik hátrányát az ilyen éretlen gyerek csínyek nek a jaró-kelők kénytelenek tapasztalni akkor, amidőn nyugodt lélekkel indulnak neki, hogy átjussanak az utca túlsó oldalára és vagy az utolsó pillanatban, kéthárom lépés távolságban kapják a figyelmeztető csengő-jelzést olyan vehemensen, hogy a meglepetéstől nem tudják magukat hirtelen elhatározni, vajon mitévők legyenek, előre, avagy hátra ugorjanak-e s igy idős, komoly bácsik kivannak teve az utcán járóiké;lő s a más baján mulatni szerető, léha emberek — na meg a száguldó gentlemanek — kacajának (nem, is beszélek arról hogy néha a bicikli pedálja gyengéden megsimogatja a csontjait, ami napokon keresztül sajgó emlékeztetőül szolgál a kalandos kis incidensre, vagy egy még rosszabb eset, amikor csengő sincs, és csak kigyósziszegés-szerü neszre lesz figyelmes a jámbor, halandc'^, s mire megfordul, már késő is van, mert egy gyengéd oldalbalökés hátrahagyása után az ifjú sportmann vigan tova karikázik. Csecsemők a biciklin. Felnőtt, komolynak látszó emberek részéről is tapasztalni sok esetben oly gyerekes, meggondolatlan cselekedeteket, hogy önkéntelenül felvetődik az a kérdés az ember előtt, vájjon hol kezdődik az a 'határ a felnőtt korban, amikor teljesen korrekt, minden tekintetben kifogástalanok lesznek a tettei ? De ezt kérdezni könnyebb, mint megfelelni reá ! Gyakorta látni teljes korú, sőt már őszbevegyülő férfiakat, amint kis gyermeküket avagy unokájukat maguk elé ültetve a gépre, negédesen mosolyogva a

rjárókelőkre, száguldanak keresztül-kasul a.yároson. Egy ilyen bicikliző pár hátborzongató bravúros (?!j attrakciójának voltam egyszer: szemtanuja egy szűkebb utca kereszteződésnél. — Négylovas tanyasi szekér ficánkoló paripái fordulnak be hirtelen az utcába, vele szembe jön egy férfi — maga elé ültetett kis gyerekkel — biciklin. Pár lépés a távolság. Kitérni alig van ter. A járó-kelők és az érdekelt felek is az utolsó pillanatban veszik észre a készülő katasztrófát. A biciklin ülő hirtelen fékezi gépét. A hirtelen megállás következtében a gyerek egyensúlyt vesztve, legurul a gépről, édes atyja kétségbeesetten kap utána, szerencsére a gyereken buggyos bluz van, annálfogva a levegőben elkapja, — a szekeren atléta termetű parasztlegény — látja a rémes veszélyt, hatalmas, szinte emberfeletti erővel rántja meg a gyeplőt... a lovak megállnak... két lépésre a férfi és gyermek előtt. A kétségbeesett arcú emberek mélyet lélegzve »Isteni csoda, hogy el nem gázolta !« suttogásával köny nyitenek őrülten dobogó szivükön. Kérdem minden gyermekét szerető apától, nagyapatói avagy testvértől, hogy ha a katasztrófa bekövetkezik, megnyugodott volna a lelke az édesanyának és a család tagjainak, ha a gyermek, az apa agyongázolva meghal, vagy legjobb esetben nyomorékon megmarad, gondatlanságáért néhány évre néhány évre elcsukják a ló tulajdonosát ? Hát lehet börtönnel behegeszteni a gyermekéért őrülten fájó, vérző anyai szivet ? ! Hát lehet, hát szabad pusztán néhány röpke pillanatnyi örömért kitenni a gyermeket annak, hogy pillanatok alatt elpusztuljon, vagy örökké nyomorult, koldus legyen ? ! Hát szabad egy anyai szivet egy egész életre hagyni vérzeni meggondolatlan, gyerekes kedv kitöltéséért?! Ahogy vannak véletlen szerencsék, lenségek is. Kezdő biciklisták gyakor.latozása az utcán. Számtalan esetet lát az ember, amidőn bizonytalan, imbolygó, hajtással egyik oldalról a másikra — részeg ember módjára — dülöngőzve jár a gép. Ez a lflgnagyobb és a leglelkiijgmeretlenebb könnyelműség, amit elkövethet ember ugy maga, mint embertársai ellen. Az embernek a hideg borzongatója a hátát, midőn egy ilyen imbolygó alakot lát az élénk kocsiforgaU mu utcán. Hogy az ilyen szerencsétlen flótásokat nem gázolják agyon a gyors iramban tovaszáguldó autók vagy fiakkerek, az igazán nem az; ő, hanem a gyakorlott soffőrök és bérkocsisok ügyességén muük. A legkevesebb, amit az

1 ilyen egyénekkel tenni lehetne, ha a legközelebbi rendőrőrszem szépen kiemelné a gépjéből s megóvná a járókelőket az ilyen hidegrázást előidéző produkciók bemutatásától. Tandem — egy nyereggel. Furcsán hangzik, de ma már ez is létezik. Sokan mondhatnók, hogy hát kinek miköze van ahoz, hogy valaki fölveszi-e a barátját a saját gépjére, vagy sem ? ! Ebben tökéletesen igaza volna a magántulajdon szentségét védő bicikli tulajdonosának... de — és itt engedtessék meg,, hogy szives figyelmébe ajánljam mindeneknek, akit illet, ez< uj sport ág káros voltát a — no, ne tessék mosolyogni — közerkölcsiség szempontjából. Méltóztattak már látni ugyebár, hogy az ilyen páros karikázások rendesen a legforgalmasabb utvonalakon szoktak történni. No, és nem méltóztattak hallani azt a szebbnél-szebb, vastagabbnál-vastagabb kifejezéseket, melyeket éretlen suhancok használnak az ilyen alkalmakkor ?! Ugyebár az az ártatlan kis gyermek, aki önökkel, a szomszédunkkai és velünk van, hallja ezeket, mert hisz nem dughatjuk be léptennyomon a fülét, és időnek fclőtte beszennyezi kis lelkét az utca sara ! Hát lehet, hát szabad, hát muszái ezt tűrnünk ? ! Szigorú rendszabályt követel az emberek testi épsége és a gyermekek lelki tisztasága. Ma még hajlítható a vessző, mert fiatal ! Ma még csak fejlődésben van a város élete,ima még nincsen belenőve, belerögzitve az emberek leljkébe a rossz iránti hajlam', a rossz iránti szeretet. Ma még csak öntudatlanul, nem ismerve; a helyes utat ja jó, a rendes és kifogástalan cselekedetek irányította emberi jogszabályokat — követik el a helytjelen, a szabálytalan cselekedeteiket. — Megfelelő rendszabályokkal, azoknak szigorú betartásával a helyes mederbe lehet — és kell is — tereíni a ma'csak kezdetleges, helytelen kinövéseket. r A legelső lépés, amit ezirányban meg kell tenni, a biciklik megszámozása. Mihelyt számokkal lesznek ellátva a biciklik és törzskönyvezve lesznek, már mindjárt nem lesznek olyan szabadosak azoknak tulajdonosai, mert tudják, hogy ellenőrzés alatt vannak és különösen mikor már rendőrségünk kerékpáros őrjáratai cirkálnak az utcákon, az ellenőrzés nagyon megvan könnyítve ezzel is. S ha már az első lépés meglesz, a többi önként következik, mert életre hivja s megköveteli a város fokozódó fejlődése, amely nem türi meg fejlődési fokozataiban a visszafelé való lépést, hanem minden akadályon tör; előre egy szebb, kedvesebb, s minden tekintetben kulturáltabb légkörbe ! Sétáló. Tizenötévi börtönt kapott a sarkntazó dr. 0. A. Gook. Csalás és részvényhamisitás miatt került a börtönbe. — „Az északi sark felfedezőjéből a szerencsétlenek királya" cimmel megirja a memoárjait. — Leleplezik Cook északsarki ntját is. Newyorkból jelentik: Pár esztendővel ezelőtt sokat foglalkozott az egész világ sajtója dr. Frederick A. Cook expedíciójával, amely az északi sark felfedezésére irányult s amelynek során sikerült a Mc. Kinley-hegyig eljutnia. A babér, a hozsánna Cöokot övezte körül hosz szu útjáról való visszatérte után, a tulajdonképpeni siker, az északi sark felfedezésének nimbusza azonban Peary kapitányt illette volna. A két sarkutazó vitája sokáig folyt az elsőbbségért, végül" is a nagy szóbőséggel és megnyerő modorral biró Cooknak adtak igazat, a szűkszavú, inkább csak tudományos kutatásokban elmélyedő Pearyval szemben. ' Cook tekintélye napról-napra emelkedett s pár hét múlva a vilig összes tudósait és kutatóit egyesitő Explorers Club diszelnökévé választották. Az öntelt ember nagy tervekkel nézett a jövő elé, hatvan éves kora dacára is ujabb expedíciókról álmodozott, sőt privilégizálni akarta az északi sarkot, hogy oda csak ő mehessen, Amundsent és Mr. Miilant el akarta tiltani a fölfedező úttól. Cook úrról aztán a minap egy bírósági tárgyaláson lehullott a lepel és az «északi sark hercege» (igy nevezt emagát!) a «hazugok hercege», az «északi sark szélhámosa* jelzőket kapta mint legenyhébb kitételeket a bírótól. Mint egy erkölcsi hulla állott ott Cook halványan a bíróság előtt, amely hitelesen megállapította különböző fosztogatási hadjáratait. A tanuk sem válogattak a díszítő jelzőkben és Cookot «aljas gazembernek«, »züllött világcsalónak» nevezték. Az itélet Cookot olajrészvényekkel és egyéb módon elkövetett csalásai miatt tizenötévi börbönbüntetéssel sújtotta. Frederick Cook ma mSr ott ül Kansas államának fegyáhzában és a sarki utazók bundája helyett csíkos rabruha disziti testét, mellén a 23.118-as számmal. Az élelmes ember a börtönben sem tölti tétlenül idejét, női hímzéseket és diványpárnákat 'készít, mellékfoglalkozásként — mint mondja — megkezdte «Az északi sark felfedezőjéből a szerencsétlenek királya» cimmel memoárjainak írását. Mialatt Cook öndicsérettől és hazugságtól hemzsegő emlékiratát írogatja, expedíciójával az északi sark felé tart Mc. Milán, aki be fogja igazolni, hogy Cook mennyire becsapta a világot északsarki felfedező meséivel.