Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-08 / 151. szám

2 J^YÍIinm 1925. julius 8 A turáni népekről. Irta: huszkó István, az OTEME. Reneszánsz szövetség alelnök igazgatója. Magyarország tudósai több mint egy félszázad óta foglalkoznak a turáni nemzetek, népcsaiádok testvériségének kérdésével. Láttam :itt is, ott is tanítanak arra, hogy tiszteljük és szeressük turáni testvéreinket, mert hiszen,_ ha nyelvüket mindannyian nem értjük is, de a vér azonossága a testvériséget ösztönösen tudtui adja. ' Sehoi se olvastam a turáni testvérekről tudósaink által közre adott s kezembe kerüit nyomtatványokon, hogy az ukrán népet besorozták (volna a turániak népcsaládai közzé. Pedig sok emiék kapcsol össze az ukráni néppel. Magyarország határai egyidőben szomszédosak voltak ukrajna határországgaí. Az Árpád házbeli hercegek, hercegnők össze is házasodtak Ukrajna uralkodó gázának családtagjaival. Rákóczy a hét évig ajánlgatott ukrán koronát visszautasította, mi41 őn a (muszka cár azz%fa kötelezett seggel fogadta el, hogy Ukrajna függetlenségét minden időben tiszteletben tartja. Meg is tartotta — 10 évig. Posta Béia dr. egyetemi profeszszor Ukrajnát beutazva, beszélte, tiogy e nép szálas, erőteljes férfiai, tűzről pattant szép ,értelmes női Alföldünk dolgos, tisztaság szerető, érteimes lakosságára emlékeztetnek. Viseletük, szokásaik is azonosak népünkévei. A községek rendezett utcáin, tiszta, barátságos külsejű házai előtt midőn elhaladt, magyar faiuban képzelt emagát. A testvéri érzés önkénytelen kisugárzott lelkük bői, a barátságos érintkezés alatt. Azt hiszem, méltán sorozhatnék e «Határország» népet is a magyar nemzet turáni testvérei közé. Testvérről lévén szó, kívánatosnak tartom, hogy ez a több mint fél század óta hangoztatott turáni testvériség üres váltói készpénzre változtassanak át, hogy azok minden testvér nemzetnek dus kamatokat hozzanak. Eddig csak tudósok foglalkoztak jobbára a turáni testvériséggel. Mi Magyarország és a turáni népcsaládok között olyan viszonyt teremtett, amilyen a cigánylegény és a bárókisasszony között volt. A cigányíegény teljes bűnbánattal meggyónta, hogy a bárókisaszszonyt szereti. A gyóntató páter nagyon megbotránkozott e halálos bün hallattára. Kisegítő kérdésekkel igyekezett tisztániátni. A cigány erre meggyónta, hogy ő szereti a kontest, de a kontes nem tud róla semmit. A Magyar Turáni Szövetség,.arra kell, hogy törekedjék, hogy a «kontesek» is tudjanak arról a szeretetről, mellyel a magyar nemzet a testvér turáni népek iránt viseltetik. Ne csupán a gyóntató széken kathedrai bölcselkedésből álljon e testvériség hangoztatása. A magyar mint királyi nemzet, mint magyar nemzeti műveltségénél, elhelyezkedésénél és nagy történelmi múltjánál fogva is erre hivatott testvér nép: zászlót kell, hogy bontson {és a testvéri összetartásnak szükségességét kell, hogy Szózat-ban fejezze ki. A közös célra való törekvés módjait meg kell, hogy jelölje. Ne csupán néhány magyar, török, japán, finn tudós katedrája legyen a turáni eszme. Apró ajándékok szövik a barátságot. Ezt a turáni nemzetekkei akkor szőhetjük bensőbbé, ha mindenik testvér, nemzeti kincseiből elfogadható ellenértékért, olyan közhasznú beccsel biró tárgyakkai tud kedveskedni, mik egymás megbecsülésére hangol jják a testvéreket. Ilyen tárgyakkal Magyarország _ népe bőven rendelkezik. Ezek közé tartozik az a csodaszép népművészet, mely Flóris Áron székely rajz- és festőtanár most megnyiiott ' gazdag kiállításában megnyilatkozott . E kenyérkereseti rajzok, festmények gazdag tárháza egy csapásra szalonképessé tette a magyar nép tulipántos iparművészeiét. Ép igy lehet az irodalom, a mezőgazdaság; vegyészet, építészet körül a turáni népcsaiád testvér nemzeteinek iráqyitófag segítségére lennünk. A napokban elhunyt Márki Sándor egyetemi professzor emlékezetére, ki 50 éven át oszfopa volt a Turáni szövetségnek, a fent elmondottak gyakorlati keresztülvitelére állítsunk fel egy országos ligát. Egy német iró cikke a germán birodalomról. Németerszág mai helyzete. Egy német iró országuk helyzetéről a következő, figyelemre méltó kis cikket közölte: Természetes védelme országunknak nincsen, kivéve az északi oldalt, ahol határainkat a tenger mossa. De nézzük csak Angliát s Franciaországot s a többi antani országot, mily erős természetes védelem alatt állanak. Ha a folyók, (a tengerek s a hegyek ma már nem is képezik azt a védelmet, amit ezelőtt — ugy mégis tömegtámadás ellen elég biztos védelmet nyujtapak. Ki merészkedik Oroszországnak végtelen belsejébe bevonulni Az elkényeztetett nyugateurópa, népek iszonyodnak tőle. Az 1812. rémdrámát még nem felejtették el. (Oroszország elözönlésére legfeljebb a teljesen igénytelen mongol tömegek vállalkozhatnának. Majd meg is tették ezt annak idejen, akár mint az orosz nép szövetségesei, akár pedig mint annak ellenségei. Ez pedig nagyon hamar megjöhet; sőt ahogyan én látom, hamar meg is jön, ha nem is máról holnapra. 11. Vilmos császár i°er genialis ember. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibái s gyengeségei nincsenek, ö meglátta azt, amit mások nem láttak. Már azelőtt 25 évvel egy allegorikus képet rajzolt : Keletről egy félelmetes sárkány támad Nyugatra A kép aláírása ez volt: »Európa népei vigyáz zatok legszentebb javaitokra !« A sárkány a kinai népnek címere s mintegy az egész mongol népnek a szimbóluma. Európa népei mulattak a német császár e figyelmeztető szaván, igen sok német is. Gúnyolódtak a császár képe felett s fantasztának tartották. Nem vették komolyan. Pedig a császár intő sza vában igen sok a megfontolni valóKülönösen fontos az egyetértésre és összefogásra való felhívás a fenyegető sárga veszedelem ellen. — Nem vették figyelembe. Európa szétmarcangolta önmagát s még a jövőben is szétmarcangoltatja magát. Legerősebb kardját vak gyűlöletből s irigységből, széttörte s nem is akarja többé újra kovácsolni. Európa erős, természetes bástyája a fenyegető Kelet ellen, Oroszország, darabokra hullott széjjel. Ami pedig a cári Oroszország helyére lépett — a csillagképü Szovjetoroszország, az a nyugateurópai országok számára ma is rejtélyes Szfinx. Oroszország a távoli keletet bolsevizálja s szövetkezik a mongol világgal. A világtörténelem legborzasztóbb eseménye már előre veti árnyékát, t. i. a Kelet és Nyugat, a mongol faj és a fehér faj titáni küzdelme. Emellett a küzdelem mellett a legutolsó világháború is Csak elenyésző kicsi lesz. Aki figyelmesen olvassa az újságokat, az észrevette hogy a távoli Keleten félelmes lángok lövelnek felfelé, melyek nemsokára borzasztó világégést fognak eredményezni. A Keletnek óriási harci tömegei majd Nyugat felé hömpölyögnek. Ezek Üiellett az európai hadseregek elenyésző kicsikék lesznek. Ez a háború majd olyan véres lesz, amilyen eddig még egyetlen egy háború sem volt. És vájjon melyik lesz a hadszíntér ? A védtelen Németország. Itt találkoznak majd a Kelet és Nyugat népei. Németországot kiszipolyozzák majd, elpusztítják, tűzbe borítják, legyilkoljak, megbecstelenitik. Mikor legelőször voftultak a mongolok a »hunorok« alakjában Nyugat felé s elsöpréssel fenyegették az egész római és görög kulturát, s diadalmas előretörésüket csak Aetius római császár hadvezér tudta megállítani a catalaumi csatamezőn 451-ben, akkor a történelem azt jegyezte fel róluk: »Ahol átal vonultak, ott többé nem kukorékolt a kakas, a macska nem nyávogott — minden halott voIt«. Ez a mi lefegyverzésünknek borzalmas oldala, hogy ne tudjuk határainkat védeni s ellenségeinknek az az akarata, hogy ne is védjük. Igaz, hogy ez az ő pusztulásukat is jelenti, de ezzel rajtunk még nincs segítve. Helyzetünk borzasztó voltát csak kevesen ismerik fel. Mig a berlini kormány komoly tanácskozásokba van elmerülve s nem tudja mi tevő legyen, addig ezerszámra rendezik LESZÁLLNI TESTVÉR, NÉHA MÉLYRE... Leszállni, testvér, néha mélyre Hol szent vizek forrása csobban IS az eget ringató habokban Megmosni lelkünk hófehérre. Lehajtani fülünket néha Mélyen zsongó szent tüz-zenékre S velük dalolva, bennük égve, Megvetni minden dalt, mi léha. Egy-egy leperdült könny nyomára Résztvevő szívvel lehajolni És a mosolygást visszahozni A bánat sápadt homlokára Olykor egész magunkba lenni, M

egis beszélni sokaságnak És a sebekre melyek fájnak Testveri csókokat lehelni. fájó szivekkel együtt fájni S mosolyogni apró örömökkel S kit a durva, vak sors lökött el, Föltámogatva, vele járni• 'Kell. kell a mélység néha, testvér, A m igasság sokszor csak szédít, De fölemel a magas égig, Ha egyszer idelent szerettél / FIÁK ANDRÁS. Aranyos nyár, — Fregoli. — Jön !... Jön !... Jón !... Ah , nem Buffalló Bili, mint egykor a külön vonaton a hosszú nyakú zsiráfokkal, rettenetes oroszlánokkal, jámbor elefántokkal és szakállas, kardnyelő s tudom is én milveri — talán kígyóbűvölő hölgyekkel; tolldíszes, ostobán vigyorgó vadembeírekkel s intelligens tekintetű csokoládé szinü és fehér fogú négerekkel, — nem ! A nyár jön ! Arany fátyolt terít magára s ott hintázik: a napsugárba kapaszkodva, kacag a bágyadtságunkon s a drága, tengert utánzó hullámzásu vetést csókolgatja; forrón ráteriti gyönyörű aranyfátylát s rajta hagyja a szint — Veronika kendője — mig a pipacs pirosan és szerelmesen bólogat felé. A gyönyörűségtől lágyan megborzongnak kis pillangófejü kék búzavirágok s titokban talán arra vágynak, hogy egy ábrándos hajú ieány haját díszítsék , vagy egy sírra kerüljenek, melyben a költő nyugszik, ki egykor szépségükről nagyon szép verset irt. Lehet az is, hogy arany cifrázatu, antik vázába szeretnének kerülni s meghallgatni panaszokat, melyeket egy bánatos és örökké messze vágyó, elhagyatott nő sir bele kis csipkés zsebkendőjébe. Mert ugy gondolom — s azt hiszem, nem csal a sejtésem — hogy asszony és virág; férfi és minderi, minden — rabja a Vágynak, annak a Jánus arcú senkinek," aki messziről ragyogó, elbolonditó; közelről csúfolódó, nevető-semmi. Semmi : köd ! Tovább táncol, amikor elérjük s mi újra csak rohanunk utána. A nyár, az aranyruhás, a forró ölelésü nyár olyan vágyunk, melv bizonyosan eljön, fehér ruhák kerülnek elő a szekrényből, könnyű tennisz-cipők s repül a labda, ragyognak a szemek, hevültek és rózsaszínűek az arcok s a jó kedv, ez a bolondos kis madár, fékezhetetlenül röpköd a levegőben. A kirándulók szalonnát sütnek az erdőszélen egy terebélyes fa árnyában és finom hűsítőket isznak, melyek rejtve voltak eddig az öblös kosarak mélyén. Szenvedélyes turisták valahol eletüket kockáztatják egy bolyhos szirmú havasi gyopárért, amit majd levélben küldenek el valakinek, aki talán min, den nap egy rövid fohászt mond | egészségükért i És mennyi, mennyi öröme van még a nyárnak, melyről boldog sej téssel álmodozunk s a kezdődő nyár szép csillagos, sugaras estéi csupa igeretek ! A göncöl szekere drága csodákkal terhelten ballag tova a fejünk fölött s a Vénuszról talán eszünkbe jut egy nyár esti séta, mikor a boldogság oly közel jött hozzánk, hogy majdnem elértük. Vagy egy padon ültünk csöndesen, a szellő a fák levelén zenélt, belebomlott a hajunkba s egy pillanatra a ruhánk ujjába bujt; a közelből zene hallatszott s talán •'lágy, rezgő női alt, melyben valami nagy, de gyógyuló bánat árnyéka libegett s könnyedén, de kissé fájón belemarkolt s mi leikünkbe is. Mennyi gondolatot érzek még a nyárról, amit nem akarok papirrs vetni, talán unalmas is lenne már; inkább az ablakhoz lépek s engedem, hogy én rám is rám tei'ritse forró, aranyos fátyolát. V7 Jön Jön a Diadalba, RODOLPH VALENTÍNO (A jeges halál) legújabb filmjében LILIÁN GISCH (A végzetes házasság) legszebb filmjében ists Jön a Diadalba,