Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-08-27 / 192. szám
1925. augusztus 27. JSÍYiRVIDÉK. h Krisztus előtti évezred második feléből származó urnákat találtak a Vay Ádám utcai csatorna ásásakor. Mi volt az urnában? lósa András álláspontját igazolja ez ujabb lelet is. VEGYE MEG MA Nyiregyháza, augusztus 26.. — A Nyirvidék tudósítójától. Augusztus 17-én délelőtt egy részben összetört urnát és egy magas fülű csuprot hozott be muzeumunkba Hűnek Emil mérnök ur és tudomásomra adta, hogy azokat a Vay Ádám-utca^ csatornakészités alkalmával vették ki a munkások. A helyszínén azonnal megjelenvén, nem nehéz volt kitalálnom a lelőhelyet, amennyiben a nevezett utca keleti; oldalap készülő csatornából kihányt homokos föld tetején ott fehérlettek az urnából kiszórt csont porrá vált szemcséi, kisebb-nagyobo szilánkjai. Ez a hely éppen a 49. számú Veress kalapos háza kapuja előtt yan. Az akkor 80 cm. mélyre ásott csatorna lenekén akadt rá a munkások ásója az edényekre, melyeket meg is csorbítottak és összetörtek, de két harmadrészben sikerült összeállítanom. Bemondásuk szerint a magas fülü edény mélyebben és alatta volt az urnának. Néhány urnatöredéken kívül, mást nem találván s mivel a munkások is; a Belső-körutra mentek dolgozni, a tovább-kutatáSv meg sem kíséreltem. Délben, a hivatalból hazamenet ugyanazon a helyen nagy csődület volt, mert egyik munkás a csatorna nyugoti oldalából ismét kivett egy urnát, melynek tartalma az: edény oldalán ejtett nagy rés dacára sem szórodott ki, érintetlenül hozattam be a muzeumba egy tedőtáti dirio-darabjaival, melyet hiányos volta miatt összeállítani nem lehetett. A régészeti tudomány mai állása szerint az urnák a bronzkorból, a magas fülü edény: pedig a vaskor második szakából az u. n. la Téne periódusból valók, vagyis a kétféle edény nincs egymással semmiféle kapcsolatban. Az urna tartalma azonban mást mutatott?-, A kibontatlan 27 cm. magas urna tartalma a következő volt. A fctején levő 5 cm. vastag, homokos föld közt találtam az urnát fedő tál még el nem enyészett fenékrészét és oldalából tenyérnyi nagyságút, melyek a leggondosabb kivétel mellett is porrá váltak kezemben. A föld kitisztítása után az égetett csontokat kezdtem szedegetni, miközben észrevettem, hogy az edény falához szorosan odaillő — tehát nem utólag véletlenül odakerült — vastárgyban akad meg minduntalan kezem. Még nagyobb érdeklődéssel és vigyázattal szedtem ki belőle a csontokat, melyek között az emberi csontok égettek, az állatiak nem. Dr. Dohnál Jenő orvos, megállapítása szerint az égett csontok asszonyéi. Az urna fenekén tenyérnyi vastag korom volt; a korom tetején agyag orsókarikát és 3 drb cypraea mo- í netát = kauri kagylót találtam. A vastárgy majdnem a fenékig ért le, 20 cm. hosszú igen rozsdás volta mellett is észrevehető rajta, hogy sodrott vagy fonott volt és> tetején, attól 1 és fél cm.-re, ettől 10 cm.-re látható zöld rozsdásodd arra enged következtetni, hogy bronz gömb vagy; más disz lehetett rajta. Ennek a 20 cm. nagyságú vastárgynak sokkal nagyobb jelentősége van, mint azt első pillanatra gondolnánk. A Jósa-Muzeum la Téne gyűjteményét nem nézte még meg olyan külföldi vagy hazai szakember, aki meg ne jegyezte volna, hogy e' Kr. e. évezred második feléből származó tárgyak közé miért vegyitjük a bronzkori és kőkori edényeket? Ebben a korban fedezték fel ugyanisl a korongot és a gyűjteményben levő urnák csücskös bronzkori és ujjbenyomásos szalag diszü kőkori edényekkel azonosak. Muzeumunk létesítőjének se akarták' elhinni, hogy e kor korongot ismerő népei durvább készítésű szabadkézzel csinált edénybe helyezték el a holtak elégett csontjait, csak mikor nagyszámú hasonló lelőhelyeinkre hivatkozott, adtak hitelt bizonyító szavainak. Ha mégis maradt fent némi kétely, ez a most talált urna tartalma ezt végkép eloszlatja. Jósa András állítását erősiti meg az abban talált vastárgy, valamint a kauri kagyló is. Mert köztudomás szerint még nem volt arra eset, hogy bronzkori urnákban kauri kagylót^ találtak volna,i ahhoz se kell bővebb bizonyítás, hogy ez urnák jellegzetes bronzkon alakjuk mellett sem készültek a bronzkorban, mivel abban vastárgy volt, még pedig sodrott vagy fonott készítésű, mely semmi esetre se a vaskor elejéről, hanem annak Il-ik Iszakából, a Kr. e. évezred második feléből való, ezt megerősíti az urna mellett talált korongon ké>szült magas fülü edény is, mint e kornak typikus korhatározó edénye. A Vay Ádám-utcán már találtak 1898-ban szennyvizlevezető csatorna készítése alkalmából a mostaniakkal azonos edényeket, még pedig a 60—62. számú házak előtt i honnan 7 urnát, 22 más tárgyat, \ (vascsákány, lándsa, apróbb bronz J csőlemez, karika, gomb) és 7 ma- | gas fülü bögrét szolgáltatott be ' muzeumunkba Baselli huszárszázados. A kikövezett úttestbe esvén ez az urnatemető, szakszerű ásatás nem végezhető az úttest megrongálása nélkül, pedig e kor megismerésére, az eddigi leletekből következtetve, tanulságos, sőt döntői bizonyítékok birtokába juthatnánk. Kiss Lajos. KÉPES CSAL ACM LAPJÁT. AZ EGÉSZ CSALÁDJA ÖRÖMÉT LELI MAJD BENNE I' ARA 7500 KORONA. «O OLDAL* MINDENÜTT KAPHATÓ t •• IMI IMII II ilWHfl>Mll«n Letartóztattak egy szélhámos asszonyt, aki hamis néven hitelbe vásárolt a nyíregyházi üzletekben. Jelentkezzenek a károsult kereskedők a rendörségen. Nyíregyháza, augusztus 26.' — A Nyirvidék munkatársától. Két héttel ezelőtt történt, hogy Guttmann Márton Bethlen-utcai üz letében megjelent egy menyecske, aki koltot, kartont, szövetet, delint, kendőt választott ki. Mikor az áru értékét számbavették 970 ezer korona volt az összeg. Kereken egy millióért! A menyecske könyedén arra kérte a kereskedőt, adjon még valamit, hogy kerek egy milliócska legyen a végösszeg. A kikerekités megtörtént, a kereskedő az árut becsomagolta, mikor azonban fizetésre került volna a sor, a menyecske ismét könyedén kijelentette, hogy most nem fizet, csak elsején, mert az ő ura kövező, aki elsején kapja a fizetését. Egyébként ő Márföldy Józsefné és a Szentmihályi-ut 8. szám alatt van a lakásuk. A kereskedő, minthogy ilyen nevü vásárlója már van, az árut kiadta és a menyecske, ismét könyedén ellejtett a pontosan egy millió értékű holmicskákkal. Az üzletben azonban a jjienyecske távozta után némi a'ggodalom támadt, amely abban jutott kifejezésre, hogy Guttmannék elküldötték hetesüket ajfiemondott házba, hogy érdeklődjék az állítólagos Márföldy Józsefné iránt. Hát bizony ott azt mondották, hogy ilyen nevü asszonynak nem hallották hirét se és a milliós csomagról se tudnak semmit. Felismerik a szélhámost. Az eset óta Guttmannék élénken figyelték, mikor találkoznak a menyecskével. Szombaton a piac forgatagában Guttmann Mártonné felismerte a szélhámost. Megszólította és kérdezte, hogy hol lakik. A menyecske azt mondotta, hogy a Kótaji-utcában. Most már nyilvánvaló volt, hogy ez az asszony hazudik és Guttmanné rendőrt hívott. A piacon ellenőrző törzsőrmes ter vezette be a szélhámost a rendőrségre ,ahol bevallotta, hogy Kovács Józsefné szül. Zajácz Mária a neve és az Alsópázsit 2. számú házban lakik. A hazugság művésze. Most aztán olyan jelenet következett a rendőrségen, amely a szélhámos menyecskét a hazugság művészének mutatta. Fölényes sértődöttséggel, hidegen, -elutasítóan, mindvégig bámulatos flegmával felelt. A Guttmann-féle üzletben történtekről hallani sem akart. Nyomban ajánlotta, jöjjenek lakására, kutassanak át mindent. Hogy ő lopott volna, az ő becsületes neve és háza! Csak jöjjenek. Mentek is, kocsira ült a károsult, a gyanúsított ,a rendőrség emberei. Hát bizony nem találtak éppenséggel semmit. Közben aztán megtudták tőle, hogy varrónője is van, elmentek oda is. És ott megleltek mindent az utolsó darabig. A hazudozás művésze kipottyant szerepéből és beismerte a szélhámosságot. A rendőrségnek az a gyanúja, hogy Kovácsné több üzletben követett el hasonló szélhámosságot. Ezért arf a "kéri a rendőrség az esetleg kárvallott kereskedőket, hogy jelentkezzenek és adják elő panaszukat. Egy „tarisznyázó"-t kisértek be a nyíregyházi ügyészségre. Nyíregyháza, augusztus 26., — A Nyirvidék tudósítójától . «Tarisznyázó» — ez a "kifejezés a csendőrség műszava. Az olyan tofvajfélének a neve, aki jámbor vándorló, gyalogutas, vagy koldus képében botorkál a mezőkön, a szántóföldek között és közben a mezei munkával elfoglalt emberek elemózsiás tarisznyáját lopja el, vagy üriti ki. Ilyen «tarisznyázó» volt Térjék János is, aki hatalmas nyelű baltáját méltósággal kézbe fogván, elindult a nyíregyházi határban és a szembekerülő emberek előtt mezőőrnek adta ki magát. Az álmezőör aztán, ha telt tarisznya akadt ,azt megdézsmálta. A gazdák azonban végre is tettenérték és feljelentették a csendőröknek. Minthogy több kisebb lopás terheli a lelkiismeretét, a csendőrség bekísérte, a nyíregyházi kir. ügyészség fogházába. Behozták nagy fehér botra eritett baltáját, hatalmának furfangosan kieszelt jelvényét is, amely odakerült a bűnjelek közé. ANATOLE FRANCÉ regénye 1 Szerda csütörtök az Apollóban | és yO-kor. Párisban dijat nyert film S ÉDES APÁM!!! (Vérpad árnyékában) A „Páris gyermekei" szereplőivel. Szerda csütörtök az Apollóban i| 4B és iJO-kor.
