Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-23 / 189. szám

199 5. augusztus 23 JSÍYÍKBIDÉK. nek dacára Becs városa nem jó piaca már ennek a szakmának, ezzel szemben Magyarország — bár a hely­zet valamivel itt is javult — még mind'g jelentős kontin­gensét adja ezeknek a szeren* esetleneknek­Lengyelország ezidőszerint az Eldorádója a leánykereskedelem­nek. A nyomorban és piszokban élő fiatal nők képzelőtehetségét na­gyon könnyen lángra lehet lobban­tam. A kereskedők gyakran 14—16 éves leányokra is kivetik háló­jukat. Az ?s gyakori eset, hogy formai házasságot kötnek az «áru»-val, csakhogy megkapa­rinthassák. Esküvő után kő" vetkezik a végzetes nászút, ahonnan nincs többé visszaté­rés. A Balkán külön fejezete a nemzet közi leánykereskedelemnek. Majd­nem minden szálló olyan, mintha nyilvános ház lenne. A leányok ezeken a helyeken is nagyrészt külföldiek, vagyis leánykereskedők áldozatai akik azonban a képtelenül kulturálatlan helyeken pusztulnak el. Az összes eddigi védekezési mód amellyel a leánykereskedők ellen küzdöttek, csődöt mondott. Az egyetlen hatásos dolog az, hogy a leányokat munkára kell ne­velni'és a nő? munkát is meg kell fizetni tisztességesen, miáltal a tömegnyomor enyhülni fog. Telefon 336, A nyári idényből visszamaradt mindenfajta férfi, női és gyer­mekcipók legjutánycsabb áron kaphatók MÉ Jfil! cipőkereskedőnél Nyíregyháza, Rákóczi-ut 4. S5105-10 meszet ki nem gyötri magát le­mondva arról, amire szüksége van, kinek akaratát nem nyűgözi bánat, kinek minden gyötrelme megváltó tetté formálódott. Amellett bizo­nyos, hogy az ő szive is ismerte a szenvedést, de minthogy termé­keny volt, szabadságot fakasztott. S Mária sóhajtott s bágyadtan engedt ekarját az ágya szélére esni. És a Laky lányok félszegen mo­solyogva mondták: —\ Nem fárasz­tunk tovább. Gyors javulást. Virágcsokraikat az ágyra és az asztalra helyezték. És elmentek. Hallatszott az eltávolodó selymek suhanása s a "cipők topogása a fo­lyosón. S Mária 1 újra lehunyta sze­mét, mint mindig, mikor félt az igazságtól. A hanyatló nap bibora váratlanul fölragyogott az ablak­szemeken s tündöklő fényt vetett a parkettre s a szőnyegekre és tü­zes villámlást öntött minden fe­hérségbe. S Máriát gyötörte a bru­tálisan ünnepi pompa s a fehér bútorok sugárzása, mely mintha va­lam irejtett kemence tüzét közve­títette volna. S amint holthalvár nyan feküdt a virágok közt, egy­szerre, — és életében először — szerelmes hévvel és gyengédség­gé lgondolt Imrére: ugy érezte, többé sohasem fog vele találkozni. Diadal és Kert Mozgó. Augusztus 22. és 23 án szombaton 7, vasárnap 3, 5, 7 és 9 orai kezdettel a Diadal­ban. Szombat és vasárnap 9 órai kezdettel a Kert-Mozgóban Egy orvos dilem ma (Az őrölt háromszög) Dráma 7 felvonásban. Főszerepben Hobart Bo^worth Claire Windsor, Reny Grifilth, Kisérő műsor Alibabaés a negyven rabló 2 felvonásos t urleszk. Végig színes kép Jön JSn Démonok kerestetnek Főszerepben Potash Permutter. Asszonybecsület Főszerepben Anna Nílson Véletlen kisasszony. Kedves, könnyed és bársony­kezü teremtés. Meg kell irnom ön nek, hogy találkoztam véle és bá jos lénye annyira elragadott. Egy pipacs nyilt ki a kis ker­tünkben. Talán száz szirma is van, idres-bodros és ide-oda hajlongó kecses virág. Nem ültette senki csak ugy véletlenül... Ah, a Vélet­len! És a szám hozzá értettem. Friss, selyem érintés oly ragyo­gová hangolt: hisz ez itt a Vélet­len! Véletlen kisasszony! Idres­bodros piros ruhás, drága se­lyemrokolyás kisasszony! Beszél­getni akartam vele, de... kinyilt ugyan a szája, pirosan, elmerengő igézettel... de hangja... az — bo­csánat — még sincs egy kis vi­rágnak, ha száz szirom bodrozik és lobog is rajta s ha még Vélet­len kisasszonynak hivják is. Önnek is kellett már találkozni vele — nem ugyan ezzel — más­sal, mert Véletlen kisasszonynál ezeregy alakja van. Az öné' talán egy gyorsvonat ablakából hajolt ki. integetni is tudott hófehér kezével, a haja fürtösen röpködött s bájos arcán a mosolygást a nap tette még ragyogóbbá. Elrabolta ön­nek éjjeli nyugalmát s délibábos gondolatokat rajzolt a falra, me­lyeknek nézésében gyönyörűség volt elmerülni. Majd halkan meg­lebbent valami az ablak táján s ön dobogó szívvel, kissé riadtan tekintett oda. Talán meg sem le­pődött volna, ha, a fehér kezű, für­tös hajú leány lépegetett volna elő a függöny két csipkeszárnya kö­zül. Mert Véletlen kisasszony on­nan is jöhet; találkozhat vele a sétatéren vagy egy nyári kirándulá­son ; megláthatja egy elhagyott ház röpkényes erkélyén vagy tömjén­illatos és virágdiszes templomban, amint imádságos kis szája drága zsoltáros hangra nyiiik. Minden­képen őrülni fog a találkozásnak és a szive vére halk muzsikába kezd, mikor rágondol. De nem mindenkinek jut ilyen találkozás. Sem pipacs, sem fehér­arcú, fürtös hajú lány, hanem sötét, csillanó szemű démon néha a Vé­letlen. Egy pisztoly csövéből len­geti a gyászfátyolt s kis golyó­val gyilkos pillantást küld, a mit­sem sejtő szivébe. Milyen lázas kö­rülötte a levegő és hideglelősen remeg az, ki; a közelében volt. Bol­dog órára készült talán, életének legszebb napjára, akit a démon arcú Véletlen meglátogatott és az is lehet, hogy legszebb mosolygá­sát fagyasztotta arcára. «És az épülő ház téglája?. r.» súgja valaki, vagy valami itt mö­göttem... ha-ha — kacagok hal­kan... mily naivság! Csak nem ir­hatok arról, amit már annyiszor megírtak! Mit gondol ön! Éjfélre jár az idő, a szobában ülök és ilyenre gondoljak? A téglára, amely leeshetik? Hát az is véletlen, igaz, de nem is kisasszony, nem is "démon, csak pusztán véletlen, talán ezerkettedik arca neki, amiről nem volt szándé­komban megemlékezni. Most halk fény reszket meg az ablakomon: talán egy csillag ku­kucskál be rajta, vagy lámpással megy valaki az uton.' Éjféli idő­ben sohasem tudhatja az ember, mi hullámzik a sötétség rejtett mé­lyében. Talán kis álarcos Najá­dok guggolnak ai fa tetején s rossz­akaratú boszorkányokkal hadakoz­nak igy éjféli órán. Véletlen kis­asszony hosszú, uszályos ruhában sétál az uton és kalandra vágyón lesi a közeledő lépteket. S jaj! szegény! Megbotlott! Szidja a kö­veket s Véletlen kisasszony kacag nagyot, mert hisz az ő hosszú uszá­lyába botlott bele, Még bosszúsá­gában azt sem látja, hogy Vélet­len kisasszony újra elébe surrant. Fregoli. Páris szenzációja!! (A vérpad árnyékában) Keddtől Miau MICHELIN PNEU gyári lerakata. Autófelszerelések legolcsóbban Nagy, Budapest, Adrássy-ut 34. S5096-10 100 000 kor. 1 tat. hold nitrogéntrágyázása! Növényeinknek a legfon- njf rn nj| n I Számos tosabb a UiU UI|SH • e )j sme rö levél szerint a növényt fejlődésé ben dus-, üde, egészségessé teszi, a terméshozamot hatalmasan RliíPll 8 természete s nitrogén IIU T CM vetőmagtrágya az Egy a sok kö­zül .. Az Azo­formmal oltott vetés feltűnően szebb, mint az oltás nélkül ve­tett burgonya . . . Ujfehértci Ta­karékpénztár r. t. bérgazdasága Prospektust küld, megrendelést (minden növényhez más-más fajtalj felvesz Molnár Lajos Nyír bátor, Kun Samu és Társa Kisvárda, Dőrl Béla Mátészalka. viseletet ad: Vámos Géza vezérképviselete, Budapest, V. Bank-U.5. Azoform Néhány gondolat a szociológiai megisme­réshez. Irtai Kudász Ernö. III. A társadalomnak széles rétegeit latrtatta a keresztény, kultura, Krisz­tus szelleme, az emberiség egy há­nyadát magáévá*, tette, de csak for­mailag. Természetesen nagy b.fo­/ a sf , lgy sem von ható kétségbe, de hol van az eszmétől ? Ha ma az egész világot betöltené is Krisz­'tus lelke, s a Sátán mint megsze­melyesitője a Gonosznak, eltűnne az ember belső világából, küzdel­mes lelki fejlődés utján, egy u­generáció ismét hozná magával a termeszeti törvényeket, mely a/ ős es orok ösztönök diadalmaskodásá­ban leli magyarázatát az értelem fe­lett. Mert ha egy gondolkozó em­ber az elet küzdelmeiben, empirikus es theoretikus megismerései utján adottságának megfelelően kedve ő szituációk mellett el is jut az élet Magaslatára, s tenső lelki harmo­j- a legfőbb jót mit bírhatunk e toldon — szerez is, az ő utódjá­nak, ha egyáltalán átörökölte ptiv­sikai és psychikai tulajdonságait, mik erre alkalmassá teszik, mé^is újból kell megjárni a kálváriát" a tévedések, csalódások, keservek vég­telennek tetsző útját. Tehát, amit a determináltan extrém két tábor egymással folyta­tott harc árán nyerhet és nyer is, az végső eredményben formák te­remtése, s eme szempontból az utó­piák legmesszibbje is megvalósul­hatna hivatalosan, anélkül, hogy az örök Jó és' Rossz küzdelme kivesz­ne belőle, mely az egyes individu­mokban magában, s az individu­mok között állandóan folyik. S vi­szont egy oly időben, midőn nem­csak egyesek élik át az eszmék felsőbbségét, s mély életet adó gyönyörét, hanem az egész társa­dalom, s ez* az intelligenciának oly magas fokán állana, hogy megkö­zelítené az Übermenscltszó szerinti fogalmát, a^z az invidium öntuda­tos kollektív emberré válna, leltei ne a legelavultabb, primitív társa­dalmi rendszer is, melyben tökéle­tes életközösség valósulna meg. — f\ Tem a forrni^ a rendszer, s annak elnevezése a fontos, hanem hogr kik alkotják azt a társadalmat, mily erkölcsi, értelmi nivón álló egyedek. Ha egy társadalom' megérett egy eszme, egy reform formai megvaló­sulására, minden ellenállás, akadály

Next

/
Oldalképek
Tartalom