Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-22 / 188. szám

!2ö. augusztus 22. i-MKitiimwjA MwiT-a^m -•-•-».-•»« Kert Mozgó. Augusztus 22. és 23 án szombaton 7, vasarr.ap 3, 5, 7 és 9 orai kezdettel a Diadal­ban. Szombat és vasárnap 9 órai kezdettel a Kert Mozgóban Egy orvos d.lem ja (Az ötök háromszög) Dráma 7 felvonásban. Kiséiő műsor i ' Aiiiiaisaisiíiepi] 2 felvonásos burleszk. Végig szines kép Jön Jön Démonok kerestetnek és a j' pin legény Véletlenségből agyon­lőtte a menyasszonyát. '"Székesfehérvárról jelentik: Ha­rangozó Mihály kislángi gazdál­kodó vasárnap délután véletlenség bői agyonlőtte menyasszonyát, Erős Máriát. A jegyespár vasárnap egy hete tartotta eljegyzését, ami miatt a falu legényei igen megha­ragudtak Harangozó Mihályra, mert többen szemet vetettek a szép Erős Máriára. Meg is fenyegették a legényt, hogy elteszik láb alól, ha feleségül meri venni a leányt. — A vőlegény ezért állandóan From­mer pisztolyt hordott magával. ­Ezzel ment udvarolni is menyasz­szonyához. Vasárnap délután is ott volt. Szó ereit a legények fenyegeté­séről, mire Harangozó Mihály zse­bébe nyúlt, kivette revolverét és igy szólt: — Nem ijedek meg tőlük. Itt van ez a kis jószág. Jaj, vigyázz, még baj törté­nik vele — szólt a menyasszonya. — Tudok vele bánni — válaszol­ta neki — hiszen elvégre tüzér vol­tam katonáéknál. i i A legény erre a revolverbe he­lyezett töltényhüvelyt kihúzta a pisz tolyból, majd abban a hiszemben, hogy a fegyver üres, elcsettentette a ravaszt. A pisztoly ebben a pilla­natban elsült és Erős Mária rette­netes sikoltással elvágódott. Mire a körülállók első ijedtségükből ma­gukhoz tértek, már ki is szenvedett. A szivét fúrta keresztül a golyó. A vőlegény ellen gondatlanságból okozott emberölés miatt indult el­járás. Hirdetések felvétetnek Budapes ten: RUDOLF MOSSE hirdetési Irodájában, VI., PodmanJczky-utcz 49 és a MOSSE fiókokban: Győ rött és Szegeden, Dr. Bernstein Béla íőrafeM nagyhatású beszéde az alapkő­letétel ünnepén. Nyíregyháza, augusztus 2!. - A Nyirvidék munkatársától. A Bocskai-utca végén, az Erzsé­bet közkórház 'tőszomszédságában, a város által adományozott telken . serényen folynak a nyíregyházi zsi­dókórház építési munkálatai. Az uj korházat, amelynek közegészség­ügyünk mostani nagy szegénysége, küzködése napjaiban fokozottabb jelentősége van, Kolb Flóris mű­építész gyönyörű terve szerint Tóth Pál .nyíregyházi építési vállalkozó készíti egytől-egyig helybeli mun­kások segítségével és kitűnő szaktu­dással. A kórház építése már any­nyira előrehaladt, hogy tegnap csütörtökön, délelőtt 10 órakor megtörténhetett az ünnepélyes alap kőletétel is. Az építkezés helyén ezalkalom­mal több száz főnyi közönség je­lent meg és számosan táviratban vagy levélben adtak kifejezést örömüknek és üdvözletüknek az uj kórház alapkőletétele alkalmából. — Megjelentek az ünnepségen Mikecz István alispán, aki a Szent István napi istentisztelet után érkezett meg, Szohor Pál, Nyíregyháza vá­ros főjegyzője, Kardos István kul­turtanácsos, Nagy Lajos vármegyei levéltáros, dr. Mikecz Miklós köz­egészségügyi tanácsos, vármegypi főorvos, a vármegyei Orvos Szövet­ség elnöke, dr. Spányi Géza főor­vos az Erzsébet-kórház orvosi ka­rának képviseletében, az orvosi kar számos tagja, a staiusquo izr. hit­község képviselői, Bernstein Béíá főrabbi Bodor Zsigmond elnök, Baruch Arthur alelnök, az orihodox hitközség, a Chevra Kadisa szent­egylet, a jótékonysági egyesületek, a vidéki hitközségek küldöttei és nagyszámú közönség, férfiak, nők sokasága. Az ünnepség a Hiszekegy-gyei Kezdődött, amelyet a templomi énekkar adott elő. Utána dr. Bern­stein Béla főrabbi nagyhatású be­széde fejtette ki a'kórház nagy nem zeíi jelentőségét. A nagy figyelem­mel hallgatott ünnepi beszéd, amely a Hiszekegy magasztos gondolati­ból indult ki, a következő: Tisztelt Ünneplő Közönség! A hit magasztos dallama hang­zott el az imént, a hit megható kifejezése ihlette meg vele lelkün­ket és fölemel bennünket mai nem­zeti ünnepünk boldogító magassá­gába, ahonnan azt látjuk, mint alapozta, megelső nagy királyunk, — hálás hódolat dicső emlékének! — mint alapozta meg Szent István erős hittel és hatalmas kézzel Ma­gyarország jövőjét, mint jelölte ki számára uralkodói bölcseséggel az utat, melyen haladnia kell min­den időben. A hitnek fenkölí ereje fenntart bennünket a múltnak történelmi magaslatán és nem engédi, hogy le" sülyedjünka jelen szomorú mélyé­be, de bátorit, hogy bizva-bizzunk egy szebb és jobb jövő nagyságá­ban ! ; A hit ereje a kórházban. És mikor a hazafias érzület e di­cső ünnepén összegyültünk itt, hogy külön ünnepet is üljünk egy nemes, emberbaráti intézmény tisz­teletére, ugyancsak a hitnek el­hangzott éneke ragadja meg lelkün­ket, járja át szivünket, mert átérez­ztik és átértjük, hogy ha valahol, ugy annak az épületnek bejáraíán, melynek alapkövét akarjuk most le­tenni, elsőnek a hit fenségének kell belépnie;.-mert a kórházban, ahol sok szenvedő vár enyhülést, remél gyógyulást, a hit hatalma veteke­dik az orvosok tudományával és nem ritkán győzelmesebb minden emberi művészetnél. Azért jogunk van ahoz, hogy val­lásfelekezeii intézménnyé is tegyük a kórházat, habár az különben, mint a betegség maga, általános emberi. De ha mi ismerjük a hit­nek nagy befolyását, döntő hatását, melyet a beteg lelkére és azon ke­resztül testi felépülésére gyakorol, akkor elő is kell azt mozdítanunk. Azért építünk zs'dó kórházat, ahol a vallásához híven ragaszkodó hittestvér teljes lelki nyugalommal riézhét majd gyógyulása elé. Tehetjük ezt annál is inkább, mert habár a legszigorúbb ritus szerint fogjuk vezetni ellátását, ami a zsidó lélek megelégedését bizto­siíja, de soha, semmi körülmények között sem fogja a másvallásuéí báníani, ugy hogy- legjobb tehetsé­günk szerint segítünk mindenkor minden szen\-edő betegen valláskü­lönbség nélkül. A «sogitség köves. Azért büszke öremmel és boldog érzéssel állunk ma itt, hogy lete­gyük zsidó kórházunk Alapkövét, melyet joggal nevezhetünk Sámuel prófétával: «a segítség kövének», mert az az épület, melynek alapját ezzel formailag letesszük, segítséget fog jelenteni sok-sok szenvedőnek, segítséget sok ezer betegnek, akik­nek rendelkezéséi-e bocsátjuk. Azért igaz hálával emeljük fel tekintetünket a Mindenhatóhoz, hogy elmondhatjuk ez alapkő le­tétele alkalmával: «Eddig immár elsegitett minket az örökkévaló!* (I. Sám. 7. 12.) Hosszú hét évi ter­vezgetés, sok kényszerű lemondás, majd megujuló reménykedés után v égre hozzáfoghattunk a kivitel' ez, hogy létrehozzuk azt a fontos és szent céiu intézményt, mely eddig csak vágyainkban élt, mely kiinduló pontjánál (1918. tavaszán) egy gyö­nyörű álom megvalósítását: a vári győzelmes béke dia^alemlékét je­lentette nekünk, most pedig a vég­rehajtásnál, a fájdalmas, a letört, megcsonkított haza élniakarásának j egyik szerény, de komoly jele, | mely a jövő erejének fokozásán, | megóvásán akar munkálkodni. Ázért joggal hisszük, hogy való­ban közhasznú munkát végezünk mind, akik e kórház létesítésén fá­radozunk, mert nem csak megyénk, de közvetve az egész ország végte­lenül fontos egészségügyének tesz majd szolgálatot, tfiidőn a maga körében felveszi a küzdelmet amaz ellenségek ellen, melyek a nemzeti erőt gyengítik, csökkentik: az em­beri betegségek vészes serege ellen. És mikor mi e küzdelem lehető sikerét vesszük tekintetbe, akkor tudjuk igazán megbecsülni azt az erőforrást, melyet minden kórház s igy a: mi leendő zsidó kórházunk is a magyar haza számára képez. Burger István emléke. És mikor mi örömmel gondo­lunk leendő kórházunk e hasznos eredményére, akkor mély hálával telik el szivünk ama nemeslelkü ifjú iránt, ki kora halálával a leg­nagyobb áldozatot hozta polgár­társainak, hittestvéreinek, aki el­távozván a földről, felajánlotta minden vagyonát a közjó számára. Hálás kegyelettel emlékezünk Burger Istvánról, akinek gyönyörű hagyománya képesített minket ar­ra, hogy letegyük kórházunk alap­ját, hogy komolyan, hozzá kezdhes­sünk az építkezéshez. Dicső nevét méltón fogjuk majd megörökíteni ebben a kórházban, hogy éljen ott' is buzdításul a késő korok jóltevői számáraidé itt lebeg az most 'is, fényben tündökölve, hogy figyelmeztessen bennünket szent kötelességünkre, mellyel tar­tozunk embertársaink, a, szenvedők, nyomorgók, betegek nagy táborá­nak; hogy mi is mindnyájan kivétel nélkül, első _sorban hittestvéreink Szabolcsmegyében és szomszédsá­gában, elhozzuk kötelest áldozatain­kat az épülő kórház céljaira, mert csak ha megfeszített erővel, igaz odaadással, tiszta lelkesedéssel dol­gozunk a kitűzött feladat megoldá­sán, akkor sikerülhet az ugy, mint kell, hogy felépüljöri kórházunk a letett alapon méltó díszben és fel­szerelésében megfeleljen minden jogos igénynek és várakozásn ak. Jelenti a btkét, hirdeti a jót* Akkor azután ez a nap, melyen az alapkövet letesszük, ünnep ma­rad mindenkorra, az 1 lesz aminek a próféta mondja : »Jelenti a békét, hirdeti a jót, jelenti a segítségek. (Jes. 52, 7) ! Jelenti azt a békét, melyet létre­hozunk testvéreink tömegénél,! ami­kor betegségük alatt testi és lelki szükségleteikről egyformán gondos­kodunk zsidó kórházunkban, hir­deti a jót, mely a modern gyógy­tudomány e csarnokából el fog ter­jedni az egész vidékre és jelenti a segítséget, melyet az emberszeretet e tűzhelyéről oly sok reászoruló fog elnyerni és élvezni. Abban a hitben és reményben, nem ! abban a szilárd meggyőző­désben, hogy ez igy lesz, fordulok áhítatos lélekkel a Mindenhatóhoz, kérve bő áldását megkezdett nehéz, de szép vállalkozásunkra. Ó legyen a te akaratod, mennyei Atyánk, hogy fenséged fénye nyugodjék kezünk munkáján, azt világítsa meg lelkünket, irányítsa szivünket,, hogy méltón befejezhessük, amit célul magunk elé tűztünk, hogy valóban felépüljön a mi .zsidó kórházunk a te dicsőségedre; édes magyar ha­zánk javára, mindnyájunk büszke boldogságára ! Ugy legyen, Amen ! •••MMBBBMfiaBanKBBS^ A „Sárgák" legveszedelmesebb^ahndora. ©WCEi IttOOCe. § 3Z ApOllÓlm 1 Sag0E®S5®S®®S££lE3 mtsm*BmMKMmm&MBMmmidmmm®mmsmm Előadások kezdete: Szombaton ]| (8 és 'jJO, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. iimm>mn> mi i iiwihiiwiiimbi ii műm i un ~——— —— —— —

Next

/
Oldalképek
Tartalom