Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-08-20 / 187. szám
2 JSÍYÍRYIDÉK 1925. augusztus 20 Magyar fohász István királyhoz. ...és jöjjön el a Te országod: Géza vezér fiának, a magyarok első királyának, Szent István királynak országa. Hozzád küldjük ezt a fohászt mi, az elbukottak, a letiportak, szegények és magyarok. Mi, akiken végigzengett az ötével világégés, akik két forradalom sorában megtisztultunk s akiknek kiterjesztett büszke szárnyait irgalmatlanul lenyesték az orvul leselkedők, szomorú megadással és félve tekintünk föld reád a Te napodon, István király. Hová lett a néped, a hatalmas, a hóditó, a keresztény? Hová lettek országod határai, hová lett régi hírünk, büszkeségünk, Ihová lett a királyunk? Alázattal térdet hajtunk emléked előtt s az őszinte bűnös megalázott tekintetével felelünk. Igen bűnösök vagyunk. Bünt követtünk el, mikor átkos politikai fondorlatoknak föláldoztuk a magyar függetlenséget, mikor elmérgesedett jelszavak zászlója alatt harcoltunk, mikor pogány és öntudatlan módon feláldoztuk a hitet, mikor idegen fajok vérével mérgeztük a vérünket s mikor elfelejtettük., hogy a Te országod utódai, fiai vagyunk, Te gzent király. Most mea culpá-t zengünk, mi akik elfelejtettük a Te Deum-ot és szánó, alázatos jajjal verjük a mellünket előtted és szent emléked előtt, hogy add meg nékünk a föloldozást. Sokat szenvedtünk. Nem keressük a más kezét a bűnök elkövetésében, nem mondjuk, hogy más felel a mi vétkeinkért s nem akarunk kibújni a büntetés alól. Hiszen Te tudod, Te látod a fényes égi magasságokból, hogy hová lett az ezeréves, szép, nagy Magyarország és hogy miért lettünk koldussá, mi a hatalmasok. Te tudod, hogy idegen hatalmak tűzzel való játékában megperzseltük a bőrünket és hogy reánk dült az a lánggal égő épület, melyet orvul mások gyújtottak fel. Te láttad a félő, szorongó védekezést, amellyel az áldatlan harcokba indultunk s hallottad a magyar anyák és fiaik halálhörgését a keresztek súlya alatt. Te ott voltál a nehéz harcok gyilkoló tüzében és tudod, í hogy büszke kitartással ontottuk a vérünket a mások érdekében még akkor is, mikor az ellenünk lázadó ellenségeink már összefogtak a hátunk mögött. Mi még akkor is másokért harcoltunk és a mások érdekeit védtük. De a kiomlott vér soknak bizonyult s az erő kevésnek. Lerogytunk fáradtan, véresen, öszszetörve ott, ahol a holttesteink felett összemarakodtak a nyereségen az idegen hatalmasok. És nagy volt a keselyük iakmározása a drága magyar vértenger felett... Te tudod ezt István király, magyarok első királya, Te szent és hatalmas, Te "tudod... és elfajzott utódaidra elszorult szivvel nézel most a fényes magasságokból. Ezért nem kesergünk és ezért nem kérésük a bűnbakot, aki állja helyettünk a hibák, bűnök és vétkek halmazat. Mea culpa... mi vagyunk a bűnösök... Mi voltunk a gyöngék, mi voltunk a fertőzöttek, mi voltunk a tróndöntők és hiéhagyottak. Bűnösök voltunk. És ezért vezeklünk most előtted, aki Szilveszter koronájával és szent jobboddal sem tudtad megfékezni a szenvedélyeinket. Megbűnhődtünk érte. Rongyok ba tépett maradék országok televény földjén térdelünk s idegen csizmáktól megtaposott szenvedő hátunkat odatartjuk a korbácsod elé. Büntess meg bennünket nagyon és fájón, kíméletlenül és szigorúan és mi fölmagasztosult arccal, bűnbánóan s megtérve fogjuk megköszönni a penitenciát. És akkor jöjjön el a Te országod és legyenek benne újra küzdő, erős és bátor magyarok, akik méltó utódai lesznek a Te szent nevednek. Diadal és Kert Mozgó. Augusztus 19, szerdán 7 orai kezdettel a Diadalban. 9 órai kezdettel a Kert-Mozgóban 1 repülő halál Kaland 6 felvonásban. Főszerepben ALVIN NEUSS Cigánybosszu Dráma 5 felvonásban. Kedvezőtlen időjárás esetén a 9 órai Kert Mozi előadás 9 órai kezdettel a Diadalban tartatik meg. Hirdetések felvétetnek Budapesten: RUDOLF MOSSE hirdetési Irodájában, VI., Podmaniczfey-utca 49 és a MOSSE fiókokban: Gyö rött és Szegeden. Néhány gondolat a szociológiai megismeréshez. lrta.f Kudász Ernő. I. A legnagyobb, mindent magába foglaló az általános szociológiai probléma, legkényesebb és legfontosabb kérdése az emberiségnek, mert ez dönti el szabadságának, jogainak és kötelességeinek milyenségét s ez! határozza meg az egyén azon lehetőségeit, miket a két ős alapösztön, az ön- és fajfenntartás érdekében elérhet. S ezen minden embert közvetlenül érdeklő tudomány tételei, fogalmai a köztudatban vagy ismeretlenek, vagy tévesen ismertek. De a végtelen időben és térben, az ok és okozat szakadatlan láncolatában, mint okozat, az évmilliók lassú fejlődési processzusainak rezultátumaként megjelent a céltudatosan gondolkozó társadalmi ember, kinek intellektuális énje önmaga értelmi s érzelmi világán keresztül'az Ember analizálójává válik, ki; a megtévesztő misztériumok béklyóitól szabadultan racionalisztikus megismerésre törekszik, a kozmost, az élőés holt világot, az individiumot s a kollektiv-embert illetőleg, s ez foglalkozik a tömegek helyett, az emberiség érdekében az ő legnagyobb kérdéseivel, s igyekszik felvilágosító tanaival a közvéleményt megismertetni, s előkészíteni értelmi világát a haladó gondolatok, számára, ezek a tisztán látó szociológusok. A társadalmi kérdések a mindennapi életben harcok mezeje, melyen fanatizmus, érdek, vagy korlátoltság gyűlölete irányítja sokszor nagy koncepciójú elmék megsemmisítését célzó eszközeit. A különböző felfogások, elvek szubjektivek, megpróbálom eme szubjektivitásokat röviden objektíven tárgyalni, olyképen, hogy a szemIrta: Marconnay Tibor. Először Velencében találkoztam ezzel a Tüneménnyel. Szeptemberben. A gyönyörűséges mennybolt mérhetetlen azúrja tükröződött az olajbogyószinü tengeren s e mérhetetlenség tele volt szőve a legcsudálatosabban csillogó arannyal. A gondolierik monoton s mégis életerőtől duzzadó kurjantásai szaggatták a gyöngyházszinü levegő mozdulatlanságát. S megejtő öntudatlansággal ringatták karcsú, kátrányszinü gondoláikat a roppant csillogás közepette.^ A vörhenyes sárga Doge-palota árnya olyan volt a laguna vizén, mint valami fekete csipke. Az oszlopos piazzetta benyilallott a San Margóig s a magányos síkon oly mereven és merészen szökött magas[ba a Campanile, mint megtestesült figyelmeztetés. Az alig rezzenő tengerre akkor borult az a különleges, alkonyt megelőző világosság, mely még a művészietlen lelkeket is képes őrületesen megbabonázni, amely olyan, mint valami kénsárga fátyol, mint egy gyönyörűséges arculat elsápadása, vagy mint valami isteni elmosolyodás. Az Isola di San Giorgióra akkora homály borult, mint valami ciprusokkal teleültetett temetőre. Akkor hangzott föl a százezernyi tömeg zsongása. Az egész város lázra gyúlt. Az elevenség megszázszorozódott. A füzéralakuan tolongó, tarka tömeg ugy föl volt ajzva, mintha bacchanáliára indulna. S valóban, a bacchanáliák vad színfoltjai izzottak mindenfelé. Pedig a város lakossága nem valami ritka ünnepségre készült, hanem mindennapi megszokott ünnepre. Korzó ideje volt. A piazza és a piazzetta, a Tőrre del Orologio és a Ríva degll Schiavoni vidékét egészen ellepte a sokaság. És minden igazi velencei bizonyos könnyed közönnyel nézte a csudálatosságnak ezt a rengetegét. Nem hallottam egy retlen rajongó szót, nem .láttam az elragadtatásnak egyetlen gesztusát és látva a velenceieket, el sem birom képzelni, hogy az ottani átlagemberek dicsőithetik maguk közt a maguk városának csudás varázsát. Mert a sok idegen úgyis eléggé dicsőíti Velencét s velük szemben a benszüiött egyszerre áradozóvá lesz. Mert az olasz, amelynél biztosabb intuicióju nép nincs a világon, csak akkor szánja rá magát | a megnyilatkozásra, ha valami hiányt pótol, ha valami rejtett szépséget kell megvilágítani, vagy ha tévedéseket akar eloszlatni. Szépség temetője, vagy szépség lutvesztője itt minden arc. Az asz t szonyok szépsége is mily különös itt! Az asszonyok, az asszonyok... Mily kecsesek, miiy hajlékonyak, milyen bájos még r a szemük rebbenése is. Szépséget szívtak magukba, mint harmatot a virág. Szépségből tevődtek össze/Testüknek minden mozzanata ritmust produkál. Ritmust nyelt az ajkuk, a karjuk ritmust ölelt és minden lépésük uj ritmusba gázol. S mégis, nem a nők kötötték le leginkább figyelmemet. Hanem egy öreg gondoliere, aki unokáját gondoláztatta az alkonyi fényben. Érdekes volt a fiu. Gyönyörű, angyali arcu. Hanem a nagyapja érdekesebb volt... Micsoda vénség! Pedig talán hetvenéves volt. Mégis, mi volt a patriarchák vénsége ehhez a vénséghez képest? Valami kimondhatatlan varázs rótta vonásait az arc felületére. A szemek! Amelyek minden tűznek, minden víznek, minden viharnak fényét magukbavették! A szikárságán, a beesett arcán szinte látni véltem a nyomorúságnak, a szükölködésnek minden jelét: canálék szörnyű sötétjét, pincék nyirkos poklát, az éhség kétségbeesésbe hajszoló ostorát; jellemtelenségeket ,gonoszságokat, rablási szándékot, melyet a nagy bőség folytonos szuggeszciója a frenézisig és a megvalósításig fokoz. Borzasztó titkokat láttam és üditő reményeket, amilyeneket a kétségbeesés határán csak a legnagyobb szépség bir fölgyújtani a csüggedő szívben. Ezeket láttam és aztán elvegyült a gondola a gondolák rengetegébe. És eltűnt az alkonyi homályba. És én káprázatnak, vagy legalább részben káprázatnak gondoltam akkor ai Tüneményt. Olthatatlan kíváncsiság ragadta meg a lelkemet. Bologna, Firenze olyan volt, mint egy tündérálom. Tovább ! Velence olyan, mint napfényben tündöklő gyöngyszem, Roma mint élesen, fehéren ragyogó gyémánt. Szerdán Á% Bpolióban, Csütörtökön Harry Piel legna gyobb filmje. 8 is 3jJ órakor Gyorsabb a halálnál 3 5,7 és 9 órakor.