Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-05 / 149. szám

1925. julius 5. XnSSIDBK rüségi és kényelmi szempontok mégis amellett szólnak, hogy a már bejelentett kongresszusok, népesebb csoportkirándulások és országos ünnepélyek napjai a kirándulás időpontjául ne tűzessenek ki. Ily napok augusztus 2-a (a kamara jubileumi közgyűlése és a kiállítás megnyitása), 8—9-e (Budapesti Sop ronmegyei Kör, Országos Nemzeti Szövetség, Országos Turista Egyesület látogatása); 14—17-e (Országos dalosverseny), 30-a (az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés csoportos látogatása.V A kiállításon résztvenni óhajtók ebbeli szándékukat a nyíregyházi főispáni titkári hivatalnál' jelentsék be augusztus l-ig, hol "Sopronig minden vasútvonalon és kocsiosztályban érvényes féláru utazásra és a ^kiállításba való szatbad belépésre jogosító igazolványokat bocsátanak rendelkezésre . Hogy áll a piac ? A baromfi piacon kicsi a kereslet. — A zöld főzelékféle és a gyümölcs 10-20 ssázalékkal olcsóbb, mint tavaly.— A tej nem olcsóbbodott, sem a tojás. DIADAL Julius hó 4, 5, szombat, vasárnap ÉL titkok éjszakája Különös történet 6 felvonásban Főszerepekben Dorothy Dalton. Milton Sills és Wanda Hawley. Ezenkívül FAT1Y—SUSTES KEíIOl Burleszk-vígjáték Előadások hétköznap 7 és 9. Vasárnap 3, 5, 7, és 9 órakor. Legközelebbi műsorunk EL1NOR GLYN regénye Három hét Fényt szóró szép reggel ! A vá- I ros már föléledt, siető emberek, | traccsoló lányok, asszonyok, sőt akadnak igy reggeliben is sarkon álldogálók, akik a cigarettjük füstjén keresztül szemlélik a járókelőket; hátha egy karcsú boka, egy ragyogó szempár, vagy egy liuncutkodó mosoly akad most is, gyönyörűség, melyet föllehet itatni egy pillantással s jóleső érzés vibrál végig az idegeken. Kis kosárral a karján, pettyes kék ruhában karcsú leány lebben a zöld piac felé s odaszáll, mint egy kis pillangó. Lám, a korzó egy szépe valamit vásárol; hinnénk, hogy virágot, ám egészen prózai dolog, jól elkészítve finom. De én meg sem várom, amig megveszi, csak arra gondolok, hogy ha meglátná az udvarlója a jó kis gazdasszonyt... no de hagyjuk ezt. A baromfi piacra megyek. Lankadtan, ijedt kis fekete szemüket meg-meg rebbentve feküsznek sorban a csibék; szárnyaik lábaik barbár módjára megkötözve s ők sorsukba belenyugodva várják, hogy a »nagyságák« és a szakácsnők megemelgetve méregessék : mit is érnek, mint ennivalók 1 Megkérdezek, megnézek egy párat: örömmel nvujtják felém : — Tessék ! Nagyon szép, sárga húsú, kövér, másfél kiló is megvan a kettő? 45.000 K párja. — Drága — mondom — meri tényleg annak találom. Olcsóbbodásnak kellene lenni, hiszen a pénzünk értékesebb lett tavaly óta, de a csirke talán drágább, mint akkor. Emitt rántani valót kínálnak. 25—30.000 K párja. A tyúk : 40— 45000 K drbja, kakas: ugyanannyi Apró kacsa 20—30.000 K párja. Libát nem is láttam. Egy kis cigány képű asszony kínálja rám a csirkét; azt hiszi, venni Meg a doktornak, meg kenyérre. — Az nem sok, az a két korona! Anyuskám, csak most adja nékem! Annyi gyerek ment oda! — Na! Vidd már, ha már olyan nagyon ráestél. Az öröm egy kiáltásban tört ki Juliskából. Kivette a ládából a ruháját, felvette és ment. Futott az egész uton. Büszke volt, hogy milyen gazdag ő, neki van pénze, amit elkölthet. Csupa ujjongás volt az egész gyermek. minden mozdulata. felsietett a lépcsőn. Bátran ment, mert jobb ruha volt most rajta s a bátorsága utat nyitott neki. .Belépett a nagy terembe. Disz és szin volt ott minden. Finom, parfőmös hölgyek lebbentek ide-oda. A sátrak mélyéből kedves mosolyok sugároztak. Pojácák, kis iparművészeti munkák, képek, papirfigurák keltek el nagy árakon. Csinit Jányok virágot árultak, melegtől lankadtfejü fehér szegfűt, rózsát. A büffében gusztusos sütemény-píramisok bomlottak szét s fogytak "el egy pillanat alatt. A kislány égö szemmel, száradt torokkal hajlott mindenfelé. Szeretett volna mindenből valamit hazavinni a kis vaookba. A szint, az illatot mind odaplántálni és megszépíteni vele a csúnya, hideg szegénységet. Ott bolyongott talán egy óráig. Izzadtan gyűrte a kétkoronást és nem tudta, hogy mit vegyen érte. Minden 10—20—100, meg több korona... Megszomorodott. Minden reménye és előre rajzó öröme belezsugorodott a kis rongy két koronába... Két korona. Elhatározta, hogy megkérdezi valakitől, mit lehet venni két koronáért? Egy szép leány állott mellette. Mosolygósan beszélt egy fehér•reztyüs, elegáns bácsival. Tőlük kérdezte: — Mit lehet kérem két koronáért venni? — Levegőt! — mondta az elegáns bácsi és kacagtak mind a ketten. A szégyen lángot vetett az arcába. Közben egy sátor elé sodródott. Egy csomó, szines papiroa pólyált holmi volt ott. Akkorák, mint egy szivar. Egy cédula jelezte: Zsákba macska! 2 korona! Juliskának megdobbant a szive. \ sok fényes néni mégis csak gondolt azokra is, akiknek csak íkét korona minden vagyonuk! Egy szép hölgy állott a bátorban. Kezén keztyü és hímzett rucája, meg aranyos haja volt. ni akarok. — Én nem értem, senki sem vesz Csak nézik. — Drágán tartja — mondom. — Drága a szem is — feleli. tavaiy mégis jobban vették! Nem nagyon veszik az idén! Talán már nem is esznek a városiak ! Hát bizony óvatos mindenki a vásárlásnál. Kevés a péínís s ez még a csirkepiacon is érezhető. Egyebet esznek az emberek. A zöld főzelék féle határozottan olcsóbb, mint az elmúlt évben, azon szerint a gyümölcs is bár ma az is drágulást mutatott. Kedden, szerdán 4—500G K volt! egy kiló befőzni való meggy, ma már 8000 K-t is elkértek. Nem csoda, az eső megrongálta a gyümölcsöt, sok kár esett benne, megrepedezett. Zöldbabot például 2000 koronáért lehett venni annyit, hogy elég egy 5—6 tagu család részére ebéd főzeléknek. A tök, borsó s egyéb is kb. ilyen áru. 4000 koronáért szép nagy tököt lehet venni. Mi is van még ? Ülnek az asszonyok sorban, ráncos szoknyájuk szétteregetve, kezük tele gyűrt, szennyes szinü pénzzel. Öreg tirpák asszony, előtte sok-sok szép fehér tojás. Azokért kapta a kétes szinü (még kétesebb értékű) apró bankót. A *ojás, ugy tapasztalom, drágább, mint egy év előtt. Hja ! U jra csak az a nóta, hogy drágább a szem, amin a tyúkokat tartják. A tej és termékei sem olcsóbbak a tavalyinál. Sőt, mintha a tej féle is drágább lenne! Átlag 3000 K egy liter tej s 16.000 a tejföl. Pedig a tehén jóval olcsóbb, mint egy év előtt. Az éppen fele flru. Talán a legelő drága, vagy a takarmány ? — A drágaság utjai kiszámíthatatlanok. Egy kis helyre-kontyu menyecskét szólitok meg, (nyugodjanak meg uraim, még neki nincs bubi frizurája) hogy miért is ez a nagy piaci drágaság ? — Hát hogy mért ? — teszi csípőre a kezét — tetszene csak háton hozni, mint mink és a forgalmit fizetni, nem is számítva, hogy az adó a föld után még a tavalyinál is drágább. Minek szed olyan nagy adót a magas minyiszter ur?! Meg ozt vájjon ócsóbb iett-e a rőfös ? — Hogyne, — feleltem — valamivel. — Nem mondhatnám ! Ott vagyunk, ahol tavaly. Egy »kantust« (empír puha) vettem a gyereknek, oszt ráment egy tyúk, meg egy tyúk, meg egy pár csirke ára! Tessek ! ! Nincs igazam ? Elébb ott fennt tessék megkezdeni, akkor oszt mink is alább adjuk. Megyek a hagyma, a zöldség felé, saláta, ugorka s hasonlók vannak, aki akar a legszebbet választhatja. Itt is mérsékeltek az árak, az ugorka drága még, 2—5000 koronát is elkér• nek egy ugorkáért. A zöldség 500—1000 korona egy csomó, a hagyma, saláta olcsóbb• Karalábé 2—3000 korona egy csomó. Ez elég nagy ár aránylag. Van mit venni, van miből válógatn ijönnek is a vevők. Élni kell. Bármily kevés is a pénz, nehéz az elet, a piacról nem .maradhat el a vevő. Jönnek is, teleszedik a nagy kosarakat, tarka-barka szép és hangos szó járja. Aki eladta holmiját, siet haza. Süt a nap és enyhe szél leng. Otthon a falusiakat várja a gyönyörű, szent munka : az aratás! — Külföldi napilapok friss számai állandóan kaphatók az Uiságboltban. — Tessék adni egy zsákba-macskát — szólt oda Juliska, t — Itt van. t Juliska odaadta a két koronát, átvette a kis csomagot és elment. Vájjon mi lehet benne? A mama milyen nehezen adta a pénzt! És hátha valami arany les^ benne? Egy gyürü, vagy valami egyéb nagyon szép! O már hallott ilyest, nogy a gazdagok aranyat tettek a szegények kenyerébe. Hátha ebben is...? Zúgott körülte a tömeg. A mezsongás egészen magához emelte s égő arcában ott lobogott minden fénye és öröme a teremnek. Egynek érezte magát mindenkivel, úrinak, illatosnak, akinek van valamije. Egy sarokba húzódott, hogy ott kibontsa a zsákba-macskát. Kis testét forró remegéssel járta át az izgalom. Reszketve göngyölgette a pap irt. — Mi lesz... mi lesz... — motyogta. És kihullott belőle valami. A földre eesett. Sietve utána kapott. Fölvette. Egy fél dióhéj volt benne. A csalódás egy pillanat alatt lerontotta benne minden csodavárást. Leomlott minden fény, minden gyönyörű melegség s hideg gyöngy futott a homlokára. Viszszament a sátorhoz s szinte gyüükődő kiáltással lobogtatta a papirt a csunya-szép néni felé. — Néni! Ebben nem volt semmi! Ebben csak dióhéj volt. — Nem tehetek róla! Azért zsákba-macska! Nem tudja senki, hogy mi van benne! Azzal elfordult tőle. Arcán semmi részvét. A ridegsége megdermesztette a kis leány minden érzését. Tanácstalanul nézett körül. Kis, szürke semmi lett újra. Az ujjongó, ragyogó tömeg kitaszította magából. Eldobott kis féreggé vált, semmivé zsugorodott Minden pillantás fölötte nézett el, Riadt érzéssel fúrta át magát a tömegen az ajtó felé. Kitántorgott... a lépcsőházban alig lézengett valaki... Hideg csillogás volt ott minden... Juliskának tele volt könnyel a szeme... <-. cifra vaskorlát ott meredezett előtte... nekidült és hangosan, nehéz, felcsukló sírással zokogott. A bazárban akkor kezdődött a zene... OSSI QSWALDA világfilmje ase Apollóban Szombattól Hétfőig NINICHE (A csókos leány) Eláaiásot hidete: hétköznap '[

48 és '|J, nslrnap 3, 5, í és 9 órakor.