Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-05 / 149. szám

1925. julius 5. XnSSIDBK rüségi és kényelmi szempontok mégis amellett szólnak, hogy a már bejelentett kongresszusok, né­pesebb csoportkirándulások és or­szágos ünnepélyek napjai a kirán­dulás időpontjául ne tűzessenek ki. Ily napok augusztus 2-a (a kamara jubileumi közgyűlése és a kiállítás megnyitása), 8—9-e (Budapesti Sop ronmegyei Kör, Országos Nemzeti Szövetség, Országos Turista Egye­sület látogatása); 14—17-e (Orszá­gos dalosverseny), 30-a (az Orszá­gos Magyar Kereskedelmi Egyesü­lés csoportos látogatása.V A kiállításon résztvenni óhajtók ebbeli szándékukat a nyíregyházi főispáni titkári hivatalnál' jelentsék be augusztus l-ig, hol "Sopronig minden vasútvonalon és kocsiosz­tályban érvényes féláru utazásra és a ^kiállításba való szatbad belépés­re jogosító igazolványokat bocsá­tanak rendelkezésre . Hogy áll a piac ? A baromfi piacon kicsi a kereslet. — A zöld főzelékféle és a gyümölcs 10-20 ssázalékkal olcsóbb, mint tavaly.— A tej nem olcsóbbodott, sem a tojás. DIADAL Julius hó 4, 5, szombat, vasárnap ÉL titkok éjszakája Különös történet 6 felvonásban Főszerepekben Dorothy Dalton. Milton Sills és Wanda Hawley. Ezenkívül FAT1Y—SUSTES KEíIOl Burleszk-vígjáték Előadások hétköznap 7 és 9. Vasárnap 3, 5, 7, és 9 órakor. Legközelebbi műsorunk EL1NOR GLYN regénye Három hét Fényt szóró szép reggel ! A vá- I ros már föléledt, siető emberek, | traccsoló lányok, asszonyok, sőt akadnak igy reggeliben is sarkon álldogálók, akik a cigarettjük füst­jén keresztül szemlélik a járókelő­ket; hátha egy karcsú boka, egy ragyogó szempár, vagy egy liuncut­kodó mosoly akad most is, gyönyö­rűség, melyet föllehet itatni egy pillantással s jóleső érzés vibrál vé­gig az idegeken. Kis kosárral a karján, pettyes kék ruhában karcsú leány lebben a zöld piac felé s odaszáll, mint egy kis pillangó. Lám, a korzó egy szé­pe valamit vásárol; hinnénk, hogy virágot, ám egészen prózai dolog, jól elkészítve finom. De én meg sem várom, amig megveszi, csak arra gondolok, hogy ha meglátná az udvarlója a jó kis gazdasszonyt... no de hagyjuk ezt. A baromfi piac­ra megyek. Lankadtan, ijedt kis fekete sze­müket meg-meg rebbentve feküsz­nek sorban a csibék; szárnyaik lá­baik barbár módjára megkötözve s ők sorsukba belenyugodva várják, hogy a »nagyságák« és a szakács­nők megemelgetve méregessék : mit is érnek, mint ennivalók 1 Megkér­dezek, megnézek egy párat: öröm­mel nvujtják felém : — Tessék ! Nagyon szép, sárga húsú, kövér, másfél kiló is meg­van a kettő? 45.000 K párja. — Drága — mondom — meri tényleg annak találom. Olcsóbbo­dásnak kellene lenni, hiszen a pén­zünk értékesebb lett tavaly óta, de a csirke talán drágább, mint akkor. Emitt rántani valót kínálnak. 25—30.000 K párja. A tyúk : 40— 45000 K drbja, kakas: ugyanannyi Apró kacsa 20—30.000 K párja. Libát nem is láttam. Egy kis cigány képű asszony kí­nálja rám a csirkét; azt hiszi, venni Meg a doktornak, meg kenyérre. — Az nem sok, az a két koro­na! Anyuskám, csak most adja nékem! Annyi gyerek ment oda! — Na! Vidd már, ha már olyan nagyon ráestél. Az öröm egy kiáltásban tört ki Juliskából. Kivette a ládából a ru­háját, felvette és ment. Futott az egész uton. Büszke volt, hogy mi­lyen gazdag ő, neki van pénze, amit elkölthet. Csupa ujjongás volt az egész gyermek. minden mozdulata. felsietett a lépcsőn. Bátran ment, mert jobb ruha volt most rajta s a bátorsága utat nyitott neki. .Belé­pett a nagy terembe. Disz és szin volt ott minden. Finom, parfőmös hölgyek lebbentek ide-oda. A sát­rak mélyéből kedves mosolyok su­gároztak. Pojácák, kis iparművé­szeti munkák, képek, papirfigurák keltek el nagy árakon. Csinit Já­nyok virágot árultak, melegtől lan­kadtfejü fehér szegfűt, rózsát. A büffében gusztusos sütemény-píra­misok bomlottak szét s fogytak "el egy pillanat alatt. A kislány égö szemmel, száradt torokkal hajlott mindenfelé. Szeretett volna min­denből valamit hazavinni a kis va­ookba. A szint, az illatot mind oda­plántálni és megszépíteni vele a csúnya, hideg szegénységet. Ott bolyongott talán egy óráig. Izzadtan gyűrte a kétkoronást és nem tudta, hogy mit vegyen érte. Minden 10—20—100, meg több korona... Megszomorodott. Minden reménye és előre rajzó öröme be­lezsugorodott a kis rongy két ko­ronába... Két korona. Elhatározta, hogy megkérdezi valakitől, mit le­het venni két koronáért? Egy szép leány állott mellette. Mosolygósan beszélt egy fehér­•reztyüs, elegáns bácsival. Tőlük kérdezte: — Mit lehet kérem két koronáért venni? — Levegőt! — mondta az ele­gáns bácsi és kacagtak mind a ketten. A szégyen lángot vetett az arcába. Közben egy sátor elé sod­ródott. Egy csomó, szines papir­oa pólyált holmi volt ott. Akkorák, mint egy szivar. Egy cédula je­lezte: Zsákba macska! 2 korona! Juliskának megdobbant a szive. \ sok fényes néni mégis csak gon­dolt azokra is, akiknek csak íkét korona minden vagyonuk! Egy szép hölgy állott a bátor­ban. Kezén keztyü és hímzett ru­cája, meg aranyos haja volt. ni akarok. — Én nem értem, senki sem vesz Csak nézik. — Drágán tartja — mondom. — Drága a szem is — feleli. tavaiy mégis jobban vet­ték! Nem nagyon veszik az idén! Talán már nem is esznek a városiak ! Hát bizony óvatos mindenki a vásárlásnál. Kevés a péínís s ez még a csirkepiacon is érezhető. Egyebet esznek az emberek. A zöld főzelék féle határo­zottan olcsóbb, mint az el­múlt évben, azon szerint a gyümölcs is bár ma az is drágulást mutatott. Kedden, szerdán 4—500G K volt! egy kiló befőzni való meggy, ma már 8000 K-t is elkértek. Nem csoda, az eső megrongálta a gyü­mölcsöt, sok kár esett benne, meg­repedezett. Zöldbabot például 2000 koronáért lehett venni annyit, hogy elég egy 5—6 tagu család részére ebéd főzeléknek. A tök, borsó s egyéb is kb. ilyen áru. 4000 ko­ronáért szép nagy tököt lehet venni. Mi is van még ? Ülnek az asszo­nyok sorban, ráncos szoknyájuk szétteregetve, kezük tele gyűrt, szennyes szinü pénzzel. Öreg tir­pák asszony, előtte sok-sok szép fehér tojás. Azokért kapta a kétes szinü (még kétesebb értékű) apró bankót. A *ojás, ugy tapasztalom, drágább, mint egy év előtt. Hja ! U jra csak az a nóta, hogy drágább a szem, amin a tyúkokat tartják. A tej és termékei sem olcsóbbak a tavalyinál. Sőt, mintha a tej féle is drágább lenne! Átlag 3000 K egy liter tej s 16.000 a tejföl. Pedig a tehén jóval olcsóbb, mint egy év előtt. Az éppen fele flru. Talán a legelő drága, vagy a takarmány ? — A drágaság utjai kiszámíthatatlanok. Egy kis helyre-kontyu menyecs­két szólitok meg, (nyugodjanak meg uraim, még neki nincs bubi frizurája) hogy miért is ez a nagy piaci drágaság ? — Hát hogy mért ? — teszi csí­pőre a kezét — tetszene csak há­ton hozni, mint mink és a forgal­mit fizetni, nem is számítva, hogy az adó a föld után még a tavalyi­nál is drágább. Minek szed olyan nagy adót a magas minyiszter ur?! Meg ozt vájjon ócsóbb iett-e a rő­fös ? — Hogyne, — feleltem — vala­mivel. — Nem mondhatnám ! Ott va­gyunk, ahol tavaly. Egy »kantust« (empír puha) vettem a gyereknek, oszt ráment egy tyúk, meg egy tyúk, meg egy pár csirke ára! Tes­sek ! ! Nincs igazam ? Elébb ott fennt tessék megkezdeni, akkor oszt mink is alább adjuk. Megyek a hagyma, a zöldség felé, saláta, ugorka s hasonlók van­nak, aki akar a legszebbet választ­hatja. Itt is mérsékeltek az árak, az ugorka drága még, 2—5000 koronát is elkér­• nek egy ugorkáért. A zöld­ség 500—1000 korona egy csomó, a hagyma, saláta olcsóbb• Karalábé 2—3000 korona egy csomó. Ez elég nagy ár aránylag. Van mit venni, van miből váló­gatn ijönnek is a vevők. Élni kell. Bármily kevés is a pénz, nehéz az elet, a piacról nem .maradhat el a vevő. Jönnek is, teleszedik a nagy kosarakat, tarka-barka szép és han­gos szó járja. Aki eladta holmiját, siet haza. Süt a nap és enyhe szél leng. Otthon a falusiakat várja a gyönyörű, szent munka : az aratás! — Külföldi napilapok friss szá­mai állandóan kaphatók az Ui­ságboltban. — Tessék adni egy zsákba-macs­kát — szólt oda Juliska, t — Itt van. t Juliska odaadta a két koronát, átvette a kis csomagot és elment. Vájjon mi lehet benne? A ma­ma milyen nehezen adta a pénzt! És hátha valami arany les^ benne? Egy gyürü, vagy valami egyéb nagyon szép! O már hallott ilyest, nogy a gazdagok aranyat tettek a szegények kenyerébe. Hátha eb­ben is...? Zúgott körülte a tömeg. A me­zsongás egészen magához emelte s égő arcában ott lobogott minden fénye és öröme a terem­nek. Egynek érezte magát minden­kivel, úrinak, illatosnak, akinek van valamije. Egy sarokba húzódott, hogy ott kibontsa a zsákba-macskát. Kis tes­tét forró remegéssel járta át az izgalom. Reszketve göngyölgette a pap irt. — Mi lesz... mi lesz... — mo­tyogta. És kihullott belőle valami. A földre eesett. Sietve utána kapott. Fölvette. Egy fél dióhéj volt benne. A csalódás egy pillanat alatt lerontotta benne minden csodavá­rást. Leomlott minden fény, min­den gyönyörű melegség s hideg gyöngy futott a homlokára. Visz­szament a sátorhoz s szinte gyü­ükődő kiáltással lobogtatta a pa­pirt a csunya-szép néni felé. — Néni! Ebben nem volt sem­mi! Ebben csak dióhéj volt. — Nem tehetek róla! Azért zsák­ba-macska! Nem tudja senki, hogy mi van benne! Azzal elfordult tőle. Arcán sem­mi részvét. A ridegsége megder­mesztette a kis leány minden ér­zését. Tanácstalanul nézett körül. Kis, szürke semmi lett újra. Az ujjongó, ragyogó tömeg kitaszítot­ta magából. Eldobott kis féreggé vált, semmivé zsugorodott Min­den pillantás fölötte nézett el, Ri­adt érzéssel fúrta át magát a töme­gen az ajtó felé. Kitántorgott... a lépcsőházban alig lézengett valaki... Hideg csil­logás volt ott minden... Juliská­nak tele volt könnyel a szeme... <-. cifra vaskorlát ott meredezett előtte... nekidült és hangosan, ne­héz, felcsukló sírással zokogott. A bazárban akkor kezdődött a zene... OSSI QSWALDA világfilmje ase Apollóban Szombattól Hétfőig NINICHE (A csókos leány) Eláaiásot hidete: hétköznap '[ 48 és '|J, nslrnap 3, 5, í és 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom