Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-14 / 183. szám

JNfyÍKBIDÉK 2 1925. augusztus 19 . jog A Journal de Genéve-ben egy cikk jelent meg, amely szerint a. felvidéki magyar képviselők kérvényt intéztek a népszövetséghez, melyben egy igen fontos jogi kérdést vetettek fel. A kisebbségi szerződés harmadik szakasza és a trianoni szerződés 62. szakasza az állampolgárság megállapítása tekintetében nem egyezik meg egymásfcal s ezt a csehek kihasználják arra, hogy az otlévő törzsökös mao-yar lakosokat momentán érdeKeik szerint hol cseh, hol magyar állampolgároknak minősítsék, ter

: mészetesen mindig olyannak, ami in konkréto a magyar érdekre hátrányosak. Ezen az állapoton feltétlenül sürgősen segíteni kell s ezért a közösen megszerkesztett kérvényben egyes esetek felemlitésével rámutattak az örvoslandó kérdésre, melyben a honosság problémáját jogi és történelmi szempontúéi is bőven kifejtették. Hisszük és reméljük, hogy a népszövetség belátva e helyzet tarthatatlanságát, orvosolni fogja a magyarság e téren szenvedett sérelmeit és ezzel e ponton legalább bevágódik az utja a cseh erőszak és magyar ellenes törvénymagyarázat lehetőségének. A magyarság egy másik vérlázító sérelméről ugyanebben az időben Erdélyből "kaptunk jelentést, ahol a román kormány erőszakosan lefoglaltatta a szászvárosi 'Kun-kollégiumot, mely 350 esztendő óxz áll a magyar kultura szolgálatában és amelyet nemrégen gróf Kun Kocsárd" óriási alapítványából a legmodernebb intézetté alakítottak át. Megint egy szörnyű merénylet történt tehát odaát a legelemibb tulajdonjognak és a magyar érdekeknek cinikus sárbatiprása. _ A szászvárosi kollégium az erdélyi református egyház tulajdona, reformátusok alapítványából létesült 1560-ban, azzal'a" határozott rendeltetéssel, hogy időtlen időkig ennek a felekezetnek tanítási céljait szolgálja. De mit törődik ezzel a román kormány, mit neki jog, igazság, 350 esztendős mult, mikor neki a kultura, hozzá a magyar kultura, olyan vérbeli ellensége amit tüzzel-vassal irtani, pusztítani kell. Az elmúlt 350 év alatt ázsiai török és tatár hordák számtalanszor vonultak keresztül a Kunkollégium mellett, pusztítottak, öltek, raboltak, égettek eleget, de a tudomány e felszentelt csarnokát még ők is respektálták, még az ő barbár, vad lelkületükben is volt egy zug, amely. e ponton tilalmat parancsolt. A románok, különösen a francia lapokban nagyon szeretnek kultúrájukkal kérkedni és minden eszközzel, még hazugságokkal is azt igyekeztek a Nyugatnak bebizonyítani, hogy ők elismerésre érdemes kulturnáció. Kíváncsiak vagyunk, hogy ezt a ténykedésüket is a kulturíénykedések közé soroz<zák-e és fognak-e ezzel az atrocitásukkal a népszövetségi ülésen dicsekedni. Egész bizonyos, hogy nem, hanem a legdöbbenetesebb hazugságokkal fogják ezt a brutalitásukat is letagadni, épp ugy, mint a többieket, de hogy milyen eredménnyel, annak már egy pár tünetét láttuk az angol és amerikai lapokban megjelent leleplezésekben. Mert egész bizonyos, hogy ez a Kérdés is szóvá fog kerülni Genfben és talán ez lesz az alkalom, amely végre-valahára megálljt fog parancsolni a román erőszaknak és kalózkodásoknak. KeriMozgó, Ma csütörtökön utoljára 7 órai kezdettel a Diadalban, 9 órakor a Kert Mozgóban Öfensóge civilben Filmjáték 5 felv. Főszerepben CONSTANCE B1NNEY. Egy asszony múltja IJUDITH.) Drámai játék: 5 felvonásban. Irta, rendezte és a főszerepet játsza Olaf Fönss Pénteken Szomoaton Világszenzáció Á Nibelungok Mindkét rész egyszerre. •egras a Csizmadia István ruhástól ugrott be Mátészalkánál a Krasznába és csak másnap reggel találták meg a holttestét a falutól 18 kilométernyire. Mátészalka lakosságát szomorú szenzáció tartja izgalomban. — Ugyanis egy fiatalember, névszerint Csizmadia István vasárnap este különös körülmények között belefulladt a Kraszna vizébe. Az esetről a következőket jelenti tudósítónk : Mátészalkán vasárnap délután fél 6 órakor Madarassy mátészalkai főszolgabíró, Literáti földbirtokos, Csizmadia István debreceni tanítóképzős növendék kíséretében csónakázni ment a Mátészalka melletti Kraszna vizére, melynek folyása tudvalevőleg sebes és telve van örvényekkel. A jókedvű társaság félórája' csónakázhatott, mit a partról a velük jött hölgytársaság figyelt, amikor Csizmadia István talán hogy valami érdekesebb szórakozást nyújtson a parton álldog4Ió hölgyeknek, hirtelen elhatározással ruhástól fejest ugrott a hideg és sebes Kraszna vizébe. A csónakon lévők először neve ive majd megdöbbenve várták, hogy a virtuskodó fiatalember feje felmerüljön a vízből,i azonban hasztalan, mert Csizmadia István nyomtalanul eltűnt. Madarassy főszolgabíró rosszat sejtve beugrott a vízbe, követte őt Literáti földbirtokos is, — úgyszólván életük kockáztatásával kétségbeesetten kutattak a vizbeugrott fiatalember után, de eredménytelenül. A főszolgabíró azonnal bement a községbe, ahol embereket gyűjtött, akik csákánnyal és csónakkal kutattak Csizmadia István után. Közben felmerült az a verzió is, hogy a fiatalember kiúszott a partra és tréfából tetteti magát eltűntnek és jót mulat azon, hogy milyen lázasan keresik. Közben teljesen beesteledett s a parton kutató emberek fáklyákat s lámpásokat gyújtottak s ezeknek fénye mellett keresték a főszolgabíró vezetése- al^tt Csizmadia István holttestét. A mátészalkaiak úgyszólván le se feküdtek vasárnap éjszaka, izgalommal várták az ujabb és ujabb híreket, sőt a falu lakossága két pártra szakadt, az egyik azt állította, hogy a'fiatalember él, a másik párt, hogy halott. A hétfői reggel aztán végleg eldöntötte a vitát) ugyanis hétfőn reggel megtalálták Csizmadia istyán megmerevedett holttestét a /Mátészalkától* tizen nyolc kilométerre fekvő Vásáros na mény község határában. Tehát a sebes viz 18 kilométerre sodorta a szerencsétlen fiatalembert. A nyomozás; ebben az ügyben megindult, eddig már megállapították, hogy Csizmadia István haláláért senkisem felelős s a fiatal ember megmerevedett testéből pedig arra következtetnek, hogy görcsöt kapott az egyébként kiválóan uszó fiatalember s ez okozta halálát. lyiregynáza 8Y1 Nyíregyháza, augusztus 12. A Nyirvidék tudósítójától. Városunk önkéntes tüzoltó-egyesületének működését, mely kétségkívül egyike a legaltruisztikusabb intézményünknek, mindenkor figyelemmel kiséri polgárságunk s éppen ez vezet bennünket arra, hogy a város legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésén előterjeszteti s az egyesület mult évi működéséről szóló jelentést főbb részleteiben a nagy nyilvánosság elé'hozzuk. A jelentés megállapítja, hogy a súlyos gazdasági helyzet következtében egymásután kerültek válságse. ba a tüzoltó-egyesülefek s a vármegye tűzoltó-egyesületeinek 50 százaléka is megszüntette működését. A nyíregyházi önkéntes tüzoltó-egyesület is megérezte a helyzet súlyos voltát, sikerült azonban minden akadályt legyűrnie s a muló évek folyamán egyre jobban megerősödve s ma már mondhatni békebeli nívóra emelkedve került ki a válságos időkből. Az egyesület kebelében a következő nevezetesebb változások történtek az elmúlt év folyamán. A parancsnoki állást nem ' töltötték be, a teendők ellátásával Antal JáIsmeri Budapestet? ] Áll ez ugy a budapestiekre, mint j a vidékiekre. Öttven évvel ezelőtt, mint 18 éves fiu, egy, karácsony táján többször benéztem a müncheni Pinakotékába, gyönyörködtem a sok szép festményben, fiatal lelkemet mele-" gitették a vászonra varázsolt téli tájképek. Már akkor) is voltak Budapestnek műkincsei, olyanok, amelyeket a müncheniek ismertek, volt muzeum, volt sok más látnivaló, de én keveset láttam ezekből. Negyvennégy évvel ezelőtt, 24 éves koromban, külföldrejutottam. Igen keveset láttam Budapestből. Newyorkban éltem majdnem egész amerikai tartózkodásom alatt, 28 évig. Nem láttam Newyork szépségeiből sokkal többet, mint Cleveland, Boston, Chicago, Denver és más városok szépségeiből, ahol csak rövid időkön át tartózkodtam. Ugy van ez a jelenség mindenütt ámbár Schiller már régen megmondta : »Wozu in die Ferne schweifeu Sich, das gute liegt so nah !« nah !« ! Nem uj és* nem önkényes megál| lapitás, hogy hazánkban, sőt Budapesten is már; szép számmal van! nak magyarok, akik ismerik a fővárost. Látták a kulturális jelentőségű alkotásokat kívülről, sőt jórészük belülről is. — Megnézték muzumainkban és képtárainkban felhalmozott kincseket és egyes jellegzetesebb és feltűnőbb középületeink sem ismeretlenek előttük. Látták a gótika káprázatos mestermüvét: aparlamentet s azok, akik a külföldet is beutazták, megállapíthatták, hogy mienk a, világ leggyönyörűbb törvényhozási háza és' az is kétségtelen, hogy az esti hangulatban a lámpák ezerszeres visszfényében ragyogó parlament tündéri látványt nyújt. Talán még a hatalmas Westminsterrel is vetekszik, sőt a belső kiképzése mindenesetre szebb. A tágas folyosók, a gyönyörű mennye zetek, a remek márványlépcsők, a falakat ékesítő hatalmas festmények, a kongeniális berendezés és a külső ornamenst diszitő 258 magyár államférfi és hadvezér szobra Iszinte a históriai. levegőt és hirdeti, hogy e nagy nemzetnek alkotmányos institúciói hét, év hi jján olyan regiek, mint az angoloké. A főváros egyéb szépségeire is felületesen gyakran vetünk egyegy pillantást ,de ha gyönyörködünk is a királyi várban megfelelő távolból, kinek jut eszébe, hogy annak szépségeit közelről és belülről megtekintse ? Sokan vannak, kik utazásaik során megbámulták az európai kultura művészeti remekeit, végigjárták München, Firenze, Páris képtárait, de milliószámra vannak még magyarok, akik sohasem voltak a Szépművészeti Muzeumban, melynek kincsei összehasonlíthatatlanok és megbecsülhetetlenek; akik nem ismerik a Nemzeti Muzeumot, dicsőséges multunk emlékeinek tárházát, akik sohasem yoltak az Iparművészeti vagy Mezőgazdasági Muzeumban s akiknek sejtelmük sincsen a főváros páratlan szépségeiről. Nemcsak a magyar vidéken, de itt sem tudják, hogy Budapest a világ legszebb fővárosa nemcsak fekvésénél fogva, hanem azért is„ mert jórészt az utolsó ötven évben épülvén föl, a modern városépítészet fejlett kulturfokát revelálja. — Hallunk arról is, hogy Budapest nagyszerű fürdőváros, de honfitársaink legnagyobb része nemcsak hogy nem látta a Gellért- vagy Széchenyi-fürdőt, de még kevésbé tudja, hogy ezeknél szebb seh'öl a földön nincsen. Nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy egy városnak sincsenek oly szép és hatalmas hidjai, mint éppen Budapestnek.; A londoni i emzét nem. ívelik át oly csodálatosan szép hidak,, mint a mi Dunánkat. Pedig a legszebbet, a technikai és építészeti tökéletesség örök mintáját : a Lánchidat éppen egy zseniális angol építette. Ennek klasszikus hatású szépségei mellett kiválóan érvényesülnek az Erzsébethíd szinte lenge, karcsú szépségei s páratlan hatású, hogy a 300 méter széles Dunát egyetlen hatalmas ivben hidalja át. A hidépitészet csodája a Margit-hid, mely majdnem derékszögben, több mint 600 méter hosszban szeli iát a Dunát s középről egy szárnyával a Margitszigetet köti össze. Nem kevésbé hatásos a Ferenc József-hid is. De hiszen vége-hossza nincs a