Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-09 / 179. szám

.NYIRVIDÉK 1925. augusztus 9 nvauuooM•.vsaBm&SB&.im mi unni " íirii—Yiranmmrimn á lelkek lefegyverzése. Amikor az Árpádházból szárma­zó Imre királyunk ellen testvér­öccse, Endre fellázadt, Imre haddai indult öccse megzabolázására. — A két ellenséges tábor egymással szemben állott s akkor Imre egy vesszővel ment az éllenség táborá­ba, ezekkel a szavakkal: «Had lá­tom, ki meri kezét felkent királyá­ru felemelnie Magy arországnak mg is csak ilyen vessző van a kezében és ellene mindenünnen összesereg­lett ellenségek ellen, de ez a vessző ezer esztendős együvé tartozásnak és a történelmi Magyarország la­kói együttes küzdelmének, lelki ön­tudatának és morális egy üttérzésé­nek szimbóluma. Nagyon tarthat ettől a vesszőtől Benes, hogy prá­gai félhivatalos közlönyében a szombathelyi eset kapcsán ujabb kirohanást intéz ellenünk és könyö­rögve kéri Magyarország lefegyve­rezését. Egyúttal szemrehányáso­kat tesz Franciaországnak azért, hogy csak Németországgal törő­dik, pedig ő minket is veszedelmes­nek tart és egy német-osztrák-ma­gvar szövetség Csehország teljes összeroppanását eredményezné. A cikk ügyetlenül kifejti azt áz állítást is, hogy Csehország nem a mai Magyarországtól fél, de azért a le­fegyverzést preventív szempontból mégis folytatni kívánja. Ha nem a mai Magyarországtól fél, akkor ennek csak az az oka, hogy Benes is teljesen tisztában van," hogy a harmincötezernyi zsol­dos katonasággal bitó Magyaror­szág lefegyverzése teljesen végre­hajtatott. ítt már semmi keresni­valójuk nincs az ellenőrzőknek, mert minden igyekezetük céltalan és eredménytelen s csak utiszámla gyártás számba megy. Ahol nincs, ott hiába keresnek. De viszont, ha a jövő eshetőségeitől rezzen fel külpolitikai koncepcióiból a cseh államférfi, akkor az ellen meg mit használ az egész lefegyverzési sze­katúra. A jövő kiszámíthatatlan, de a politikai élet örök törvényei állan­dók és azokkal számolni lehet, sőt kell is. Hát abban már igazai adunk Benesnek, hogv ez a kal­kuláció cseppet sem kedvez a cseh állam tartósságának, de viszont ezek az erők lefegyverezhetetlenek. Azok benn élnek a régi Magyaror­szág lakóinak lelkében, szivében, vá­gyaiban és reményeiben'. Tót és cipszer testvéreink lelkei nem zse­bek, hogy azok kifordíthatok és megtölthetők legyenek a magya­roktól elkobzott értékekkel, azok a lelkek megértőkre vágyódnak és a megértést nem a ^csehektől vár­ják, hanem tőlünk. Érzelmi kap­csolataink nem fizikaiak, azokai nem foglalhatja le a cseh finánc, szabadon csaponganak a Nagy­Alföld sikjain és a Tátra bércei kö­rül. Fogja meg azt Benes, amit ezek a lelkek egymással beszélnek, anélkül, hogy látnák egymást. Nem kell ide fegyver, csak idő és tűre" lem, mi nem vagyunk idegesek, mert a mi igazságunk ideje bizto­san elérkezik, azt mi nagyon 'jót tudjuk. Hát csak szaladgáljanak tovább is kölcsönök után, feszítsék jneg erejüket és szaporhsák hadseregü­ket, m€iy máris fölülmúlja telje­sítőképességüket, szaporítsák ágyu­parkjaikat, gyarapítsák repülőgé­peik állományát. Kinek a kezébe kerülnek ezek a fegyverek? Két­harmadrészben tót és német test­véreink kezébe, azokat pedig meg* győzödéseik dirigálják! Feltűnő olcsó szolid árak! Gyermekkocsik/ járó- és ülő­székek, nyugágyak, footballok, ping-pong játék, rettikűlök, utazótáska és kosár, nap- és esernyők, női- és férfiingek, harisnyák, nyakkendők, nyári játékok stb. stb, Schwartz Lipót játék, bazár és divatáruhá?a Nagytakarék palota, Vay Ádám-utca, UyiregyMza város képviselőtestülete tegnap (*) ISKOLA RUHÁK óriás? választékban, feltűnő olcsó árban érkeztek VÁRADI TESTVÉREK ruhaüzletébe Bessenyei-tér 16. ZG Nyíregyháza, augusztus 8. A Nyirvidék tudósítójától. Nyíregyháza város képviselőtes­tülete tegnap délután 3 órakor tar­totta augusztus havi rendes köz­gyűlését, amelyen dr. Benes Kál­mán kormányfőtmácsos, polgár­mester elnökölt. A képviselőtestület a Hiszekegy imája után Szohor Pál főjegyző ismertette a kormányzó ur őfőmél­tóságának leiratát, amelyben Nyír­egyháza város közönségének hódo­latát szives köszönettel fogadja. Az uj rendőrségi palota terve. Szentpétery Endre tanácsnok is­mertette a belügyminiszternek a rendőrségi palota telkének átenge­dése tárgyában a városhoz intézett leiratát. A belügyminiszter köszö­nettel fogadja a város által fel­ajánlott telket, de a város határo­zatának azt a részét, hogy a telket csak a rendőrségi palota terveinek bemutatása után jelöli ki és engedi át, a miniszter nem fogadja el, mert a rendőrségi palota megtervezésé­ben szabad kezet akar. A képvise­lőtestület a tanács javaslatára rá­mutat, hogy racionális építkezésnél nem lesz szükség az egész nagy te­lekre s a tervek előzetes megszem­lélésére csupán azért van szükség, hogy a nagy területből kijelölhes­sék a szükséges részt. Egyébként! a város semmiben sem kívánja a rendőrségi palota tervelési munká­latait befolyásolni. Uj sorompó. > Ezután a közgyűlés a kereskede­lemügyi miniszternek a rendeletét vette tudomásul, amely a büd­szentmihályi uton építendő útát­járó sorompó építését engedi meg. i Aranyról papírra. $ Tudomásul veszi a képviselőtes- • tület az egyes minisztériumoknak a különböző adók. vámdijtételek ujabb megállapítása tárgyában ki­adott rendeleteit, amelyek az ed­digi aranykorona rendszerről áttér­nek a papirkoronára. Elismerés és köszönet •dr. Juhász Sándornak. Kardos István kulturtanácsos is­merteti a népjóléti minisztérium­nak a Burger-alapitvány helyszíni felülvizsgálata és számadásainak jóváhagyása tárgyában leküldött rendeletet, amelyben elismerését ésr köszönetét fejezi ki dr., ,' juhász Sándornak, Burger István végren­delete végrehajtójának. A képvise­lőtestület a leirat tudomásul véte­lénél határozatilag kimondja, hogy a miniszter elismeréséhez é> köszö­netéhez csatlakozik. Egy összezsugorodott végkielégítés. A képviselőtestület ezután a m. kir. közigazgatási bíróságnak dv Lőjek Gyula volt árvaszéki ülnök végkielégítése tárgyában hozott ha­tározatát ismertette. Dr. Lojeket, aki végkielégítésének valorizálását kérte, a Közigazgatási Bíróság el­utasította kérelmével és igy most a volt árvaszéki ülnök azt a vég­kielégítést kapja, amelyet annak idején a város megállapított, azaz 3500 papirkoronát, ami az ügy hosszú ideig tartó intézése közben, ugyancsak összezsugorodott vég­kielégítés. Liptiy Jenő gazdasági főtanácsos köszönőleve­lét, amellyel a képviselőtestületnek üdvözlését fogadja, Szohor Pál' fő­jegyző mutatja be. Liptay Jenő le­ve léb en kifejezésre juttatja, hogy munkásságát továbbra is a város érdekében fejti ki. Elfogadott [avaslatok. Ezután a közgyűlés á sóstói víz­ellátás kérdésére tért át. A tanács­nak erre vonatkozó javaslatát elfo­gadta. Épp igy elfogadta a közgyű­lés az utburkolati programm kibő­vítésére és megváltoztatására, az öntöző berendezésekre vonatkozó javaslatokat. A Jármy-tanya és a Minta-telep bérlőivel a haszonbér fizetés módosításáról folytatott tár­gyalásokat a közgyűlés meghiusul­taknak mondotta ki s igy, hacsak a bérlők ujabb, eredményesebb tár­gyalásokba nem kezdenek, a régi szerződés marad érvényben. A fon­tosabb határozatokkal más helyen is foglalkozunk. — BIJTOR szükségletét MEG­BÍZHATÓAN Giück Jen ff bútor­áruházában Vay Ádám-utca 8. szerezheti be. — Alapítva 1903. Telefon 234. Nagy választék há­ló, ebédlő és különféle bútorok­ban. ? Karrier. I-ta : Marconnay Tibor. A polcon volt. Hosszú, kímélet­len tülekedés után teljesült a haj­dani Vágya. Mikor az Akadémia disze lett, atléta termetén, széles vállain, roppant koponyáján a homloka ugy domborodott, mint valami hordó. Nagy, formátlan ke­zei hadonászó, hosszú karjai lu­dendorffi mozdulatokat produkál­tak. S az Akadémia cáfolhatatlan adatai alapján ő volt hazánk nagy Kár, hogy e nagyszerűséget pri­vát életében nem élvezhette. Tu­lajdon felesége sem tisztelte ugy, ahogy a tudományos és irodalmi társulatok jelentéseiből következ­tetve megérdemelte volna. Szép asszony volt, üde és élesvonásu. klasszikus arc. férjével ellen­tétben, különös tehetsége volt az árnyalati differenciák percipiálá­sára. Méltóságos dr. Rák Károly, a szorgalmas költő, — olykor, kü­lönösen az irodalom veteránjainak szánt alkalmi ódák idején kime­rültség legcsekélyebb jele nélkül. csinált napi 10 15 költeményt vEzekben a versekben, melyek majd­nem mind megjelentek, gézengú­zokat, gyáva himpelléreket stb. szokott emlegetni. A költő akadé­miai magyarázói ily zsánerű mü­veit hasonlították a Petőfiéihez. Ezekben találtak szilajságot, ma­gyaros temperamentumot, betyá­ros lángolást. Megtalálták bennük azokat a sajátságokat, melyek any­nyira általánosak, hogy könnyű szerrel nevezhetők nemzeti eré­nyeknek. Rák Károly volt a nem­zeti erények hivatalos költője. De nem elégedett meg ennyivel, ha­nem, hol itt, hol ott, csaknem na­ponta szónokolt, buzdítva a mind­két nembeli ifjúságot, hogy ezentúl is Jegyen Jó, ragaszkodjon a nem­zeti eszmékhez és a vallás tanaihoz, melyek a tisztességes élet és a ha­ladás pillérei. Nem volt elsőrangú közönsége Hivei között akadtak külsőleg jó­modoruak, jól öltözöttek, azonban ezek is szerettek lopni, csalni, rá­galmazni s a másnézetüeket ül­dözni. És Rák Károly busán vette tudomásul ezeket a jelenségeket. Sikertelenségéért kollégái és egyéb ellensége 1 szemrehányással illették. Egy destruktívnek fémjel­zett s a túlzó elemekre nagy befo­lyást gyakorló iró és nyelvtudós pedig levelet irt hősünknek, int­ve, hogy tanuljon magyarul. Ő, a nemzetiesség apostola, a stentori hangú, hátborzongatóan erős metaforákat halmozó szónok! S e sértést egyéb sértések követ­ték. Kávéházi, lobogóhaju, vadsze­mü és toprongyos költőfiókák ír­tak róla gúnyos verseket, túlozva, utánozva kemény, zörgő ritmusát és sohasem választékos rímeit. Szegény atléta költő, nem tudta, mit szóljon. Cselekedettel felelt. Megírta másfajta, holmi egyszerű bölcsességet tartalmazó verseit, édes, polgárias izii hangulatait. Kö­rülményesen^ bár nem elég világo­san intette áz olvasót, hogy leg­jobb otthon, hogy jó lesz a virágot és általában a természetet imádni s hogy nincs szebb a családi tűz­helynél. Ezek a müvek Lenau mustrájára készültek. De nehézke­sek s végtelenül unalmasak voltak. Szánalmas törekvése, hogy va­lami igazán finomat alkosson, a dolog természeténél fogva kielégí­tetlen maradt. Olykor irtózat fogta el a pódiumon. Félt, hogy egyszer magvas egyéniség téved az'" ósdi terembe, ki majd meg meri mon­dani, hogy nem illik a helyre, me­lyet fizikai erejének latBavetésével, egy nem eléggé felvilágosult, nem eléggé szabad nép hiedelmét kiak­názva elfoglalt. Igyekezett lassan­ként haladni a korral, miközben rettegett, hogy hátha tulgyorsan halad. Tanult. Sok uj müvét olva­sott. De mire aktuálisnak ismert el valami modernséget, arra az már elavult. Egyszer, az Akadémiából haza­menet épp azon tűnődött, amiről egy fölényes ellenfele cikkezett. El­kerülhetetlen a tragédia mindazok­nak az életében, akik hírneveseb­bek, mint amilyen tehetségesek. E mondás igaznak tűnt. S egy héi múlva, hazaérve levelet talált Íróasztalán (rokokó stilus, aranyozott lábak) de nejét nem ti lálía. A levél arról értesítette, hogy őméltósága képesnek érzi magát arra, hogy külömbséget tegyen igazi és hamis művészek között,"to­vábbá, hogv önmagát s a költőt, kivel megszökött, az előbbi cso­portba sorolja. Az illető úriember /

Next

/
Oldalképek
Tartalom