Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-08-08 / 178. szám

2 JÍTCRYIDÉK 1925. augusztus 12. Kinél van a fegyver ? Irta: Segesdy László. Mióta ősi határaitól megfosztott Csonkamagyarországban hosszú vajúdás után végre megindulhatott az uj életet adó termelő muinka s a büszkeségében szárnya-szegett ma­gyarság uj erővel talpra állott, az­óta a körülöttünk ólálkodó és ál­landóan rettegésben élő ellensége­ink, nem győzik a rágalmak és gyanúsítások pergőtüzet reánk zú­dítani, hogy az igazságtalan és erő­szakos békét diktáló nagyhatalmak dühét újból felénk irányítsák. Nap­ról-napra hangzanak el burkolt és nyílt gyanúsítások az oláh, szerb és cseh sajtóban arról, hogy Ma­gyarország titokban fegyverkezik, mert retorzióra készül. Mi, akik ebben a szegény, agyon­tiprott országban hosszú betegsé­günkből végre magunkra eszmél­liettünk, csodálkozva nézünk egy­másra a vádak és gyanúsítások hal­latára és kénytelen-kelletlen eltür­jük, hogy a keserves munkával szerzett pénzünkből élő ellenőrző­bizottságok mindenféle ürügyek alatt beleturkáljanak nemzeti és egyéni büszkeségünkbe és önérze­tünkbe. A vádakat követő és sok­szor brutálisan erőszakos vizsgála­tok mindannyiszor teljes kudarc­cal végződtek, de még mindig nem akarják belátni a reánk vigyázók és gúzsbakötésünk felett őrködők, hogy a maradék és leigázott ma­gyarságnak felépülésében legki­sebb gondja is nagyobb annál, hogy alantas célok céltáblájául ál­lítsa oda magát az állandóan reánk figyelő ellenségek elé. £s keserves megaláztatásunkban is csak mosolyogva fogadaaijuk mindannyiszor a gyanúsítások naiv élét, valahányszor reánk sütik a vádat, hogy fegyverkezünk. Ki­nél van a fegyver? "Engedjék meg azok a hatalmasok, akik egy nagy kulturáju, de parányi nép karmait már évek őta féltve-vígyázva nye­segetik, engedjék meg, hogy meg­kérdezzük tőlük: kinél van a fegy­ver tulajdonképen? A vádaskodó és leigázott közül ki az, aki állandó­an fegyverkezik és ki az, aki állan­dóan csak tűrni kénytelen a félelem szülte gyanúsításokat? Hátha ní. fegyverkezünk, akkor mi az az ál­landó fegyvercsörgés, mely min­den oldalról ide hallatszik határa­inkról, mikor a fegyverekkel teli­tüzdelt szomszédaink őrsétáikat végzik az elszakított területeink szé­lein? Hátha mi fegyverkezünk, ak­kor miért vall kudarcot minden egyes esetben a föjjelentések utáni goromba vizsgálat és miért nem ta­lálnak most már évek óta egy rossz kovás puskát sem azok, akik min­den rosszindulatú följelentésre le­járatják a tekintélyüket? Azért, mert mi nem fegyverke­zünk és eszünk ágába sem jut el­rejteni a fegyvereket. Az idegesen félő agyrémekből kipattant vádak üres szappanbuborék gyanánt fosz­tanak a semmibe és mindig mást bizonyítanak, mint amit akartak bi­zonyítani. Bizonyítják azokat a té­nyeket, hogy Magyarország erősza­kos békét kapott, hogy jogos terü­leteit szakították ki belőle, hogy állandó lesállással van körülvéve, hogy legszentebb tradícióit tipor­ták sárba és hogy mindezekért van féltenivalójuk az ellenünk vádasko­dóknak. De mi nem fegyverkezünk, mi nem készülünk retorzióra, mi csak öntudatos, dacos és kitartó munkával igyekszünk talpraállitan.i egv féltérdre kényszeritett 1000 éves országot. Pedig éppen itt van a hiba el­rejtve. Mert valahogy ugy kellene lenni a dolognak, hogy ha már állandó és következetes erőszakos vegzaturáknak vagyunk kitéve, ak­kor legalább legyen is valami alap­ja ennek a hiedelemnek. Legyen végre minálunk is fegyver! Az idei esztendőnek is megvan a maga divatjárványa, a közismert nyalóka, amely Nyíregyházát is meghódította és itt is éppúgy nya­lókáznak, mint például Pesten. És a nyalókaláz kellős közepén sokfe­panaszt emelnek a nyalóka ellen. A legutóbbi napokban a törekbá­linti járásorvos egyenesen a nép­jóléti minisztériumhoz juttatta el panaszát, hivatkozva a környéken mutatkozó száj-betegségekre, ame­lyeknek okozója az ott is nagyon elterjedt nyalóka. A járásorvos olyan veszedelmesnek találja a nyalókát, hogy hatósági beavatko­zást kér ellene. Ilyenformán a nya­lóka-divat már az illetékes szerve­ket is foglalkoztatja, sőt a nyaló­ka-ügyben — mivel a budapesti gyermekkórházakban a száj-gyulla- > dás egyik fajtáját már «nyalóka- ' betegség»-nek nevezik - Bókay ta- • nár is nyilatkozott. ' j De-mit fognak akkor csinálni a gyanúsítok és messziről rágalma­zók, ha sötét fantáziájukból elő­pattantott rágalmaik egyszer majd tényleg szembetalálkoznak a véde­kező magvar fegyverekkel?... A Stefánia gyermekkórház nagy­nevű igazgatója nyilatkozatában töb bek között ezeket mondta: Kétségtelen, hogy a nyalóka cukor összetételében semmi, egész­ségügyi szempontból veszedelmes anyag nincs és a csomagolás is hasznos védekezés az előzetes fertő­zéssel szemben. Közegészségügyi szempontból azonban egyenesen veszedelmesnek tartom a cukorka mai alakját, amely mint az or vosi praxis számos esetben mutat­ja — súlyos megbetegeédst idézhet elő. A legnagyobb baj az, hogy a kis gyermek ezt a cukrot órákig «élvezi»-, közben bepisztitja s ily módon sok alkalom van a fertő­zésre, amelyet az tesz még vesze­delmesebb dologgá, hogy a gyer­mekek egymás után veszik a cuk­rot a szájukba és igy a száj-beteg­ség valóságos járvánnyá fokozódik A fertőzéseknek lehet tulajdonítani, hogy az ambulancián egyre na­gyobb számban jelentkeznek Száj­gyulladásos gyermekek s kérdé­sünkre kivétel nélkül azzal felelnek, hogy — nyalókát szoktak enni. A törökbálinti járásorvos fel­terjesztéséről tudomásom van, de véleményem szerint hatósági köz­belépésre jogcímet nem lehet ta­lálni, ellenben közegészségügyi szempontból kívánatosnak tarta­(nám; a cukor mai alakjának megvál­toztatását, mert ebben az esetben a megbetegedések nagy részét el lehetne kerülni. Maga a fapálcika is okoz ritkább esetekben kisebb­nagyobb roncsolást a szájpadlás­ban, akihez hasonló kóralakot ed­dig csak megrészegedett pipásoknál tapasztalt az operatör. Ki gondolta volna, hogy az édes «nyalóka» ilyen hullámokat fog fel­kavarni s ti ogy a nyalóka-ügyben nem kisebb nagyság, mint a ki­váló orvostanár és gyermekgyó­gyász Bókay professzor fog nyilat­kozni. AaBDnnnHK | Diadal | és Ker t Mozgó. •mniiini ii ii m^——• Augusztus 7., 8. és 9-én péntek, szombat 7, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor a Diadalban, péntek, szombat 9, vasárnap 8 és 10 kor a Kert Mozgóban Kacagó esték Amig egy levél eljut odáig Vígjáték 6 felv. Főszerepben Louise Fazenda, Éva Nóvák, Alec Francis. Csiriz bácsi örököl 2 felv. burleszk. Főszerepben Dimty és társai. Sicc és a lakáshivatal 1 felv. burleszk. Tilos a dohányzás 1 felv. vígjáték. Főszerepben Vándory Gusztáv. Jön Jön Az eldobott asszony (*) ISKOLA RUHÁK őr?ás? választékban, feltűnő olcsó árban érkeztek VARADI TESTVÉREK ruhaüzletébe Bessenyd-tér 16. Gyermekei tankönyvszükségletét jegyezze elő az Ujságboltban. Miért nem árthat az eső sem az augusztus 20-i sóstói népünnepélynek? Kombinált vasúti és népünnepély jegyek. A szabolcsi fal­vakban is érdeklödnek a Szent ístván-napi népünnep iránt. Nyíregyháza, augusztus 7. — A Nyirvidék tudósítójától. Miért nem érthat az eső sem a Szent István-napi sóstói népün­nepélynek? Ezt kérdezik ma szer­kesztőségünkben, mert hogy nem "fog ártani, azt megírtuk, de a meg­okolással adósak maradtunk. Te­hát újra és újra ismételjük az idei esős augusztusban, amikor minden pillanatban komor felhő csüng á fejünk felett, ugyancsak nagy mon­dást, hogy a Szent István-napi nép­ünnepnek az eső se art. Nem fog ártani pedig azért, mert a rendező­ség hatalmas sátrakról gondosko­dik, amelyek befogadják esőben az egész publikumot. A sátorponyvá­kat már megkapta a rendezőség és teherautókon fogják Nyíregyházára szállítani. Általában soha nagyobb sikere még nem volt rendezőség­nek, mint amilyennel a Szent Ist­ván-napi népünnepély rendezőgár­dája dicsekedhetik. Ennek a gárdá­nak csodatevő igéje, afféle »Sze­zám tárulj« szava van. Csak azt kell mondania, hogy a népünnepet a Kovács István nemzetőr főhadnagy emlékalapra rerlclezik s nyon'ban sikere van. Ez előtt a név előtt kinyílnak a szivek, iparos, "keres­kedő, gazda, tisztviselő, "hölgyek é? férfiak, katonák és polgárok készen állanak minden áldozatra. Ezért fog felsorákozni a népünnepély teljes sikere érdekében v^gész Nyíregy­háza lakossága s ezert lehetünk ta­nuja annak a kivételesen ritka je­lenségnek, hogy a Szent István­napi népünnepre beigérkeztek a szaoorcsi Talvak is. A vármegyéből természetesen nagyon sokakat az agyag galamblövő verseny vonz, amelyre sietnek nevezéseiket be­mondani. Anyák ostroma és közelharca egy őrház ellen. Rendörök indultak ki a szorongatott pályaőr segítségére­Mi lett a vásott gyermekek megrendszabályozásából ? A Nyíregyháza—Debrecen közö'J közlekedő vonatokat éretlen gyer­kőcök kövekkel megdobálják, még a síneket is végig rakják kavicsok­kal. Igy aztán a pályaőrök állan­dóan hadilábon állanak a gyerkő­eökkel. Tegnap azután Malyig Sá­muel 114-es Csapókerti pályaőr, amikor végigjárta a pályatestet, azt vette észre, hogy ismét tele van rakva a sin kavicsokkal és a sinek mellett gyerkőcök nevetgélnek. Minthogy nyilvánvaló - volt, hogy a kavicsokkal ők rakták meg a sí­neket, igy azért őket a pályatest mellől, sőt az egyik renitensked''í gyerkőcöt hátba i- vágta. Erre azután a gyerkőcök mamái, a har­cias csapókerti asszonyok valóság­gal megrohamozták a pályaőrt s ha be nem siet a kézi tusára roha­nó asszonyok elől az őrházba, ugy alaposan meglincselik. Be is futott az őrházba, de az asszonyok is körülfogták az őrhá­zat, ugy, hogy Malyig szorult hely­zetbe jutván, segítségért telefonál! a rendőrségre, ahonnan intézked­tek, hogy rendőrök szálljanak ki a helyszínre. El is indult gyors menetben egy szakasz rendőr a pályaudvarról, egy szakasz a rend­őrkapitányságról, sőt a pályaőr még a lovasosztályhoz is kitelefo­nált, ahonnan lovasrendőrök is kivonultak az asszonyok által kö­rülvett őrházhoz. Amint azonban feltűntek a te­mető alatt a rendőrök, a harcias isszonyhad szétrebbent, ki jierre tudott," arra szaladt, ugy, hogy a rendőröknek semmi dolguk sem akadt. A harcias asszonyok sze­mélyadatainak pontos megállapítá­sa végett a rendőrség az érdekes ügyben erélyes nyomozást indi ott. Baj van a nyalóka köríti. A nyalóka alakja betegséget okoz. Feltűnően terjed a gyermekek között a szájgyulladás. Bókay tanár nyilat­kozata a nyalókáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom