Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)
1925-08-02 / 173. szám
JSÍYÍRYIDÉK 1925. augusztus 2. Ki voíf a világháború okozója ? A „Nyirvidék" számára irta: Praznovszky Iván rendkívüli köset és inegnatalinazott miniszter. II. A magyar közvélemény tájékoztatására es az ellenséges propaganda ellenmérgéül tekintsük át röviden az eseményeket, melyek Végső következményeiben a háborúhoz vezettek. Ausztria és Magyarország a berlini kongresszuson felhatalmazást kaptak "a névleg török fennhatóság alá tartozó Bosznia Hercegovina megszállására és az ezzel határos novi-bazári sandzsákon gazdasági és stratégiai utvonalak építésére, illetve azoknak saját céljaira való felhasználására. Ausztria-Magyarország ezen nemzetközi missziónak nagy vér, de még nagyobb pénzáldozattal eleget tett és ezen vad, terméketlen vidékeket virágzó kuiturországokká varázsolta céltudatos, kitartó munkával. Világos volt, hogy ezen megszállás formailag ideiglenes jellege adandó alkalommal állandósítást volt nyerendő. Erre megjött az alkalom az uj törökök által kivívott török alkotmányreform életbeléptetése által, mert az annexio kimondása nélkül Bosznia Hercegovina képviselőket küldött volna a török parlamentbe. Ausztria-Magyarország tehát annektálta 1908. októberében Boszniát és Hercegovinát, de békés szándékai igazolására és terjeszkedési vádakkal szemben való előzetes védekezésképen a novi-bazári szandzsákról teljesen lemondott a törökök javára. Ezen indokolt aktus szerzett jogainkon alapult, de mint éfet- és fejlődésképességünk tanúbizonysága, felkeltette ellenfeleink irigységét és nagy európai bonyodalom származott belőle, melyből mi győztesen kerültünk ki. Tulajdonképien csak a török volt fellépésünk által formai jogaiban megsértve, de vele 'kiegyeztünk, a berlini szerződés aiáirói pedig, köztük Oroszország, de maga Szerbia is elismerték az annexio' által teremtett uj helyzetet. Ennek dacára a szerbek, akik Boszniát, Hercegovinát, Horvátországot, Magyarország és Ausztria déli vidékeit elhódítani akarták, állandóan veszélyeztették politikájukkal, melyet védőjük az Orosz birodalom részben nyíltan, de főképen titokban támogatott, Európa békéjét és AusztriaMagyarország nyugalmát, fejlődését. 1914. előtt már kétszer voltunk kénytelenek mozgósítani Szerbia miatt, de a béke valahogy mindig meg volt menthető, hála a mi engedékenységünknek. De az aknamunka 'tovább foíyt és végül js Ferenc Ferdinánd, 'az osztrák és magyar trónok közös örökösének és nejének, Hohenberg hercegnőnek meggyilkolásával végződött. Ezen aljas orgyilkosság áldozata ugyanis a 'délszlávoknak AusztriaMagyarországon .belül való egyesítését tűzte ki céljául és igy a nagyszerb birodalom egyik legfőbb ellenségét látták benne. A gyilkosság után megindított vizsgálat szálai égy szerb propagandista egyesülethez vezettek s mivel ennek működését a szerb kormány támogatta, az osztrák-magyar külügyminisztérium ultimátumot intézett Szerbiához, hogy véget vessen ezen képtelen állapotnak. Az ultimátumot Szerbia nem fogadta el, amire a cár elrendelte az orosz hadsereg mozgósítását. Hogy Oroszországot szövetségesei nem" tartották vissza ezen végzetes lépéstől, az a világháború kitörésének egyik főoka. Enélkül a konfliktus lokalizálva marad s nagyobb vérengzés nélkül elintéződött volna. Szerbia Oroszország nélkül nem mert vofna a szomszédos nagyhatalomba belekötni, az vilá-! gos, de Oroszországnak absoíute semmi köze sem voft az osztrákmagyar-szerb konfliktushoz. Ha pedig vindikálta magának a beleszólási jogot, az éppen hóditó imperialista politikájának a legfontosabb bizonysága. Minket támadtak, létünk alapjait aláásták; védekeztünk, ami minden egyes embernek, de minden országnak is legszentebb joga, sőt kötelessége is. Sem a józanság, sem az igazság, sem a jog nem állapithatja meg, hogy mi akartuk a háborút. De ez a kérdés még sokáig fesz napirenden s majdnem minden érdekelt nép szóvivője hozzászólott már. Nem szabad engednünk, hogy ennek hamis visszhangja táptadjon náiunk és álláspontunk jogosságát elhomályosítsa. Védekeznünk kell a támadásokkal szemben és fel kell vennünk a harcot az igazságtalan békékkel és azok igaztalan indokolásával. Sem Magyarország, sem Ausztria nem voltak a háború okozói s igy nem maradhatunk azok áldozatai sem. Nyíregyháza kereskedőinek és Iparosainak érdekképviselete a kereseti adó kivetésének revízióját kéri. Eendkiviil fontos törvénytervezetek és adóügyek a kamara plénuma előtt. Csütörtök délután 3 órakor nyitotta meg Szentkirályi Tivadar elnök a magyar Hiszekegy elmondása után a kamara közgyűlését. A kánikulás időjárás ellenére is a kamarai tagok igen élénken látogatták a közgyűlési: s a legnagyobb érdeklődéssel kisérték a rendkívül hatalmas tárgysorozat letárgyalását. Az elnöki előterjesztéseket dr. Radó Rezső főtitkár referálta, melynek során a soproni kamara 75 léves évfordulójával s egyben a kamarák fennállásának 75 éves jubileumával foglalkozott részletesebben s megemlítette azokat a terveket, melyeket a kamarák a jubileum megünneplésére terveznek. A közeledő kamarai választások előkészítésében megállapította a közgyűlés a kamarai alkerületek székhelyeit s a "kültagok számát. Megválasztotta a kamara levelező tagokut Vass Károly tanácsnokot, az iparhatóság vezetőjét, Lednicky István ipari főfelügyelőt, Csuth Imre, Csáky Béla, Gyura Kálmán ipartestületi elnököket, Rőth Mór szol-; noki terménykereskedőt a szolnoki Kereskedő Társulat elnökét, Feldmann Sándor bankigazgatót, Sebestyén, Lajos építészt. A személyzeti, háztartási és székházügyek letárgyalása után, a vasúti kezelési köjtségek leszállítása mellett foglalt állást a kamara, mert a, mai rendkívül magas s arany díjszabásból még 17.000-es és nem 14.500-as szorzószám mellett papirkoronára átszámított díjtételek oda fognak vezetni, hogy középtávolságokon a vas'ut a teherautók versenyével nem fog birni. A foíyó ügyek során kegyeletes szavakkal parentálta el a' kamara az Omke néhai agilis titkárát, Szász .Pált. Az 1907:111. tc. alapján megadható kedvezmények elnyerésére a kamara felterjeszti a Hajdudorogi Pamutszövő Rt. kérvényét. Dr. Radó Rezső főtitkár referált ezután a korlátolt felelősségű társaságokról elkészült törvényjavaslatról. Ezt a törvényjavaslatot az teszi különösen aktuálissá, hogv a felértékelési rendelet magas részvényminimumot, 500 millió koroVasárnap este. Irta: Marconnay Tibor. A külvárosból a főváros felé robogó villamos tele volt vasárnapi kirándulóval. Sugaras, "békés nap volt. Vidám csoportokba verődött férfiak és nők fecsegtek, nevettek és dúdoltak. A nők kötekedőn mosolyogtak partnereikre, a férfiak pedig szilaj, sőt néhányan duhai lendülettel udvaroltak. Az összeszorított, egymásnak idegen csoportok túláradó jókedvük dacára, ugy látszott, kissé unatkoztak. Vagy talán azért zajongtak jókedvűen, hogy valahogy agyonüssék az időt. Oly hangulat uralkodott, melyben mindenki, akár erőlködve is, csak azért is szórakozni, kacagni akar. Majdnem minden nő csokrot szorongatott kezében. Néhányan tépdesték a vadvirágok szirmát. «Sze ret, nem szeret.» Oly kábitó forróság volt a kocsiban, mint valami tropikus növényekkel teli üvegházban. Hiába volt nyitva minden második ablak. Az összes helyek el voltak foglalva, a villamos tömve csikorgott a főváros fülledt belseje felé s a sokaság, melynek nagyrésze a vasárnap tiszteletére bőségesen alkoholizált, ugy izzadt, hogy a levegő szinte tűrhetetlen volt, mint egy istálló levegője. S az iszonyú villamos könyörtelen lassan cipelte az elszánt tömeget, mely sohasem gyérült, melynek sohasem csökkent a kedve. A városszélen, ott, ahol legtöbb a gyár, meg a rá'ktár, munkásküf•ejü ember szállt föl. Valahogy bevergődött a kocsi belsejébe, de ülőhelyet persze nem kajaott, sőt szabadon hagyott fogódzószijjat se. Eleinte nem látszott rajta semmi furcsaság. De utóbb viselkedése fokozta a közönség mufatását s további mulatásra vágyódását. Gyanúsan dülöngélt, ugy, hogy bizonytalan lábai minduntalan szomszédainak a lábai körül botorkáltak. Vörhenyes szemhéjján és petyhüdt arcán látszott, hogy mindjárt éíalszik. — Részeg. Berúgott, — súgta egy szép lány a gavallérjának. S elégedett, de egyben idegenkedő tekintettel mérte végig nevetségesen tántorgó útitársát, ki különben igen gyakran billent egy szigorú arcú öregúr ülése föléHallatlan! — panaszkodott amaz egy szomszédjának, ki közönyösen s részben mosolyogva hallgatta kifakadását — -Disznóság, hogy ezt tűrik! Részeget föJ se szabadna engedni a villamosra. Mikor a tisztességes eiemnek is kevés a helv. Pláne, ha ünnepen is csak annyit indítanak, mint máskor. A társa feltűnő logikával akart válaszolni. — Biró vagy: úgyszólván szakmád a törvényalkotás, nyugalomba vonultál: van elég időd. Megtervezhetnél valami 'kemény rendeletet. — Ugy vélem, azt mindenki szivesen fogadná. — S tulszapora beszédjén és "öregesen fölszitott indulatán érzett, hogv a délutánt néhány korsó sör mellett, társalogva, politizálgatva töltötte el. Halk, de buzgó fejtegetését azonban fölháboritón megzavarta a tántorgó munkás, ki nekilendült, mintegy ájuldozva föléje hajolt s ' jó ideig vissza se pattant. A közönség kitörő hahotával fogadta a régvárt összekoccanást. A munkás bocsánatot se kéri Szinte öntudatlannak tünt. Csak akkor tért magához, mikor a szigorú biró rárivallt. — Szedje össze magát! Micsoda szemérmetfenség. Ha részeg, ne szálljon villamosra. Dörögve " beszélt. De egyedül ő haragudott. A többi tovább is kacagott. Most meg voft a kellő mulatság. S látszott, hogy a nekivadult fémeg eleve tiltakozik minden olyan törekvés ellen, mely jó , kedvét csökkentheti. j Ezután pedig olyasmi történt, amit csak az áfomittasok különle, ges merészsége magyarázhat meg. A jnunkás megszólalt. — Uram, nem vagyok részeg. ! Éjjeli és nappali munkát vállaltam. És ráadásul még ma vasárnap is. Csak igy kereshetem meg a kenyeremet. Bocsásson meg «ram, hogy meglöktem: oly álmos vagyok, hogy nem birok a lábamon állni. Nincs nyugtom. Napok óta. Hangja átható, határozott, öntudatos voft. Szinjózanságra vallott. S amint a biró szemügyre vette, egyszerre meglágyult a szive — Sajnálom, hogy megbántot" tam. Üljön a helyemre. Fölkelt. S a munkás hálás tekintettel, de a kimerültségtől szótlanul lerogyott a fölkinált helyre és elaludt egy perc alatt. S a közönség némán figyelte. Mindenki tűnődött egy percig, mindenki a szörnyű munkára gondolt. A tegnapi és a holnapi munkára és a munkátfanságra, a tegnapi és a holnapi erőlködésre és á halálra. S a munkást, aki elaludt benne a vasárnapi alkonyatban, ünnepélyes cséndben vitte a villamos a pezsgőéletü főváros forgatagába. Idénykiárusitás miatt mélyen leszálitott árban szerezheti be ruhaszükségletét Taub Lajos férfi és gyermekruha raktárában. 4203