Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-26 / 167. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK 1925. julius 26 Mi! mond a Daily Herald Rádiósról ? Egyik legelterjedtebb angol lap, a Daily Herald hosszabb cikkben emlékezik meg a Radics elvtagadásáról' és opportunus megegyezésérői. A Pasiccsal vá'ló szövetségét a jelen kor a leghihetetlenebb politikai koalíciónak minősiti, amely Jugoszlávia és Olaszország viszonyát gyökeresen meg fogja változtatni. Egyidejűleg Zágrábból kapjuk a hirt, hogy a Radics-pártjának négy tekintélyes tagja a megegyezés hirére rögtön kilépett a Radics támogatói sorából és valószínűnek látszik, hogy a horvát parasztpárt jelenlegi strukturája jelentékeny változásokon fog keresztülmenni, vagyis a párt ott fogja hagy ni vezérét, akit hét éven át árkon-bokron követett. A horvát viszonyokat közvetlenül ismerők körében általános az a vélemény, hogy a Radics frontváltoztatása a legközönségesebb árulás, amelynek még az a megindokolása sincs meg, hogy érdemleges előnyökért történt' volna. Az a négy sovány miniszteri tárca, amihez Radics jutott, igazán nevetséges ár azért a politikai tőkeveszteségért, amit érte a pártvezér áldozatul dobott. Ugy látják a horvátok, hogy eddig Radics mindenkit becsapott, akivel politikai összeköttetésbe került, ezúttal a horvát parasztság érdekeivel szemben követett el olyan hűtlenséget, amit ez bizonyára nem fog elfelejteni és nem fog megtorlatlanul hagyni. Radics árulását még súlyosabbá teszi az a harc, amelyet botorul és a horvát nép lelkivilágának figyelmen kivül hagyásával a római egyház ellen indított meg. Hagy á római katholikus egyházzal évszázadok

1 óta megszámlálhatatlan kapoccsal odafüzött mély vallásossagu horvát nép Radics vezetése alatt nemzeti egyházzá tömörüljön, az még akkor is képtelen gondolat lett volna, ha nem épp e pillanatban követi el e néppel szemben az elvek árulását. Egy ilyen, a lelkek legszubtilisabb érzései közé tartozó akcióra igazán a legkevésbé alkalmas ember Rad'.cs és a legkevésbé alkalmas időpont a mostani, amikor az egész horvátI ság amúgy is forrong miatta és ellene. Hogy mit akart cselekedeteivel Radics elérni és mik a 'politikai kalkulációi, azt talán még ő maga sem tudja megmondani, mert hiszen megjelent nyilatkozatában semmi érdemleges okot és indokot nem tudott feihozni. Aki ilyen zürzavarosan nyilatkozik, annak bizonyára a gondolatai is konfuzusak. Az események majd felvetik a fátyolt a rejtély elől. Annyi azonban bizonyos, hogy a horvát nép sok századon át ápolt ambíciója és a nemzeti függetlenség vágya Radics miniszteri tárcáival meg nem elégszik és hogy az helyette más által és más uton keres majd érvényesülést. Nyíregyháza is küldött nyereménytárgyat a soproni országos dalosversenyre. Nyolcvan centiméteres ezüst serleg, husz milliót érő ezüstkupa és temérdek értékes jutalom várja a nyerteseket. Sopronból jelentik: Csonkamagyarország egyik legrégibb dalosegyesülete, a Sopronvárosi férfidalkör, az idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ezt az évfordulót Sopron város közönsége a maga ünnepének tekinti. A dalegylet utján meghívták az Országos Magyar Dalosszövetséget, hogy a jubileumi ünnepre augusztus 14—17-ig országos dalosversenyt rendezzen. A mai napig 5500 résztvevővei 142 dalosegylet jelentkezett. A dalosok négy különvonaton érkeznek meg augusztus 14-én Sopronija. "ft szerepfok közt van hat földmives dalárda, igy a siklósi, tasi, diósgyőri, a mezőkövesdi és székesfehérvári, de, megjelennek az ország valamennyi városának dalárdái is. A versenydijak közül legértékesebb a Ferenc József király által 1912-ben alapított vándordíj; vert ezüstből készült nyolcvan centiméter magas álló szobor ez, amely Stróbl Lajos szobrász müve és Tinódi Sebestyént ábrázolja. Ezt a dijat eddig a Budai Dalárda őrizte. Horthy kormányzó egy második vándordijat létesített. Ezért a díjért most versenyeznek első esetben dalosköreink. József Ferenc dr. és Albrecht jak között. Eddig az előkelőségek részéről a következők küldtek adományokat: Szmrecsányi Lajos egri érsek, Prohászka Ottokár esGlattfelder Gyula püspökök, a kultuszminiszter, Esterházy 'Pál és Antal hercegek, Budapest, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös, Nyíregyháza, Szombathely és más városok, valamint Sopron vármegye és számos erkölcsi testület. A verseny dijakat augusztus 16-án du. osztják szét. Ugyanaznap díszhangverseny lesz a színházban. Augusztus 17-én a vendégegyesíiletek a Soproni Dalegylet vezetésével kirándulnak a közeli e-zterházai várkastélv parkjába, ahol szerenádot adnak Esterházy Pál herceg tiszteletére. A dalosok más csoportja Nagycenkre rándul ki. Itt Baránski Gyula szövetségi elnök megkoszorúzza Széchényi István sirját és szobrát. Utána a Széchényi-nemzetség szeniorának, Széchényi Bertalan gróf volt főrendiházi elnöknek tiszteletére a nagycenki kastély előtt szerenádot adnak. |NERO az Apollóban Beynon amerikai methodista lelkész magyarországi tanulmányútján Nyíregyházára érkezett A királytelki uradalom cselédlakásaival és a tanyasiak gazdálkodásával nagyon meg volt elégedve. (A «Nyirvidék>; tudósítójától.) — Érdekes vendég járt a napokban Nyíregyházán. E. D. Beynon, M. A., az amerikai methodista püspöki egyház lelkésze, aki Széchenyi Lászió gróf, amerikai magyar kőVet és a magyar kormány támogatásával azért jött Magyarországra, hogy itt agrárszociákpoíitikai tanulmányokat végezzen. Az illusztris amerikai vendég, aki ír származású és ősei Erzsébet angoi királynő idején vándoroltak ki Kanadába, április óta tartózkodik Magyarországon s eddig főleg a Dunántuí egyes vidékeit tette beható tanulmány tárgyává. Nyíregyházára érkezvén, tisztelgő látogatást tett a vármegyeházán .és a királyi hercegek egy-egy értékes | városházán s eiőbb Virányi Sánversenvdijat adományoztak. Klebeslberg Kunó gróf kultuszminiszter Horthy Miklós bronzszobrát adományozta az első csoport első dijául. Majláth Géza gróf húszmillió értékű ezüst kupát adott, ezenkívül mintegy ötvennyolc különböző értéktárgy szerepel a didor vármegyei főjegyző társaságában a Dessewffy uradalom varjuiaposi és királytelki gazdaságait tekintette meg, majd a főjegyzővel és juhász Mihály városi tanácsnokkai "a Szmolár Mihály sulyánbokori tanyáját látogatta meg. A Dessewffy uradalmakban főleg a ménes, guiya és a hygiénikus munkáslakások nyerték meg a tetszését, a sulyánbokori tanyán pedig az okszerű farmgazdálkodás volt rá meglepő hatással, aminek'több izben kifejezést is adott. Beynon Szatmár vármegyében is Járt s a földm ive lésügyi miniszter egy kiküldöttének kíséretében járja be az országot. Ha befejezi a jnagyar mezőgazdasági kuLurviszonyok tanulmányozását, visszatér Amerikába, Deíroit-ba (Michiganáilam) s hosszabb cikksorozatban fog beszámolni itteni tapasztalatairól, ellensulyozásaképen azoknak a piszkolódásoknak és rágalomhadjáratnak, amelyet egyes lelkiismeretlen «emigráns»-ok indítottak külföldön s (igv Amerikában is, ellenünk. (*) Friss Ella fényképész külföldi tanulmányútjáról hazatérve, a felvételeket ismét személyesen eszközli Luther-utca 3. szám alatti műtermében. 3x Cigányozás. Irta: Marconnay Tibor. A Nyakas-fiu berobogott a kávéházba. .Mámoros szemmel vizsgálgatta az ürességet. Haragudott. Mulatni akart. , Sápadt, sovány pincér zökkent az arca felé. — Pezsgőt! A cigány, ki addig csak cincogott, mintha nótába kezdene, abbahagyta a cincogást is. Csönd lett. S Nyakas Iván szeme elborult. Szédült. Forgott vele a világ. — Hol a cigány? Hatalmas öklét parancsolón zuhantotta a márványasztalra. Es várt. A részegségtől bamba szeme kimeredt duzzadt arcából. Egy percig ugy várt, mintha a világ végéig várni akarna. Aztán fölordított. — Hol a cigány? Arrafelé törtetett, ahol a kabátok feketélését látta. S megtorpant a cimbalom előtt. Belefogódzott a fájába. — Szólalj meg, te ronda béka! A kutya istenedet! A cigány szemtelenül vigyorgott. És összeszedve minden bátorságát, azt mondta: — Nem érdemes. Csak öreg urak vannak a kávéházban. — Pénzt akarsz, gazember! Ki a legnagyobb ur Magyarországon? — A nagyságos ur. — Nesze, edd meg! Százezerkoronást vetett a cimbalomra, hetykén, urasan. A cigány kétkedőn bámult. — Edd meg! Amaz a pénzt szájába tömve, ugy tett, mintha rágná. S Iván elégedetten tántorodott vissza helyére. És várta a nótáját. De a cigány most sem játszott. — Megdöglöttél? Nincs piz. Megettem. Kérek másikat. . , A fiu komoran, némán még.egy százezrest tett a cimbalomra. Aztán vad gyűlölettel, foghegyrül

t mintha köpte volna a szót: •— Több nincs. Visszament a helyére. Nagyot jvott. ízlett a pezsgő. S jókedvében hamar odaintette a nyiszledt pincért. — Mész az öreg urakhoz, akik a sarokban, amott gubbasztanak és megkéred őket, de szépen beszélj! legyenek a vendégeim. Siess! • Karjával királyi mozdulatot tett. A pincér egy perc múlva kétségbeesést tettető ábrázattal tért vissza. Levelet hozott, melyet, bár rövid volt, Iván csak nagysokára birt elolvasni. S elámult, amint olvasta: «Édes fiam, sajnálom, hogy észrevettél. Én téged nem akartalak észrevenni. Hát it fordítottam, hogy meg se láss. Nem szabad nő miatt igy züLlni. Pláne könnyelmű nő miatt. Találsz te jobbat Loncinal. v'V te sorsodról beszélünk. Majd otthon többet mondok. Mi hamar indulunk. Viselkedj rendesen. Édesapád.)) Iván duzzogott, fortyogott benne a harag. — Vén farizeus! «Viselkedj rendesen.» Talán gyerek vagyok? Haragja dühhé fokozódott, amint részeg fejjel elgondolta, milyen megalázást jelent barátságos közeledésének az a visszautasítása. Tombolt. Három poharat földhözcsapott. A primás és társai kuncogtak. Valaki menekült a zajból. Iván azt hitte, az apja. Pedig az még mindig hátat fordított neki. Széles, görnyedt hátát láthatta, volna, de ekkor már alig látott. Elvakította az ital. A "legközelebbi tárgyak is összefolytak előtte. Csak éppen, hogy nézett. És bőszen, j vérbeborult szemmel, mint a fölingerelt bivaly előrerugaszkodott, j A cigányok fürgébbek voltak, mint ő. Gyorsan ruhafogast tol- j tak útjába, melyen kalap s kabát lógott. Iván megpillantva a sötétlő • emberformát, odarohant. — Apám, ölelj kebledre! Bocsáss meg. — És ellágyult a hang- ' ja. A fogas durván billent feléje. Ellökte. S ő azonnal kitört: — Ez aztán szíves fogadtatás! Szégyelsz? Kőből van a te szived. Nem ölelsz meg? Pedig t; se vagy jobb nálam, vén disznó! Tajtékzó dühhel rohant a fogasnak. Eldöntötte, vele együtt elvágódott s belevágta fejét a cimbalomlábba. A cigányok s pincérek soká elfojtott röheje kitört. De hamarosan iszonyú ijedelem igazította komollyá arcukat. A primás hatalmas pofont kapott. És csődület támadt egy perc alatt. Mindenki az öreg Nyakast nézte, ki néhány pincért s cigányt fejbekólintva, vadul süvöltve fenyegetődzött. — Gazemberek! Ezért felelni fognak! Megtanítom magukat becsületre. Bohócot csináltak a fiamból. S csak azért nem fakadt sirva dühében, mert a fiát vigasztalni, földeríteni kellett. Az még mindig a padlón terpedt. Föléje hajolt. —- Kelj föl, fiam, ne takard el az arcod, nincs mit ^zégyelni. Kelj fel, hagyjuk el ezt a piszok helyet, menjünk haza. Lehajolt, erőlködött, hogy fölisegitse. De a nagynehézen megemelt vállak visszalöttyentek apadióra, a súlyos fej lelohadt, mindig csak lelohadt s a sápadt halánték mély sebéből halálosan szivárgott a vér.