Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-07-25 / 166. szám

jVÍVf^TTTTTPTr •jJ? X * jkX^íL IÁJáj&i* 1925. julius 25 Szervezkedjenek a Hogy a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyanak kereteii között vevő és eladó pozícióharcot vivnak egymással, azt mindenki természetesnék tartja. A közgazdasági élet nem a sima érintkezés szalonja, hanem többé-kevésbé olyan küzdőtér, ahol az egyik fél a másikat a porondra igyekszik fektetni. Ha tehát a gabonakereskedő kívánsága az, hogy aratás után a búza olcsó legyen, később pedig ímikor már a gabona nem a gazdánál, hanem a kereskedőnél van, az ár emelkedjék : — ezt a kívánságot senki sem tekintheti az emberi alaptermészettel és a közgazdasági élet elemi szabályaival ellenkezőnek. Természetes, hogy a kereskedő nyerni akar a gabonán, az is természetes, hogy minél többet akar nyerni. Nem természetes azonban az, mit nálunk tapasztalni lehet, hogy a kereskedői haszon gyakran többszöröse a termelői haszonnak. Ez a különböző társadalmi tényezők között egészségtelen tehát kiküszöbölendő erőeltolódást jelent. Az erőviszonyok eltolódásának kétségkívül nem a földmivelő népesség számszerű aránya, hanem szervezetlensége az okozója. Ez a szervezetlenség juttatja nálunk a termelőt a közvetítővel szemben hátrányos helyzetbe és ez a szervezetlenség az oka annak is, hogy hiába olcsó a buza aratás után, a a városi fogyasztó mégis drága kenyeret kénytelen enni télen. Es ha összehasonlítjuk a buza világparitásbeli árát a hazai piac mindenkori áraival, nagyon tanulságos számokra bukkanunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a spekuláció Magyarországon aránytalanul súlyos vámokat szed termelőtől és fogyasztótól egyaránt. Hogy a világpiacokon a nagy tőzsdék a rendelkezésükre álló hatalmi eszközökkel saját maguk érdekében irányítják az árakat és hogy a spekuláció igyekszik árhullámzást teremteni, ezt a közgazdasági élet ismerői aligha kifogásolhatják. Ez már a vijág rendje. És eredménye annak a gazdasági harcnak, amely nélkül lüktető kereskedelmi élet nem is volna elképzelhető. Azt azonban hazai termelői és fogyasztói szempontból teljes joggal lehet kifogásolni, hogy a belföldi búzaár és a világparitási ár között mindenkor megtalálhatja azt a bizonyos különbözetet, amely kizárólag egy társadalmi rétegnek, a közvetítő kereskedelemnek javára szolgál. Ennek a ténynek megvilágítására elegendő néhány számadat Akkor, amikor az elmúlt nagy buzaliossz idején magyar koronára átszámítva a newyorki tőzsdén 610 ezer korona volt egy mázsa buza ára, Budapesten 640 ezer koronát jegyzett a tőzsde. Most pedig mikor a spekuláció célja világszerií. az árak leverése, Amerikában 470 ezer korona a buza ára ugyanakkor (nikor a budapesti tőzsdén 390 ezer koronával jegyzik az uj búzát. — vagyis hossz idején a budapesti tőzsdén az ára világparitás fölé emelkedik, bessz idején pedig jóvá! a világparitás alá száll. Mivei pedig buzahossz akkor van, mikor a gazdánál már nincs készlet, buzabessz pedig akkor, ha az elcsépelt gabona még a gazda magtárában van; Ezekből a számadatokból azt az igazságot is meglehet állapítani, hogy a magyar gabonakereskedelem igen gyakran világparitás! áron alul vásárol és világparitási áron felül ad cl- Ez a szuperplusz a szállítási költségek kalkulálásával 30 ezerből 110 ezer koronáig ingadozik métermázsánként. Ha tehát átlagban 70 ezer koronára becsüljük ^zt a világparitással nem magyarázható métermázsánkénti nyereségtöbbletet, akkor Szombattól Harry Liedtke is egymillió métermázsa búzánál olyan hetvenmilliárd koronát kitévő összeg mutatkozik, amely csakis azért terheli a termelőt és fogyasztót, mert a magyar gazdatársadalom nincs kellően megszervezve. Nincsenek közös értékesítő szervei, nincsenek közös közraktárai, nincsenek pénzintézetei, amelyek, a tárolt gabonára nyújtott előlegekkel mentesítenék a termelőt az el- \ adási kényszertől. j Bizonyos, hogy a világparitást j irányító tényezőknek a gabonaárak ' alakulása terén íytfndig érvényesülniük kell. Kétségtelen azonban az is, hogy a belföldi szuperplusz az értékesítés szervezése esetén a gazda és a fogyasztó zsebében maradna. Lehetővé teszik több száz szabolcsi falusi ház felépítését. Az állam épületfát ad a házhelyhez jutott kisembereknek hosszabb törlesztésre. A beruházások keretében megoldható lesz a falusi kislakások felépítésének kérdése is. A föidbirtokreform során kiosztott házhelyekkel különösen a falvak népe tudott mit kezdeni. A városokban kiosztott házhelyek közül elenyésző kis szám az, amelyen már áll a ház, mert a városokDan az építési szabályrendeletek előírják a házak formáját, beosztását, az építési anyagot stb. Ezzei szemben a falvakban lehet vályogból falat verni és szalmával födni a tetőt, tehát sokkaí könynyebb és egyszerűbb a szükségszerű építkezés megoldása. Ha künn jár az ember a vidéken és kocsin több faíun át utazik, egész seregét látja az uj házaknak. Azok a házhelyhez jutottak, akik nem voltak teljesen szegények, lassanként eíőre megszerezték az épüietlíez szükséges faanyagot, családtagjaikkal és a jószomszédokkal együtt vályogból felhúzták a falakat és magaerejükbőí hajlékot emeltek. Ezer és ezer ilyen uj kis ház áll a vidéken és még sokezer házhely vár arra, hogy felépítsék rajta kis (házaikat a teljesen szegények, a nincstelenek, akiknek nem volt és ma sincs miből megszerezniük az épületfát: az ajtót, ablakot és a gerendát. Az államnak kell a hóna alá nyúlni ezeknek a kisembereknek s megadni a lehetőséget ahhoz, hogy a házhelyre ház is kerülhessen. A kormányban eziránt meg fs van a hajlandóság és az a terv, amely ennek a kérdésnek megoldására korábban felmerült, ugylátszik, a megoldás stádiumába kenut. Arról van szó, hogy az állam saját erdeiből "termeltessen ki faanyagot, készíttesse ef épületfának és ezt adja természetbeni köícsönként a házhelyhez jutott kisembe" reknek hosszú törlesztésre. Alkalmunk volt beszélgetni az indítván}- előterjesztőjével, Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselővel, aki a következőket mondotta: — Tavasszal", "a felhatalmazási javaslat vitája alatt, határozati javaslatot nyújtottam be, amely szeSünt a liázhelyesek az építkezés előmozdítása céljából ne pénzbeli, hanem természetbeni hitelt kapjanak. Javaslatomhoz előzetesen Bethlen István gróf miniszterelnök es Bud János pénzügyminiszter is hozzájárult. — Tervem szerint a természetbeni hitei bizonyos megállapított formában készült házakhoz szükséges faanyagból állana. Az arra rászorult házhelyesek kapnának bizonyos egységes formára készített gerendázatot, ablakot, ajtót és padlót, amelyet az állam egyszerű módon készíttetne ef az ország különböző részein lévő fatelepeiben, ahonnan aztán rendeltetési helyére szállítanák. — A természetbeni hiteit aztán évek során kisebb részietekben törleszthetnék az építtetők. Természetesen a feiépités, a falak emelése az építtető gondja, aki megadott méretek szerint vályogból verhetné. Az állam részére nem jelentene a kérdés megoldása elviselhetetlen terheket, mert hiszen a faanyagot az állami erdőkben termelhetnék ki és csak a munkabért kellene az államnak készpénzben előlegezni. — Igaz, hogy az erdőtermelés szabályai szenvednének ezáltal, de a mostani időkben ezt a szabálytalanságot meg lehet engedni, amikor pár ezer ember otthonáról van szó. — Miután a miniszterelnök a javaslatot elfogadta, a Ház utasította a kormányt, hogy fogfalkozzék a kérdésseí. Eddig ezt a fontos kérdést szintén a pénzügyi nehézségek miatt nem lehetett dűlőre vinni. Az enad legizgalmasabb filmregénye ORIENT — Most, a beruházási kölcsönnel kapcsolatosan, előtérbe nyomult a megvalósulás és remélem, hogy az illetékesek rövidesen megtalálják a módját, hogy határozati javaslatomnak megfelelően a házhelyeseket épületfához juttassák. A terv valóban kivihető, sok ezer kisember szempontjából rendkívül nagyjelentőségű, mert hiszen az otthon biztosítását jelenti számukra. Meg kell tehát valósítani minél előbb. Újból itt a fekete selyemharisnya! Párisi divatlevél. (A «Nyirvidék» párisi tudósítójától.) Mint minden a világon, amit csak a nők divatszeszélye felszínre hozott, a világos selyemharisnya sem örökéletű. Sőt! Még alig hódította meg a világot és Párisban máris lealkonyult a világos, testszinü harisnyáknak. Jön az ujabb divat! A fekete harisnya divatja! Ma már Párisban csak ugy elegáns a nő, ha sötét ruhához fekete harisnyát hord Szinte ugy is mondhatnánk a divat nagy sakkjátszmáját nézve, hogy a fekete a világosnak sakkot adott. Hogy a harisnyáknak ezt az ujabb divatját az izlés diktálta volna — nem egész valószínű. Tekintettel arra, hogy Párisban mindig más rugói vannak a divatnak. A harisnyakereskedők az egész világot ellátták már világos harisnyákkal, «kellett» már változtatni a divaton, hogy újra kiüríthessék hatalmas áruraktáraikat és valószínű, hogy a nagykereskedők raktáraiban már ezertucatszámra állanak készen a fekete harisnyák. Az uj harisnyadivat azonban nem egyszerű fekete harisnyát ir eiő. A fekete harisnyának selyembő! kell lennie. Mint ilyen, vaíószi" nüvé teszi, hogy a rövidszoknyadiyat újra felélénkül, mert — a selyemharisnya nem szereti a hoszszu szoknyát. A hosszú szoknya eltakarja a harisnyát és akkor pedig igazán nem érdemes selyemből lennie. Példa rá Eugénia császárnő kora, amikor a hosszú szoknya miatt cérna ,söt pamutharisnyát viseltek a dámák. A selyemharisnyagyárosok akkor már-már a tönk re jutás széfén állottak, mikor a császárnőhöz fordultak azzal a kérelemmel, hogy változtassa meg a hosszú szoknya divatját. A császárnő Kiég is tette, a legközelebbi udvari, bálon rövid szoknyában jelent meg és másnap mar ezrével rendelte az akkori előkelő hölgyvilág a selyemharisnyákat. A harisnyák egyébként mindig fontos szerepet játszottak ugy a divatban, mint a történelemben. — Hétfőig (A KELET BORZALMAI) Az Apollóban, Mindké

t rísz egyszerre. 10 felvonásban. Az Apollóban.