Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-31 / 296. szám

I82&. dectueber 31. ^iiniintuniuittniuiiiimiflBaiinfnftKHfiffi^K NAGY SZILVESZTERI KABARÉ a színházban Csütörtökön, dec. 31-én este 10 órakor. Kezdete az Ó-évben Vége az Uj-évben! 6zilvesit«i" Apó Koppány B8tk« frakkban koeferál. 14 magánszám, 2 eoy felv, bohózat. Szemkápráztató tá ncok!!! ® © @ ® © # S © # 0 S Az est kimagasló eseményei: How-Bay tánc. Néger-Dzsigg. A bikahangu ember Havassi Mimi mint mozistar. Nagy spicc-tánc 10 görllel. Harczos, Zsolnay, Kőíössi, Sebestyén ££ © © S "S © H ® © % i Jegyek ezen elő­adásra már válthatók ^uiiiiiDiiiiiiiiiiiiiüiiunüHiDiiuiiRnniiniinftiiRír az mindent megengedhet magának, az beleszólhat a játékba, kritizál­hat, összeszidhatja a játékost, ki is veheti a kártyát a kezéből és állítólag vannak helyek, hol a ki­bic pofon is verheti a játékost, ha az neki nem tetsző módon játszik­Beszélik, hogy egy ilyen kibic egy­szer élt is ezen jogával és ugy ütötte kupán a játékost, hogy le­fordult a székről, ez pedig midőn feltápászkodott, szelíden kérdezte kibiczétől «kérem szépen, hogy kellett volna játszanom ?» Nekem is van egy állandó kibi­cem, az engem szelíden oldalba fi­gyelmeztet, ha nem jól játszom, ez a Svack bácsi,, ha előtte való este, mert későn ment haza a ki­bicelésből, a k. neje egy pár po­fon erejéig nyájaskodott neki, fél 7­kor három vonást huz elém a kré­tával a zöld posztóra, ami azt je­lenti, hogy «három mestert» — Is­ten engem! hogy szószerint igaz­Nagyon tanulságos minden játszma után a kibiczek vitatkozása, a játszma fölött, az egyik logikai, a másik bölcseleti, harmadik ta'.mu­dikus szempontból vitatja, nem ritkán a Sulchan urnák döntvé­nyeit alkalmazza és amig a kérdés eldöntve nincs, uj játszmára osz­tani nem szabad- De kifogott a kibiceken két játékos — Győrben­Két különböző világnézeteken levő nagyiparos, egyiknek fia városunk­ban lakik, állandóan együtt játszot­tak kettős kalábert, a kibicek állan­dóan kellemeskedtek nekik- Egy­szer összebeszéltek és az egyik partner felkéri a kibicet, hogy he­lyettesítse mig kimegy, nemsokára a másik is helyettesitette magát, és kiteszi a szivartárcáját, hogy gyújtsanak rá, ők meg elmentek máshová kártyázni. A kibicek foly­tatták a játékot és rágyújtottak egyszerre, de abban a pillanatban, pif, paf, mindakét szivar explo­dált, a két ember olyat ugrott, mintha levegőbe röpítették volna. Fuksz szivarok voltak. Hát bizony a kaláberhez ész kell, szokták nekem, a paccernek mondani, mire én azzal szoktam visszavágni hogy «akkor maga hogy mer játszani*. Hát bizony, engem közönsége­sen, általánosan paccernek tarta­nak a játékban és azt folytonosan a szemembe vágják frechül, sér­tően, lekicsinylően, azok akik ma­gukat jó játékosoknak tartják és ki nem tartja magát annak? Mikor az­tán már nagyon bántanak, azt szoktam nekik mondani, hogy min­den buta ember jól kártyázik, mert azt a kis sütnivalóját odakon­centráija. Látni ilyenkor, hogy saj­nál le az egész sereg; olyasvalamit mondanak, hogy egészen meghü­jültem- De száz szónak is egy a vége, engem nagyon bánt ez a rólam táplált jó vélemény. Hiába vetem ennek ellenébe a mérlegbe azt a tényt, hogy legutóbb is bevá­lasztott a' Hazaffy—Veray irodalmi kör tagjai sorába, én látom, hogy a paccerságom ezt nagyon is ellen­súlyozza. Az utcán az emby'ek ar­cáról olvasom a nekem ' szánt «paccer» szót­Milyen csodálattal vagyok eltel­ve egyik ügyvéd partnerem iránt, kiről azt állítják, hogy a nemzetközi kaláber kongresszus' megbízásából ő fogja Jípdifikálni az ujabb ka­lábriász szabályokat. — Erről a partneremről azt js beszélik, hogy midőn anno dazumál, az egyete­men Wenczel professzor előtt vizs­gázott a tőzsdei jogszokásokról, a tőzsdei játék üzánszokról, vélet­lenül, vagy hogy, a kaláber üzán­szaira tért át és olyan szellemesen tárgyalta azokat, Jiogy a professzor ur nem szakította félbe, sőt ke­gyelemben elbocsátotta, lévén ő maga ris kitűnő kaláberista- Ez a partnerem uri ember, nem illett engem a paccer mélyen sértő szó­val, legfeljebb bizonyos igavonó jó­szággal hoz néminemű vonatko­zásba. Ha nem is vagyok belenyugodva, tudom, hogy én ez életen át a pac­cerság átkának súlya alatt fogok roskadozni, de attól tartok, hogy ez az ominozus szó sírkövemre is rákerül­Sándor Móric. Kiskereskedők figyelmébe! Szarvas-u. 3. szám alatt folyó hő 19-én nyitottam meg. u t I Raktáron tarlók különfé'e minőségű narancsokat, cií­romot, datolyát, fügét, szenijános kenyeret, malagát és narónit. Tiszteletlel K»»»r Xj*azló . NAGY SZILVESZTER EST az Abbázia kávéházban tombol ával és malac-sorsolással egybekötve! Hideg és meleg ételek! Teritett asztalok! Mantu Aladár zenekara muzsikál! 7601-1 TRETORN-" F • WF Mteéi»&i Hungária cipőáruház, Nyiregyhára, Zrinyi Ilona-u. 5. Telefon: 195- Telefon: 195. Eredeti amerikai magas hócipóK cier k»roa» Gyermek- és férfi­hócipők legolcsóbban. Hó é< sáreipff javításokat elfogadunk. Egy 13 éves tiszalnci fin agyonütött egy 18 éves legényt. Karácsony első napja óta egy tizenhárom esztendős fiu gyilkos sága tartja izgalomban Tíszaluc község lakosságát. Az erősen fejlett 13 éves parasztfiú egyetlen ütéssel terítette le áldozatát, egy 18 éves legényt, aki nyomban meghalt A gyilkos és az áldozat között hógolyózás miatt támadt ellenséges viszony, amely végül gyilkossággá fajult, Karácsony első napján délután régi szokásókhoz híven a község fiatalsága, lányok és legények ve­gyesen, a falu végén gyűltek össze. Cigányzenére táncoltak, ropták a csárdást, majd amikor a láncban elfáradtak a legények, — virtuskodásra került a sor. Birkóztak, hógolyóztak, a lányok szórakoztatására. A fiatalság között zolt Listyák Ferenc 18 éves földmives is, aki szintén résztvett a játékokban. Már szürkülni kezdett, amikor hógolyózás közben F. Imre 13 éves fiúval került szem >e, aki fejbedobta a legénytj Ez dühö­sen szaladt a fiu felé, rövid hajsza után elfogta, megverte, majd az összegyűlt lányok hangos hahotája között per­cekig forgatta a hóban, A gyerek nagyon elszégyelte ma­gát és elpirulva, szemlesüte el­sompolygott megcsufoltatásának színhelyéről. Sokáig nevettek a 13 éves fiu rovására, de csakhamar fe­ledésbe ment az eset. F. Imre azonban nem felejtette el meg­csúfoltatását. Fiatal lelkében a bosszú gondolata fogant meg és megszégyenülten bandukolva a falu utcáin, elhatározta, hogy Szerdától: az Apollóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom