Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 145-296. szám)

1925-12-25 / 293. szám

u jsífÍrsridéeL 1925. december 16. Karácsonykor •.. A Megváltó születése napján fe­hérbe öltözött a nagy természet. A fák száraz ágain zúzmara csil­lan... s a mennybolt, mint a föld fölé kifeszített óriási ernyő, mil­lió és millió csillaggal van tele. Ünnep van, a lelkek örömünne­pe. Megszületett a bethlehemi já­szol egyszerűségében az Isten Fia, az emberek várva várt vigasza. A fényes paloták puha szalonjai­ban és' a szegényes kunyhókban egyaránt kigyúlnak a sokszínű gyertyácskák, az arany, ezüsttel dí­szített karácsonyfán; s mi örömmel szemléljük az ártatlan gyermekek arcán a boldogság őszinte kisugár­Az angyalok glóriája, a szerályok lágy zenéje ünnepi melódiát zsong s ebben a feledhetetlenül magasz­tos pillanatban ugy érezzük, hogy nekünk, földi embereknek nincs semmi bánatunk. Pedig csak emlékezzünk! Vala­mikor, nem is olyan régen, a Kár­pátok ölelték körül földünket s az Adriának kék vizében fürdött a felkelő napf.s a lenyugvó hold egy­aránt. Lengett a magyar lobogó mindenütt, mocsoktalanul és tisz­tán, egy ezeréves mult tanu rá­De teltek az évek s a nemzetek életében sorsdöntő percek kö­vetkeztek. Milliók és milliók harc­ba fogtak, mig végre Isten kezének egyetlen intésére, a harcba szállt milliók és milliók kezéből egyszerre kiesett a fegyver... s szent István birodalmából, egy nagy-nagy te­mető lett­Harcos fiaink, jeltelen sírokban -itt-ott megpihentek... anyák, hit­vesek és árvák szivében a végtelen, fájdalom oltárt emelt, hol örökkön ég az emlékezés lángja. Egy soha el nem alvó mécs. Aztán, midőn elvéreztünk, mi­dőn magunkra hagyatva, .tépett., ezerféle kin, midőn védtelenül áll­tunk, reánk törtek valami becstelen hiénák, s elrabolták tőlünk azt a földet, melynek minden legkisebb rögjét apáink hősi vére szentelte meg­Az erdélyi családi fészkek fel­dúlva. Békés, becsületes székely véreim, fehér álmát meglopta, de talán nem örökre — végzete. Virágaink elhervadtak s elnémult a madárdal is. S ha megkondul dé­len át, este és reggel a harang, könnyes szemmel sir fel az ima, fájón", halkan, de bizakodva: Oh Ávé Mária! S a szép Felvidék! gyötrelmét ugyan ki nem érti! meg ! Virágzó magyar városok meg­alázva, népe szolgaságban. Ma még zörren ugyan a magyar karokra vert bilincs, de ki tudja annak átkát, ha széthull, megállitani! Himnusz nem zeng a hármas hegy felett s bár karácsony van, Igyász ül a lelkeken­Bánát búzája másnak fizet s e pénzen megvett korbáccsal ütik ar­cul nemzetem. A nyomor leszedi gyermekeink arcáról a pirt, fázunk, éhezünk s kérdem: meddig türjük e kint? Ünnepi csönd van! s mig a hó szüztiszta ajkával földünk arcába csókol, mi magyarok ne feledjünk. Emlékezzünk minderre, ami ve­lünk történt. Ne feledjük azt a sok ünnepi fényt és pompát, amit azért rendeztek odaát, hogy újra és újra feltépjék azt, ami ugy is nagyon fájt... Az ármánykodók eltemettek min­dent, el az összes magyar emléke­ket! De egyhez nem volt erejük: a hitünk, az megmaradt nekünk. A hi ünk, hogy egykor a szülő­föld újból sziyére ölel s termőföld­jének dúsgazdag kincsét újra ma­gyar kéz gyűjti egybe. Akkor ugy lesz minden, mint volt régen... Ragyogó karácsony a csillagtengerben! Hívni fog a harang éjféli misére s mi mind megyünk, mind, ünnepi öltözékben­Aranyos ruhájában misét mond a pap. S áldozatkor... a nagy. csendben... jönni fog a Legszebb Gyermek, örömét a szivünkbe csó­kolja s kinek hite soh'sem rendült meg, örökre a Krisztusé lesz­...és derengni fo£ a fény... mig hárfáznak odafent, annak az em­lékére, hogy Krisztgs megszületett. Nyíregyháza, 1925. december hó. Keresztes Erzsébet, erdélyi menekült­A hajózható csatorna. Irta: Imre János, a Nyirvizszabáiyozó Társulat igazgató főmérnöke. A m. ki,r.földmivelésügyi ími.-f * nisztérium megbízásából az Urszá- j gos vizépitési igazgatóság még 1907. évben közzétette ajfolyócsat­tornázási osztálynak a hortobágy­vidéki hajózó és öntözőcsatornára vonatkozó tervezetét. Eszerint a csatorna Tiszalök és Tiszadada kö­zött ágaznék ki a Tiszából s több közben levő éren, majd a Horto­bágy csatornának tulajdonképen (ármentesítés céljaira létesített, de ihajózható és öntöző csatornának is berendezhető medrén haladva, el­jutna a Berettyó régi medréig és menne tovább Mezőturnái a Kőrös­höz. A 153 km. hosszu irányvonal Büdszentmiliály, Hajdúnánás, Bal­mazújváros, Nádudvar és Turkeve helységek belterületét érinti. A tervezetet kiegészíti egy 32 km. hosszu, külön hajózható csa­torna terve, hortobágy—debre­ceni csatorna elnevezéssel, mely a hajduszoboszló—debreceni ut men­tén ágazik ki a főcsatornából s esetleg Debrecenen tul, kelet felé Nagykárolyig s innen a Szamosig. A Debrecen városát érdeklő csa- " torna létesítése iránt a folyó év " őszén erős mozgalom indult meg. A Nyirvidék elismerésre méltó buzgalmából azonban most már nem a közel két évtizedes terv megvalósításáról van szó, hanem olyan csatornáról, mely a Tiszából Tokajnál kiindulva, Nyíregyházán és Debrecenen keresztül Berety­tyóujfaluhoz vezetne. Kétségtelen, hogy Nyíregyháza! szempontjából a hortobágyvidéki csatorna kiépítése vajmi csekétyije­lentőséggel bir. Viszont egy Nyír­egyházát is érintő hajózható csa­torna a város jövőbeni fejlődését hatalmasan elősegítené. Ily fontos kérdés tárgyalása a helyi sajtónak minden bizonnyal még az esetben -is feladatát kell, 'hogy képezze, ha a későbbi fejle­mények netalán azt igazolnák, hogy a megvalósítás egy időre elhárít­hatatlan akadályokba ütközik. Arra nézve, hogy az uj irányvo­nal a forgalmi és gazdasági cél-j szerűség, valamint a kiindulás és betorkolás helyének megválasztása tekiintetében indokolt-e, nem kívá­nok itt kiterjeszkedni. A jelen közlemény keretében! fel­adatomnak csupán azt tekintem, hogy a szerkesztőség szives fel­hívására, a kérdéshez a (csatorna lé­tesítésével járó költségek néző­pontjából hozzászóljak. Egy még meg nemj tervezett csa­tornának építési költségeit megál­lapítani természetesen nem lehet, csupán rámutatni azokra a körül­ményekre, amelyek a költségek ki­alakulására első sorban bírnak fon­tossággal. í A 112 km. hosszu csatorna irányvonalát a következő magassá­gi adatok jellemzik. A hajózásra fontos vizszin To­kajnál a Tiszában és Újfalunál a Berettyóban egyformán 91 m. magasságban van az Adria felett. A közbeeső terep magassága pe- • dig Nyíregyházánál 113 m., ahaj-l duhadházi vízválasztónál 150 m. I és Debrecennél 123 m. E rendkívül nagy magassági kü­lönbségek miatt megszakítás nél­kül folytonos vizszinnel biró, u. n. mélymedrü csatornára gondolni sem lehet, hiszen 60 m. körüli mélységű bevágást el sem képzel­hetünk. A természetadta helyzet folytán csak oly megoldásról 'lehetne szó, hogy nagyszámú szekrényes cse­gék beépítésével vízlépcsőkre osz­tott és a terep magasságát követő csatorna készüljön. Mivel pedig azon a vidéken, hol a csatorna áthalad, közbeeső fo­lyóvíz nincsen, a hajózható csa­torna vizzel való táplálása csak erre a célra létesítendő szivattyú­telepek segélyével történhetik. A Duna—Tisza csatorna ügyé­ben 1904. évben a m. kir. keres­kedelemügyi miniszter által össze­hívott szaktanácskozmány egybe­hangzó véleménye az volt, hogy a 108 km. hosszúságú hajózható csa­torna 50 millió koronából megépít­hető. A munkabérek, a kiisajátitandó földterületek, építési anyagok és gépberendezések ára... stb. két év­tized alatt ugyan különböző irány­ban nagy változásokon mentek ke­resztül s csak az akkor készült költ­ségvetés teljes átszámításával le­hetne megmondani, hogy ez az ösz­szeg a mai viszonyok közt meny­nyit jelent, de bizonyos fokú tá­jékozódást mégis nyújt. Nem tartom ugyanis valószínű­nek, hogy a tokaj—berettyóújfalui •csatorna — a szükséges csegék és szivattyútelepek nagyobb száma, nem kevésbé a terep nagyobbmérvü tagozottsága miatt keveseb költséggel lenne megvalósítható, mint a Duna—Tisza csatorna; A .terep nagyságának hirtelen változása nemcsak a mélymedrü, [de a terep közelében haladó mély­ségű csatorna számára kiemelendő földmennyiséget is tetemesen meg­növeli. A hortobágy—debreceni csatorna 1 km. hosszu szakaszára eső költ­séget a fent emiitett tervezet ugyan­akkora összegben irányozta elő, mint amennyi a Duna—Tisza csa­torna 1 km.-jére esik. Jóllehet a debreceni csatorna csak egy hajó­nyom bőségü, vagyis lényegesen keskenyebb mederszelvénnyel. ter­veztetett. A terepviszonyok költség­emelő hatása tehát már ennél a csatornánál is érvényesült. Ugyanez okból a bennünket ér­deklő csatornának főleg középső szakaszán az 1 km.-re eső költsé­gek még nagyobb voltára kell szá­mítani. Azért nyilvánvaló tévedésnek tartom az egyik debreceni hírlap­ban megjelent s a Nyirvidék no­vember 25-iki számában is közölt cikk azon adatát, hogy a közlemé­nyem elején ismertetett hivatalos tervezetből következtetve, egy Ti­szalöktől a Hortobágyon és; Debre­cenen át Berettyóújfaluig, illetve & Sebeskőrösig húzódó csatorna lé­tesítési költsége kereken 18 millió koronát tenne ki. Szerintem ez a költség a tervezet­ből következtetve s a két évtized előtti egységárakkal számítva, 40 milliónál is nagyobb lenne. A Duna—Tisza csatorna iránt, a fővárosi lapok közlése szerint, legújabban két külföldi — egy an­gol és egy amerikai — tőkecsoport érdeklődik. Az általok készíttetett költségvetés a csatorna létesítéséhez szükséges összeget állítólag 200 millió aranykoronában jelöli meg. Nem felesleges rámutatni, hogy ez egyáltalában nem azt jelenti, mintha az 1904. évben előirányo­zott 50 millió korona költségnek ma 200 milliió aranykorona'felelne meg. A közlés szerint ugyanis a mos­tani összeg magában foglalja egy, nagy hidroelektromos telep létesí­tésének költségét is, amely telep a csatorna két végénél a" Duna a Tisza vizszine; között meglevő, mintegy 20 m. magasságkülömbsé'­get energia termeléssel hasznositha­tóvá tenné. Másfelől a csatorna most mái: nemcsak a hajózás, hanem a csa­torna mentén elterülő földbirtokok öntözésének céljaira is szolgálna. A két évtized előtti költségelő­irányzat csupán magára a hajóz­ható csatornára vonatkozott, aLhid­roelektromos telepre azonban nem és az öntözésre nézve a fentebb emiitett szaktanácskozmánynak az volt a véleménye, hogy azt nem célszerű a hajózható csatornával megoldani, hanem ilyen célra kü­lön öntözőcsatornákat kellene léte­síteni. A ma szóban .forgó megoldás tehát több létesítményt ölel fel, mint a régi s habár a csatorna várható jövedelmezősége szem­pontjából az uj terv lényegesen kedvezőbb, mindenesetre sokkal na­gyobb alapbefektetést is igényel. Visszatérve a Nyíregyházát érin­tő csatorna kérdéséhez, ismételten hangsúlyozom, hogy a létesítés költségeit kellő megbízhatósággal csak egy elkészítendő terv alapján lehet megállapítani. És csak az igy ismeretessé váló adatok alapul vételével lehet majd a csatorna jö­vedelmezőségének elbírálásához Szükséges számításokat is elvégezni. Önként érthető, hogy az előirány­zott befektetés amortizációjából, va­lamint a fenntartás és, üzem költsé­geiből összetevődő évi kiadásokat elosztva a csatornán alkalmazható (a vasúti tarifánál kedvezőbb) szál­lítási díjtétellel, megkapjuk a leg­alább is szükséges forgalmat szállí­tandó tonnakilométerekben. Még két dolgot szeretnék meg­említeni. Olyan hajózható csatorna, mely­nek vizzel való táplálása csak szi­vattyútelepek segélyével történhe­tik, öntözés céljaira nem használ­ható. i j 'nH A folyók hajózhatóvá tételére, különc/Sefi a Berettyó (torkolati Szakaszán és a Sebeskőrösön, tervbe vett állami munkálatokat, termé­szetes, hogv legkésőbb a csatorna létesítésével egyidőben ugyancsak végre kell majd hajtani. A legjobb és legtartósabb hencserek díványok, matracok, ágybe tétek, szalongarniturák és mindenféle kárpitosmunkák olcsó árakon és legelőnyö­sebb részletfizetési fel­tételek mellett A A RISZULA ANDRÁS kárpitos üzemében Nyíregyházi, Bocskay-utca 53. sz. alatt szerezhetők be. JavitöSOk ÉS vidéki megrendelések pontosan és szakszerűen eszközöltetnek, sm

Next

/
Oldalképek
Tartalom