Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-31 / 122. szám

2 .HyímWÉK 1925. május 31 „Hiszek Magyarország feltámadásában!" Hitemet arra a fundamentumra teszem le, me.yet Pünkösd ünnepe jelez. Arra 'a fundamentumra, melyre a nagyemlékű «zarándok atyákt> tették, midőn Európából hitök miatt kiűzetve, egy rozoga hajón átvergődtek Amerikába s az őserdővel borított tengerparton, bár ezer ellenség és veszedelem közt de testi-leik! szabad levegővel kitágítva tüdejöket és szivöket, nagy esküvést esküvének, — akárcsak az a 7 vezér valamikor, — hogy földi és mennybeli életöket a Krisztus ^evangéliumára teszik le s a pünkösdi lélek világa és ereje lesz utmutatójuk, hogyan lehet az ősvadonból is Isten szabad, szép világát újra teremteni. £s megteremtették. Arra a fundamentumra, melyet az «£leí Fejedelmei mutatott fel tanítványai előtt, midőn végbucsuzásuk alkalmával azon kérdésökre: «Uram! avagy nem ez időben állitod-e helyre az országot lzráelnek?» igy utasította őket: «ne ma ti dolgotok tudni az idődet és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmában helyezett, hanem nyertek erőt, minekutána Szentlélek száll reátok és lesztek nekem tanúim mind a föld végső határáig!» Nem született az a bölcse, az a politikusa a világnak, aki az általános emberi élet célját s ebben a keretben az egyéni, társadalmi és állami élet előhaladását biztosabb fundamentumra építhetné. Mi is kérdezgetjük fütől-fától: mikor áll helyre a mi országunk: S ez az örökigaz felelet: «nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyek Isten kezében vannak. Fogadjátok be azt a magasabb lelket s álljon ki-ki munkába!* Ez a pünkösdi lélek üzenete. Ez üzenetből hall és lát az én lelkem is reménytkeltő visszhangokat s ez alapon" hiszek Magyarország feltámadásában. Mert uj lélek kell a magyarokba! Az az alkotó, hiterős lélek, mely minden munkájában isteni küldetést lát, legyen bár kályhafütő, vagy miniszter. Nem a munkatér, hanem a munkaképesség és készség az életértek az előtt, Ki életre küldte az élő<ket s eredményt vár minden élőtől. Főkép az emberi lélek, ha onnanfelül kap tüzet, pünkösdi lelket s ettől a lélektől kap meleget, fényt és a lehetőségek határtalansága nyilik fel előtte. Erre a lélekre vetem hitemet. A gégényi egyház tényeire emlékeztetem a kishitüséget. Ez az egyház még olyanabb volt kicsiben, mint a mi megrablott országunk nagyban. Én ismertem még akkor, mikor utolsó barázda földjét elárverezték adóhátrányba. Rongy volt falustól az egész impérium. Es Vas Mihály lelkével a pünkösdi lélek alkotó ereje kezdte feltámasztó munkáját, áthatva környezetét is, mint a villamáram áthatja a dinamót s nagy vidéknek éltető világa lesz. Még ugyabb a lélek. Nem a trónok, bársonyszékek, címek, rangok, hanem a trónon, bársonyszéken, magas polcokon ülők . tiszta fényben égő lelkülete, — együtt a kohók, gyárak és barázdák pünkösdi lelkével. Ha befogadná minden faluban csak egy-két jótétlélek, pap, tanitó, jegyző s ahol maradt még emléknek egy-egy Mezőssycsalád ,— befogadná a pünkösdi tüzet, minő élet támadna a halódó hantokon! Bizony, nem kellene «Falu Szövetség). A gyermekekre, az ifjakra vetem hitemet. A falusi iskolától az egyetemig. A különböző testet edző, lelket világosító, értelmet tát gitó gyakorlatokra, melyektől han-. gos most Nyíregyháza vidéke. Az ifjúsági vöröskereszt, a cserkészet, a tornák, a nemes versenyek, az ifjúsági diákszövetségek világegyesületei — központi bizottsága most saját szemével ismergeti szegény fAagyarországon a nagyhatalmi gonosz lélek pusztításait — mindezek reménykeltően támogatják hitemet Magyarország feltámadásában. Majd ha ezek a gyermekek, ezek az ifjak, tudatára jutnak a bennök Isten által elhelyezett teremtőerőknek; majd ha megfelelő nevelés utján tiszta látásra jutnak saját emberi életértékök megszerzésben és megbecsülésében! Mert micsoda értékek szunnyadnak a legutolsó falusi gyermek lelkében isi En látom napról-napra a magunk falusi iskolájában, az Ifjúsági Vöröskereszt ész- és kézügyesitő munkákban, az egymást segítő emberszerete tösszekötő érzésének ápolásában. Majd ha tanítóink — minden fokozaton — igazi embernevelőkké nemesülnek maguk is s nem egy nyomorult papírdarab megszerzése lesz az iskolázás célja, henem ama pünkösdi lélek bizonyságtétele: minden egyes egyén maga lesz tanuja a lelkében élő istenfiuság magas elhivatásának, akkor nem gyászdallamként hullámzik az ének: «riiszek Magyarország feltámadásában !» hanem tényleges valóság lesz— Magyarország feltámadása! Ilyen uton néz végig a lelkem, a pünkösdi lélek világánál s igy látom üresnek Magyarország sírját! i Andrássy Kálmán. Férfi, női és gyermekharisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TÜSftl Zrinyi Ilona-ntca 5. Albrecht királyi herceg Sóstóra jön a cserkészünnepély megtekintésére. A Máv. Debrecenből mindkét napon külön vonalot indít. Debrecen, május 30. Saját tudósítón któi . A cserkészkerület pünkösdi versenynapjaira a készülődés lázasan folyik. 27 csapat jelentette eddig részvételét 1120 cserkésszel. A szövetség országos elnöksége tegnap értesítette a kerületi elnökséget, hogy Albrecht kir. herceg, a Cserkész nagytanács elnöke megígérte, hogy vasárnap Debre-cenből autón kiutazik a versenyek megtekintésére. A Cserkész Szövetség képviseletében Ravasz Árpád tankerületi kir. főigazgató, a szövetség volt országos elnöke és dr. Herrmann Győző társelnök jelenik meg. Az ország többi cserkész kerületei is elküldik [képviselőiket s igy oly nagyszabású es látványos lesz az egész «Jamboore», amilyen a budapestin kivül még nem volt az országban. Minthogy Debrecenből eddig több százan jelentették látogatásukat, a Máv. igazgatósága mindkét napon külön vonatot indít reggel 7 óra 30 perckór Debrecenből, mely egész Sóstóig megy s este 8 órakor indul vissza . A versenyek vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődnek — miután az egybesereglett cserkészek felekezetek szerint külön istentiszteleteket tartanak — és folynak egész estig. Akkor a fúvós zenekar és az énekverseny győztes csapatai közreműködésével hangverseny lesz. Másnap folytatódnak a versenyek, lezajlik a nagy megközelítési gyakorlat s az egész kemény munkában eltöltött két napot bezárja a díjkiosztás, diszelvonulás, mely előtt Bencs Kálmán nyíregyházi polgármester és Ady Lajos tankerületi kir. főigazgató a Kerületi Cserkész Védnöki Tanácselnöke szóinak a cserkészekhez. Az összes debreceni cserkészek szombaton délután 2 órakor indulnak egy csapatban a református főgimnáziumból . ünnepi műsorok! Szombat, vasirnap Lilian Gisch főszereplésével A fehér apáca Szereimi regény 2 részben, 12 felvonásban Eióadasok kezdete szombaton 7 és i/* 10 Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Hétfőn, Vedden Bnrleszk kacagó miisor Égszakadás ... földindulás.. . vagy I Mindenki kész 5 telvonásban. Fix-Fm bs Filotii burleszk 2 — 2 felvon' sban. Előadások hétfőn 3, 5, 7, 9. Kedden V48 és 1/

il0 Veszélyben a Mári néni háza. Irta: Tartallyué Stima Ilona. A kis motyója ott volt a pitvar szegletében, ő maga az első ház küszöbén guggolt s nagy veres, sárga pettyes keszkenőbe törülgette a szemeit, közben folyton beszélt. Az öreg Mári mosogatott, csörömpölt az edénnyel, de azért nagyon jól hallott mindent, holnap reggelre már háromszor annyira nő meg ,amit hallott, mert a beszéd az, ami nem kopik a használatban, hanem mindég gyarapszik, növekszik. — Emlékezhet is rá Mári néném, milyen pattintós ostorral jött legelőször, milyen hegyesen lépkedett az udvaron át, milyen bátorságosan köszöntött rám a pitvarba, majd leejtettem a sótartót, ami éppen a kezembe vót! — Hát emlékszem, hogy ne emlékeznék, hiszen éppen ott vótam. — Most meg nem tud helyt állani. Fődönfutóvá tett! Hová hajtsam a fejem? — Vigyázz Bonka!... Te is oka vagy! Mindenki beszélte, hogy magadhoz rontottad azt a vén embert! Minek vót az neked? A Pesta I házában, özvegyi sorban hóttodig- J lan lett vón' lakásod, meg ez, az , kikerült vóna. Neked a vén Boro- ' nya kellett, hát megtanáltad! — Hogy magamhó rontottam.' — elgondolkozva bólogatott az asszony, zsebkendőjéből korbácsot csavargatott s egyre a kis batyuját nézte. — Hát igaz. Bevallom magának... talán hibás vagyok, az én Teremtőm bocsássa meg nekem... második kapáláskor lesz egy éve kilenc kis kovászból sütöttem kenyeret, háromszor kelesztettem, balkézrül vetettem a kemencébe s hogy a Sándor sógorral ő kaszálta a rétemet, abbui kínáltam, a sógornak meg más kenyeret adtam. Két hét se' tőtt bele, jött a két sárga csikóval, a pattintós ostorral háztüzr.ézni. Mit tudom én, hogy mi vitte rá... megszeretett talán... vagy magamho' rontottam? Mit bánom én! Azt akartam, hogy uram legyen. Micsoda hányt-vetett sorja van egy magam fajta hervatag cselédnek! Mári néném tudhatná! — Tudom is. Keserű a kenyér, de nem hánytorgatja senki, a dogomat nem gáncsolja senki... szegény vagyok, de békességem, az van. — Hát én is meglettem vóna... • — Akkor meg mi a baj? — A menye... megszokta, hogy ő legyen a gazdasszony. A tőtöít káposztán vesztünk össze, hogy én savanyura csináltam, hogy kinyilik tiile az ember zsebibe á bicska... hogy a kása nem elég puha benne... ' — Hát ez semmi! A menyinek ahho' semmi köze. — Nem is lett vón' baj, de... — De... ő is helyeselte... az uram... hogy a menye káposztája jobb... hát akárki ija-fija, de az én főztömet ne becsmérelje! Nagy urak is ettek mán abbul, oszt' mindnek jó vót. Olyan urak, akik idejöttek jó levegőt szívni és meghíztak a főztömön. — Hát tudod-e Borkám, hogy a vén Boronya nagyobb ur minden urnái! — Mári néni csípőre lette a kezét és a bánatos asszony elé állt —/ő a te urad ! Azok urak, • de neked semmi közöd hozzájok. ; — Nem is az a baj... de azt • mondta, hogy le is ut, fel is ut... elvezeti a házat a menye, mint eddig. Nem kell neki az én főztöm... nem kell neki asszony. — hangosan felzokogott — hogy én nem kellek neki!... Özvegy Jámbor Daniné vótam, annak az embernek 1 az özvegye, aki a legszebb oszta- I got rakta a szérűn, meg a legnagyobb rendet vágta... En Istenem... Teremtőm. — Na, ne óbégass Bori! Nem hótt a meg, hogy sirasd! Hát a dercegő fődi juhász mire való? Csinál az olyan rontást, hogy térdenállva fog visszahívni a vén Boronya, a menyit meg elűzi, hogy vissza se' jön többet, urastul. — A fia... — Hátha még hétszer a fia, akkor is. A kutya a küszöbön feküdt, felneszelt, a kis kapu nyikorgott. Talán a szél vágta be, vagy mi. De felugrott az állat s nagy- dühhel ugatni kezdett. — Mi az mán — bdtezankodott az öreg Mári s letéve a mosogatást, kilépett az ajtóba. Borka fel sem nézett. Csendesen sírt meg mindég. — Lám!... na hát... itt van ni... farkast emlegetnek... — Csak nem... — sikoltott Borka s besurrant a nagyházba. Az öreg Mári leintette a kutyát s közeledett lassan, nagyon lassan az öreg Boronya. Féloldalra csapva a kalapja, mintha részeg volna, ténfergett is, de Mári tudta, hogy csak az indulattól. — Agyon Isten — köszönt Bo-