Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-17 / 111. szám

1925 május 17. J^YÍRYIDÉK tengerre épített városnak igy tönk­re tették és kiűzték innen ezt a soí sok üde, pormentes, virágillatos le­vegőre vágyó — beamtert, polgárt és mesterlegényt, akiknek nincs ide jük vagy pénzük, hogy a Sóstó balzsamos levegőjében fürösszék szegény, poros tüdejüket. S ha a tenniszpálya létesítése si­'keriil, s vele ismét eljön az az idő, hogy a város közönsége visszakap­ja régen nélkülözött kedves séta­terét, vigyázzunk majd rá, óvjuk, dédelgessük és becsüljük meg, s azokat az elemeket, akik nem tud­ják az emberi tisztaság legelemibb szabályait sem megtartani, tereljük ki őket méltóan megillető terület­re s jgy nem lesz kénytelen a közönség »elhanyagolni« a Nép­kertet. Maradtam szerkesztő urnák tisztelő hive : Sétáló. Földes TTlargit créme világhírű arcszépitő. Arc, kéz és testápolás Földe s „Margit créme"-mel a legeredményesebb, Üdit, szépít, fiatalit a világhírű Földes- télé CRÉME" Kapható: Patika, drogéria és illatszertárban. 2347-12 — A hírneves KORANYI-féle kámforos arckrém, szappan és púder kapható fninden gyógyszer­tárban, drogériában. Főraktár: Ko­rányi gyógyszertár Nyiregyháza, Bessenyei-tér 15. 12x Tegnap délután nagy tüz volt Ajakon. 6 lakóház és 2 csűr leégett. A kár 350 millió. Ajak, május 16. Saját tudósí­tónktól. Tegnap délután 4 órakor köny­nyen végzetesse válható tüz ütött ki a Kisvárda mellett fekvő Ajak községben. A Rubószki János csűrje eddig ismeretlen okbol ki­gyuladt és a nagy szélben né­hány perc múlva a Szakszón Ist­ván, Kovács Károly, ifj. Grunda József, id. Grunda József, A/irga György, Tafcécs István és Sási János házai és K. Virga István csűrje is lángban állott. A köz­ség lakossága óriási erőíeszitéssei igyekezett lokalizálni a nagy fü­zet s ez fél 7 órára sikerült is *igy, hogy a telefonon segítségül hivott kisvárdai tűzoltóknak már nem sok dolguk akadt. — Akár 350 miüió. A károsultak jobbára segélyre szoruló szegény emberek, akiket a tüz hajléktalanná tett. A tüz okának kiderítésére erősen fo­lyik a nyomozás . Az ev. egyetemes egyházi felügyeié Nyíregy­házára érkezett. Fogadtatás a vasúti állomáson. Nyíregyháza, május 16. Saját tu- | alispánnál és a polgármester tá­dósitónktói . voílétében Szohor Pál főjegyzőnél. Báró Radvánszky Albert evange- j Egynegyed 2 órakor ebéd volt likus egyetemes egyházi felügyelő, Mágócsy Diefz Sándor egyetemi tanár, egyetemes tanügyi bizottsági elnök és Kuthy Dezső evangelikus egyetemes egyházi főtitkár a teg­nap esti gyorsvonattal Nyíregyhá­zára érkeztek. — Fogadtatásukra a vasúti állomáson Geduly Henrik ev. püspök vezetésével a tiszai egy­házkerület vezető férfíaf, Szohor Pál városi főjegyző vezetésével pe­dig a városi tanács tagjai jelen­tek meg . A vasúti áilomás f. osztályú vá­rótermében először Szohor Pál üd­vözölte a város közönsége nevé­ben Báró Radvánszky egyetemes felügyelőt, rámutatva arra, hogy Nyíregyházát a felekezeti béke emelte olyan nívóra, amilyenen jelenleg van s hogy a várost az ev. egyház alapította. Ezután Geduly Henrik püspök a helybeli két ev. középiskola és a tiszai ev. egy­házkerület nevében üdvözölte az illusztris vendéget, aki néhány me­leg szóval köszönte meg a szíves fogadtatást Ezután valamennyien kocsira ültek és a városba hajtot­tak. \ , A vendégek ma délelőtt a Kos­suth-főgimriáziumot látogatták meg, déli fél 1 órakor pedig tisz­telgő látogatást tettek Kállay Mik­lós dr .főispánnáf, Mikecz István Zelenka Lajos dr. kunai biró, tör­vényszéki elnök, egyházkerületi fel­ügyelőnél, délután a leányfőgimná­ziumot látogatták meg, este 8 óra­kor pedig Geduly Henrik püspök ad vacsorát a vendégek tiszteletére. ^iiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinig | Nyári | gyermekdivatlapok == nagí vála-zlék aii érkeztek | ÜJSÁGBOiTBA. j liiiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiníiiiP Petőfi-motívumok egy francia lírikus költé­szetében. A külföldön két írónkat csodál­ják: Petőfit és Jókait. Mindkettő világirodalmi jelentőségre tett szert. Jókai centennáriumát most üljük, amint a közelmúltban Pető­fit ünnepeltük. Jókairól, a magyar Dumasról, annak francia irodalmi, vonatkozásairól legközelebb írok, most arra a hatásra mutatok rá, melyet Petőfi a francia lírikus köl­tészetre gyakorolt. Két éve száz­éves Petőfi-ünnepet ültünk. Mű­vészlelkű magyarok akkoriban Pá­risba utaztak s a «világosság vá­rosában» alkalmi előadásokat tar­tottak, Petőfi-költeményeket sza­valtak, Petőfi-dalokat énekeltek. Ugyanaz a sajtó, mely még nem rég Trianon felől feszítsd meg-et kiáltott felénk, ezúttal a legna­gyobb rokonszenvvel irt rólunk, Petőfi magyarjairól, hasábokban méltatta a legnagyobb magyar nemzeti költőt. Soraiból kicsengett, hogy irodalmunk e legcsodálato­sabb jelenségét nemcsak mi, ha­nem az egész müveit világ bámul­ja. 0 minden kulturnép dalnoka. Lelkiszemeim elé tárul egy kép a múltból, 1885-ből. A budapesti Pe­tőfi-szobor talapzatára pár szál vi­rágot helyez egy csillogó szemű költő, a franciák bálványozott Író­ja, Coppée Ferenc. Sugárzó sze­mében megcsillan az öröm, hogy hozzánk jöhetett, hogy áldozhat költői eszményképének s nagy mestere szelleméből ihletet me­ríthet. Megcsodálja fejlődő székes­fővárosunkat, elragadtatással be­szél közintézményeinkről, bejárja hazánk jórészét. Megismeri a ma­gyar örömet, a magyar bánatot és verejtéket. Megérzi' a magyar föld szivének dobogását, a magyar nép lüktető erejét. Lelke vissza-vissza vágyik dicsőséggel koszorúzott esz­ményképéhez, Petőfihez. Nem tud, nem akar távozni a vendéglátó or­szágból, mielőtt a nagy katona­poéta szellemének és irói tüzének ujbót és újból nem hódolhat. Fe­léje zeng-zsong Petőfi dalkötészele s ugy érzi, hogy francia földre vissza nem térhet, mig virágcsokrát el nem hozza a szabadság lánglel­kü hirdetőjének, kinél még senki sem énekelte meg szebben hazája szabadságát s ezért odaadta áldo­zatul fiatal életét is. Temperamen­tumos szive megdobban. El-eime­reng Petőfi sorsán: küzdelmes zse­ni-éiet, hősi halál, jeltelen sir. S a lelkek csatamezéjét oly sokszor megjárt francia költő ihletteljes gondolata most elszáll arra a csa­Zőidfa-kertheifiséu! Mától kezdve állandó zeneestély ! Kitűnő fajborok. Frissen csapolt sör áll a mélyen tisz­telt közönség rendelkezésére. Minden este ifj Balogh Ferenc közkedvelt cigányprímás zenekarával műzsikál, Kérem a mélyen tisztelt közönség, ismerőseim és jóba­rátaim szíves támogatását Kiváló tiszteleltei 2351 a „Zöidín" lulajdonosa. tatérre, amelyen a segesvári hős ereje megroppant, kardja kihullott kezébő;. ügy látja, hogy a jeltelen sírból kitör egy rózsafa, a szabad­ság költőjének rózsafája. S ebben a rózsafában van Petőfi szelleme, az ö mélyérzésü lelke. E rózsafa a magyar érzés erős fája. A vi­rág, rpeiyet ezalatt a mennyasz­szony szerelmes jegyesétől kap, ínég édesebbé teszi örök esküjüket S ha szép holdvilágos estéken e rózsafára rászálí a csalogány, a szabadság és ártatlanság csodás dalnoka mintegy megittasul a ró­zsa illafátó.' s még szebb, még erőteljesebb hangokba kap a csiP íagos ég alatt. íme Coppée érzés­világa Petőfi szobránál. Költészete a rajongó szabad ságszeretet him­nusza. S ebben Petőfi volt mes­tere, kinek hányatott élefe, "hazája szeriveclése megihlette őt is. Látni ak'ai* fczt*az országod amelyet annyira lehet szeretni, amint azt Petőfi szerette ifjúságának és ha­zafiasságának egész tüzével. 'Ezért jött magyar földre: áldoznia kel­lett a magyar szabadság Tirteu­szának. Olvasom a halvány arcú párisi költenek Humbíes-verseit. A vi­lágvárosi szegényeknek, a gyárak sorsüldözötteinek, a külvárosi nyo­morultaknak szenvedése és fájdal­ma megható elégiákat csal ki a mélyérzésü poéta lelkéből. Ugy át­érzi ezek szenvedését! Talán, mert az eiet gondja őt is oly kegyetlenül kikezdte s felette is oly sok viharos felhő tornyosult. Küzdelemre, ki­tartásra sarkalja őket, vigasztalást, gyógyító irt keres égő sebeikre. S eszményképe itt is Petőfi, kinek szintén a gond és szegénység volt a dajkája. Gond és szegénység tette őt nagy költővé! Ezekbői fa­kadtak költészetének drágagyön­gyei. Tüneményes gondolatainak és érzéseinek ez a sugárzó forrása. A debreceni kemény téi, a fűtetlen Szoba, a lelkére szakadó borongás, nyugtalan töprengései költészeté­nek kiapadhatatlan forrásai. Váj­jon, ha nem szenvedett volna annyit, akkor is ő lett volna mind­nyájunk közös érzésének költője? Nem. Petőfi szegénységre és nyo­morra volt predesztinálva. Arra az irtózatos szenvedésre, melyet ő maga igy ír le: «Hat esztendeig voltam fstentül, emberiül elhagya­tott földönfutó; hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lelki fájdalom... S mikor? Ifjúsá­gom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csupán az örömök­nek van teremíve.» Ez a küzdelmes nyomor ihlette meg Fr. Coppeet is, ki szintén a nélkülözés jegyé­b°n született és élte végig víhar­madár-élefét. S ha hányt-vetett élethájója néha mégis egy kis nyu­godt révbe jut, eriágyui 'szive s boldog ő is jó öreg szüfeinek sze­retetében, a csendes otthon, a csa­ládi tűzhely benső melegében. Ha olvasom Fr. Copée Tntimités-köi­teményeit, eszembe jut Petőfinek egy verse, melynek panaszos hang­ján még a kő is megindul. Szü­léit imádja. Szegénységük, sanyarú sorsuk miatt vérzik szerető szive, «szegény öreg szülei egyetlen lágy párnája». Szerette erélyes, ke­ményakaratu apját s számtalan költeményében tükrözteti vissza, iiogy neki van a világon a legsze­retőbb és legjóságosabb édesanyja. Ha Budapestre jösi, most olcsón vásárolhat pünkösdre # mp ff ff-né! Nöi- ós férfi ruhaszöveteket Pfl « 1 ^ „ Vászon-, selyem- és mosóárukat A JL V VÍíZpCA IT Nöi-, férfi- és gyermekfehérneműeket BUDAPEST, IV. KÁLVIN-TÉR 1. SZÁM 1323 3 KIZÁRÓLAG ELSŐRENDŰ MINŐSÉGBEV.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom