Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-16 / 110. szám

Jáímmm Szaboícsvármegye májusi közgyűlése impozáns egyetakarással és lelkesedéssel foglalt állást a békekötés revíziója mellett. Geduly Henrik ág. ev. püspök hatalmas beszéde után a vár megyei törvényhatóság viharos erővel fordult a ránkkény szeritett, erőszakos béke ellen. A békekötés a rajtunk osz tozkodó, úgynevezett utódállamoknak sem hozott igazi elő nyöket. A vármegyei közgyűlés kéri a kormányt, hogy tegye meg a béke revíziója érdekében szükséges lépést. Nyíregyháza, május 15. A Nyir­vidék tudósítójától. örökké emlékezetes lesz a vár­megye törvényhatóságának most le­zajlott tavaszi közgyűlése. Ezen a közgyűlésen robbant először ki a íelkekből a magyar feltámadás út­jára lépés akarata, a gyilkos bé­kekötés ellen való első nyilt állás­foglalás. Szaboícsvármegye közön­sége a Magyar Nemzeti Szövetség­nek és Biharvármegye közgyűlésé­nek átiratát tárgyalva efhatároz­ta, hogy felír a kormányhoz a bé­ke revíziója érdekében szükséges diplomáciai lépés megtétele ér­dekében. A varmegye állandó vá­lasztmányának ezirányu lelkes ja­vaslatához Geduly Henrik ág. ev. püspök szólt hozzá és fenkölt sza­vaiban erkölcsi igazságunk meg­dönthetetlen ereje zengett, hogy egy pillanatra hatalmas egységbe fogja össze a magyar sziveket. — Geduly Henrik püspök a követke­zőket mondotta: Egy pórig alázott nemzet mély fájdalma riad a javaslatból. Méltóságos Főispán ur! Tek. Tör­vényhatósági Közgyűlés! Nem birok elképzelni javaslatot amely törvényhatóságaink sok szá­zados dicsőséges pályafutásban or­szágszerte olyan, szinte tüntetéssze­rü, lobogó pártfogásra, egyértel­mű, lelkes fogadtatásra találha­tott volna a múltban és találna a beláthatatlan jövendőben, ramt a tek. állandó választmány imént elő­terjesztett határozati javaslata. — Egy méltatlanul megtépázott, po­rig alázott nemzet mély fájdalma és mély fájdalmában is sarjadni kezdő reménye riad ki e javaslat betűi közül. Mindnyájunk lelké­ből szól, mindnyájunk szivét meg­rázza. £s ha politikai érdektekinte­tek nem parancsolnák kényszerítő formában, hogy a vármegye a bé­keszerződések revíziója tárgyában való hivatalos megnyilatkozása bi­zonyos, aaiplomáciában bevett formák között történjék, — ugy azt mondanám: a magyar nem­zetnek a veie szemben a békeköté­sek alkalmából elkövetett égbeki­áltó igazságtalanságok feletti el­keseredett fájdalmának olymeny­dörgésszerii robajban kellené ki­robbannia, amely alapjaiban meg­rázkódtassa a ma összetákolt európai békerendszert minden tar­tozékaiban s az átkozott müvet ösz szetörve, építse meg omladékai kö­zül az uj, válóban békés kultur­ínunkára hivatott Európát. De mert ezt nem lehet, sőt a mai nehizetközt viszonyok között nem is tanácsos magában a javas­lat szövegében a nemzet fájdalma igazi mértékének megfelelő éllel és erővel kidomborítani, azért a tek. törvényhatósági közgyűlés szíves engedelmével én veszem magam­nak a bátorságot ahoz, hogy a javaslat elfogadása kapcsán a ma­gyar nemzet fiainak lelkében élő meggyőződéseknek és érzéseknek talán'még mindég halvány színe­zésű, ám mégis igaz és hü kife­jezést adjak. Trianon «ethikája». Méltóságos Főispán ur! Tekinte­tes Törvényhatósági Közgyűlés! Én, már csak hivatásomhoz ké­pest is, de meg, mert mint egyén is azt vallom, hogy csak annak az értéknek vagy alkotásnak van ma­radandó ereje, amely az erkölcs alapján épült fei, a békeszerződé­sek revíziójának ügyét az úgyne­vezett «győzők» és legyőzöttek kö­zötti viszony ethikájának a mérle­gén vizsgálom . Ugy vélem ;az u. n. «győzők» és legyőzöttek közötti viszony etht­kája nem mehet addig, hogy Ma­gyarországról ,Németországról és Ausztriáról, a nyugati kultura év­százados, sőt évezredes hordozói­ról a kisentente fölfujt hatalmas­ságai még a békekötés ideje után 5 év múlva is ugy beszélhessenek, mint az ő hataímaskodási játé­kaiknak valami exotikus értékű, ide-oda dobálható labdáiról, mint azt épen napjaink története is mu­tatja, amikor épen a tegnapi nap folyamán a magyarság vérét új­ból fellátó határozatokat hoztak, önérzetünket akármikor a falhoz csapdoshassák, nemzeti tisztessé­günkbe, becsületünkbe, fegszen­tebb gazdasági létérdekeinkbe akármikor büntetlenül belegázol­hassanak. Ennek a viszonynak az ethikája, dacára annak a fesujtó megállapításnak, hogy mi legyő­zöttek volnánk, holott voltaképen nem vagyunk azok, — nem ter­jedhet odáig, hogy még a békekö­téseket követő ötödik esztendőben is szüneteltetésre legyen kénysze­rítve a munka, a vállalkozás, a kereset lehetősége, a hitel, a for­galom kiefjlődése s a családok és egyének milliói a foglalkozások legtöbb ágában egyenesen az,anya­gi és megélhetési csőa nyomorult sorsára legyenek kárhoztatva. — Ennek a viszonynak az ethikája nem terjedhet odáig, hogy tőlünk elszakasztott véreink nemzeti, faji öntudatát, hitét, nyelvét, vagyo­nát náluk jelentékenyen kisebb kulturfajsulyu népeknek büntetle­nül lehessen sujtamok, tiporniok, leigázniok és elrabolniok.... •••Vagy ha odáig terjednie sza­bad ,akkor az ilyen «győzők» ne nevezzék magukat az emberi jo­gok és nemzeti igények képvise­lőinek, a huszadik század kulíu­rája hordozóinak, de vallják be. ohgv ők mindannyian, Angliát, Olaszországot és Amerikát is be­leértve, visszatértek az egykori bar­bárnépek hadviselésének és béke­kötésenek egykori pogány, isten­telen, erkölcstelen es embertelen rendszeréhez, amefy csak egy tör­vényt ismert, azt, hogy: vae victis ! , Mi tudjuk, hogy kisüt az igazság napja. Ám, Magyarország népe pilla­natra sem tartott attól, hogy az er­kölcsi hazugságoknak az u. n. bé­keszerződésekben megnyilvánult ez a bűnös rendszere állandóan fel­színen fogja tudni tartani magát, ösztönösen, az igazságnak Isten áltai belénk ojtott érzésével érez­tük és tudtuk, hogy a sürü felhők közül egykor minden mesterkedés dacára kisüt az igazság napja. Világszerte érlelik a békerevizió gondolatát Ez az óhajtva-óhajtott változás — ha még nem is a tündöklő nap erejével, de legalább a hajnal­hasadás reménytkeltő rózsás de­rengésében - útban van. Ma már az európai nemzetközi viszonyla­toknak elismert velejárója, elma­radhatatlan beszédtárgya a békekö­tések revíziója. Hiszen a kis-antant ismert pöffeszkedő megnyilatko­zása is lényegében emellett szól. Nagy nemzetek vezető politikusai tesznek bűnbánó vallomásokat a világ közvéleményének ítélő széke előtt az u. n. «békemü» tarthatat­lanságáról. Évek hosszabb sora telhetik még el Magyarország feltá­madása nagy ünnepéig, de a fo­lyamat megindulása már letagad­hatatlan világesemény. És mi erő­sen hisszük,, hogy nem tul hosz­szu idő múlva már le tárgyalásra érett problémája lesz a nemzetek tanácskozó asztalának annak a bé­kemünek a revíziója, ameíy a ma­ga erkölcstelen irányával, igazság­talan rendelkezéseivei egyebet el­érni nem tudott, de néni is tud­hatott, mint hogy Európa nemze_ teit egymással állandóan farkas­szemet néző, egymás gazdasági és politikai szabadságát guzsüakötő, egymással szemben minden er­kölcstelen és igaztalan túlzásra kész áffamok gyűlölködő táborává, kulturát, békét, gazdasági és erköl­csi jólétet egyre jobban vesztő néptömegeivé nyomorította. Minden erőnkkel támo­gatjuk a mozgalmat. Nekünk — leigázott véreink és a magunk ezernyi ezer szenvedésé­nek érzésében ezer és egy okunk van arra, hogy ezt a kifejlődésnek induló mozgalmat egyszivvel-lélek­kel, minden telhető erővel támo­gassuk. S mert az előterjesztett javaslat a magas kormány figyel­mének felhívásával ezt a célt szolgálja, — amidőn kijelentem, hogy azt szívvel-lélekkel S. maga­mévá teszem, egyben bátorkodom ajánlani, méltóztassék azt a m. t. Törvényhatósági' Közgyűlésnek is egyértelmű hazafias lelkesedéssel a magáévá tenni . Geduly Henrik püspök szavaira hatalmas erővel viharzott fel a szivekből a Trianon ellen elfoj­tottan égő tűznek, az égető nagy nemzeti fájdalomnak ereje. — Egy szívvel-lélekkel foglalt állást Sza­bolcsvármegye a gyilkos Trianon ellen és a következő határozatot hozta . i A békekötés ellensé­geinknek sem jó. A vármegye törvényhatósági bi­zottságában a trianoni' béke létre­1925. m^jus 16 jötte óta él annak a tudata, hogy ez a reánk kény szeri tett igazság­talan béke a háború előidézésében ártatlan magyar nemzetnek halált, egész Európának pedig nyugtalan­ságot és veszedelmet jelent, sőt még a rajtunk osztozkodó, úgyne­vezett utódállamoknak sem hozott igazi előnyöket, mert üj 'államai­kat az elnyomásra, ső kiirtásra ítélt kisebbségek elégedetlensége és elszakadási vágya, áldatlan har­cok és állandó belső viszály szinte­révé avatja . [ A revízió Európa köztudatában él. A békekötés óta efmult évek ta­pasztalatai: az ez idő alatt még magasabbra lángoló elkeseredés, a békekötés által felnyomott államok rohamos gazdasági eísorvadása s az ezáltal már-már egész Európát fenyegető gazdasági és politikai bonyodalmak immár Európa köz­tudatába vitték át, hogy a béke­szerződések revíziója néfküi nincs biztosított béke s nem lehet egész­séges, gazdasági vérkeringés Európában. Elérkezett az idő... Most ,amikor ezr 'a heíyzetet már a nagyhatalmak nem egy ve­zető embere is belátja, sőt nyíltan hangoztatja, törvényhatóságunk el­érkezettnek látja annak idejét, jhogy a magyar nemzet egységesen foglaljon állást a teljesen elhibá­zott, kegyetlen és igazságtalan bé­ke revíziója érdekében. Ezekre tekintettel felirattal for­dul a törvényhatóság a m. kir. kormányhoz s felkén, hogy a bé­keszerződések revíziója érdekében a szükséges lépéseket tegye meg és követelje a trianoni békeszer­ződéssel rajtunk elkövetett jogta­lanság orvoslását. Hisszük, hogy vármegyénk ha­tározatát követi valamennyi tör­vényhatóság hasonló állásfoglalá­sa, és a lenyűgözött Hungária kez­di rázni, tépni iszonyú bilincseit. .(iiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiipntiiiinh. Férfi, női és gyermek­harisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FODOR FERENC és TáBSAI Zrínyi Ilona-ntca 5. Vasárnap megnyílik a Sóstói fürdő. A tó vize mindenütt 2 és fél méter mély. A sziget és tópart még rendezetlen, üj csónakokat rendelt az üzem. Beton­lépcsős lejárat a tó vizéhez. Akik véletlenül kivetődnek a 1 Sóstóra, meglepődve tapasztalhat­ják, hogy a tó medre teljesen meg­változott. A legnagyobb részben náddal, sással borított pocsolya­szerű, sekély vízterület helyett tel­jesen megtisztított, most már ve­szedelmes mélységű, bővizű hatal­mas tó fogadja a kirándulót. Most már nem kell félniök a csónaká­zóknak, hogy elakadnak, viszont annál jobban kell vigyázniok, mert az esetleg vizbepottyant úszni nem tudókat komoly veszély fenyegeti a mindenütt két és fél méter mély­ségű hullámokban. A viz tükréhez a régi rozoga fa­lépcső helyett széles, modern be­tonlépcső vezet le, amelynek leg­alján vaskarikák vannak. Ide kö­tik majd ki az üzem által rendelt kitűnő gyártmányú csónakokat, számszerint ötöt. Ha a csónakok tényleg használhatók lesznek, ugy ezt a számot valószínűleg szaporí­tani kell, mert Nyíregyházán so­kan vannak, akik szeretnének egy keveset csónakázni. Nagy hiba, hogy a tó partja és a sziget teljesen rendezetlen. A tó medréből kihányt szikes sarat egyenletesen nem. teritették el, a tervezett sétány egyelőre még csak térképen látható. Ellenben az arra sétáló könnyen lábikráig merülhet el a felül csalékony módra meg­száradt, de alul még nedves, szi­kes sárban, mint azt e sorok irója is megtevé, s az arra járók nap­nap mellett megteszik. Igaz, hogy a tó kimélyitése 200 millióba ke­rült, de a selyemharisnyának és hatszázezer koronás cipőnek se használ, ha valaki akaratlanul Ca­pax-téglát gyúr vele a sors szeszé­lyének jóvoltából. A fürdőépüle tben az ujjáalaki­tási munkálatok lázasan folynak. Az üzemtől nyert értesülés sze­rint a fürdő vasárnap okvetlenül megnyílik, s valljuk meg, ennek már itt is volna az ideje. .c >

Next

/
Oldalképek
Tartalom