Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-13 / 107. szám

Szabolcsvármegye törvényhatósága íelir a kormányhoz és az 0. F. B.-faoz a megváltást szenvedettek sérelme tárgyában. „Amig nacionalizmus van, addig csak nacionalista politiká­val lehet boldogulni." Megemlékezés a vármegye halottairól. A két uj kormányfőtanácsos érdemeinek méltatása. Kine­vezések. rorgách Balázs gróf beszéde. Nyíregyháza, május 12. Saját tu­dósítónktól . Szaboícs és Ung közigazgatási­lag ideiglenesen egyesitett várme­gyék törvényhatósági bizottsága ni a délelőtt tartotta tavaszt rendes közgyűlését. Kállay Miklós dr. elnöklő főispán egynegyed 11 órakor fekete diszmagyarban nyit­ja meg a közgyűlést, amelyen a bizottsági tagok szokatlanul nap­számban jelentek meg. A főispán megnyitójában a következőket mondotta : Tekintetes Törvényhatósági Köz­gyűlés! Amidőn a mára összehívott tör­vényhatósági közgyűlést megnyi­tom, pár szóval visszapillantani óhajtok azokra az eseményekre, amelyek a közelmúltban várme­gyénkben, hazánkban és határain­kon kivül is "történtek. Nagy súlyt helyezek arra, hogy ez a közület, amely nemcsak a vármegyei szel­lemnek, hanem az országos közfel­fogásnak is minden időben irányi­tója volt, figyelemmé! kisérje ne­csak az ország, hanem a külföld eseményeit is, mert erre utalva vagyunk. Foglalkozni akarok azok­ka!" az örvendetes eseményekkel, amelyek legutóbb, sajnos nem nálunk, hanem a külföldön történ­tek.. A magyar belpolitikai életben sajnos nem tudok egyebet konsta­tálni, mint azt, hogy kicsinyes, egyoldalú, bizonyos individuális irányzat az uralkodó. Addig, amig nem egyetemesen gondolkodunk az ország sorsáról, még őseink poli­tikai mentalitásáig sem tudunk el­jutni, akik egyéni felfogásaikon felülemelkedve, mindig képesek voltak arra, hogv egyetemes ér­dekeink szem előtt tartásával ve­zessék az ország ügveit. Amig a politikai' pártok, bár jóhiszemüleg is, olyan eszközökkel dolgoznak, ameiyek kizárják a belpolitika egyedül helyes egyetemességét, ad­dig nem lesz előrehaladás. Nem tételezhetem fel, hogy a közös céi ne legyen egyformán leghőbb vágya az összes politikai pártok­nak! Amig a modot nem talál­juk meg az együttműködésre, addig nem lehet szó bérpolitikai nyuga­lomról . Egész Európában az a szellem uralkodik ,amely egyedül ránthatja ki az országokat a háború okozta váiságból, a konzervatív és nacio­nalista szellem (Éljenzés; Franciaor­szág ezzel győzött, s a világ ve­zető hatalmává lett. (Közbekiáltás: Ugy van!) Az angor konzervativiz­musról beszélni sem'kell. A néme­tek konzervatív és nacionalista po­litikája a Hindenburg... (Zajos él­jenzés.) megválasztásában csú­csosodik ki. Világos tehát, hogy Magyarország ebben az atmoszfé­rában csak ugy tud elhelyezkedni, ha erős nacionalista és konzerva­tív politikával pozíciót tud terem­teni magának az európai államok sorában, Amig nacionalizmus van a világon, addig csak nacionalista politikával lehet boldogulni. Sokszor emiitettem a konzerva­tivizmus szót. Ez a konzervativiz­mus nem azt jelenti, amit az ut­cai lapok támadnak s amelyet a hordó tetejéről kiabálnak. — Az igazi konzervativizmus mindennek a megbecsülése, ami jó és bevált a gyakorlatban. Egyetemes politikai érdek szempontjából jelenti a mult ,jelen és jövő harmonikus ősz szetételét. A progresszió csak a jövővei'foglalkozik, a liberalizmus pedig csak a jelennel. Ma, amikor a törvényhatóságnak mély, az or­szág életébe vágó problémákkai kell foglalkoznia, az egyetemes ér­dek szempontjából nem a pillanat­nyi pártállásra való tekintettel, ha­jierh a magyar nemzet jövője meg­alapozásának szem előtt tartásával kell határozatait meghoznia. A vármegye halottai. Szomorú kötelességet kell tel­jesítenem, amikor a legutóbbi köz­gyűlésünk óta történt elhalálozá­sokról emlékszem meg. Elsősorban kell megemlékeznem Dohnál Jó­zsef dr. vármegyei főorvosról, erről a talpig becsületes magyar« emberről, előkelő magyar polgár­ról, aki a kötelességteljesítés utján vezetőférfiu volt, s típusa az elő­kelő magyar tisztviselőnek és pol­gárnak. — Meg keli emlékeznem Zloczky Demeter gör .kath. espe­resről ,aki régi tagja volt törvény­hatóságunknak, azonban tevékeny­kedését hosszas betegeskedése miatt az utóbbi években nélkülözni voltunk kénytelenek. A polgári és egyházi életben előkelő szerepet vitt. Meg kell emlékeznem a köz­kedvelt egyéniségű Rácz Jenő ny. huszáraiezredesről, aki a köz­úti építkezések révén erősen bekap­csolódott a vármegyei életbe. — Tragikus élhunyta általános nagy részvétet keltett. Végül emlékezzünk meg Mándy Lóránt bizottsági tag­ról, aki súlyos tényezője volt vár­megvei gazdasági életünknek. A közgyűlés az elnöklő főispán indítványára egyhangúlag elhatá­rozza az elhunytak emlékének jegy­zőkönyvi megörökítését és az er­ről szóló jegyzőkönyvi kivonatnak az elhunytak családjával való köz­rését . Az uj kormányfötanácsosok Ezután az elnöklő főispán a törvényhatósági bizottság két érde­mes tágjárói emlékezik meg, aki­ket a kormányzó őfőméltósága a közélet terén szerzett érdemeik elis­meréseül kormányfőtanácsosokká nevezett ki. Az egyik Szesztay Zoltán dr. vármegyei főügyész, aki hosszas közigazgatási és ügyvédi szereplésével, lelkes hazafiságával méltán kiérdemelte a legfelsőbb bizalom megnyilvánulását. Nem mehetünk el — úgymond — az ó munkássága mellett szó nélkül. A közügyért való áldozatos munkás­ságának uj dekóruma nem nyuj. anyagi ellenértéket azokért a vesz­teségekért, amelyek őt a közért való lelkes fáradozásért ezen a té­ren érték, csupán erköfcsi' elisme­rése tevékeny múltjának. Mint egyházának ügyésze, ezen a téren is irányító munkásságot fejt ki, s mint a Magyar Nemzeti Szövetség ügyvezető elnöke a lobogó magyar eszmék zászlóvivője. (Lelkes él­jenzés.) A másik érdemes férfiú, akit ha­sonló kitüntetés ért, sasi Szabó László dr., akinek költői, irodaim, és publicisztikai tevékenysége, izzó hazafias lelkesedése mindnyájunk elismerését váltotta ki. 0 a típusa annak a hazafinak, aki mindig nagyobbat és többet akar hasz­nálni hazájának. (Lelkes éljenzés.) Kinevezések. Kállay Miklós dr. főispán ezután bejelenti ,hogy elnöki jogánál fog­va Lukács Tihamér dr. ügyvédet tiszteletbeli vármegyei főügyésszé, Barkőczi Aladár vármegyei al­jegyzőt pedig tiszteletbeli főszolga­bíróvá nevezte ki. A közgyűlés tu­domásul veszi a kinevezéseket, mire elnöklő főispán a Magyar Hi­szekegy szavaival zárja beszédét . Énekes János beszéde. Ezután Énekes János prépost­kanonok bizottsági tag emelkedik wzrtlásra és a következőket mondja: Ezek a szép szavak, amelyek a törvényhatósági bizottság két ér­demes tagjának kitüntetése alkal­mából elhangzottak, kell, hogy bennünk is visszhangot keltsenek. Üdvözlöm azt, aki nemcsak tagja a bizottságnak, hanem főtisztvise­lője is a vármegyének. Erdemeit talán fölösleges fölsorolnom, hiszen azok nemcsak előttünk, hanem fe­lettes hatósága előtt is ismeretesek. Hivatali működése terén nagy jogi tudást, tapasztalatot és ügyszerete­tet tanúsított és szolgálatára volt nemcsak a törvényhatóságnak, ha­nem azoknak is, akiket a törvény­hatóság kormányoz. Én nem abban látom az ő érdemeit, hogy köteles­ségét minden időben hívén és lel­kiismeretesen teljesítette, hanem abban a munkásságban, amelyet ezentefüi végzett. Nem húzódott a paragrafusok mögé, az akták köze hanem hivatalos óra után kilépett a világba, hogy közszolgálati tevé­kenységét megtoldja a társadalmi tevékenységgel, amelynek során jóinduiatát, tapasztalatait és szere­tetét iparkodott érvényesíteni. A magyar nemzet utóbbi legszomo­rúbb éveiben a legértékesebb osz­tály, a tisztviselő osztály és a «rmsera piebs contribuens» felse­gelvézésénél és segélykioszfásainál az alispán urnák jobbkeze volt s é|n mint a jótékony egyesületek tagja, bizonyságot tehetek jóákaratáróf, pártatlanságáról és emberszerete­téről. Nemcsak efső volt a meg­csonkító trianoni békeszerződés el­leni tiltakozásban, hanem ő szer­vezte meg a Magyar Nemzeti Szö­vetség helyi osztályát és segített a többi nemzeti irányú egyesületek megszervezésében is. Üdvözlőm őt és kívánom, hogy az isteni gondvi­selés ebben a tevékenységében so­1925. május 13. irannim-»rwin" ''ITBMMI-M-III uhmiihhim—mi káig éltesse. (Lelkes éljenzés és taps.) Szesztay Zoltán dr. válaszát Meghatottan és hálatelt szívvel köszönöm azokat a meleg és ér dememen felül dicsérő szavakat, amelyekkel a főispán ur őméltó­sága a kitüntetésem okiratát át­nyújtotta s köszönöm a tekinte­tes törvényhatósági bizottságnak a szíves üdvözletét, amelyet Énekes János bizottsági 'tag ur, az én szeretetreméltó jóbarátom oly ked­ves közvetlenséggel tolmácsolt. — Kitüntetésem illetékes helyről jövő osztályozás és elkötelezés a jövőre nézve. A kitüntetés külső fényéhéi azonban sokkai többre becsülöm azt a szeretetet, amely keretet adott ennek a megnyilvánulásához. Kötelességet teljesítettem a hivatal­ban és a közéiet porondján. Bel­ső kényszer hajtott erre. Munkate­ret kerestem a hivatalon kivül a társadalmi, altruisztikus tevékeny­kedésben, mert Trianon óta min­den férfinek két ember helyett is dolgoznia kell. Köszönöm az el­ismerésnek és a szeretetnek azt a sugárkévéjét, amellyel 'bearanyozták [ezt a napot. (Leikés éljenzés.) Kállay András felszólalása Ezután rátértek a tárgysorozat 1. pontjának a tárgyalására, mely az alispáni jelentést tartalmazza. — Amikor Virányi'Sándor főjegyző a jelentés olvasásában, a földbirtokos­ság sérelmeihez ér, Kállay András bizottsági tag jelentkezik felszóla­lásra és a következőket mondja: Az alispáni jelentés nagyon he­lyesen állapítja meg, hogy a vált­ságot szenvedők nehezen jutnak pénzükhöz. (Felolvassa az alis­páni jelentés idevágó pontjait, majd így- folytatja:) Az alispán urnák ezen megálla­pítása olyan talpraesett és olyan helyes, hogy indítványozom, mi­szerint ebben az értefemben a kormányhoz és az O. F. B.-hoz felírni 'méltóztassék. A közgyűlés ebben az értelem­ben határozott . Forgách Balázs grót beszéde. A tárgysorozat 3. pontja ((Bihar­vármegye közönségének a főrendi­ház reformáiásáról szóló törvény­javaslatra vonatkozólag hozott ha­sonló állásfoglalás végett megkül­dött határozata» tárgyalásánál For­gách Balázs gróf, aranysarkantyús vitéz, földbirtokos, bizottsági tag szólal fei és általános figyelem kö­zött a következőket mondja: Tekintetes Törvényhatósági Köz­gyűlés. ! A kormány a felsőház megalkotá sáról szóló javaslat benyújtásával, alkotmányos életünk kiépítésének és megerősítésének utján oly fon­tos lépéssel haladt előre. hogy véleményem szerim a tekintetes Törvényhatóság csak alkotmányos kötelességét teljesiti midőn e nagy horderejű kérdéssel tárgyilagosan foglalkozik és véleményét nyilvá­nítja. Magának a kérdésnek nagy horderejét mi sem bizonyítja job­ban, mint az a nagy érdeklődés, melyet az összes hivatali tényezők­nél kiváltott és szükségességét pe­dig az az örvendetes, tárgyilagos­ság, mellyel a javaslat az eddigi kisebbségi tárgyalásokon szinte pártkülönbség nélkül találkozott. | Szerdán Altalános fcözk&iránatra Szerdán Marica grófnő I J8 n Lukács Pál ® ... ——• a— I in lm — l l— MIIII ' i II I MI MII II HII WI I II IMIMIIM II

Next

/
Oldalképek
Tartalom