Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-13 / 107. szám

MűmmÉK A vármegye alispánja szóváteszi a földbirtok­reform ügyében hozott Ítéletek késedelmes végrehajtását. Szűnjék meg végre-valahára a bizonytalanság. Szabolcs megye alispánja szót emel a földhözjujottak mellett. Jelen tékeny területek maradnak megművelés nélkül. 1925. rr^jiis 13 Nyíregyháza, május 12. A Nyir­vidék tudósítójától . Szaboicsvármegve törvényhatósá­gi bizottsága ma "tartja rendes ta­vaszi közgyűlését de az elmúlt év második feléről és a közelmúlt né­hány hónapról szóló, több mint száz" nyomtatott oldalra terjedő, minden részletében figyelmet keltő és tanulságos alispáni jelentést már napokkal ezelőtt olvashatták a bi­zottsági tagok . A jelentés élén Mikecz István Szaboics és Ung vármegyék alis­pánja ezalkalommai is kifejezést ad a lezajlott idő tanulságainak azon az emelkedett szellemtől áthatott, tárgyilagos hangon, amely a min­dennapi élet zajlása felett szilárdan álló munkás vármegye alispánjá­nak méltán öntudatos, önérzetes hangja. A jelentés Jókai esztendejeben tenkölt szavakkal hivatkozik a ma­gyar szellem dicsőséges megnyilat­kozására, a centennáriumokon fel­idéződő szellemóriásokra. örömmel állapítja meg, hogy a közigazgatás menete zavartalan és minden tekintetben kifogástalan volt s a vármegyei, városi és köz­ségi tisztikar nem lanyhuló köte­lességtudással és buzgalommai küzdött az egyre szaporodó hiva­talos feladatok nem ritkán igazán nehéz terheivel . Vármegyénk józansága és higgadtsága. Rámutat ,hogy az ország politi­kai életében si'trün előforduló izgal­mas események vármegyénk közvé­leményét is élénken foglalkoztatták, és nyugtalanították, de jóleső ér­zéssel állapítja meg, hogy várme­gyénkben az az egyéni, párt- és osztályharcok és szélsőséges irány­zatok nemcsak gyökeret verni és érvényre jutni nem tudtak, hanem a vármegye józan, politikai hig­gadtságát, józanságát, felekezeti türelmét s társadalmi téren meg értő békeszeretetét sokszor bebizo­nyított lakossága azokat nyiltan és határozottan kárhoztatta és elítélte és ennek az általános közfelfogás nak a törvényhatósági bizottság feliratban is kifejezést adott. A jelen tés ezután kifejti a vár­megye álláspontját a közvéleményt élénken foglalkoztató alkotmány­reformra vonatkozó törvényjavasla­tokról és a reformok terén a jog­folytonossághoz való törhetetlen ragaszkodást hangoztatja. Rendkivül figyelemreméltó és vármegyénk nemes szociális érzéké­ről tanúskodó sorokban szól várme gyénk alispánja a földbirtokreform törvények végrehajtása körül szerzett tapasztalatairól. A jelentés nek ez a része a következőket mondja: Az őstermelő lakosság boldogulása. Annál a megingathatatlan meg­győződésnél fogva, hogy országunk virágzása és haladása egyenes arányban áll a nemzet genncét al­kotó őstermelő lakosság anyagi boldogulásával, ebből a szempont­ból a nemzetgyűlés által megalko­tott földbirtokreform-törvények és nevezetesen az arra érdemes föld­miveiő lakosság földhöz, házhely­hez és legelőhöz juttatása hatásaik­ban a legközelebbi jövőt illetőleg a legszebb reményekre jogosítanak. Szűnjék meg a bi­zonytalanság. A gyakorlati élet tapasztalatai folytán szükségesnek tartom azon­ban hangsúlyozni azt, hogy a fö'dbirtokreform-törvények kedve­ző hatásait jelentékeny mértékben hátráltatja az eljárás lassúsága, a már meghozott Ítéletek végrehajtá­sánál mutatkozó késedelem, ho­lott semmi sem kívánatosabb, mint az, hogy a földbirtokreform során felmerült problémák mielőbb nyugvópontra jussanak és végre­valahára megszűnjék ez a mai, a nemzeti termelés eredményességét jelentékeny mértékben hátráltató Dizonytalanság, amely egyfelől a megváltást szenvedő földbirtokos osztályra, másfelől a reményeikben iegtöbb esetben túlzottan felcsigá­zott földhözjuttatást igénylőkre nehezü; . Hiteleszköz a föld­höz jutottaknak. Nem mulaszthatom el reá mu­tatni arra, hogy ezen reformtör­vények a legkedvezőbb gazdasági konjuktura, a romió koronára ala­pított közfelfogás idején alkottat­tak meg, holott ezen törvények vég rehajtása a jelenlegi súlyos gazda­sági viszonyok és pénzértékünk­stabilizációjának idejére esik, ennél­fogva a földigénylőket gyökeresen megváltozott viszonyok közé állít­ják és igy a kormányzat bölcsessé­gére vár az a sürgős feladat, hogy a földbirtokreform törvények gya­korlati végrehajtásának pénzügyi előfeltételeit megteremtse és mielőb bi gondoskodása tárgyát képezze, hogy a földhöz jutottak részére nem csupán a megváltási ár, de a gazdaság ifelszerelésekre szüksé­ges olcsó hiteleszközök álljanak rendelkezésére. A földbirtokosság sérelme Nem hagyhatom megemlítés nélkül azon mindgyakrabban érke­ző panaszokat, melyek szerint a tu­lajdonjogi kérdések vitássága foly­tán olvan íöldterülétek után esedé­kes adók és egyéb közterhek, ame­lyek már a földigénylők tényleges birtokában és használatában álla­nak, még évek muitán is a megvál­tást szenvedett birtokosok terhére iratnak elő és tőlük hajtatnak be és pedig a legtöbbször még akkor is, mikor a megváltást szenvedők eivett ingatlanaik után sem meg­váltási árat, sem haszonbérössze­get — e kérdések eHöntetlen vol­ta miatt — ténylegesen nem élvez­nek . Állás nélkül maradt gazdasági munkások Arra is rá kell mutatnom, hogy a földbirtokreform végrehajtása nagyszámú ujabb, szociális problé­mát vetett felszínre, minők a megváltás folytán állás nélkül maradt gazdatisztek, szolgálati hely nélkül maradt mezőgazdasági cselédek, részes föld nélkül ma­radt részes munkások mikénti el­helyezkedése, a részükre szükséges ujabb munkaalkalmak megterem­tése és jövőjükről való gondosko­dás . Az ítéletek késedelmes végrehajtása. Végül be kell jelentenem ama sajnálatos és a nemzeti termelés eredményességét kockáztató jelen­ségeket, hogy a megváltást elren­delő bírósági ítéletek késedelmes végrehajtása folytán évről-évre je­lentékeny területek maradnak me­zőgazdasági 'megművelés nélkül, vagy ami ifgyan olyan káros hely­zet, a megváltást szenvedők és földhöz juttatást 'igénylők közötti tulajdonjogi kérdések " vitássá vá­lása folytán, nem részesülnek terv­szerűen előkészített szakszerű meg­művelésben és általában, hogy "a földhöz jutott igénylők kevés kivétellel szakértelem és kellő gazdasági felszerelés, sok esetben pedig munkakedv hiányában ter­melési eredmény tekintetében messze elmaradnak attól, melyet ugyanazon területen a nagyobb birtok produkálni képes. A jelentés ezután a vármegyei törvényhatósági élet és közigazga­tás egyes területeinek jelenségeire tér rá . Férfi, női és gyermek­harisnyák legolcsóbb bevásárlási forrása FQDOB FEüEIG és TáRSAl Zrinyi Ilona-utca 5. Hirdetések felvétetnek Budapes­ten: RUDOLF MOSSE hirdetési irodájában, VI., Podmaniczky-utca 49 és a MOSSE fiókokban: Győ­rött és Szegeden. Jókai természeti képei. Irta: Vertse Albert. II. A hajnaihasadást átélvezzük min­den bűbájos szépségével. A szür­kület meghozza a könnyű lehellet­szerü friss szellőt, aminek hűvös simogatásátói megborzong az egész erdőség. Az eiső kivillanó napsu­gár megaranyozza a közeli hegy­orom magasra nyúló csupasz szik­láit, a sugarak lassan lejjebb eresz­kednek, felébred a madársereg az erdő mélyén, felszállanak a lomb­sátor egy-egy magasra kiálló ágá­ra s ott, kéjelegve a napfényben, hálás énekkel üdvözlik a napot. A patak csillogó vizéhez óvatos léptekkel közelednek az erdő vad­jai szomjukat oltani. A királyi szarvas könnyed léptekkel szökik a Sziklára s magasra tartott fejjel fi­gyel. Sutája a bokrok közül lesi j párját. Fényes fekete szeme any- ! nyi gyöngédséget árul el, de ha - a szarvas villámgyors szökés­sel ugrik le a szikláról s csörtetve fut be párjával a rengetegbe. Az átelleni parton egy nőalak jelenik meg, az erdő tündére. Egy pilla­natra megáll, elvakítja a fény, majd kacagva ugrik egyik sziklá­ról a másikra a patak szélén, ke­resve az alkalmas helyet, hol meg­fürödjék... Itt kezdődik azután a regény. Hasonló tájakat mi is láttunk s szépségeiben gyönyörködtünk, él­veztük a csöndet, "a némaságot, az, ami éppen e fönséges haHga­tagságávai* szól hozzánk, mesél, ta­nít s szavára megrezdülnek lel­künk legrejtettebb húrjai, a leg­tisztább hurok, aminek csodás összhangja eltölti egész valónkat s akkor érezzük, hogy lelkünk ön­tudatlanul is hódol á teremtőnek. Éreztük azt is, hogy lelkünk hogy szívja macába a szűz természet­bő' kisugárzó erőt, hogy éled új­ra az érintetlen természet ölén. Ha a Jókai leírásokat olvasom, ezek az érzések ébrednek föí ben­nem; érzem a tiszta, a nemes ter­mészetet, ami az ő költészetének forrása volt. S a hódolat ezúttal a költőt illeti meg. Jókai nem volt specialista. Ép­pen ugy elragadnak pusztai képei, mint amilyen szinpompával tudja eübénk varázsolni a hegyvidék ro­mantikus szépségeit. Jókai ismerte a magyar földet. Mint fiatal, de már ismert írót megbízzák, hogy keresse föl Rózsa Sándort s birja rá, hogy csapatá­val" vegyen részt a szabadságharc­ban. E megbízatás nem járt ered­ménnyel, de ennek az útnak a gyümölcse a «Sárga rózsa» és sok más pusztai kaland regényében pompázik. - Ez alkalommal so­káig tartózkodott a Hortobá­gyon, jó részét bejárta s e tipikus magyar vidék különleges szépsé­! gei, mint a fölkelő nap szinpom­pája, majd a délibáb tündérjáté­ka, mind egy-egy kiváló téma volt Jókai számára, ki ezen élményeket sok helyen örökíti meg leírásai­ban. A drávaparti mocsaras őserdőt aprólékosan magyarázza el. Lát­juk a vizben élő növények, álla­tok életét, annak érdekes mozza­rtátait; mint indui el a fekete csík­bogár rablóhadjáratra, majd a hí­nárok csodálatos szövevényeibe ve­zet s fellebbenti a fátyolt a vízi­növények különös rejtett virágzási módjá elől. Amikor mindezt meg­csodáltuk, fölvisz egy kimagasló pontra s onnan mutatja be a vad­regényes vidék egybeolvadó szép­ségeit", majd a gimszarvaspár rej­tett fekhelyét, amint gidáik játé­kában gyönyörködve hűsölnek az árnyas berkekben. S midőn mind­ezt ' magunk előtt látjuk, ragyogó színekkel elibénk festette; akkor jön a büszke várúr tündöklő kí­séretével, melynek tagjai ideges ménjeiken űzőbe veszik a nemes vadat. Mindez éf és lüktet előttünk. A vadregényes hegyvidék, a csör­gő patak, égbenyúló sziklák és azok ::ikói, mind-mind ott vannak regényeiben, ott van a madárdal s ott a havasi medve, amint rejtett barlangjának szűk nyílásán bozon­tos nagy fejét elődugva, kicam­mog az erdőbe. , Idegen toidek, idegen vidékek le­írásában már nagyobb tért enged fantáziájának. Ott már nem korlá­tozzák annyira a tények s a vidé­ket, tájképet ugy gyúrja, formálja, ahogy jónak látja, ahogy az job­ban belesimul a regény keretei közé. Képzelete elcsalja őt oly világré­szekbe, amilyenek talán nem is lé­teztek, mint aminő a csodás At­iantis s a harmadkori őserdőben járva megjelenik előttünk a régi geológiai korszak csodás szörnye. A sivatag forró levegőjét érezni véljük s az egyszínű sárga pasz­telkép vakító sugarai szinte kivil­lannak a keskeny betűsorok közül. Ne kövessük tovább. Azt a sok miivészi tájképet, vázlatot, ami szét van szórva regényeiben, 'talán ösz­sze sem tudnánk gyűjteni. Hogy eimélkedjünk fölötte... kevés az erőnk. A fantázia útjait csak fan­táziával lehet követni, s kinek a fantáziája vetekedik Jókaiéval? Képzeletével él tudja ragadni lel­künket csodás mesebeli országok­ba, de ha valóságot, valami ész­szel kiszámítható s érthető termé­szetes folyamatot keresünk fantá­ziájának megnyilvánulásaiban, ugy járhatunk, mint a gyermek a szi­várvánnyal, aki midőn azt hitte, hogy már-már eléri, látta, hogy a csodás, szines valami messze, fönt, elérhetetlen magasságban ra­gyog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom