Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-12 / 106. szám

i925. május 12. JÍYÍMIDÉS & hanem főként a nemzeté, hogy intenzivebb igazgatási körön belül mielőbb magyarrá művelje ki ezt a ruthén, tói és lengyei nemzetiségi szigetet, íegalábu kevés rápótiást nyerünk a trianoni kényszerszerződéssel elszakított területeink elszlávositott magyarjainkért. S ha az idők folyamán egy erkölcsi, szellemi ,anyagi javakban gazdag községgé fejlődik Nyirszőiíős nagyközség — mint amelyre Csonka Hazánk bármilyen körülmények között bizton támaszkodhat — ákkor ennek érdeme elsősorban Szabolcs vezér földjéé és annak magyaros őserejébői táplálkozó társadalmáé . j Piadal 1 Május lt, 12, hétfő, kedd METRÓ SUPEK, amerikai attrakció Vörös kakas (Lángtangeren keresztül) Regény egy megjavult fiáról 8 felvonásban. Az utolsó két felvonás szines. — Fcszerepten: ANNA Q NILSSON, — Egészen természetes színezésű, óriás' trdőégés tölti be a film két utolsó felvonását, amihez fogt.atót még nem produkáltak. Lobogó lángtengerben fütdik az őserdő végtelenje, medvék, rókák, larkasok, hiúzok üvöltve, ordítva keresnek menekülést, a völgy ben pedig a körülzárt faln népe az Eg-k Urától könyörög csodát, segítséget. A lángtenger mértföldjén keresztül, robogó mozdonyon egy fiatal lány és szerelmese hozzák a dinamitot, amellyel felrobbantják a hegyoldalt és igy tüzz'l győzik le a tüzet. A tökéletes technikolor szir.ezés bámulatba ejti a szemlélőt Ezenkívül a kisérő műsor Előadások 7 és 9 órakor. Legközelebbi műsorunk Lady Hamilton H. V. Schnraacher regényei után Legújabb I Ha Székely, Gjőri és Morváinál vásárol, ingyen kap egy elsőrendű mozijegyet. retet meglátszik leírásaiban, hol a ífórának mindig első helyet biztosit ,habár ez természetes is, mert egy vidéknek a jellegzetessége a növényekkel szoros kapcsolatban van . Jókai tehát festő és természetbúvár szemeivel nézte a vidéket Mint természetbarát felismerte alkotó elemeit, mint festő meglátta azokat a színfoltokat, azokat a jellemző motívumokat, amik egy tájkép jeliegét, szépségeit biztosítják. A költő pedig leírta . Jókai természeti képei tökéletesebbek, mint egy festmény, amelyet szemünkkel látunk. Az ó leírásaiból nemcsak, hogy el tudjuk képzelni a futó hegyipatakot, hanem szinte hallani véljük a habok lágy csobogását,, amint a simára mosott gömbölyű nagy kavicsok föiött elsietnek, éreztük a kétoldali tölgyrengeteg sürü 'lombsátora alól kiáramló páradús meleg levegőt, ami a patak föiött finom remegő ködfátyollá verődik össze, hol titokzatos szellemkezek fantasztikus alakokká formálják s ugy engedik ie a völgyön a babonás emberek ijeszgetésére. Folyt. köv. Meii jött meg az njságszálliió repülőgép. Hiábavaló hajnali várakozás az Ele tó partján. Nyíregyháza, május 11. Saját tudósítónktól . v Amennyiben a szerkesztőnket mint elismert gyapjuszakértőt invitálták meg a debreceni juhkiálhtásra, helyettese pedig a homokpusztai ieverite ünnepélyre utazott ki, mint kitűnő pedagógus, igy nekem jutott az a szerencse, illetve szerencsétlenség, hogy a repülőgépen való rendszeres ujságszállitás első vasmadarát a Nyirvidék megbízásából fogadhassam. Ugy éreztem magam, mint az amerikai nagy bácsiját váró óhazai ember, ha rágondoltam arra, hogy mi a lapunkat vizen-sáron, télben-nyáron asszonyokkal hordatjuk szét, amihez bizony legalább annyi óra kell, ahány óra alatt pesti kollégáink világszenzációként teledoboíják ujságcsomagjaikkai ezt a Csonkamagyarországot. Az ébresztőórámat 4 órára ál/itottam be, mert tudtam, hogy a kiadóhivatal kapujából programszerűig akkor gördül ki az az autó, amely az ujságkötegeket a mátyásföldi repülőtérre szállítja. — Egykettőre rendbe szedtem magam és 4 óra 30 perckor indultam el hazulról, mint amikor a pilóta feikezdett emelkedni a levegő tengerébe. Gyönyörű reggei volt. — A nap halványpirosra festette a keleti égboltot. A levegő pedig tele volt csicsergő madarakkal. Ilyen körülmények között nem volt kedvem járműre ülni, hanem elindultam gyalog, mert megakartam figyelni ennek a fejlődő városnak korán ébredését. Az utcákon a villanylámpák széltében égtek, amit nagyon sok olyan város megirigyelhetne, ahot éjfélkor sorba oltogatják a lámpákat. A lakásom közelében a legközelebbi utcasarkon két iluminált emberrel találkoztam, akik azon vitatkoztak, hogy mégis csak jobb Magyarországon lenni, mint Amerikában, ahoi száraz mindenki és hazája sorsán még busulm sem tud ott a magyar tetszése szerint. Nagyon sok telső abiakot találtam nyitva, ami arra mutat, hogy vagy nincs mit félteni, vagy pedig az illetők nagyon is féltik a tüdővésztői drága egészségüket. — Egyik cukorkásbódéra nagyon vigyázott a rendőr. Kértemre elmondotta, hogy a multkorában feltörték és a tettest a piacon akkor csípték el, amikor a rendőr láttára gyorsan kereket oidott. — Ha másfelé megy senki sem gyanakodott volna rá. Ismerve a gonosztevők filozófiáját, akik azt hiszik, hogy bátran fel lehet törni a bódékat, csak nem szabad a piac félé menni, most szemmel tartják azokat, nehogy a példa követőkre találjon. Elmondotta, hogy a bűnöző embereknek vannak közös szokásaik, amelyek segélyévei le lehet őket leplezni. A pénztolvajok például a bankókat rendszerint a képek hátlapjai mögé rejtik. Ezeket is megismerve folytattam azonban tovább az utamat. A vasúti utat egyenruhás utcaseprők tisztogatták és ezután dicséretre méltóan, port nem verve te:. A fiakeresek busán álldogáltak a standon, várva a reggeíi gyorshoz való hívásukat. Hiába, sok az eszkimó, kevés a fóka, ebben a benzin füstös világban. A Dessewffy-tér parkjának lócáin «derüs hangulatu» cigányok élvezték a reggelt és kémlefték, hogy nem jön-e a jövedék embere az 500 koronás padjegyekkel. A vasúti felüljárón áthaladva meglepett az a csend. Hmely a vasúti állomáson honolt. Mindössze egy bakter sepregette a váltók környékét ugy 5 óra tájon. Ez a temetőbe illő hangulat bántotta volna "kedélyemet, ha a közeli gőzfürdőbe hajtatok dudolása nem juthatta volna eszembe, hogy a május a természet ébredésének a hónapja, amikor mindenki él és örül. A sineken átjutva megkérdeztem aztán, hogy hoi is lesz a leszállás. Félhat tájon váltig mutogattak az Eletónak nevezett '1000 holdnyi területre ugy a rikkancsok, mint a kivezényelt rend őrök, de hogy annak melyikpontja íesz az a bizonyos kiválasztott rész, azt megmondani nem tudta senki, annát is inkább, mert az a nagy terület buzavetésekkel, kapásokkal, magas fákkal, halastavakkal, széles locsogókkai volt betarkitva. Ilyen körülmények között megálltam tehát és vártam azt a bizonyos autót, amely állítólag hozni fogja azt a bizonyos feladásra szánt óriási fehér lobogót. Az emberek persze egyre töb; ben és többen gyűltek. Voltak olyanok ,akik akkor keltek fei"és álmosan fázlódtak a reggeli harmattól gyöngyözött fű között járva, voltak azonban olyanok, akiket fűtött az estétől reggelig fogyasztott ital és most az árokparton hanyat feküdve addig kémlelték az eget, mig el nem aludtak. Szóval nagy bizonytalanságban volt ott mindenki, amire nézve csak annyit árulok el, hogy sem az odakerült forgalmista, sem pedig a jövedékkezelőség embere, nem tudott útbaigazítással szolgálni, már pedig azoknak jó orra szokott lenni. Félhat volt, amikor a Lefkovits és Strausz autója roskadásig megtelve kihozta az átvevő bizottságot! Legelsőnek Csépány Jenő, a Nyirvidék fotóriportere ugrott le, hogy beszállás előtt megörökíthesse az autón érkezőket es a kérdesek özönét hozzájuk intézőket. A vezető aztán megmagyarázta, hogy a pilótának könnyű az ezer holdas Eletón eligazodni, mert csak azt a szaímakazíaif kell nézni, amelynek a hossza legalább 30— 40 méter. Megértéssel hallgattuk őt mindannyian és bizakodva tejkintettünk a szalmakazalra, amelyet addig észre sem vettünk . Mindenki elhelyezkedett tehát a izalmakazal előtt elhúzódó ovális szikes terület környékén és az eget kémlelte, ami nem csoda, amikor egy repülőgépen érkező potyaujság volt annak a részére kitűzve díjul, aki elsőnek veszi észre a gépmadarat. Pár perc múlva ujongva mutatott fel egy stóke asszonyka & nyugatig égboltozatra, ahol sebesen közeledett valami, félcsik. A távcső aztán igazolta is, hogy van ott mozgó tárgy, csakhogy kettő. Gólyák voltak és szerencsére nem dobtak le ránk semmijt. Egy negyedóra múlva berregést hallottunk, amiről kisült, hogy a kaszárnyába ment valaki aujtón. Ennyi felsülés uftán aztán kezdték a közönség tagjai, egymást ugratni. Ha a fűtőháznál gőzt bocsátottak ki, akkor mindenki északra fordult a hang felé, ha a vasúti sorompóőr jelzett, akkor északnyugat felé tekintett minden szem, ha pedig a cserkészek messze tui a fákon déi felé kezdtek dobolni, mindenki fel figyelt, nem-e a motorj hiányos gyújtását hallja. Mindenki elhitte hamartjában, amikor egy soffőr elkiáltotta magát, hogy most már jön, merft leboqsátották a vasúti sorfompókat. Az óit mutató pedig lassan hal|adt előrte. Már nyolcat mutatott, ümidőin a korlondon belül és az uta kon kivül elhelyezkedetjt többszáz főnyi emberi megunta az állást és a felszánadt fiine leült. Itt-ott kár-