Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-09 / 104. szám

1925. május 9 Nyissunk uj energiaforrásokat. Irta: dr. Petricheyich-Horváth Emil báró népjóléti és munkaügyi államtitkár. Azok az ujabb vizsgálódások, amelyek a társadalmi és politikai élet jelenségeivel foglalkoztak, s amelyek a szociális élet törvényszerűségét vették jobban szemügyre, végeredményében mind arra a konklúzióra jutottak, hogy a szociális jólét és ennek következte^ ben nyugodt és stabilizált állami élet csak ott lehetséges, ahol a gazdasági élet virágzó fejlődésnek indul, ahol egyén és család, tár- i saságok és szövetkezések, anyagi i boldogulásukat el tudják érni. Ro- I viden : a gazdasági viszonyok kedvező alakulásától függ a nemzet szociális és politikai életstandardjának emelkedése. Mi a háború és a békeszerződések következtében elvesztettük gazdasági boldogulásunk két erős tényezőjét, népünk 60°/o-át és tartalékolt energia készletünk legnagyobb részét. Ebből a szempontból gazdasági életünk egyik legfontosabb problémája : uj energia források nvitása, abból a célból, hogy a régi készleteket megtakaríthassuk. E tekintetben elsősorban a vizierők kérdésére kell figyelemmel lennünk. Legolcsóbb energia-forrás az íu. n. »fehér szén«, a vizi erő. Ebből a régi Magyarországnak volt 2.8 millió lóerője. Csonkamagyarországnak van 170.000 lóerője. — Vagyis a régi erőforrásból csak 6o/o" maradt meg. Sajnos hogy a 170.000 lóerőből 120.000 olyan folyamszakaszokon van, melyek nem tartoznak teljesen hozzánk, amennyiben ezekhez idegen és ellenséges országoknak is hozzászólásuk van. 50,000 lóerő tehát az az energiaforrás, mellyel szabadon rendelkezünk. Vizierőink kiépítése folytán mintegy egymilliárd kilówattórát tudunk produkálni. Bármily nehézségek tornyosulnak is e tekintetben : hozzá kell ehhez is fognunk. Csonkamagyarorszáág szénkészletének 60 százalékát vesztette el mennyiségben is és kalóriában is. Szénvagyonunk ma átlag 1,000 millió tonna, 4,000 billió kalóriával. Ehhez járul a tőzegkészlet, mely 100 millió tonna, 400 billió kalóriával. Együttesen tehát 1.100 millió tonna mennyiséget és 4,400 billió kalóriát képviselnek. Ez a mennyiség circa 130—140 esztendőre volna elég. Jelenleg azonban jelentékeny, mintegy 850,000 tonna külföldi szenet hozunk be 5.5 billió kalória értékkel és ezért 45.5 millió svájci frankot adunk ki, ugy hogy kereskedelmi mérlegünk passiv számlájának csaknem egyharmad részét ez a tétel teszi ki. 45.5 millió svájci frank egész évi budgetünk egytized része és a beruházásokra fordított évi kiadás nak négyszerese. Már ebből a szem pontból is megengedhetetlen luxusa ennek a szegény országnak az, hogy évente ily nagy tömegű külföldi szenet hozzon be s ezért is kell utat-módot keresni arra, hogy ez a passiv tétel, ha egészen nem is de jórészben eltűnjék külkereskedelmi mérlegünkből. Melyek lennének ezek az utak ? Mindenek előtt — amint előbb is emiitettem — belföldi vizierőinket kell kiépíteni. Azután silány minőségű s jelenleg fel nem használt tüzelőanyagaink megfelelő kihasználását kell megoldanunk uj technikai berendezések segítségével. A gyenge barnaszén-bányák helyszínén villamos energia-telepeket kell építenünk, hogy a transzporthoz szükséges munkát és szenet megtakaríthassuk. Nálunk túlságosan pazarul bánnak a szénnel, s végtelenül gyenge hatásfok mellett értékesitik azt, főleg villamos energiára való átalakításnál. Mig a külföldön átlagban 3,100 kalóriával sikerült egy kilówattórát termelni, addig nálunk átlagban nyolcszor ennyivel, azaz 25,000 kalóriával termeltük azt. Kedvezőbb hatásfok elérése mellett a jelenleg elfogyasztott hazai szénnek 60 o/o-a elegendő vólna a jelenlegi szükséglet fedezésére, 40% pedig megtakarítható volna. Ez pedig kereken 3.5 millió tonna szenet jelent évente. Mindezek pedig nem kicsinyesség£k, hanem olyan fontos gazdasági problémák, melyek nemzetünk életfeltételét évszázadokkal meghosszabbítani alkalmasak. Nyíregyházán állítják fel az Országos Luther Muzeumot. A muzeum alapját Színik Antal gyűjteménye fogja képezni Ideiglenesen az ev. főgimnázium tanári könyvtárának helyiségében helyezik el az értékeket. Nyíregyháza, május 8. A Nyirvidék tudósítójától. A városunkban időző Szmik Antal mérnök, a Magyar Békeegyesület főtitkára a tiszai ev. egyházkerület elnökségével folytatott előzetes tárgyalásai alapján egy nemcsak a magyarországi ev. egyházegyetem, de a nyíregyházi ev. egyházközség s Nyiregyháza város kulturális fejlődése szempontjából is igen jelentős ajánlatot tett szerdán délelőtt Geduly Henrik püspök hivatalos helyiségében egy erre az alkalomra egybehívott értekezlet szine előtt. Szmik Antal még 1917 és 1918 folyamán rendkívül értékes, a magyarországi reformáció történetével kapcsolatos művészeti tárgyat, oklevelet gyűjtött, melyeknek száma jelenleg 140—150 darab, azzal a oéllal, hogy ezzel megvesse egy országos Luther Muzeum alapját. Eredeti tervei szerint Budapesten akarta ezt a muzeumot létesíttetni, helyiség hiányában azonban minden törekvése meghiusult. — A sikertelenség után közölte tervét a tiszai ev. egyházkerület elnökségével s Geduly Henrik püspök és dr. Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő örömmel fogadták Szmik Antal ajánlatát s a muzeumnak Nyíregyházán leendő létesítése céljából ertekezletet hívtak össze szerdán délelőttre, melyen rajtuk kivül megjelent az ajánlatot tevő Szmik Antal, dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester, mint a Kossuth-főgimnázium feiügyelője, Moravszky Ferenc, dr. Vietórisz József, Paulik János, Adorján Ferenc, Zelenka Sári, dr. Vietórisz István, dr. Foltin Endre és Maczay Lajos. Szmik Antal bejelentette, hogyha a nyíregyházi ev. egyház, illetve a tiszai ev. egyházkerület kimondja a Luther Muzeum létesítését és arra helyet jelöl ki, az általa gyűjtött értékeket hajlandó átengedni a muzeum céljára. Terve szerint a muzeum öt osztályt ölelne fel. Az első osztályba régi okiratok jegyzőkönyvek, okmányok és könyvek tartoznának. A második osztályú lenne a művészeti rész, melybe a képek, illusztrációk, metszetek tartoznának. A harmadik osztály az iparművészeti részt ölelné fel, melyben az urvacsorai készletek, templomi felszerelések tárgyai tartoznának. A negyedik, vagy néprajzi rész különösen a temetői fejfák díszítését, síremlékeket örökítené meg fényképekben, rajzokban. Az ötödik osztáív a Folklore feladatait fogja teljesíteni. Ez csoportosítja majd a régi egyházi és népszokásokat, keresztelési, esketési, temetési szokásokat, pásztorjátékokat. Ha tekintetbe vesszük, hogy a reformáció korától napjainkig terjedő idő emlékeit akarja megörökíteni a muzeum, ugy előreláthatólag nagyszabású tervvel állunk szemben, mert a muzeum az egész ország — még az elszakitott részeken élő evangélikusok — támogatására is számithat. Szmik Antal közölte az értekezlettel, hogy Németország több evangélikus gyülekezete is kész támogatást nyújtani a tervhez. Szmik Antal prepozíciója után élénk eszmecsere indul meg, mely nek során dr. Bencs Kálmán szükségesnek találja az eszme felkarolását a város kulturális élete szempontjából is. Nálunk helytelenül minden gócpontot a fővárosban akarnak létesíteni. Az egészséges kulturális élet pedig csak akkor alakulhat ki, ha az ország összes városai is egy-egy szellemi élet gócpontjaivá alakulnak ki. Példát talál erre a németországi városok . életében. Geduly Henrik, Paulik János, dr. Vietórisz József és Adorján Ferenc az értekezlet egyhangú állásfoglalása mellett a létesítendő muzeum ideiglenes helyiségének kérdésében tesznek indítványt. — Moravszky Ferenc igazgató, mivel jelenleg csak a főgimnázium épülete jöhet számításba, közli az értekezlettel, hogy a főgimnáziumi Byron. Irta és a nyíregyházi La Fontamé Társaság Byron-ünnepén előadta: Németh Sándor, egyetemi lektor. III. A szerelem probíémája vezeti ei a költőt a lét s nem lét — élet s halát — boldogság s boldogtalanság problémáinak magasabb filozofiai régióiba. Szerelmi boldogságot szomjúhozó lelke nem találhatta meg az éiefben s ekkor a költő odameneküi, hová nem követheti az élet zaja: a gondolatok világába. «Manfréd« és «Cain» az elmélkedő Byron halhatatlan alkotásai. — Manfréd a világgal, Cain az Istennel meghasonlott embert mutatják be. Mindkettő a gondolkodó ember tragikumát adja s feltárja azokat a íelki szenvedéseket, megyek a gondolat merész röptét mint árnyak követik s az embert nyomorúságára figyelmeztetik «A tudás — mondja Manfréd - szomorúság. A legböicsebbek érzik legmélyebben azi a gyászos igazságot, hogy a tudás fája nem azonos az élet fájával.* Manfréd testvére Astarte iránti bűnös szerelmének rettenetes emlékétői gyötörtetve csak egyet kiván, hogy a mult borzalmait feledhesse. A tudás s hataloím nem segíthetnek rajta. A Jungfrau hófedte bérceiről az alatta tátongó mélységbe akarja vetni magát, de az utolsó pillanatban egy vadász visszarántja őt. A szellemek hatalmával Anmenes ' bartangjáabn visszaidézi Astarte szerelmének szellemét is, ki egyedül lett volna képes őt boldoggá tenni. Astarte, ki végzetes szereimébe belepusztult, tényleg megjelenik, de vigasztaló szó, mely megbocsátást hirdetne, vagy viszontlátással kecsegtetné, nem jö ajkaira. Manfréd bukásában is gőgös öntudattal nyugodtan hai meg. liete megérlelte a halált s igy «meghalni nem nehéz». E hatalmas ,de mélységesen önző egyéniség, ki bűneiért vezekelve, sehol a világon vigasztalást nem talál: mivei mindenütt csak sajái szenvedését látja. Manfréd borongó, elégikus hangulata mellett Cain szenvedélyes hangú, lázongó tiltakozás Isíen ellen s a Ihalái rettenetes, minden életet leromboló kényszere ellen. «Átkozott, ki afkotá az éietet, mely halálba visz.» A metafizikai világrendben tehát mint az emberiség pártfogója lép tei fstennei szemben, ő, aki a reáíis világban az emberektől annyira elkülönült. Hasonló keserűség fogja el Caint szülét vei szemben, kiknek bűneiért néki keli ártatlanul bűnhődnie. Zúgolódása Lucifer lázító szavai" hatása alatt az örülésig fokozódik, mig végre meggyilkolja öccsét, Ábelt. | Leiki meghasonlásban a pusztába menekül, hová csak hűséges hitvese, Adah kiséri eí*. Ezek Byron legvigasztatanabb müvei. «Manfréd» az érettől való menekülés — Cain a háláitól való rettegés jajkiáltása. Elet s halát között fébegve hol' találhat hát megnyugvást a szenvedő emberiség? A problémát felvetette, feleletet nem kapunk rá. A lelki tusakodás azonban nem volt igazi életeleme. Az élet muzsikája fülébe zsongott, színes hullámzása újra rabui ej"ti őt és eltereli figyelmét a komoly problémáktól. Don Jüanjában- uj világot alkot magának, melyet felékesít képzelete játszi kedve szerint. Csapongo jókedve, kaiandrói-kalandra szökenve bejáratja hősévei észak-keiet-dél-nyugat szinAus exotikus tájait, frissen, jókedvűen, derülten. Képzelete e bájos világában _ melyben a kacér Donna Júlia, a bájos és üde Haidée — a hatalmas Katalin cárnő képviselik a Föidi gyönyörűségeket — mert szerinte "a szerelem a legnagyobb gyönyörűsége az életnek. — Byron igen jói érzi magát s innen eregeti mérgezett nyilait a vafó éfet tökéletlenségeire és keserűségeire. Az egész köftemény kegyetlen irónia, melyben kigúnyol mindent, ami szent és nagy: tudományt, hataimat, dicsőséget, erényt, tehetséget. Csak a szerelemnek kegyelmez, ennek realitásában hisz. De ez sem ad tökéletes boldogságot. Surgit amari aíéquid. Ebbe is belévegyüi mindig vaiami keserűség: mert a férfi állhatatlan, a nő pedig hittelen. Ez az igazi Byron. Pajzán jókedv, sokszor kicsapongó féktelenség — maró guny. Byron küiönben a legkiválóbb költők egyike. Egész lényét kizárólag érzelmi tényezők alkotják. — Az indulatok ezer árnyalata ugy tükröződik munkáiban, amint azok egymás után felszínre jutottak lelkületében. Itt halkszavu és gyengéd, amott élcelődő s gúnyos. — A szenvedélyek rajzában szenvedélyének héve magávai ragad, a természet szépségeinek láttára viszont vailásos áhitat fogja ei s leírásaiból Beethoven Pastorale-