Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-05-05 / 100. szám
1925. május 5 Hindenburg a középen. Németországnak második elnöke Hindenburg lett s ez az esemény foglalkoztatja még mindég a világot. Egyik oldalról túlzott örömujjongást hallunk, a másik oldalon pedig csalódást és lehangoltságot ta pasztaihatunk. A német nemzetnek souverén joga, hogy kit ültet a fiatal köztársaság elnöki székébe s Hindenburg megválasztását olyan szempontból nem is volna szabad bírálnunk, hogy az egy külföldi nemzet belügyeibe való beavatkozásnak tűnjön fel. Nekünk, magyaroknak mind a két jelöltnek a személye • szimpatikus volt, mert Marx a német miniszterelnöki székben s a birodalmi kancelláriában olyan komoly magatartást tanúsított, hogy személyét tisztelettel fogadtuk, mint Hindenburg ellenlábasát is. Hindenburgban a nemzeti érzés megtestesülését látjuk, a német vasakaratot, a munkabírást, meg a szorgalmat, a tervszerűséget, az okosságot és mindenekfelett a higgadtságot. A világháború idején ismertük meg ennek a nagy német férfiúnak ezeket a tulajdonságait s minden okunk meg van arra, hogy azokat ne csak a nagy hadvezérben, de az államférfiuban is feltételezzük. A mazuri csaták óta sok viz folyt már le a Rajnán s nemcsak az emberek, de a nemzetek gondolkozása is revízión ment keresztül. A karakter azonban maradt a régi. Hindenburg karakterét a feltétlen nemzeti érzés alkotja, de ezt a nemzeti érzést senkisem akarja épen ágyutalpra helyezni. A túlzó jobboldal vérmes reményei egészen bizonyos ,hogy az uj birodalmi elnökön' keresztül nem fognak bekövetkezni, mert"Hindenburg abban a pillanatban, amikor a nagy Németországot reprezentálja, mar nem egy pártnak, vagy oldalnak a képviselője, hanem az egész német nem •zetnek az elnöke. Az elnök pártokon felül áll, bizonyára Hindenburg a maga helyét a két szélsőség között fogja megállapítani. — Maga mondotta, hogy egyik párttól sem fogja irányittatni cselekedeteit, ellenben minden németnek, még az ellenfélnek is, tisztes, hazafias együttműködésre nyújtja jobbkezét. Hindenburg a német egységet hangoztatta s ez már magában kizárja azt, hogy kisajátítható legyen személye bármelyik párt részére. Bizonyos, hogy "Németországban a nemzeti érzés és az internacionalizmus kemény harcot vívtak egymástál s ebből döntő győzelemre a nacionalizmus jutott." Hindenburg megválasztása világszerte nagy feltűnést keltett s aszerint, hogy az egyes nemzeteknek mennyire előnyös, vagy hátrányos ez a választas, nyilatkozott meg az a sajtóban. Anglia és Amerika Hindenburg megválasztását Németország belügyének nevezték s ezekben az országokban ellenszenvvel nem találkozott. Egyelőre Franciaország és a kisantant megdöbbenve látják a német nacionalizmus előretörését, de már előre megjósolhatjuk, hogy ezt a megdöbbenést szépen, lassan le fogja vezetni az a higgadtság és komoly magatartás, amit Hindenburg fog tanúsítani a német elnöki székben. Az a programmbeszéd, amelyet Hannovarban mondott el, legfőbb bizonysága annak, hogy ezt a nagy katonát abban a pillanatban amiko'r még mint német birodalmi elnök polgári ruhába öltözött és államférfiú lett, a békeszeretet a jobb, vagy baloldali kilengéstől való tartózkodás és mindenekfelett Németország érdeke fogja vezérelni. Elődétől, £berttől is látta azt az erényszámba menő pártatlanságot, amelyik Hindenburg személyé ben keresztül még szilárdabb egységbe fogja kovácsolni a német nemzetet. Május hó 4, 5, hétfő kedd Mae Murray csodafilmje A pávahercegnő (Páris démona) Egy párisi táncosnő regénye 8 fejezetben. Főszerepben: MAE MURRAY Ezenkívül a kísérő műsor. Előadások hétköznap 7 és 9. Legközelebbi műsorunk MOTAURI (Az oceánok faunja) Alice Teiri is Ramon Novarro a „SCAMM9UCHE" főszereplőivel Délczegh Sándor. Addig-addig tervezgettük a nagy tanítómester diadalünnepét, addig addig festegettük képzeletünkben, hogyan zarándokufunk ismét ki a falusi, kálvinista iskolába, .hogyan ülünk ismét a részünkre immár szűkké váft, apró fapadokba, hogy lerójjuk hódolatunk adóját az előtt az egész férfi előtt, aki először szilárdított ameg tétova lépteinket az élet utjain, rríig a csendes munkálkodáshoz szokott és minden ünnepeltetéstői félő, jóságos nagy tanitó ur neszét vette a mi készülődéseinknek és egyenesen a menyországos égbe szökött el előlünk. Így azután mt csak a hafóporait kísérhettük ki a temetőbe s a sírjára szórhattuk csupán a hála hófehér gyöngyvirágait. Pedig tudjuk, hogy céfját igy nem érhette el. Szökése tudjuk.' hiába volt. Az az eső, amely a sirbatétei szomorú szertartása közben omlott alá a magasságból és összevegyült a gyászolók sós könnyeiveí, az ő "megtört fényű szemeibői záporozott elő akkor, amikor a mennyország kapuján ko pogtató lelkét hozsannával fogadta előtte elköltözött tanítványainak nak hatalmas kórusa. Az a zengő dörgés, amefy á gyászszertartás végső pillanataiban végig zengeft az egész égboltozaton, ennek a földöntúli üdvrivalgások távoli akkordja volt. De hát ki volt az a Délczegh Sándor, akit ennyire gyászoltak az élők s ilyen hangosan üdvözöltek a menyeiek? Országos hírű, nagy ember, akire egy nemzet szeme néz bámulva, hittel és áhítattal? Kunyhóban született vagy fényes palotában? A kiválasztott szerencsésekkitaposott egyenes útját járta, vagy görnyedt vállakkal' rótta az Élet üolgotháját? £ Délcegh Sándor nem volt egyik sem ezek közül. Egyszerű, becsületes, lelkes, hazafias kálvinista néptanító volt, aki 51 éves szorgalmas és fáradhatatlan munkássága aíatt példát adott arra ,milyennek kell lenni a ma gyar néptanítónak. Méltán efmondhatta róla szarkofágja mellett a tanítók gyász szónoka, hogy ők a tanítók tanítóját siratják benne. Mikor 51 esztendővel ezelőtt Mikecz Miklós, a vármegye mai alispánjának — ala különben szintén egyik tanítványa volt a megboldogultnak — édes atyja Debrecenbői magával hozta a kollégiumi E rofesszorok meieg ajánlásávaf a arna liaju, lázas feketeszemű, cingár fiút a kemecsei iskolába, hogy annak egyelőre nem mestere, csak mint a kemecseiek mondják, «kis tanitója» (egyen, a . presbitérium rosszaló fejcsóválással sugott-bugott es ki is bökte végül kurátora előtt : — Minek hozott ide nekünk ilyen hektikás embert a tekintetes ur, hisz ez egy esztendeig sem éi... A jo falusiak a maguk egyszerűségében azt gondolták, hogy a betegség lángja ég az^ uj tanitó csontos, szikár képébő^'rajuk világító, fekete szemgolyókban. Dehogy is sejtették, hogy a sötét szemüveg mélyén a tudás szentjános bogara csillog s a belső láz, amely ott izzott a két ragyogó szem recehártyáján, a hivatás láza volt, amefy. korokat és embereket megszégyenítő tetterővel" majdnem két teljes emberöltőn által képess <?' tette Défczegh Sándort arra, hogy munkásságával példát szolgáltasson nemcsak a tanítványoknak, hanemí a mestereknek is . És megmutatta Délczegh Sándor, hogy nem utolsó foglalkozás Magyarországon tanítónak lenni, s ha van olyan hely, ahol lenézik a tanítót, annak nem a tanítói állás, hanem a tanitó az oka. Bezzeg nem voltak neki pénzzel felmérhető talentumai, de az egyénisége előtt a büszke falusi kúriák ajtaja éppen ugy nyitva áliott, mint a "legszegenyebb szegény emberé. Gyermekkorom egyik legkedvesebb emléke marad mindig, hogy. milyen őszinte szeretettel* vették körül nemcsak az én, de minden ismerősöm otthonában, a nép kövében pedig olyan nagy tisztelet övezte a személyét, amilyen csak az igazán jó lelkipásztornak jár ki. És errői tanúság volt a temetése is ,ahoi egyformán siratták őt kicsinyek és nagyok, közönséges, egyszerű emberek és olyanok, akiket magasra dobott a sors kereke, tanúság a rengeteg virág, amelyei áhítatos kezek szórtak a koporsójára és az hömpölygő sokaság, amefy végeláthatatlan gyászszalagként" kígyózott a csendes, falusi temető felé. Délczegh Sándor ma már nincs. Mig élt, nagy tanitó volt, talán a legnagyobb, akit ismertünk, ma azonban szimbólummá vált, szimboíummá, amely azt hirdeti: «ÉletembőI és halálomból, tanítók, tanuljatok!» Borbély Sándor. Nyíregyháza közönsége szombat délután ünnepelte Byron lordot, a Manfréd, Don Jüan költőjét. A La Fontaine Társaság Byron ünnepe. Nyíregyháza, május 3. A Nyirvidék tudósittójától. Messze-messze büszke Britanniától, a gőgös Nyugat ítélőszéke előtt megalázott magyarok földjén a Tiszántúl egyik városában szombaton délután angol költő emlékét idézték fel áhítattal, meghódolással a nyírségi magyarok. A La Fontaine Társaság nyiregyr házi csoportja rendezte ezen a napon a vármegyeháza dísztermében Byron ünnepét. A komoly, lelkes irodalmi ünnepségeknek mindig ne mes vonaíu és szinható keretet adó díszteremben együtt voltak az örök szépért rajongók, az ideálokért élő irodalmi érdeklődésű nyíregyháziak. A Byron-ünnep miisora előtt dr. Sasi Szabó László kormányfőtanácsos, a La Fontaine Társaság nyíregyházi osztályának elnöke üdvözölte a megjelent közönséget és az ünnepség közreműködőit. Ezután Rónay jenő kincstári tanácsos, angol nyelvű beszédben, majd magyar nyelven méltatta a Byron-ünnepek kulturális jelentőségét. Jellemző szavakkal világította meg a Byron-portré-nak és Byron költői " alkotásainak reprezentatív vonásait és Geőthe soraival mutatott rá Byron művészetének halhatatlanságára. Rónay Jenő klasszikus szavai után Vikár Béla Byron ódája zendült meg a meleg és szines beszédű hangszeren, dr. Garay Gyuláné nagyértékü intellektuális érőről és művészi elmélyedésről tanúskodó gyönyörű előadásában. A fenségesen szép sorok teljes intenzitásukban kibontakoznak lés a közönség ünneplő tapsban fejezi ki köszönetét a művészi előadásért. Az óda elhangzása után dr. Németh Sándor egyetemi lector tartja meg fokozódó érdeklődést keltő értékes előadását a nagy angol költőről. Bevezető szavaiban rámutatott hogy itt, Bessenyei földjén Szabolcs nagy Jfiának hagyományait követjük, amikor az ő kulturális programmjához illően a Byron-ünnepséggel is a nagy nyugati eszmeáramlatokkal való kapcsolatunk ügyét szolgáljuk. Ezután hozzákezdett érd< kes, vonzó Byron jellemzéséhez. — Előadásában volt valami elektrizáló Crő, az a lobogás, amely a nagy szellemek közelről látásakor gyullad fel a lelkekben. Aki hallotta Németh dr.-t mindig maga eiőtt látja Byron-nak, a romantikus.fantázia hősének vonzó alakját és olthatatlan vágyat érez, hogy Manfrédot, Esténként több száz ember megy el jegy nélkül a szinházi pénztártól. még' SeTes^tiS Juhászlegény szegény juhászlegény Jön