Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-05-01 / 98. szám

1925. május 1. HtimmÉK nya tartóssá tétele mégis sikerüljön és a nagymérvű elértéktelenedés némileg csökkentővé váljék. — Ez volna tulajdonképen a konzerválás; — noha a célzott produktum mint száritmány, inkább mondható praeservának, — ameíy termék a mesterséges szárítás eszköze nélkül nem volt előállítható, — minthogy a gumó (átlagos 75 százaléknyi) nedvességtartalmának, csaknem tökéletes (8—10 százalékig terjedő) elpárologtatása nélkül a száraz alkatrészek konzerválása el sem képzelhető. A burgonyakonzerválás annaleseiből különben érdekesnek tartom elmondani, hogy valamikor régen 1830-ban Párisban a tudományos akadémia egy 300.000 frankkal dotált pályadijat tűzött ki a nyersburgony.a olyatén szárítás utján történő tartóssá tételének módszerére, hogy a készítmény a nyers gumó minden tápalkatrészének változatlan — csonkittatlan megmaradása mellett éppen csak nedvességtartalmának elvonásával az emberi táplálkozási célokra kifogástalanul alkalmas, — tehát az egészségre ártalmatlan, —a nyersburgonyát mindenképpen, hiánytalanul helyettesítő, tetszetős, jól eltartható tömegtermék legyen. Elképzelhető, hogy ennek a valóságos vagyont jelentő hatalmas pályadijnak elnyeréséért seregestől jelentkeztek a világ minden részéhői a szakemberek es laikusok, legkülönfélébb módszereikkel, terveik kel, produktumaikkal. — Ám a pálmát az akadémia nem nyújthatta át közülök egyiknek sem; — a pályadijat nem adta ki, mert a pályázók egyike sem hozott kifogástalan terméket. Azóta a »nagy kérdés«, — már ami a burgonyaszáritást illeti, — látszólag nem foglalkoztatta a nagy nyilvánosságot, pihent és érdektelen maradt az 1900-as évek elejéig. Ez időtájt újból felvetődött sőt élénk lendületnek is indult Németországban, — elsőizben a szesztermelő érdekeltség kezdeményezésére. A gépgyárosok a dolog nagy horderejének gyors felismerése mellett egymással — persze tekintélyes pénzáldozatok árán, erős versenyre keltek, a minél olcsóbban dolgozó szárítóberendezések megkonstruálása körül. Ekkor még nem igen esett szó a jóval nagyobb jelentőségű, nemesebb rendeltetésű olyan burgonya száritmány kiprodukalásáról, amely emberi élelmezésre alkalmas,legyen, — hanem csak arról, hogy egyrészt a spirituszipar nyersanyagszükségletének betárolásánál minél kevésbé károsodjék, — másrészt pedig talán arrói is, hogy állattakarmanyozási, sőt hizlalasi célra is minél kevesebb árpát kelljen — Oroszországból — importálniok. A gépipar e versenyében az erős törekedés irányadója az volt, hogy a szárítás költsége jóval alatta maradjon a nyersburgonya természetes romlási aránya szerinti értékveszteségnek, — a szállítás alatti többféle károsodásnak stb. persze kombinálva a száritmány révén elérhető fuvardijnyereséget, a könynyebb tárolás előnyeit stb. Közbevetőleg nem érdektelen tudnunk azt, hogy mig Németországban azelőtt hozzávetőleges becslés szerint, az időjárási viszonyok ,— bevermelés vagy tárolás körülményei, — a szállítási távolságok és károsodásokat okozó más befolyások figyelembevétele mellett a termésnek 10—14 százalékát vették számításba, addig ujabban tüzetesebb megállapítások szerint azt az anyagveszteséget, amely e réven a nemzeti vagyont éri 15—20 százalékkal fogadták el helyesebbnek. — A német birodalom akkori termése átlagos évi 750 millió métermázsával szerepelt. — 1913-ban pedig 540 millió métermázsára ment fel a burgonya-rekordtermés. Ebből — mondjuk - 15 százalékos elértéktelenedés. valóban grandiózus veszteség. Ez a tápanyagban, de épugy pénzértékben is horribilis károsodás hozta létre és élesztette az illetékes köröknek azt a céltudatos törekvését, hogy legalább ezt a 15— 20 százalékos anyagveszteséget minél jobban redukálják s az elpusztulástól fokozatosan minél nagyobb mennyiséget mentsenek meg hasznos céloknak. — Az a nagyhorderejű gazdasági érdek, amely ehez a megdöbbentően nagy károsodásnak minél erősebb lecsökkentéséhez számtalan vonatkozásban fűződött, azt a feladatot érlelte meg hogy ne csupán ipari célra és állatetetési felhasználásra, — hanem közvetlenül emberi táplálkozásra alkalmas, olyan értékesebb, jól eltartható száritmány — tömegterméket lehessen minél elterjedtebben (gázüzemileg) előállítani, a melynek nagy fogyasztási keresettsége a célzott eredményt minél szélesebb alapon biztosítsa. Ennek a céltudatos szép feladatnak a sikeres megoldása azonban nem volt valami könnyű dolog. — Aminthogy be is igazolódott, hogy az erősen és komoly alapossággal buzgolkodó németek a nagy feladat sikeres megoldása körül nem is járlak valami nagy szerencsével. A tökéiynek megfelelő módszert, gyártási eljárást nem tudták kieszel ni; — valaminthogy eleddig, — a szükségszerűség okán, legelterjedtebbé vált gyártmányaik is vajmi messzire esnek még az ideálistól, a kifogástalan tökéletestől. Mindamellett, dacára annak, hogy legjobb készítményük is csak jócskán lefokozott mértékig felelt meg a követelményeknek, a háború alatti óriási és gyorsan befedezendő szükséglet mégis erősen foglalkoztatta a telepeket és nagynyereségeket is juttatott a gyárosoknak, — akik között túlnyomó számban voltak képviselve a földbirtokosok és szövetkezetek. Jórészt visszafizetendő kölcsön formában adott államsegéllyel már a háború első évében egyre-másn. alakultak burgonyafeldolgozó gyárak, ugy, hogy 1916. október 1-én 824, — 1917 őszén pedig 950 gyár volt üzemben, ezek között számos olyan nagyobb üzem is, amely naponta 4, sőt 6 vagonrakomány nyersburgonyát dolgozott fel. — A telepek jobbadára burgonyapehely (»Flocken«) gyártására voltak berendezve; kisebb számban, a pehelynél még alárendeltebb telhasználhatóságu termékeket gyártottak, ám sokoldalú kényszerűltségből a hadvezetőség ezeket a silányabb termékeket is átvette és jól-rosszul fel is használta. A ffi&r&wfés vendéglőt Újból megnyit juk május 1-én. - Kitűnő talajú borrol és jó zenéről gondoskodva lesz. Szives pártfogását kérjük a n. é. köz mségnek. . 2123 ^IlillllillllllilllllllllllllillllllllllllliillliHllllllIllllll^ | Nyári DIVATLAPOK = legnagyobb választékon = kaphatók az UJSÁ6S0LÍBAK. m Ilim C/) a Ha némelyik asszony tudná, 2059 hogy néha mennyire nem praktikusan vásárol, akkor sok pénzt megspórolhatna. Ne hagyja magát félrevezetni s ne tartson más kávépótlékot épen olyan előnyösnek, mint a nFranck"-ot*. Az igazi olcsóság épen abban az utolérhetetlen kiadósságban rejlik, amely a régen bevált „Franck kávépótlók" nak specifikus tulajdonsága. *A kávédarálóval mint védjegy. Az iglóiak csak magyarnyelvű lapot akarnak szubvencionálni. Aikaimi tudósítónk jelenti, hogy az íglói városi képviselőtestület régebben olyan határozatot hozott, hogy az Iglón megjelenő «Szepesi Hiríap» cimü magyar nyelvű és a másik szlovák nyelvű, de előttünk ismeretien cimü újságnak évi 8—8000 korona szubvenciót ad, hirdetési pausálé címén. Időközben azonban a jámbor igióiak arra ébredtek, hogy a szlovák lap, (nyilván Massaryk oldalról is megkenve) a csehekhez huz. Egyéb se kellett. A legközelebbi képviselőtestületi ülésen az iglói róm .kath. plébános, aki mellesleg az ottani szlovák pártnak is elnöke, azt indítványozta, hogy a szlovák újságtól vegyék el a szubvenciót és az egész 16000 koronát adják oda a «Szepesi Hirlap»-nak. A képviselőtestület tagjai, egykét «pecsovics» kivételével (ilyenek mindenhoi akadnak), nagy lelkesedéssel járultak hozzá az mclitványhoz. Természetesen azonban, hogy a cseh kormány exponense dr. Sekac János zsupán nyomban tudomást szenzett a dologról s kétszer huszonnégy óra sem telt bele és feloszlatta az iglói képviselőtestületet és a város ügyeinek ideiglenes ellátására biztost nevezett ki, Hoily Vacíav városi mérnök személyében, aki azonban nagyon húzódozott a dologtól, miíe a zsupán felmentette és helyébe Magáth János állomásfőnököt nevezte ki. A kinevezést a szfovákok nem valami nagy szimpátiával fogadták, amit bizonyít a «Szepesi rfíriap» április 19-ik számában megjelent cikk, amelynek cime «Pil(anatteivétel az iglói állomáson.» A cikk a következőképen hangzik : »Hiinka András nemzetgyűlési képviselő és Vojtassák János szepesi püspök körülfogják Magáth János áílomásfőnököt, az uj városi biztost. Hlinka gesztikulál és fejévei bólogat. Erre a találkozásra ráfogják, hogy véletlen volt. — Nem akarjuk kétségbevonni, de a képet magát meg kellett rögzítenünk, mert jelentőségét mindenkép tulajdonítunk neki.» — Ne dobjon ki 3000 koronát portóra, mikor az Ujságboltban eredeti díjszabás mellett portómentesen fizethet elő bármeiy fővárosi újságra vagy folyóiratra.