Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-30 / 97. szám

1925. április 30. Tetemrehívás. Ha a napilapok és szaklapok közgazdasági vonatkozású cikkeit és tudósításait olvassuk, ismerős hangok, ismerős gondolatok, ismerős javaslatok tűnnek elő belőlük ,amelyekről a Nyirvidék már jórégen irt s amely gondolatoknak és javaslatoknak régen hangot is adott. Ezek a hangok, a gondolatok és javaslatok, sokszor követelések tormájában, de még az oiáh megszállás idejében kezdődőleg, sőt azt megelőzőleg is, a magyar nagy nyilvánosságnak szine eíőtt hangzottak el. Hogy miért hangzottak? Hiszen mindig megmondottuk. Azért, hogv kivédjük a magyar nemzetgazdaságot ért zülléstől ezt a kis gazdasági területet. Azért, hogy ne legyen oly igen sok semmibői gazdaggá vált és mások anyagi pusztulásával létrejött ekzisztencia. Azért, hogy a régi keretekhez köze! maradjunk és ne szaporítsuk a kétségbeesettek számát, hanem azt minél szűkebb keretek közé szorí

tsuk. Igaz ,hogy mindezeket egy «vidéki lap» hasábjain mondottuk el és ugyan ki hederített valamikor is a >>vidéki» íapok kijelentéseire. De kérdjük, van-e joga valakinek ebben az országban — mint ahogyan másutt is — a magyar állampolgárok megnyilatkozását azért semmibe venni, mert az nem a budapesti, vagy a fővárosi sajtóban jefent meg? Nem-e kötelesség itt nálunk minden elfogadható gondolatot kel iő értéke szerint mérlegelni és ha az valóban hasznos célt szolgál, szabad-e azt elvetni, vagy figyelembe nem venni? Hamis mérlegekről, ezek káros voltáról, mérlegvalódiságáról és ennek hasznairól, az infláció elten, a Hegedűs miniszter hirdette defíá ció ellen szólottunk. Akkor már, amikor pénzkapacitások kézlegyintésekkel intézték ef a dolgot, vagi tudatos érdekből, vagy meg nem [gondolva a dolgot. A valóságos értékekkel való számolást követeltük, hogv ne ámítsa a magyar a magyart és meg ne károsítsuk egymást. Mindez nem használt. Es mint a mozifilm képei, ugy peregtek íe előttünk és körülöttünk a péídákul felhasználható események . Lengyelország, Ausztria, Németország "csináltak inflációt. Németországban olyan «snájdig»-üi ment ez, hogy szinte irigylésre méltóan. Talán Lengyelországot kivéve, Ausztria és főleg Németország, a íegőrültebb infláció idején azt tették, amit még előbb, a kommunisták uralma alatt is sürgettünk, épített és «aranyat csináit a papirbóf!» Nálunk azt hirdették, hogv ki van zárva az a pénzfezüllés, ann Ausztriában már régen bekövetkezett, mert nekünk termőföfdünk van. Es ma? A magyar pénz rosszabb, mint az osztrák. Németország az infláció őrült iramát egy csapással megállította. Megcsinálta a «Retenmark»-ot, hogv rövid átmeneti idő után ismét egy csapásra áttérjen, mériegvafódiság helyreállításon és minden szükséges intézkedésen, valorizáción keresztül a «Goldmark» útjára. Nem halt bele semmiféle jóbázisu pénzintézet. És ma? A német márka soha sem i állott azon az -értékmagaslaton, amelyen most áll! A successiós államok és a győző államok megállították az infláció rohamát akkor, amikor még károk nélkül lehetett. A kis Bulgária pén, ze, pedig velünk együtt legyőzött I ország, jobb ,mint az oíáhoké. Hát nem érdemes ezen gondolkodni? Nem kél elménkben az a gondoiat, hogy a magyar gazdasági íézüllöttségért felelőssé keh tenni valakiket, talán mindanynyiunkat? Nem-e néztük tétieniii hányattatásunkat minden figyelmeztető szó ellenére, migcsak oda nem jutottunk, ahol ma vagyunk, a munkahiány, a fizetésképtelenségek, a csődök,

1 a kétségbeesések, a rosszui fizetettek elégedetlensége, a iakásnyomoruság, a pénztelenség és uzsorakamatok és a majdnem azt lehet mondani: a teljes tehetetlenség sötétjébe? Amikor Korányi beíső erők igénybevételével akarta talpraálhtani a fejtőn íetelé guruló gazdasági életet és erre a kényszerkölcsönt a lebélyegzés tormájában vette igénybe, pénzszűkét kiáltottak, pedig soha annyi pénz még addig nem forgott közkézen. Hamis teóriákkal bizonyítgatták, hogy kevés a fizetőeszköz. Amikor Hegedűs diktatórikus hatafmat kívánt arra, hogy rendbehozza a nemzetgazdaságot és államgazdaságot, — bár hibát követett ei azzai, hogy pénzszűke hirdetése mellett ötven százalékkal több államjegyet nyomatott Zürichben, mint amenynyi akkor forgalomban volt, — meggátolták terveinek végrehajtásában, folytonos pénzszűke, «katasztrofá'is pénzsziike» hangoztatásával. Amikor Kállay deflációt hirdetett, minden Fehető erő közreműködött az infláció érdekében. Neki az adózás feífokozásávai volt terve a talpraállitást létrehozni, ami azonban nehézkes voita miatt nem volt megfelelő tempóban keresztülvihető. A gondolat a külföld segítségének igénybevétele felé terelődött és az ezzel kapcsolatos ellenőrzés diktatúrája felé. Megkaptuk a kölcsönt, fei nem használjuk, tehát igaza volt mindhárom pénzügyminiszternek, hogy saját erőnkre támaszkodva is heíyreállithattuk volna gazdasági életünk épségét. De nem lehetett megküzdeni a belső nehézségeket támasztókkaf. Nem mert erre vállalkozni senki, de aki megkísérelte, közel három évi szanatóriumi ápolásra szorult, mert látta, hogy nem a nemzet éíhetetlensége és életképtelensége, hanem azok gátolják meg a talpraállást, akik nem értik meg, nem látják meg, vagy akiknek érdeke a talpraállas késedelme. És ujabban, bár szinten már régen szóltunk ehelyütt az uzsora kamatokróf, azokról a tőkékről, amelyeket semmiképen nem lehet termelőtőkéknek tekintenünk, mert aki azokat igénybeveszi, tönkre kell annak mennie. Ezekellen most kíván védekezni Bud pénzügyminiszter, aki a valorizációt is törvénybe iktatni kivánja. Majd meglátjuk még, minő küzdelem folyik ez ellen is, miként a mérlegvalódiság ellen is folyik. Bud miniszter első tervét, hogy aranyméríegek készittesenek, elgáncsolták a felértékelés gondolatának helyes feívetéséveí. Sem az egyik, sem a másik nem tetszik most, mert most uj jelszó járja: Uj valuta nélkül nincs mérlegvalódiság! Nos tehát, ilyen hányattatások között vergődött ez a szerencsétlen kis ország a maga nemzetgazdaságával, mig most már itt fekszik ,elaléltan, a gazdasági hullák nagy tömegévei. E sok holttetem mellé kell tetemre Tnvni azokat, akik elgáncsoltak mindent, ami jó, vagy ami célravezető lett volna. Hogy kik ezek, talán a saját lelkiismeretük fogja megmondani. Sokan, nagyon jj sokan vannak, mert bűnösök azok is, akik látva a tennivalókat, tétlenül nézték e nemzet vergődését itt benn és amott künn is. De ez a nemzet a maga kicsi gazdaságában mégis csak tetszhalott £s még van mód rá, hogy felkeljen. Itt az ideje, hogv akiben é; még a remény, hogy valamikor jobb sorsunk is lesz, álljanak sarkukra és tisztítsák meg a kórokozó anyagokéi e nemzet testét . Pisszer János. Április hó 29, 30, szerda, csütörtök Firsl National attrakció nem Isten Művészregény 8 fejezetben. Főszerepben : Corinne Griffith Ezenkívül a kisérő műsor. Előadások hétköznap 7 és 9. Legközelebbi műsorunk Ku-Klux-Klan Milton Siis és Anna ONilson főszereplésével s Aki fel akarta akasztani édesapját. Gyilkosság kísérlete miatt három testvért hoztak he Nyíregyházára. Nyíregyháza, április 29. A Nyirvidék tudósítójától. Megdöbbentő gonosztettek szándékával vádolja a kir. ügyészség azt a három olcsvai fiatalembert, akik közül az egyik édesapjuknak meggyilkolását kísérelte meg. A fiuk névszerint Szűcs Gyula harminckétéves, Imre harminc, Ambrus tizenkilenc éves gazdálkodó a gyanúsított, akik évek óta rossz viszonyban élnek édesapjukkal. A fiukat most az. április 23-án történt sötét bűncselekmény miatt tartóztatta le és hozta be Nyíregyházára a szamosszegi örs. Április 23-án reggel történt, hogy az. öreg Sziics Józsefnek, aki a felső szobában aludt és akkor volt felkelőben, a szobába toppanó Gyula nevű fia azt mondotta, hogy jöjjön az alsó szobába, adja fel a bükkönnyel telt zsákot a vállára. Az öreg elindult. Mikor abba a szobába léptek, ahol a bükköny volt, a fiu a szobába lökte az öreg embert, az ajtót becsapta és a bükkönyt a zsákból odaszórta az ajtó elé, hogy ne tudjon menekülni. A mester gerendáról kender kötélből készült hurok várta az áldozatot. A fiu jobb kezével megfogta a kötélhurkoí, balkezével édesapját magához szorította és igyekezett a hurkot apja nyakára tenni. Szűcs Józsefnek így szabadon volt mind a két keze és védekezett. Dulakodás támadt a fiu és az apa közöltt életre-halálra. A brutális fiu földhöz, vágta az öreget, a gyomrára térdelt és a hurkot ismét rá akarta tenni a ny" kára. A kétsédbeesetten védekező Szűcsnek egy pillanatban sikerült egyik kezével az ajtó kilincsét megragadni. A fiu igyekezett elhúzni az öreget az ajtótól, az meg a kilincset fogta, igy a torlaszként odadobott zsák engedni kezdett, Szűcs József végső erőfeszítéssel fellökte a fiút és kimenekült a szobából, ahol á mestergerendára akarták akasztani A szomszéd udvarán át Tóth Ferenc biróhoz futott. Kimerülten, porosan állt ott és kétségbeesetten mond ta el, mit tett vele a fia. Mind a három fiút gyilkosság kísérletével vádolja, mert a másik kettő is ott volt a dulakodás alatt a szomszéd szobában. Hallották a kétségbeesett küzdelem zaját, de csendben meglapulva vártak az eredményt. A biró a községi jegyzőkkel megjelent a helyszínen, ahol felismerték a dulakodás nyomait a mestergerendáról azonban, ahová az öreget akarták jelakasztani. ekkor már egy füstölt sonka függött. Az elöljáróság! tagokból álló bízott ság a szobát lezáratta és lepecsételtette, azután jelentést tettek a csendőrségnek. A szamosszegi örs még aznap letartóztatta mind a három Szücs-fiut. Mikor a csendőrök megjelentek és helyszíni szemlét tartottak, a mestergerendán felismerték az akasz tási kísérletből támadt nyomokat és, megállapították, hogy a sonka később került a gerendára. Csakhamar megtalálták a kenderkötelet is, ameTlvei az öreget fei akarták akasztani. Sziics József elmondotta a csendöröknek, hogy fiai már 1913-ban meg akartak szabadulni tőle. Akkor kocsira tették es bevitték a nagvkállói elmegyógyintézetbe, ahonnan a kir. ügyészség beavatkozására engedték ki. Tudomása van róla, a fiuk kijelentették, hogy nem nyugszanak addig, mig édesapjukat el nem teszik láb alól. Sokáig nem is lakott együtt velük, csak most márciusban költözött hozzájuk. Az apagyilkosság kísérletével vádolt Szűcs fiukat bekísérték a nyiregyházi kir. ügyészség fogházába. utódja egész héten