Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-11 / 8. szám

192a. január 11. JSfyÍRVIDÉK 3 az állapitható meg, hogy a "drágaságot, a korona le- vagy fölfelé való értékelésiét és az úgynevezett szanálást egy és ugyanazon tényezők intézik s amikor a korona •értékelésére bengáli fényt vetnek, az csak olyan »vakulj magyar manőver, mert tudják, hogy az tetszik a magyarnak, hadd legyen tehát neki jókedve. Fejtegetéseimet folytatni fogom. A „Népélet"ben számos szabolcsi vonatkozása közlemény van. A „Nyirvidék" cikkei keltettek érdeklődést a Kállai kettős iránt. Nyíregyháza, január 10. A Nyirvidék tudósítójától. A Magyar Néprajzi Társaság uj alakkal, uj köntösben megjelent hivatalos folyóirata a Népélet (az Ethnographia harmadik évfolyama) 4—6. füzete gazdag és változatos tartalmánál fogva ugy a szakemberek, mint a nagyközönség széles rétegében meleg fogadtatásra talált és élénk, őszinte érdeklődést váltott ki. Első helyen báró Nopcsa Ferenc albáni utazásai során észlelt megfigyelései vei tanulságos módon mutatja meg hogy a nyitott szemmel figyelő laikus amatőretnográfus milyen nagy hasznára lehet a néprajzi tudománynak. A kezdetleges eszközök és tárgyak, mint pl. a köralaku kőkunyhó és kanalas malom, a kétkerekű, — lőcsös — és lőcsnélküli szekér, a kandalló és köralaku szék, cséplőbot és cséplőszán, tüzkutya, csiholó acél, tömlő, iga, eke, bocskor, más ruhadarabok, sírkereszt stb. előfordulási helyeinek értékes megjegyzésekkel kisért, térképeken is szemléltetett bemutatásával azt a meggyőződést erősiti meg, hogy az etnográfia az a tudomány, melynek alapján megértjük az emberiség gyermekkorát — Solymossy Sándor a »Vadrózsaper« tárgyát képező Molnár Anna balladáról meggyőzően kimutatja, hogy nyugateurópai jelleget visel magán, a monda egy régi magyar hegedűs feldolgozásának leszármazottjaként áll előttünk. Nem mi vettük tehát az oláhoktól, amint ők állítják, hisz a mondatörténet magva nincs is az oláh szövegben. Az oláh Toma ének csakis valamely oláh müiró közvetitésével nyerte a Toma-tipus mai verses alakját. — Szendrey Zsigmond : Népi találós kérdéseink szerkezetéről, báró Nyáry Albert a Kisfaludi Társaság megbízása folytán a palóc népmesegyüjtése közben szerzett tapasztalatairól észleleteiről számol be Jellemvonások a palóc népéletből címen. — Kisebb közleményekben a szerkesztő a Kolos-Barkóczy névmágiához szól hozzá dr. Győrffy István a »nyék« szó fogalmát világítja meg • és a Székelyföld délmoldvai határról szóló népmondához nyújt értékes adatot a tovább leutatók számára. Közelebbről érdekel bennünket az, hogy vármegyénkből is találunk e folyóiratban becses közleményeket. Nyárády Mihály földbirtokos Kék község már-már feledésbe menő bájos gyermekverseiből gyűjtött össze és mentett meg 16 játék és kiolvasó versikét. A babonás hiedelmek rovatában Rakamazról van közölve a vizbefulladt feltalálása — Kiss Lajos a gyermekjátékokról ir, saját rajzaival mutatván azokat be. — A folyóirat tárcája »A kállai kettős felújítása Kállóban« címmel közli, hogy Réthei Prikkel Marián a magyarság táncairól irott nagyszabású néprajzi és művelődéstörténeti monográfiája Szabolcsvármegyében a magyarságnak ezen klasszikus települő helyén keltette a legelső fcs leghatározottabb visszhangot, ami különben természetes is, mert a vármegye talajából fakadt a híres néptánc, a kállai kettős. A mult év elején bemutatott táncról a Néprajzi társaság és Néprajzi Muzeum képviseletében megjelent szakférfiak a tánc egyes figuráit lefényképezték, melyből a »karonforgatás« illusztrációként van bemutatva. A Népélet rámutat a »Nyirvidék« szerepére a kállai kettős iránti érdeklődés fokozása terén s közli lapunknak a nagykállói bemutatóról irt referádáját. ' Réthei komoly monográfiáját a szerkesztő ismerteti, melyhez adatokat közöl és megjegyzéseket fűz Szilády Zoltán. — A Néprajzi hirek e tudományágat érdeklő eseményekről és mozgalmakról nyújt értesitést. JÖVÖ HÉTEN az egész varos mulat MONTY BANKS P1LOTTYN Tiszarádon borzalmas mesét költenek két csendőrről. Fantasztikus történet falusi kigondolója. Mikor nyomon követik a szájról-szájra szálló rémhistóriát. Nyíregyháza, január 9. A Nyirvidék tuklós itójától. A tél csendje leszállt a tiszamenti falvakra. Hallgat a komp. Elcsendesedtek a falusi utcák, udvarok. Holdas estén a falu legényei emberei össze-össze gyülekeznek egy-egy ház búbos kemencéje mellett és a fonókban szól a nóta, felcsillan a mesék fénye. Néha ez a fény a lidérc fénye. A fantázia hátborzongató történettel döbbenti a hallgatóságot, ilyesmi történt a napokban Tiszakarádon is, ahol az egyik házban P. K- karádi lakos az összesereglett falusiaknak nagy rémületére rémhistóriát adott elő. Elmondotta, hogy az egyik csendőrjárőr az országúton megölt egy asszonyt és a nála lévő husz millió koronát elrabolta. — Szép dolgot követtek el a csendőrök — mondotta. Vásárról jöttek hazafelé. Az országúton egy asszonnyal találkoztak. — Jó, hogy jönnek, szólt hozzájuk az asszony. Nagyon /élek, mert nálam van két ökör ára. Az uram adta el az ökröket, aztán berúgott. Nem mertem a pénzt nála hagyni. Itt a sok pénz, de félek, hogy tőlem is elveszi valaki. Jó, hogy jöttek a csendőrbiztos urak. Ezt mondotta az assszony, mire a két csendőr összenézett. Szuronyukkal megölték az aszszonyt és a nála lévő husz milliót elrabolták. A véres tettnek két dohánycsempész volt a tanuja. Ezek elfogatták magukat s amint bevitték őket az őrsre, ott elmondották, mit láttak az országúton. A parancsnok előfogta a járőrt és véres zsebkendőben megtalálta náluk a husz milliót. Ezt mondotta a karádi atyafi, ámde a ház józan gazdája azonnal a torkára forrasztotta a rémhistóriát. — Ilyent ne merjen mondani a mi derék csendőreinkről, akik fáradságot nem ismerve üldözik a gyilkosokat, nem hogy ők követnének el gonoszságot. Fel is jelentette kellemetlen vendégét, mire aztán megindult a szigora nyomozás. Nyomban megállapították hogy az illető járőrről szóló históriából egy szó sem igaz. Azután elővették az atyafit és felelősségre vonták. Most pedig megindult a nyomozás a pletyka utja mentén. Mert a rémhistória mesélője azt vallotta, hogy ő az édesanyjától hallotta az egészet. Kihallgatták az öregasszonyt, aki szintén beismerte, de bizony ői is mástól hallotta. Igy követték tovább a pletyka menetet, mert a kihallgatottak mindegyike megtudta nevezni azt, akitől ő hallotta a históriát. Végre a falu határán át egy tanyára vezetett a szájról-szájra adott rémhistória. A tiszakarádi rémregény költő ellen az ügyészség eljárást indított. A csendőrség ellen irányuló, gyűlöletre izgató, hazug rágalom nem is tudatlanságból ered, mert a karádi mesélő maga dicsekedett sokszor, hogy próba csendőr volt és ismeri a szabályokat.