Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-04-12 / 82. szám

JMtiOTiXffiK 1925. április 10. Gondolatok a hazaszeretetről. ii. A t. olvasónak emlékezetébe hozom Báró Eötvös József »Búcsik cimü megható költeményéből a következő sorokat : „Az ég egy kincset ád minden hazának S a nemzet hiven őrzi birtokát. Császárról szól a Francia fiának, Büszkén mutatja Róma ójalát. Hellásznak kincse egy elomló rom. S tied hazám — egy szentelt fájdalom.' Hát bizony, a hi iszegény hazánk történetének nyomról-nyomra meg ujuló emlékei, ezer éven át: egyegy szentelt fájdalom ! A kultura lelkeket megfogó munkájára gonosz idők jártak. S ha még hozzá gondoljuk egy másik fájdalmas költemény következő megállapítását : »Nem !... nem az ellenség, — ön fia vágta sebét !« Szóval : — »az Isten kalapján a bokréta« hervadozva gyászolt. Pedig be alkalmas lett volna e hon azon nemes kultur munkákra ^melyek ápolják, erősitik a hazaszeretetet, s hogy tudtunk volna e munkához is, elég csak a világháború előtti néhány esztendő előhaladására hivatkozni. Én 50 évvel ezelőtt jöttem Szabolcsmegyébe s mi volt még akkor Szabolcs megye földkuíturája ! Mi volt Nyíregyháza ! S ha az elmúlt »gyász tized« nem •robban ki, hol volnánk ma ? Bizony, e »gyász tizedbők is csak egy" kincsünk maradt: »a szentelt fájdalom !«. De a fájdalom, ha szent: nagy akarások termő talaja. Addig" azonban mondjunk le minden reményről, mig közigazgatási rendszerünket, a kormányzó hatalom ostorcsapója helyett, az anyagi és szellemi kultura segítő erejévé nem emeljük. Főként falvainkban annyira a maga gyámoltalanságában tesped a földben és emberekben alkotásra képes erő, hogy p. o. a napkori róm. kath. iskolaszék elnökének hivatalos jelentése szerint még arra is az iskolaszék intézkedését kérték, hogy az iskolaépület tetejéről lecsepegő esőviz elvezetése céljából, a faltól elvezető kis folyókát csináljanak s a fal tövét töltsék fel. S ne tessék gondolni, hogy az ilyen ködös élhetetlenség csak" az emiitett helyen történik meg. Nekem is volt részem, mint egyházi és iskola vizsgálónak, évtizedeken át végzett látogatásaimban, hogy magam fogtam kapát s ugy mutattam meg az iskola, néhol a templom, vagy más középület falainak megrepedé sét, összedülését elkerülhető egyszerű gyógyszert. Hát még falusi utaink, 'bent és kint ; vagy építkezési rendszerünk, illetve rendszertelenségünk, a falvak tisztasága, — de a városoké is, egész Budapestig ! Nem is kell összehasonlítani a svájci, vagy angol viszonyokkal, csak kissé tisztultabb ízlése legyen az embernek s bizony gondolkodóba esik a hazaszeretet ápoló külső helyzetek felett. És nem tudnánk — átformálni a ml csökkevénnyé vált rendszerünket, az emberi élet fejlesztésére szolgáló, látó, értő és felelős munkás erővé, hogy arra képzett embereink ne az irodák penészes levegőjében emésszék véröket, hanem a mozgó élet vérkeringésének tevékeny eszközei legyenek, önmaguk és a köz javára?! Csak azt a gondolatot kellene bevinni az emberek lelkébe fent és alant, hogy minden hatalom, a nagyélet törvénye szerint, az egyéni és köztevékenység szolgálatára van rendelve s ez isteni rendszerben találja meg minden egyes, fent és alant, a hazaszeretet »erkölcsi levegőjét«. Ez erkölcsi levegő az ember társadalmi életének föltételei között, a legelső és legfőbb fundamentum. Erre épül, ezen fejlődik mindaz a nemes és hasznos köztevékenység, mely a hazát szeretetre méltóvá szépíti. És ez a köztevékenység a haza polgárainak lelkületéből árad és erősödik, okos vezetés és rokonérző segítés utján. Gyökere a falukban és falukból táplálkozik s innen fejtheti ki termő erejét. Mert a legkomolyabb tudományos megfigyelés állapította meg, hogy minden élő szervezet itt e földön, termelésre van berendezve. Az emberi élet, egyéni létében és társadalmi alakulataiban, mint élő szervezet, a termelésben találja meg életcélját, életértékét, életörömét. S ez is egy alaptörvény, hogy az egyén is, az egyesületek is, önmagukban találják a termeléshez szükséges alkotó erőt. Bármely kormányzat, bármely igazgatás," legjobb akarata mellett sem tehet jobbat és okosabbat, mint a különböző munkák előtt álló akadályokat hárítja el, vagy az elégtelen erőket gyámolítja, segélyezi. Ezek az ember egyé ni, társadalmi és hazafias élettevékenységének alapelvei. Ez a tulajdonképpeni érték-mérleg, mely megmutatja a mi kormányzatunk, főként közigazgatási rendszerünk arravalóságát. Hogy ügyeli, hogy segíti az ember — és gazdaságának kulturáját ? Hogy hárítja el e kultura akadályait ? Hogy adja át teste-lelke legjobb erőit a közelőhaladás eszközeinek szolgálatába?! Így néz ki a hazaszeretet valódisága. A többi csak frázis. Andrássy Kálmán DIADAL Április 8., 9, Szerda, csütörtök Thomas Meighan és Leatrice Joy főszereplésével A papa vőlegény (Öt kis kölyök) Amerikai életkép 6 felvonásban. És a Irisérö műsor. fl a tengeri rablók kőzött Ö Amerikai burleszk Harold Lloyd Jegyelővétel a Diadal Mozgóban Nagypénteke

n nincs elöedas. Előadások kezdete 7 és 9. Jöíi Jön Az utca hősei Hirdetések felvétetnek Budapesten: RUDOLF MOSSE hirdetési irodájában VI., Podmaniczky-utca 49 és a MOSSE fiókokban: Győrött és Szegeden. * Ügyes kifutóleányt fölvétetik. Cim az Ujságboltban. 3x Nyíregyháza város polgármestere nyilatkozik a Népszavában megjelent igaztalan támadásról. Mit mondott dr. Bencs Káimán a munkás küldöttségnek? Nézzünk szembe az igazsággal. Nyíregyháza, április 9. A Nyirvidék tudósítójától. Dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos, polgármester ellen a Népszava c. lapban éles hangit cs alaptalan támadás jelent meg, a melynek tartalmát elsősorban maguk a tanuként szereplő munkások cáfolják meg. A Népszava cikke, amely a polgármester előtt megjelent munkásküldöttségről szól, a következő: «A nyíregyházai építőmunkások legutóbbi gyűlésükön foglalkoztak az építőiparban duló óriási munkanélküliséggel és ennek nyomorával .A gyűlés határozataképen küldöttség kereste föl a város polgármesterét, akinek memorandumot nyújtottak át, amelyben rámutattak arra, hogy milyen intézkedések volnának szükségesek ahhoz, hogy a városban élő munkanélküli (építőmunkások végre megélhetéshez jussanak. A küldöttséget — amint nekünk irják — a polgármester ur a lehető legridegebben fogadta és mindössze azt a bölcs tanácsot adta az éhező munkásoknak, hogy «ne politizáljanak, hanem törődjenek bele sorsukba». Nyíregyháza polgármestere tehát az ő zsíros vidéki filozófiájával, amelynek határa a nyirségi domboknál' végződik, a sorsukba való beletörődést ajánlja azoknak az éhező embereknek, akiknek kezemunkája építette föl a jubiláns várost. Elhiszszük a bölcs polgármesternek, hogy az ő sorsa olyan, amibe végre bele lehet törődni, de higyje el, a dolgozó munkásság nem arra született, hogy a tirpákok gazdag udvarházainak körében éhen forduljon fel. Ez még a polgármester úrtól is kissé túlzott kívánság volna. Ami pedig a politizálást illeti, jó volna, 'ha éppen az olyan emberek hagynának fel a politizálással, mint a polgármester ur, mert az a politika, amelyet ő is képvisel, juttatta a munkásokat ilyen szomorú sorsra.» A polgármester elmondja a küldöttség fogadás hiteies történetét. Munkatársunk dr. Bencs Kálmán kormányfőtanácsos polgármesterhez fordult a Népszavában megjelent megütközést keltő támadás ügyében és megkérte a polgármester urat, hogy mondja el a a küldöttség fogadásának hiteles történetét. Dr. Bencs Kálmán a következőket mondotta: A folyó évi április hó 1-én megjelent «Népszava» cimü napilapban közölt támadásra a következőket óhajtom leszögezni. Mit kértek a nyíregyházi munkások? A nyiregyházi építő ipari munkások szakcsoportjának képviseletében Kirtyán József és társai megjelentek tivatalomban és a munkanélküliség megszüntetése tárgyában egy memorandumot, adtak át, amelyben arra kérik a város képviselőtestületét, hogy hasson oda, miszerint ugy a város, mint a vármegye haladéktalanul kezdje meg a közmunkákat, lakóházak, utak, középületek építését és tatarozását. Kérik, hogy a népjóléti mif< niszterium álíal folyósított összeghez a város a maga részéről kétszer akkora összeget csatoljon s kezdje ineg haladéktalanul az építkezést. Végül, hogy keresse meg a város képviselőtestülete a kormányt, hogy azonnal valósítsa meg a munkanélküliség esetére szóló biztosítást s amíg ez meg nem történik, addig a város segélyezze a munkanélkülieket. Ezen pontokat tartalmazza a kezeimhez átadott írásbeli kérelem s élőszóval előterjesztették még azon kérelmüket is, hogy intézkedjék a város közgyűlése abban az irányban, hogy a nehéz gazdasági viszonyok idejére tiltassanak el a vidéki építőmunkások attól, hogy a városban akár javítási, akár pedig uj építőmunkát vállaljanak. A kérelmet én átvettem s a magam részéről azt tanácsoltam a küldöttségnek — a legjobb indulattal — hogy a leghelyesebb lenne, ha a középitkezések foganato sitására, de csakis erre kérnék fel Írásban a várost, miután a város közgyűlése felirati joggal nem bir s ekként nincs módjában, hogy' az épitőmunkásság kérelmét a közgyűlés terjessze a kormány elé . Politikával, szakkérdésekkel csak hozzáértők foglalkozzanak. A kiküldöttek a maguk részéről' ragaszkodtak az eredeti kérelem letárgyalásához s a kérelmük támogatására helyesnek tartották kritika tárgyává tenni a kormány és a pénzügyminiszternek intézkedéseit és politikáját. Miután a bírálat hangja nem volt éppen a legmegfelelőbb, annyit jegyeztem meg, teljesen nyugodt hangon, hogy politikával, különösen pedig szakminiszterek és a törvényhozás intézkedéseinek kritizálásával csak azok foglalkozzanak, akik ahhoz értenek, mert ahogy én nem bírálhatom el egy építési munkának a minőségét, akként ők sem értenek az országos politikához, de különösen annak egyes ágazataihoz. Megjegyeztem még azt is, hogy a munkanélküliséget nem •— amint a küldöttség vezetője hangoztatta — a jelenlegi kormány intézkedései idézték elő, hanem igenis előidézte az 1918. októberében a reánk szakadt forradalom és az ezt követő diktatúra, mert ha ezek nem lettek volna, ugy a vesztett háború dacára is sokkal kedvezőbb helyzetben volna ma Csonkamagyarország. A kérelmet azonban természetesen átvettem, megjegyeztem még azt is, hogy ugy a város közgyűlése, mint a vármegyéi törvényhatóság már most tavasszal néhány százmilliós közmunkába belekezdett, különösen hangozhatva azt, hogy a vármegye törvényhatósága az idén is közúti hálózatát igen erősen bőviti. Ez a tényállás. A «Népszava» napilapnak durva támadásara pedig csak annyit jegyzek meg, hogy ne tanítson ő engem munkásvédelemre és a mun kások jogos igényeinek támogatására, mert erre nekem semmi szükségem nincsen és mindig volHnsvét vasárnapján Hnsvéí hétfőjén terÉzvárosi torna Club N

N„^