Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-10 / 7. szám

( JSÍYÍÍÜTIDÉK 192á január 10. Az utódállamok nemzeti egysége Irta: Némethy Béla ti

1'. A régi nagy Magyarországi nemzetiségi vezérei a magvar radikálisoknak u. u. objektív inteiloklüíeknek lelkes biztatása mellett évtizedeken át azt hirdették, hogy a jelen évszázad történelmi fejlődésének célja az, hogy a kéleteurópai államokból uj egységes nemzeti államok alakuljanak. Törökország után a Monarchia es ebben Magyarország van soron es ennek romjaiból fognak kialakulni az uj egységes nemzeti államok, — hirdettek ezek a papirlelkü doktrinerek a nemzetiségi apostolokkal együtt. A nagy világégés után nemzeliséjgjeink a győző államok és a nagyrészben kommunistára vedletl doktriner föderalisla ma gyar radikálisok segítségével a magyar áilamtestből kiváltak és az újonnan alakult utódállamokhoz csatlakoztak akként,hogy a Galilei Kör által megvetett nalionalizmus és sovinizmus álláspontjára helyezkedvén, magukkal viltek ezekbe az egységes államokba más nemzetiségieken kívül bárom millió magyart is, akikkel szemben az önrendelkezési jog betartását, szükségesnek nem tartják. A nemzetiségiek által nagyszerű feltételek mellett szerződtetett Scotus Viator és a »magyar« Já-szi Oszkár, azt tanították, hogy a tótok, horvátok, az erdélyi oláhok otthagyván , az »etnyomó« magyar uralmai, fajtestvéreikkel egyesülve alakítják meg az uj egységes nemzeti államokat. Hat esztendő után meg kellett állapitanunk, hogy ez az összeolvadás korántsem volt ollvau rohamos, mint tanításaik alapján ezt méltán elvárhattuk volna és a mai napig még korántsem fejeződött be. A tótok semmi kuUurkőzösséget nem akarnak a csehekkel, az erdélyi oláhok nem akarják vezetőül elfogadni a regáti oláhok kultur standardját, a horvát állapotokról Radics tevékenysége önmagáért beszél. Politikailag még kevésbé lehet egységről beszélni, hisz Slovensko, Erdély és Horvátország széleskörű po'.ilikai autonómiát követelnek. A kuliurának és fajnak az a közössége, amil ők hirdetlek és ők vártak, ugylátszík, mégsem volt olyan mély és őszinte és nem volt olyan összetartó erejű, mint az a kö

zfts történelmi mull, mely a regi Magyarország polgárail nyelvre és fajra való tekintet nélkül egy egységes állam keretébe kötötte. Nemzetiségeink, akik velünk évszázadok hosszú során át egy államközösségben éllek, ma olyan újonnan alakult államok kereteibe tartoznak, melyek még kevésbé egységesek, mint a régi Magyarország s j melyeknek ezenkívül történelmi múltja j sincs és nem is lehet. Pedig a közös törj lénelmi múlt és az ebből eredő közös poi lilikai mentalitás a legbiztosabb kötő1 anyag, mély az államot széjjelesní nem engedi. Egy ilyen államot fel lehel erő! szakkal darabolni, de a feldarabolásból | keletkezett uj államegységeket összetar' tani nem lehet. Hiszen ezeknek az ujon' nan alakult egységes nemzeti államoknak egységes nemzetisége a valóságban ugy fest, hogy az utódállamoknak aránylag több nemzetisége van, mint a történelmi magyar államnak voltak és az utódállamok nemzetiségei között egynek sincs I i meg az az abszolút magas arányszáma, ' j mint volt a magyarságnak a történelmi Magyarországon. Csehországban: csehek, tótok, magyarok, németek, lengyelek élnek. t X agy román iában > regálí. és erdély i oláhok, magyarok, szászok, bolgárok és nagy számban besszarábiai oroszok keverednek keleti összevisszaságban. Jugoszláviában szerbek, horvátok, magvarok, svábok es macedónok veszekednek a belgrádi szkupcsinában. Ezeknek a nemzetiségeknek sem egymásközt, SGin a vezető politikai nemzetséggel szemben nincs meg az a politikai "harmóniájuk, melyek egy nemzeti állam kiépítéséhez, JuUönöseilí a kiépítés első stádiumában mulhatlanul szükségesek Meg kell állapítanunk, hogy Jászi programjának első száma, hogy a történelmi Magyarországot a nemzetiségi kérdés veti ki négy sarkából, csak átmenetileg sikerült Mert a «hoIil»g és megélt ged«2t» uj államalakulatok betegek s rövidesen eljön az az idő, amidőn a nemzetiségi kérdés és az utódállamok kisebbségeinek elnyomása megdönti ezeket az újonnan alakult nemzeti államokat és megteremti a régi és egységes, de azért a nemzetiségek jogait biztosító és méltányoló Nagyin agyarországot. Sába kirá vnője Sába királynője Sába királynője Sába királynője Saba királynője Sába királynője Sába királynője Sába királynője Sába királynője Saba királynője Sába királynője Saba királynője Sába királynője ÜZLETI KÖNYVEK Főkönyvek, Strazzák, Folyószámiakfinyvek, Pénztárkönyvek, Határidőnaplók nagy választékban, a legjut nyo sabb árban kaphatók az UJSÁGBOLTBAN Kosztot keresek a fiamnak! Irta : Palóc. III. Elmúlt hát ez a hétfő is minden nagyobb esemény nélkül. Elmúlt még több is. Felbuzdulások, hevülések és mesterséges lehűlések váltakoztak bennük. Az ember nem tudott dűlőre jutni az érzéseivel. Sől lassan kezdte magát kényelmetlenül érezni a meghitt kis körben. Nyíltan nem tudott és nem akart beszélni, közönyösen meg képleten volt az aszszonyra ránézni. ~\v. is sokkal tartózkodóbb volt niár mint annákeiőtle. S igy k inlódták végig a szép tavaszt. Észrevétlenül eljött az év vége. A fiuk kikapták a bizonyítványt s boldogan készülődtek haza. Á férfi és a nő hidegen búcsúztak egymástól, pedig a lelkük tele volt szomorúsággal, keserűséggel egymás ellen, önmaguk ellen. Üres Lett a Kishid-utcai házacska, az asszonynak üres lett az egész világ. Lélak nélkül járt-kelt a házban. Ne,m volt érdemes takarijtaiü, még kevésbé főzni. A kert is kinek zöld ts kinek piros? Nem gyönyörködik benne senki, nem dicséri meg érte senki. Nejm haladt a dolgában és mégis ha- j lálosan fáradt tagokkal ült fe vasárnap ! délután egyedüli szórakozásához, az olvasáshoz. Sötétkék vászonruhájában, fehér hímzett vállas kötőben, vékony aranylánccal a nyakán olyan volt, mintha fiatal lányok számára készülő képesfolyóirat cimképéhéz ült volna modellt. A repkényes verandán ült egy virágos ámpolna alatt. Fél kezére támaszkodva bámult ki az'üde szép kertre. Az utcán nem járt sem ember, sem ló. A vasárnap koradélutáni órák méla, eseménytelen csendje ülte meg. Most ugyan megállt egy kocsi a ház előtt, de az asszony azt nem hallja, mert a lelke kint jár az illési pusztán. Elkíséri azt a nagy fekete magyart az ebédjéhez, látja, amint fiával kedvesen csevegve, elköltik a vasárnapi csemegéket, azután szundikál egyet. Most ugyan bejött valaki a kiskapun és megállt ugy, hogy a keze is a kilincsen maradt, de az asszony nem hallja, mert a lelke megint az illési pusztán jár és látja, hogy a kedves férfi kiül a tornácra egy újsággal. Le-lenéz az udvarra a kis fiára, aki a kutyával vagy a kiscsikóval játszik. Aztán léteszí az újságot és a szeme belevész a távolba... Az asszony hosszul sóhajt. Vájjon hová gondol az a férfi .' Ha azl a tekintetet elfoghatná!! Ha ugy most odarepülhetne, szén csendesen rátenne a kezét a férfi fejére és simogatná... A férfi fölnézne és édesen összemosolyognának... Igy volna!!... Az asszonyka önkéntelenül felállt és két karját szenvedélyesen kitárta. Lehet, hogy csak zsibbadt tagjait egyengette, dé a mozdulat veszedelmesen hasonlított az öleléshez. Ilyen helyzetben egyszer a kis kapu felé fordul és ott látja Tenkő Bandii... Lehetetlen!!... Ábrándjainak és a valónak ilyen hirtelen összetalálkozása valósággal" megbénította tagjait, de ajkait egy ujjongó hang hagyta el és szemeit lehunyta. — Bandi!!... — Rám gondolt, engem várt, tudom, látom, hiába is mondaná, hogy nem. Megloptam a gondolatait, meglestem az ábrándjait. Rossz lélek, ha meg nem lepem, mint a tolvaj, még most is bizonyosan kétségek közötl hágy "hazamenni. De elárulta magát!! Vagy tévedtem, az Istenért!: mondja hamar!! Nem tudott szólni az asszony, de az utóbbi szavakra élénken megrázta a fejét. A férfi melléje ült egy székre s ekkor az asszony kissé imbolygó lépésekkel hétfőtől Mikszáth Kálmán regényében „A fiu felében" LUKACS is fellép! PAL