Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-09 / 6. szám

1M5. január 9. J^YÍRYIDÉK 7 A magyar közgazdasági krízis: „termeiési válság." A mezőgazdaságot az újbóli eladósodás veszedelme fenyegeti, Az ipari termelést viszont a piac felvevőképességének csökkenése nehezíti meg. Budapest, január 7. A Nyirvidék tudó­sítójától. A trianoni Magyarországra nehezedő sok súlyos probléma között is az érdeklődés homlokterében a közgazdasági élet krizise áll, amely kriziá ma már mindenkire egy­formán érezhetővé vált. Mindenki »szanáíni« akarja magát és minden foglalkozási ág »kőlcsön,-akciók« sikereitől várja a megoldást Ilyen körülmények között érdekesnek tartot­tuk a helyzetre vonatkozóan kérdést intézni a magyar közgazdasági élet egyik kiváló ve­zető férfiához, aki a múltban a konjunktura napjaiban ismételten emelte fel intő szavát a konjunktura látszat-előnyeinek kihaszná­lása ellen. Informátorunk a következőket mondotta munkatársunknak : A jelenlegi krizis nem egymagában álló, csak magyarországi tünet, hanem euró­pai, sőt mondhatnám világjelenség. Most lenne esedékes a háború alatt elfecsérelt ja­vak pótlása és most kellene megfizetni a há­ború költségeit. Természetes, hogy ez nem történhet máról-holnapra, akkor, amikor csaknem az összes értéktartalékokat felélte az emberiség, s csak egyetlen érték maradt meg : a szellemi és fizikai munka. Ehhez az értékhez azonban csak ugy lehet hozzáférni, ha lehetségessé tesszük ezeknek a munkák­nak a továbbfolytatását, újra való megkez­dését. Ennek a felbecsülhetetlen értékű töké­nek a gyürnölcsöztethetéséhez más, kisebb rés könnyebben mobilizálható tőkék befekte­tésére van szükség. Ezeknek a megállapítá­sával eljutottunk a mai válság helyes termi­nus technikusának meghatározásához annak a kijelentésével, hogy a krizis termelési vál­ság. Termelési válság pedig azért, mert a gazda nem tudja a földje megműveléséhez -szükséges anyagokat és eszközöket megvá­sárolni, az iparos képtelen nyersanyagot, gé­peket beszerezni, a kereskedő pedig nem talál piacot cikkei számára és a három fő­foglalkozási ág szellemi és testi munkásai, s mi valamennyien, gyárosok, gazdák, iparo­sok, kereskedők és szellemi foglalkozásúak, termelők és fogyasztók egyaránt képtelenek vagyunk szellemi és testi képességeink kivál­tását életstandardunk biztosításával lehetsé­gessé tenni. — A minden irányban kiható válság cso­daszereként lépten-nyomon a »külföldi köl­csönét emlegetik. Hinnék ebben a panacaeá­ban, ha nem tudnám, hogy azon a külföldön, amelytől épen a segítséget várjuk, csaknem ugyanaz a helyzet. S bár ezt mindannyian egyformán sejtjük, mégis a külföldi hiteitől iyárjuk a megoldást, iparosok, gazdák, sőt a termelők és fogyasztók összességét jelentő egyes államok is. — Bizonyos, hogy a külfölddel való hitel-kapcsolatok ujrafelvétele mellőzhetetlen* és előnyös. Előnyös pedig főleg azért, mert jelenti a nemzetközi összeköttetéseknek és bizalomnak újraéledését. Ezért van pl. nagy jelentősége a tulajdonképen kisösszegii ma­gyar kölcsönnek is. De persze nem lehet vár­ni azt, hogy kizárólag ezekkel a kölcsönök­Jkel lehessen talpraállitani a gazdasági életet. — De semmiképen sem lehet talpraálli­tani a különféle rövid lejáratú, drága kül­földi kölcsön-ajánlatok felhasználásával, a melyek csak arra alkalmasak, hogy egyrészt elvonják az utánjárások tartamára az igény­lőt a termelő munkától, másrészt a folyósí­tás után olyan terheket rónak rá, hogy a köl­csön után siralmasabb helyeztben van, mint volt előtte. — Főleg vonatkozik ez a mezőgazdaság­ra. A magyar mezőgazdaság teljesen teher­mentesítette magát látszólag a háborús évek alatt. De csak látszólag ! Mert kifelé megfi­zette ugyan jelzálog-tartozásait, de óriási adósságokat csinált önmagával szemben, amennyiben esztendőkön át képtelen volt be­szerezni az akkor talán elodázható, de ma égetően szükséges anyagokat, felszereléseket, eszközöket. Ezt a tartozását akarja most megfizetni a magyar mezőgazdaság, de ha ezt rövid lejáratú drága külföldi hitelek fel­használásával akarja tenni, saját vesztébe rohanna. A mezőgazdasági beruházássok elő­nyei ugyanis nem mutatkoznak egyszerre és olyan rövid idő alatt, mint amennyi idő alatt képes megforgatni az üzemébe befektetett tőkét, de itt meg az a nehézség, hogy a pro­duktumok értékesítése csaknem lehetetlen a mai viszonyok között. — Megállapíthatjuk tehát, hogy a kül­földi hitelektől nem várhatunk mindent, vagy legalább is nagy körültekintéssel kell eljár­nunk ezen a téren, mert az elhamarkodottan [felvett súlyos feltételű kölcsön csak oktalan és végeredményben 'haíasztrófális eladóso­dásra vezetne. A szanálást tehát belülről kelK kezdenünk az igények mérséklésével. A fe­szültség enyhülése után különben, — amikor a lappangó tőke már belátja, hogy a kon­yjunkturák végképen elmultak — azt hiszem idehaza is jelentkezik annyi pénz, amennyi, a termelési válságot ha megszüntetni nem is fogja, de enyhíti majd és lassan, fokozatosan ismét lábraáll a ma súlyos beteg magyar köz­gazdaság. Kiigazítják a nyíregyházi vá­lasztók névjegyzékét. Évről-évre január hónapban összeül a Központi Választmány és elrendeli a választásra jogosultak névsorának kiegészi léséi. Egy év hosszú idő, sokan eltávoznak sokan beköltöznek s a választók névsora egy év elteltével m-g változik. Nyíregyhá­zán január 10-ére hívják össze a KözponU választmányt. A város közönségéhez fel­hívási intéztek, hogy akiknek szavazati jo­guk van. illetve azok, akik azt vélik, hogy szavazásra jogosullak, de nincsenek •á választók névjegyzékében, felvételük céljából jelentkezzenek Szohor Pál fő­jegyzőnél, a Központi Választmány helyet­tes elnökénél és előadójánál. A Központi Választmány január 10-iki ülésén el fogja rendelni a ncvjegyzékkiigazitásál és meg fogja alakítani az összeíró küldöttséget. És a küldöttség fogja bírálat tárgyává tenni, hogy a szavazati jogukat be je entők állás­pontja elfogadható-e. SZÍNHÁZ. HETI MŰSOR. Igazgató : Heltai Hugó. Péntek: Marica grófnő. Ált. bérletszünet. Szombat: Marica grófnő. Ált. bérletszünet. Vasárnap délután : Marica grófnő Vasárnap este : Marica grófnő. Hétfő: Marica grófnő. Bérlet. Kedd : Marica grófnő. Bérlet. Szerda : Marica grófnő. Bérlet. Csütörtök : Marica grófnő. Bérlet­RANG ÉS MÓD. Tegnap este Szigeti József 3 felvonásos színmüvét adták a színházban nagyon jó elő­adásban, kevés, de a szépért, nemesen finom, tiszta levegőjű, igazi magyar darabért lelke­sedni tudó közönség előtt. Nagyszerű igaz­ságok lebberftek elő a színpadról, csodálatos uj érzéseket váltva ki a lelkekből. Mintha egy mélységes kut forrás vizének gyöngyöző csöppjei hullottak volna szerte széjjel^ el­árasztva friss illattal a közönség szivét, lel­két. Tehát a régi darab uj érzéseket ajándé­kozott, feszült érdeklődéssel, rajongva hall­gatta a közönség Simon Jenő remek előadá­sán át a gyönyörű, eredetiségüknél fogva is ékes magyar szavakat. A »R''ng és mód« tá­vol áll minden felszínes, cifraságos, tingli­tangli pojácáskodástól, nem nevetni való, de kedvesen, izgalmasan s végül megnyugtatóan szép. Sajnálatos, hogy olyan kevés embert érdekel. Vagy nem tudják, hogy ez ennyire szép és előítéletből — mert régi, - maradtak távol ? Nagyanyó tornyos, gyöngyös főkötő­je, cakkos hófehér alsója, százráncu selyem szoknyája lehetnek-e elvetni való rongyok ? Nem varázslatosan bájos az illatuk s meg­ható a látásuk ?! » A szereplőknek megérdemelt nagy si­kerben volt részük, dacára a kevés, de mé­lyen érző közönségnek. Sokszor kaptak tap­sot nyílt színen s különösen Simon Jenő, mint Bannay Gerő lobogó, viharos érzések megjelenítésében páratlanul nagy sikert aratott, a közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta remekül kidolgozott, az igazság erejével ható játékát S. Sz^bó Ró­zsival, feleségével együtt, aki az aranyszívű •szép nagyasszonyt olyan szeretni való ked­vességgel megjátszotta, a közönség legme­legebb ünneplését érdemelték ki. Lédeczy Antal mint Bannay Gábor a kétségbeesés, a legnagyobb lelki szenvedés ábrázolását nagyszerűen, átérzéssel hozta a közönség elé, drámai ereje magas fokon áll. Kovacsics Margit — mint" nagyon sok­szor — igen jó volt, mint Bannay Gábor felesége. Benkő Margit, ez a tehetséges, fiatal művésznő játszotta el Irma szerepét. A mű­vésznő egy rendkívül bájos fiatal leányt sze­mélyesített, üde volt, finom fehér jelenség, aki az érzések egész skáláját váltja ki a néző­ből. Megjelenése mindég szinte meglepően kellemes, nemesen egyszerű ; drámai jelene­tekben magával ragadó és őszinte. Partnerét, „Sándort Sáry Gyula játszotta elég jól, azon­ban ennek a fiatal, tehetséges színésznek még ügyelnie kell hanghordozására, ami nem mindég kifogástalan. Szemethy Bandi, mint Tauer ékszerész, elég jó volt. Révész Zoltán "mulattató figurának bizonyult Wéber üzér Szombat és vasárnap este csaladias hurka- és kolbász-est lesz a Polgári Borozóban Hatzel-tér, Rózsa-utca 1. sz. — Tisite­lettel: Simkovios József tulajdonos. hétfőtől Mikszáth Kálmán regényében „A fiu felében" LUKACS PAL is fellép!

Next

/
Oldalképek
Tartalom