Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-22 / 67. szám

1925. március 22. JSÍYÜŰRIDÉK Mit lát az idegen először, ha Nyíregyházára jön? Nyiregyháza, március 20. Saját tudósítónktól. A nyájas olvasó bizonyára azt hiszi, hogy itt megint valami trükkről van szó, be akarják ug­ratnti valamibe a gyanútlan újság­olvasót,hej ! ezek a huncut újság­írók mindig kitalálnak valamit, gondolja magában Paulusz taná­csos ur, pedig téved ő is, és téved­nek mindannyian, akik ezt a ri­portot olvassák, mert itt nagyon komoly dologról van szó. Sokkai komolyabbról, mint azt egyesek hinnék. Hogy ne sokat kerteljünk, rög­tön meg is adjuk a feleletet erre a cimben feltett kérdésre. Az ide­gen, akit a sors különös kegye Nyíregyházára vezérelt, először a népkertet látja meg. Ha az idegen véletlenü. archaeo­logus, rögtön arra gondb/, hogy itt egy régebbi kultura romjai küz­denek az idők viszontagságaival. De nem kell archaeologusnak len­nie a szemlélőnek, hogy megálla­pítsa azt a rettenetes, szomorú pusztulást és azt a lehetetlen sok piszkot, amit egy gyűjtőfogalom­mal jelölhetünk meg: népkert. Siralom völgyének nevezhet­nök ezt a vidéket, ha biblikus stílus­ban óhajtanánk irni erről az álla­potról. De nincs is olyan ember Nyíregyházán, aki szivén viselve a város fejlődésének érdekeit, ne fogná el a keserűség a keblét, amikor végigmegy a népkerten. Ke­rítésnek se híre, se hamva. Elvit­ték a forradalmak. A fainség. A fák könnyebben kivágható, tehát fiatalabb generációja is hasonló sorsra jutott. Ma már csak az ere­deti ültetés hatalmas példányai me­redeznek az ég felé, bizonyságául annak, hogy a régi Nyiregyháza és a régi nyíregyháziak jobban megbecsülték azokat a sovány ter­mészeti kincseket, amelyek birto­kában voltak és valamivel többet adtak a város külső formájára, esztétikai szépségére, mint a mai generáció. Letagadhatatlan tény, hogy a város belterülete erőteljes lendülettel fejlődik, s hogy Nyiregyháza a városfejlesz­tési kultura szempontjából az el­sők között foglal helyet. Világítás, csatornázás, utcaburkolat, a víz­vezetéket pótló motorikus kutak, nyilvános kertek, öntözés, stb. szempontjából alig lehet valami ki­fogásolni valónk. Ha minden vonalon ekkora sti­lusérzéket, szociális belátást és energialendületet tapasztalnánk, akkor igazán könnyű volna a fel­adatunk. A mai helyzet azonban az, hogy Nyiregyháza egy kopott eleganciája, jobb világott látott gavallér, vagy pedig közönséges parvenü képét mutatja. A gavallérnak va­kító fényes a plasztronja, de ron­gyos a fehérneműje, fényezett, roj­tos a ruhája és kását kér a cipője. Vagy parvenü, aki cilindert és monoklit hord, a zsakettje régi-. módi, talán inkább ferenejóska, «. sáros csizmát azonban le nem mos­sa róla a jégeső sem. Mindezek azonban csak ötletsze­rűen fölvetett hasonlatok, amelyek talán csak arra valók, hogy az ol­vasó figyelmét jobban rátereljék a tárgy fontosságára. A lényeg vol­taképen az, hogy a népkert pusztulásnak enge­dése bün. Apáink, elődeink nagy fáradság­gal, nagy áldozattal, bölcs előrelá­tással létesítették a nyírségi sívó homokon, a füstös vasúti pályaud­var elszigetelésére, a közönség, a polgárság, a nép egészségére, ké­nyelmére, mulatságára ezt a ker­tet. Voltak benne gyönyörű á. nyas sétányok, pagonyok, kényel­mes lócák, pompás virágágyak, il­latos fenyőfák, lugasok, pázsitok, szökőkút és még ki tudná fölso­rolni, hogy mi minden. S ma mi van? A szökőkút kiszáradt, a fenyőfák kipusztultak, a pázsitokat letapos­ták, a virágágyaknak nyoma sincs, a lócákat feltüzelték a környék fa­tolvajai, akik nem kímélték a fia­talabb fákat sem, a kerítés szintén a Kiss Ernő-utca és vidéke némely tűzhelyeinek martaléka lett, a lu­gasokra, pagonyokra és árnyas sé­tányokra pedig ma már csak az idősebbek emlékeznek vissza. Most már nem lehet egyébről szó, mint arról, hogy a még meg­lévő értékeket meg kell menteni. Nem szabad eltűrni, hogy az elő­deink által teremtett kincsek ilyen könnyelmű módon veszendőbe menjenek. Ez nem a mi ötletsze­rűen jött gondolatunk, hanem Nyiregyháza város polgársá­gának egyöntetű és határozott kívánsága, amely elől nem térhet ki a polgár­ság által választott képviselőtestü­let és a városi tanács. A népkert mai állapotában a város szégyenfoltja, amelyet minden áldozattal le kell törölni Nyiregyháza arculatjáról. Nyiregyháza város polgármestere nemcsak a polgárság előtt, hanem az egész országban ismert arról, hogy a legnehezebbnek látszó problémákat egy-egy snájdig gesz­tussal, mondhatni huszárvágással intézi el. Nem hisszük, hogy az ő européer izlése összeegyeztethető­nek tartaná a népkert állapotát a város színvonalával. Nem hisszük, hogy neki ne okozna súlyos gon­dot és álmatlan éjszakákat ennek a feladatnak a megoldása. Mert nehéz feladat, súlyos anya­gi áldozatba kerül, de meg kell csinálni. S ahogy ismerjük a vá­ros agilis polgármesterét, meg is fogja csinálni. Bagdadi bajadér IFOLLO Síemhero ° lcsób b Királyi Udvar] Hangszer-Gyár Budapest. Rákóczi ot 60/a. (Saját palota,) Telefon József 60—68. hvitátnl/Qt matésriesen régzűnt ÜaTlldOUKÚI ggját gyárunkban. részletre, mint máshol készpénzért. 740-6 Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelője feltárja a napkori róm. kath. iskola állapotára vonat­kozó, hivatalosan megállapított tényeket. Napkor község elöljárósága jelenti a főszolgabírónak, hogy az iskola veszélyezteti a gyermekek épségét és hatósági közbelépést kér. Mit jelent az államépitészeti hivatal mér­nöke ? Az iskola tavaszra vált veszélyessé. Nyiregyháza, március 21. Saját tudósítónktól. Bukna József róm. kath. plébá­nos, napkori iskolaszéki elnök a «Nyirvidék»-ben válaszolt Benkő András kir. tanfelügyelőnek a Közigazgatási Bizottságban el* hangzott és a Nyirvidék utján nyilvánosságra hozott megállapítá­saira, amelyek a napkori róm. kath. iskola rozoga és életveszé­lyes voltára mutattak rá. Az iskolaszéki elnök a kir. tan­felügyelővel szemben kifogástalan­nak mondja iskolaépületét. Benkő András kir. tanfelügyelő Bukna Jó­zsef cikkére feltárja a tényt meg­állapító hivatalos jelentéseket. A kir. tanfelügyelő cikke a kö­vetkező : A napkori róm. kath. is­kola épületéről. Bár sem időm, sem kedvem nincs a hírlapirodalom termékei felett vitát folytatni, erre most mégis rá vagyok kényszerítve, mert Bukna József napkori plé­bános ur nekem «válaszol», tény­leg nekem ir s ebben kitanít arra, hogy miért kellett volna a nap­kori róm. kath. iskolát «ugy rend, mint tisztaság és hibátlan épület tekintetében a megye első iskolái közé sorozni». Nahát, ha a hirlapiró urak mun­kájáért én lettem volna felelőssé téve, lássuk csak, hogy is néz ki a napkori róm. kath. iskola épü­lete, amelyért oly bántó kitételek­kel ront rám főtisztelendő Bukna József lelkész ur és milyen az az iskola, amely példaképül kellene álljon a vármegye iskolái között. Mit jelent a községi elöl­járóság? A napkori községi elöljáróság 1924. szeptember 4-én 1756. szám alatt jelenti a járási főszolgabíró­nak, hogy: «A napkori róm. kath. hitköz­ség által fenntartott elemi népis­kola épülete az elöljáróság meg­győződése szerint életveszélyes ál­lapotban van, ennek dacára folyó évi szeptember hó 2-án a kántor­tan itói lakással egy fedél alatt levő tanteremben a tanítás kezdetét vet­te, bárha az elöljáróság az iskola­széket figyelmeztette, hogy ezen tanteremben a mintegy 60 főből álló tanköteles gyermek testi ép­sége veszélyeztetve van. Alólirott elöljáróság kötelessé­gének tartja, hogy ezen körül­ményt a tekintetes főszolgabírói hivatalnak bejelentse a további ha­tósági közbelépés céljából. Aláírá­sok. Műszaki jelentés az iskoláról. A főszolgabíró erről sürgős je­lentést tett a vármegye közigaz­gatási bizottságának. Javaslatom alapján a közigazgatási bizottság utasította az államépitészeti hiva­talt, hogy az iskola épületét sür­gősen vizsgálja meg. A műszaki jelentés már október 16-án beér­kezett és a következőket tartal­mazza : Az épület 17 éves, vályogépü­let, a tetőszerkezet feszitőmüves. A szarufák a rájuk nehezedő ter hek folytán a falakat felül szét­nyomták, az alapfalak átnedvese­dés folytán meggyengültek. A falak a meglazított alapon en­gedvén a nyomásnak, kifelé hajol­tak, a kihajlás 5—6 cm. A tető szarufái a taréjon egy helyen szétváltak és ott nyitva ma­radt a tető fedése. Az épület belsejében a kifelé ha­jolt falak a mennyezettől elváltak és nagyobb hajlás következtében a padlózatot is lehajlították. Ez a lehajlás két helyen feltűnő és pedig a tanítói lak egyik szobájá­ban és a tanteremben az udvarra eső sarkon. A lakás két szobáját elválasztó közfal szintén meg van repedve az elhajlás folytán. Bár a tanítói lakás épp most nem közveszélyes, de a tanitó ki­költözködése a tél folyamán meg nem akadályozandó. Az iskola tantermének azon fala, ahol a katedra van, kihajolt, ott a vakolat azonnal kijavítandó, pa­pírral beragasztandó és a fal to­vábbi mozgása megfigyelendő. A tanítás a tél folyamán az 1925. év tavaszáig folytatható az iii mi n iH Bi ii n Ili m mi m II Szombat, vasárnap I. rész: Hajsza az okmányéit 10 felvonásban. Francia Gaumont film. Hétfőn, kedden II. rész: A félelmetes Jacques 8 felvonásban. Luis Feulade regénye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom