Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-09 / 6. szám

Ji¥IR¥iDKK 1925 január ». Békés szándékaink. A diplomáciai testület tagjai újév nap­ján megjelentek Magyarország kormányzója előtt és tolmácsolták uralkodóik és állam­főik jókívánságait. Nevükben a hatalmak •diplomáciai képviselőinek deyenje Schioppa Lőrinc pápai nuncius tolmácsolta a kar üd­vözletét, kifejezvén szerencsekivánatait a Kormányzó személyén keresztül az egész ma­gyar nemzetnek, melynek erőfeszítéseit, gaz­Öásági 'jövőjének megalapozásáért folyta-* lott erőteljes küzdelmét és csodálattal lá­tott fejlődését a külföld elismeréssel veszi tudomásul. Magyarország erkölcsi javaiba és anyagi megerősödésébe vetett bizalomtel­jes hitünk tehát kivívta a külállamok képvi­selőinek bámulatát is s a diplomáciai kar üdvözletéből visszatükröző eme tény az uj esztendőben is irányitója kell, hogy legyen a magyar nép haladásának és munkájának. A kormányzó válaszában a magyar jövőbe vetett rendíthetetlen hit mellé számunkra az isteni Gondviselés kegyelmét kivánta még, mint legfőbb forrását .a békés munkának, melv nemzetünknek erőt, nagyságot és biz­tonságot adhat a legközelebbi jövő feladatai­nak teljesítésére. Magyarország — mondot­ta a kormányzó V- ezer eszteendős kultúrájá­nak eredményeit meg fogja őrizni minden­kor és folytatja abbeli törekvéseit, hogy e kultura legfőbb bázisát, az ország pénzügyi és gazdasági talpraállitását megvalósítsa. A Gondviselés gondoskodását Magyarország népe ki fogja érdemelni a hazájáért való önzetlen munkásságban eggyéforrott, váll­vetett munkájával, az ellentéteknek a társa­dalom soraiból való kiküszöbölésével a nem­zeti érzés termékenyítő, életerejével és szel­lemi képességeinek értékes zálogával. Örö­mét fejezte ki a Kormányzó afelett, hogy a "Nemzetek Szövetsége is méltányolta a ma­gyar nép törekvéseit és békés munkáját s elismerésének az elmúlt év folyamán ki­fejezését adta erkölcsi támogatásával és se­gitő kezével, amellyel gazdasági életünk kon­szolidációja érdekében egyengette az utat. A diplomáciai kar tisztelgése nemcsak a hagyományos nemzetközi udvariasság kife­jezésének tekinthető, hanem kétségtelen jele annak is, hogy immáron Magyarország ro­konszenvei ébresztett a külállamok legtöbb­jében. De még inkább a kormányzó ünne­pélyes válasza tette ezt az aktust az egész ország számára figyelemreméltó eseménnyé, mert hz államfő szavain keresztül az egész ország és az osztatlan nemzet elhatározását vehette tudomásul a világ. Békés szándéka­ink, becsületes törekvéseink a nemzetek kö­I zösségében való együttes munkálkodás te­> kintetében hozzájárulnak ahhoz a harmóniá­hoz, amely a népek lelkét kell, hogy egye­I sitse a most megkezdett uj esztendőben. A „Szeressük" Asztaltársaság szombati estélye művészi ese­ményszámba megy. Vendégszereplók: W. Hammersíadí János zongoraművész, Bsnkö Margit színmű­mésznő, Abod Imre egyházi karnagy és Sóiyom Győző színművész. Krómy Károly dr. elnöki megnyitói mond, Vertse K. Andor humoros felolvasást tari, Wálíer Géza dr. konferál. január 8 Saját tudósi­Nyi iegy háza, tónktól . ' Már csak egy nap választ el bennünket a Szeressük Asztaltársaság szombati estjétől, de már most megállapíthatjuk, hogy az estély művészi eseményszámba fog menni. A Szeressük Asztaltársaság­nak v-z. az első nagyszabású estélye, am iy műsora után ítélve, egyszeriben az elsők közölt foglal helyet Nyíregyháza idei sze­zonjának naptárában. ' A vendégszereplők közül első helyen kell endi lenünk W. flUminerstádt János zongora és orgonaművészt, a debreceni Városi Zenede kiváló tanárát, aki több íz­ben szerepelt nagv sikerrel Nyíregyházán. Benke Margit színművésznő, Heltai szín­társulatának kiváló drámai művésznője, j szavalni fog. .Vbod Imre egyházi 'karhagy ' a dombrádi református egyház messze föi­I dön hire.s kántora magyar nótákat í'qg előadni, a saját maga által vezényelt pi­1 gányzenekar kísérete melleit. Sólyom Győző, a debreceni Csokonai Színház ün­nepelt énekes bonvivánja operaáriákat éne kel és irredenta költeményeket szaval. A vendégszereplőkön kívül Krómy Ká­roly dr., az asztaltársaság illusztris elnö­ke 'megnyitó beszedet mond. Yerís? K. Andor humoros felolvasásban figurázza la az asztaltársaság karakterisztikus tagjait, WaHer Géza dr. pedig a tőle már megszo­kott ötletességgel fog konferálni. Egyszóval az est nagyszerű élvezetet fog nyújtani a jelenlévőknek Nemcsoda tehát, ha a szombati est iránt olyan nagy az érdeklődés, amilyent ritkán tapasztal­tunk még Nyíregyházán. Belépődíj nincs, az estélyen csak a kör tagjai jelenhetnek meg az állatuk esetleg meghívott vendégekkel, felmuta­tott meghívóikkal. Önkéntes adományokat természetesen elfogadnak, hiszen az asz­taltársaság is csak ugy folytathatja jóté­konysági tevékenységét, ha pénze van hozzá. I Az asztaltársaság minden dobszó és hangzatos reklám nélkül jótékonykodik, egyszóval az igazi, nemes" jótékonyságot gyakorolja. Árva gyermekeket nevel' kará­csonkor, húsvétkor ajándékokkal lepi meg Kosztot keresek a fiamnak! Irta : Palóc. II. Mint aki rosszul szellőzött szobából hir­telen ózoudus, tsizta levegőre jut, olyan mélyet, hosszút lélegzett Tenkő Bandi, amint széjjelnézett. Finomság, műveltség, lélek raj­zolódott ki mindenen, ahová csak néztek. Az udvarba mélyen benyúló ház előtt oszlopos tornác húzódott végig. Repkénnyel befuttatva. Két oszlop között gótikus ivalak­ban volt a lomb kivágva, hogy az oda szol­gáló ablakból ne vegye el a világosságot és a napsugarat. Az ivek csúcsából virág ám­polnák függtek, bennük égő piros porcsin és habosan leomló asparagus. Az udvar sötétzöld gyepében piros sal­viák és muskátlik mosolyognak kecses alakú ágyaikból az emberre. Amott egy csodaszép ezüstfenyőcsoport alatt pirosra festett körti bútorok kínálkoznak pihenésre. Amint a kis kapu kinyílott, egy fiatal asszony a tornácon kiöntötte kötőjéből a zöldbabot, s komolyan, de barátságosan elé­jük ment. Barna hajú, meleg szemű asz­szonyka volt, a fejét rendesen féloldalt tar­totta, ami bizonyos kérdő kifejezést adott egész lényének. — Kosztot keresek a fiamnak, — mond­ta az apa bemutatkozás után. — Én meg kosztost, — mosolygott aa assszonyka. Az Apollóban — Azt hiszem, akkor egymásra talál­tunk, — mondta újból az apa. Erre az asz­szonyka egy ici-picit elpirult, de Tenkő ezt nem vehette észre, mert egyszer csak meg­szólalt a fia határozott hangon: — Apukám, én itt maradok! Összenevetett a két felnőtt egyetértő jólelkű kacagással... Közben leültek, beszél­gettek, az apa megkérdi mennyi a koszt­pénz egy hónapra. Színleg sokalja, magában pedig elismeri, hogy háromszor annyit is adna. — Igaz, hogy csak jófizető fiukat vál­lalok, akik mellett hasznom van. Az igazgató ur pompásan tudja megválogatni a nekem való fiukat. — Talán ismerőse? Nagybátyám s annál több: jóakaróin. Ezt a kis házat a kosztosok szerezték nekem. — Meg a két keze munkája. —. Igaz, hogy megdolgozom érte, mert cselédet nem tartok, de néke-m Ki munka gyönyörűség. Mindig csak egész kis fiukat fogadok, mint Uraságod Bandija. Ezek pa­ríroznak. Meg aztán nagyon szeretem a gyerekekeet. Nagyon, de nagyon! — Soha sem volt gyermeke? — Egy volt. Meghalt pici korában. Egy darabig csendben ültek. Mindegyik a maga szomorú emlékére gondolt. — Néni" kérem, hogy hívják a kutyát? Fölrezzent az asszonyka... — Plútó, fi­acskám. Plútó. AAAttilUll* 'SlLlí. !, —t És hogy hívjam a nénit? Irma néninek, édes fiam, Irma né­ninek. — És hogy fogják hivni a többi fiukat, akik itt lesznek? — Lacinak és Pistának. — Szoktak ők az Ipolyban fürödni? — Csak, ha én is kimegyek velük. A Plútó is jöhet velünk, ugy-e Irma néni? — csevegett föltartóztathatatlanul a kis kosztos és közben megnézett minden vi­rágot, minden tárgyat, ami csak a szeme­ügyébe akadt. — Sőt nélküle ki sem mennénk. A múlt­kor is Pistát ő húzta ki a vízből, mikor az örvény majdnem elkapta. Erről persze sokat kellett beszélnie a néninek. Egyáltalában annyira belemeleged­tek a beszédbe, hogy észre sem vették az idő múlását. — Gyerünk, fiam, emelkedett fel az apa. — Jóska 4ár a Balassában, Zsófi né­ninek is mondtam, hogy délre otthon le­szünk. Estefelé majd az igás szekéren bejössz a holmiddal együtt. — Apukám, azt hiszem, jobb lenne, ha én itt maradnék. — Micsoda, itt maradni! És miért, te gyerek? — Félek, hogy elfoglalják a helyemet. De már erre nagyot kacagott az apa, sőt a néni is, Bandika is, a Plútó is, a fü között a virágok és a falon a játszadozó napsugarak. Az Apollóban w COLIB

Next

/
Oldalképek
Tartalom