Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-13 / 59. szám

1925. március 13. J#ÖORIDÉK 3 gén Protestáns Irodalmi Társaság március vénagy irodalmi és vallásos estély! rendez Az irodalmi ünnepély szónoka Br. Ravasz László ref. püspök lesz. A kettős ünnepélyt az e?. templomban és a Vármegyeháza nagytermében tartják meg. márc. 12. A NyirNyipegyháza vidék tudósítójától . Az Országos Protestáns Irodalmi Társaság március végén, legközelebb általunk is megjelölendő jidőpontban nagyszabású vallásos estélyt és irodalmi ünnepélyt rendez városunkban. Az estély sikere érdekében a nyíregyházi két protestáns egyház vezérférfiai a legmesszebbmenő áldozatot meghozzák s minden igyekezetük arra irányul, hogy az irodalmi estély mély nyomokat hagyjon a tiszta erkölcsöt és az ezen épülő kulturát kereső emberek Ieikeben. Nem kell kiemelnünk a tervbe vett irodalmi ünnepség értékét, ha közöljük azt, hogy a kettős ünnepség ünnepi szónoka dr. Ravasz László, dunamelléki ref. püspök lesz, aki elismerten egyike a ma tlő legnagyobb egyházi szónokoknak és szépiróknak. Dr. Ravasz Lászlót több neves egyházi vezérférfíu le fogja kisérni nyíregyházi útjára, akiknek mindegyike komoly értékeket képvisel . A tervbevett ünnepély két részre oszlik. Egy inkább vallásos jellegű ünnepély lesz az ev. templomban. A másik ünnepély pedig, melynek kimondottan irodalmi jellege lesz, a Vármegyeháza jiisztermeben fog megtartatni. Mindkét ünnepélyen dr. Ravasz László mond beszédet. E hét végén már valószínűleg ab ban a helyzetben leszünk, hogy ugy az ünnepély határozott időontját, mint műsorát is módunkan lesz a nyilvánossággal közölni. A fővárosi illusztris szereplőkön kívül részt vesznek egyes nyíregyházi énekkarok s a debreceni zenei élet egyes kiválóságai is az ünnepség változatossá és von zóvá tételében . is nagyon a Már nem is válságos, de halálos óráit éli a kereskedelem. március 11. Saját Nyiregyháza, tudósítónktól . A hónapok óta tartó gazdasági pangás, a magyar kereskedelem krízisét vonta maga után. A viszonyok napról-napra rosszabbodnak, ugy, hogy ma már nem is válságos, de halálos óráit éli a kereskedelem. Virágzó hatalmas vállalatok, nem rég még irigyelt fényes üzletek máról-holnapra elpusztulnak. A polgári középosztály, a lateiner, a gazda, az iparos és kereskedő soha még olyan szánalmas gazdasági viszonyok között nem élt, mint most. Gazdasági életünkben teljes pangás állott be. A máskor legforgalmasabb napon, hetivásárkor, megfigyeltük az üzleteket. Minden bolt üres. Vevőt alig látni. A hatalmas üzletek máskor kor túlzsúfolt polcai félig üresek. Mindenki tartózkodik a vételtől, kereslet nincs. A hatalmas fényt árasztó ívlámpák seholsem égnek, mert a villanytól kezdve a kenyérig, mindenben takarékoskodm'kell — a viszonyok leghűbb tükrét adják: a kirakatok. Az évek sora óta nyugalomba tett plakátok újból előkerültek «MéIyen leszállított árak» Alkalmi véteb, «Tulzsufolt áruraktár miatt nagy árleszállítás*) és hasonló feliratú felhívások csalogatják a vá sárlókat. Az árak határozottan oi_ csóbbak, mint voltak, de není azért, mert a termelési költségekés igy a beszerzési árak is olcsóbbak lettek volna, csak azért, mert a kereskedők a forgalom hiánya miatt kénytelenek még áron alul is adni portékájukat. Nincs pénz s ez az oka annak, hogy megszün. minden üzleti élet. Megszólaltattuk a piac néhány közismert kereskedőjét, akik közül az egyik legnagyobb posztó és rövidáru kereskedő a következőket mondotta. Ma a szomszédomat, holnap talán _ engem ér utói a gazdasági válság szomorú végzete. Lehet, hogy 30 évi munkám minden tevékenysége máról-holnapra rómba dől. — S mégis vannak, akik azt mondják a kereskedőnek: most kezdődik az újbóli meggazdagodás lehetősége. Bejelenti a fizetésképtelenséget, megtartja másnak a pénzét. Hát én csak azt mondhatom, azokra akik ezt mondják «ki mint él, ugy itél». Itt állok hatalmas fizetési kötelezettségekkel s a napi bevételem nem elegendő az üzleti költségekre. A téli áru mind itt fekszik, mert még az időjárás is összeesküdt ellenünk — mondja rezignáltán. Tavaszi árum nincs, bármilyen keveset is, de vennem kell. Miből fizessem ki a téli árut, miből vegyek uj árut? Helyzetünk kilátástalan rossz s ha a viszonyok hirtelen nem változnak, beiepesztuIunk. Az egyik uridivat kereskedő éppen a mélyen leszállított áruk kirakatcéduláit irta, mikor bementünk hozzá. Az alkalmazottak szinte kórusba kiálltják «alászolgája, mivel szolgálhatunk)). — A máskor állandóan jókedélyü kereskedő szomorú, gondterhelt arccal válaszol kérdésünkre. Uram, heti vásár délután van és 470000 koronát árultam. Mit lehet ebből csinálni, árut fizetni, adót, házbért megkeresni, vagy megélni? Holnap kapok Pichler kalapokat. Hárommillió vámot kell érte fizetnem, azt hittem, ma megárulom. Hol veszem majd a három milliót. Az üzlet teljesen megállott. A kiadás napról-napra nő. A fizetési felszólítások halomszámra gyűlnek, ugy hogy nem is tudom elképzelni, mi lesz velem . A füszerkereskedök helyzete éppen olyan szomorú, mint akármilyen más szakmabelié. Az egyik közismert füszerkereskedő a következőket mondotta. Az üzlet teljesen megállott. Aki vesz, az is csak hitelbe vásárol. Fizetni nem fizet senki. Bárkihez küldők pénzért, azzal fizetnek ki, hogy «nincs». Tessék már ebből fizetni. A közterhek oly nagyok, hogy már adófizeíési' kötelességemnek sem tudok eleget tenni. Majdnem minden héten van egy uj adótárgyalásom. Legutóbb a megfelebbezett italmérési illetékem tárgyalták. Békében fizettem 25 koronát, most 125 aranykoronát. Ki tudom mutatni, hogy a kivetett adónak felét nem forgalmaztam, szeszes italból egész évben. Most irom éppen a kérvényt, hogy az engedélyt visszaadom s a szeszes ital árusításáról lemondok. A házbér mindig magasabb, a rezsi több, a forgalom egy harmadrészére csökkent, meddig lehet ezt igy bírni — ebbe beíe kell pusztulni, tönkre kell menni. Három kis rövid nyilatkozat, szomorú korképe a viszonyoknak. Tönkre megy a kereskedelem, az ipar, elszegényedik teljesen a kö_ zéposztály és akkor már könnyű lesz szanálni — mert nem lesz kit és mit . . Egy magyar emigráns a bécsi Lasidesgerichten. Fiscíier Ernőt, a kommuni-ta Szellemi Termékek Ors/ágos Tanácsónak .őhivaialnokut az osztrák hatóságok április l-ig ki akarják szolgáltatni Magyarországnak. Bécs, március 12. Néhány nap előtt a steinhofi tébolydából átszállították Fischer Ernő magyar emigránst a Landesgericht " fogdájába. A magyar hatóságok ugyanis az osztrák bíróságoktól Fischer kiadatását kérték. Fischer a proletárdiktatúra alatt a Szellemi Termékek Országos Tanácsának egyik főhivatalnoka volt és a sporoni fióknál működött. — A magyar bíróságok előtt az 52 éves kiadóhivatali tisztviselőt okmányhamisitássa! és ruhalopással vádolják. Ezen az alapon kérték kiadatását is. Amikor a kiadatási kérés megérkezett, Fischer a steinhofi téboly dában volt ápolás alatt. A körözött emigráns ugyanis megrögzött morfinista és már több ízben volt elmegyógyintézetekben.. Mikor a magyar hatóságok átirata megérkezett, az orvosok egészségesnek nyilvánították és megengedték átszállítását a Landesgericht fogdájába. Mikor itt Fischer értesült arról, hogy a vizsgálóbíró április l-ig feltétlenül végre akarja hajtani a határra való tolonco'iását és átadását a magyar hatóságoknak, Fischer dühöngeni kezdett, véresre zúzta magát, ugy, hogy a rabkórházba kellett szállítani. Az emigránsok szervezete pedig nyomoan megbízott egy ügyvédet azzal, hogy akadaíyozzaa meg Fischer kiadatását. Az ügyvéd az igazságügyminiszterhez és tekintélyes képviselőkhöz fordult, hogy II 1 II 1 Világszenzáció! és Fischer kiadatását az osztrák ha ó ágok akadályozzák meg, mivel erre egyrészt semmi ok nincs, másrészt pedig félő, hogy az amúgy is gyönge idegzetű Fischer félelmében vagy megőrül vagy öngyilkosságot követ el. A szociáldemokrata frakció parlamenti képviselete megígérte az ügyvédnek, hogy minden befolyásukat latba vetik a kiszolgáltatás megtagadása érdekében . üjra előadják az ősi „Kállai kettőst" Nagykálióban. Nyíregyháza, március 12. Saját tudósítónktól . Az egész ország etnográfusainak felkeltette a figyelmét a mult évben az a híradásunk, hogy Nagykállób an Szabó Antal református ig. tanitó évtizeke óta folyó kutatómunkásságának eredményeként, be tanították az ősi «KálIai kettőst.* A gyönyörű magyar tánc bemutatóján jelen voltunk s arról a fővárosi sajtó is megemlékezett. — Most március 15-én a Nagykállót Polgári Dalárda a Pannónia nagy termében műsoros estet és táncmulátságot rendez, amelynek műsorába újra felvették a «Kállai kettőst», amelynek szépségében sohasem lehet betelni. Az érdekes műsor a következő : 1. Himnusz. Énekli a dalárda. 2. Beszéd. Tartja Görömbey Péter. 3. E szép hazában. Énekli a nyolcas. 4. Szavalat. 5. Népdal egyveleg. Énekli a dalárda. 6. Szaval Seress Irénke. 7. Egyveleg. Énekli a vegyeskar. 8. Kállai ket tős. Táncolják: Lőrinczy Gábor, Torma Birike, Vágó Lajos, Borsy Linuska, Toka Menyhért, Aradi Erzsébet, Toka Zoltán, Salga Ilonka, Vágó István, Jeney Erzsébet, Lőrinczy István, Borbély Rozália. — Nemzeti induló. Énekli a dalárda. Jegyek előreválthatok Nagykálióban a «Szabolcs» nyomdában. E meghívó kivánatr* előmutatandó . Bwwmmtmmmmmm y o a legelegánsabb ia legtartalmasabb tavaszi ís nyári di v a t album második kiailása kapható az Ujságboltban. .•.ss?. úrwsmwwMmBsmmmii***