Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-03-05 / 52. szám

JMYHÜRIDÉK 1925. március 5. Irta: Csák Boldizsár, a Hadröa központi titkára. A rokkantügy problémája adóssági ügye a nemzetnek és ennek az adósságnak még a kamatait sem fizettük meg, annál kevésbé a tőkéjét, mondotta Vass József dr. népjóléti miniszter az egyik parlamenti beszéde keretében. Mi rokkantak már évek óta a szövetség megalakulásától kezdve állandóan szorgalmazzuk a kérdés végleges és törvényhozási uton való megoldását, azonban csaknem minden törekvésünk különféle okok következtében hajótörést szenvedett. A hadigondozási ügyét minden józan gondolkodó szerint nem lett volna szabad ily soká rendezetlenül hagyíni á mindenkori kormányhatalomnak, mert ez nyilt seb a nemzet testén, amit csak egészséges gyógymóddal, törvényhozással lehet gyógyítani. Néhány héttel ezelőtt a népjóléti miniszter a belügyminiszterre! egyöntetüleg, rendeletileg eltiltotta a 'hadirokkantak utcai koldulását, hivatkozván arra, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb számban láthatók különösen a főváros utcáin azok a rokkantak, akik a világháborúban szenvedett fogyatkozásukat fitogtatva, igyekeznek a közönség részvétét felkelteni és a maguk számára gyümölcsözővé tenni... A kormány ebbeli intézkedését csak helyeselni lehet, mert hiszen az utcán megjelenő kolduló hősök által összegyűjtött fillérek különben sem mozdították elő a hadigondozottak nagy táborának megélhetését, de ugyanekkor gondoskodni kellett volna arról, hogy az illetményeiket a mai nehéz megélhetési viszonyokhoz mérten felemeljék addig is, mig a készülő javaslat törvényerőre emelkedik és véglegesen rendezi e régen vajúdó ügyét. Az állítólagosán tervbe vett végkielégítés nem nevezhető üdvösnek, sőt azt csak helyteleníteni lehet, mert pl. egy végkielégitett 25 százalékos hadirokkant, — teszem fel, akinek tüdőlövése van azon esetben, ha munkaképességcsökkenése emelkednék, már nem számithatna többé sem erkölcsi, sem anyagi támogatásra, már pedig erre minden hadirokkant, előállott veszteségei rekompenzációja fejében bármikor joggal számithat. A törvényjavaslatot, — amelynek kidolgozásához a minisztérium törvényelőkészítő osztálya tudomásunk szerint még hozzá sem fogott, — igen nagy figyelemmel várja a hadigondozottak nagy tábora. Hiszen körülbelül egy negyed millió leiekről vkii szú, íiitlyek közül 75.000 rokkant, 67.000 hadiözvegy és 94.000 pedig hadiárva. Ezek sorsáról és jövőjéről van szó, akik a legnagyobb izgalommal és türelmetlenséggel várják, hogy a törvényjavaslat meghozza-e á régen várt eredményt? Sok üdvös és mulaszthatatían probléma megoldása vár az elkészítendő törvénytervezetre, amit esetleg netán a javaslat nem ölelne fel, ugy a törvényhozási testület, a nemzetgyülés lesz hivatva ezt véglegesen rendezni. A hadigondozottaktürelmetlenül várják ügyük végleges intézését. Reméljük, a törvényhozás tagjai politikai pártokra való tagozódás nélkül, ezen a téren csak egyet akarnak, — intenciójuk csak egy lehet s ez az, hogy ennek a megcsonkított, romokban heverő szerencsében országnak egykori vitéz s hős fiai, — ne legyenek a jövőben az utca koldusai. Nemcsak ők várnak és ők remélnek, de figyeli a~ kérdés megoldását (az egész magyar közvélemény és figyeli az az uj generáció is, amelyre — nekünk az az érzésünk — enínek a megcsonkított hazának minden békeszándékunk mellett is szüksége lehet. A szabolcsi burgonya termelésének és értékesítésének fejlődése. Irta és a nyíregyházi országos burgonya értekezleten felolvasta : Hoffer .Bertalan, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület kereskedelmi igazgatója. A burgonyatermeléssel Szabolcsban eleinte keveset törődtek, kertileg termelték *azt a mennyiséget, ami a háztartáshoz szükséghez volt, rózsa burgonyát, mig gazdaságilag takarmányozásra az úgynevezett disznó krumplit. Ahogy növekedett a mezőgazdasági szeszgyárak száma, oly arányban fejlődött a továbbtermelés, de mindég csak a szükségletek arányában, a megye belterületén kivüí az nem került. Hosszú éveken át volt mostoha gyermeke a burgonya a gazdaságoknak, sivár homokba, előmunkálatlan, trágyázatlan földbe vetették, nem változtatták a vetőmagot és nemzedékeken át ugyanazon mag került a földbe. A termelés módja is a legprimitívebb volt. •Eke után barázdába ültették és visszafordulva a másik barázda volt takarója. Mit lehetett várni ily előzmények után, ázt, ami tényleg volt, 20 mázsás termést, amelyrtek mázsájáért 80 krajcárt adtak. Miért volt mostoha sorsa a burgonyának? Önként vetődik föl a kérdés, hogy miért volt ezen kapásnövénynek ily mostoha sorsa? Egyrészt azért, mert nem volt nagyobb hivatása az élelmezés terén, burgonyát feldolgozó iparunk fe jletlen Volt, másrészt a gazdaságilag sokkal eredményesebb dohánytermelés kiszorította. A dohányföldet jól előkészítették, trágyázták, korán felszabadult a földAPOLLO vwmmmpsmmmtBmmmm Mosjoukine Lissenkó legújabb filmje ! filmregény a spanyol határról. Angol Híradó és A Hoiwody filmváros p Szerdától péntekig Kezdete 7 és 9 órakor. *sw (je és abban a Szabolcsba annyira fontos korai őszi vetést teljesíteni lehetett. OIv nagymérvű volt a dohánytermelés, hogy Szabolcs Nagymagyarország dohány hozamának kétharmadát tette ki. Csak mikor a Nyirvizszabályozás megkezdésével 1879-ben felszabadult területekkel gyarapodtak meg a gazdaságok, kezdték az aljasabb, kötöttebb, pihent talajba vetni a burgonyát. Ez idő tájban még mindég a disznó krumpíit, de a hosszúkás alakú Rohon, a Lőrinc napra beérő »Lőrinc krumpli« és az úgynevezett baritlai sárga burgonyát is termeltél;. A burgonya ára ekkor 1 frt 20 kr. volt, de még csak legfeljebb a szomszéd megyékbe vitték. Behozatal Sárosból. Nyitrából. Csak 1885—90-es években kezdtek Sárosból és Nyitrából vető burgonyát behozni, a Magyar kincset, Imperátori, Hópehelyt, ekkor már a kereskedelemben mozgalom indult meg és Ausztriába is szállítottak burgonyát, amelynek ára elérte az 1 frt 50 krajcárt. 1900-tól kezdve évenként fokozatosan emelkedett a termelés és az 1912-ik évben már 58000 kat. holdon termeltek burgonyát, a kereskedelem fellendült, a vármegye burgonyatermését szinte korlátfan mennyiségben felvette a Morva-Sziléziai szénmedence bányamunkássága és ebben az időben virágzásnak indult galíciai petróleum-mezők 4—5-szörösére megnövekedett lakossága. Továbbá fogyasztási te- j rü létünk volt az északkeleti felföld és a Szepességi 4 keményítőgyár.; Kisebb mennyiségek mentek Horvátországba és Bosznia-Hercegovi- j na területére. Ez időben nagyobb j területeken a korai rózsát, Hópe-jj helyt és Imperátori termelték leg- j inkább, amelyekhez csatlakozott íl 1906—7-ben a Wohltman, vala- : mivel későbben a Krüger, vagyis a tulajdonképpen nem kimondottan ízletes étkezési burgonyafajták. Ezen körülmény annak tulajdonit-j ható, hogy az uj magokát kizáró-] Iag szeszgyártulajdonosok hozták be, akik természetesen elsősorban a magas keményítő tartalmú, bőven, termő fajtákra, nem pedig az iz!e! tességre helyezték a fősúlyt, amely* fokozatosan terjedt el aztán az egész megye területén. Amint már; említettem, a burgonyáink Sziléziába, Galíciába, a Rutén felföld-' re, továbbá Horvátországba, és] Bosznia-Hercegovinába mentek, tehát csupa olyan területekre, amelyeknek lakossága az élelmezés tekintetében teljesen igénytelen volt és nem törődött annak izletességével, csupán azt nézte, hogy minél olcsóbban jusson hozzá. Ez időkben a burgonyának ára 3 koronától kezdve egész 7 koronáig variálódott. A háború hatása. Jöttek a háborús évek és az első nagyobb beszerzések. Az O. B. IC T. eleinte még disztingvált, később fajtákra való tekintet nélkül egyszerűen csak burgonyáról beszélt és igy a bővebben termő Wohltman és Krüger burgonyának éppen olyan árat állapított meg, mint a kimondottan étkezési fajtákért. Részben emiatt, másrészt pedig a háború alatt és a háború utáni forradalmi időkben lehetetlenné vált a vetőmag felújítása, amelynek következtében burgonyatermelésünk minősége igen erősen leromlott. Régi fogyasztási területeinket teljesen elveszítettük, ezek hozzá csatoítattak a burgonyát nagyban termefő országokhoz. A legutóbbi 3 év alatt még nem éreztük ezen elvesztett fogyasztóterületek hiányát, miután a közalkalmazottak kedvezményes ellátására a kormány 2 éven át, előbb mintegy 10 ezer, második mintegy 4 ezer vaggon burgonyát vásárok. Természetes dolog, hogy a köztisztviselőknek olyat kellett' elfogadniok, amilyent kaptak. Az elmúlt ősszel a kedvezményes ellátás megszűnt és nyomban kiütközött burgonyatermelésünknek és annak értékesítésének minden baja, betegsége. Uj piacok után kellett néznünk és ezeket a piacokat csak a nyugaton találhattuk meg, miután régi fogyasztóterületeink mint emlitém, hozzácsatoltattak burgonyát nagyban termelő államokhoz. A szabolcsi burgonya a nyugati piacokon. Ezek a nyugati piacok pedig a fajták tekintetében már igen nagy igényekkel léptek fel és semmiképen sem voltak hajlandók a nálunk majdnem kizárólagosan termelt Wohltmant és Ki'ügert étkezési burgonyának elfogadni. Burgonyatermelésünk, amely 1924-ben már 80.000 kat. holdat meghaladta, feleslege könnyen nyerhetne elhelyezést Ausztriában, főleg Bécsben, amelynek fogyasztásanapi 60 vagon, továbbá Svájcba, Jugoszláviába és részben Franciaországban is. Azonban ezidőszerint az oda való kivitel szinte elhárithatlan akadályokba ütközik, miután ezen államok kizáróan elsőrendűen válogatott étkezési fajtákat vesznek fel, mint a sárgabélü és fehér husu étkezési burgonyákat. A rózsaburgonyát nem veszi a külföld. A mult év őszén a kereskedők által Ausztriába és Svájcba kivitt burgonyákon csak óriási veszteségekkel, mint takarmányburgonyát adhatták el. Ezekre az államokra addig, mig megfelelő fajtákat gondosan megválogatva nem szállíthatunk, mint fogyasztási piacokra nem számithatunk. osjoukine Lissenkó uri szalonzenekar ki