Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-02-09 / 32. szám
1925. február 10. Politikamentes pénzügyi vezetés A pénzügyminiszter az általános költségvetési vita zárószavának jogán felszólalt a nemzetgyűlésben és számot adott az állami pénzügyek vitelének programmjáról. A plénum előtt fekvő költségvetés bírálói részletekig menő tárgyilagos kritikát fűztek ahhoz az alapvető költségvetési előirányzathoz, amelyet maga a pénzügyminiszter is egy kényszerhelyzetből folyó budgetnek nevez, a melyért azonban a nemzet érdekeiért áldozatkész kötelességérzetből vállalja a legmeszszebbmenő felelősséget. Ez az alapvető tervezet, mely immár törvénnyé emeltetik, summázva tárja fel a személyi és dologi kiadásokat az egyes kormányzati szakok szerint. Sajnálatos nemcsak a költségvetés szempontjából, de joggal hibáztatható az ország közvéleménye részéről is, hogy az ellenzéknek tekintélyes száma tartotta távol magát bizonyos politikai passzivitás ürügyén attól, hogy el. mondja mondanivalóit az államháztartás esetleges fogyatékosságai és hiányai tekin-tetében. Mert később a majdan benyújtandó ujabb költségvetések ennek a most letárgyalt és általánosságban megszavazott budgetnek alapján fognak összieállittatni ugy, hogy azok jóformán csak revíziós munkálatok lesznek. Érdemben foglalkozott Bud János dr. a nemzetgyűlésen elhangzott felszólalásokkal majd saját megállapításait és tapasztalatait, valamint reményeit fűzte hozzá. Őszintén bevallotta, hogy bizony a takarékosság legszigorúbb értelmezésében kellett az egyes tárcák mérlegét elkészíteni és hogy különösen a gazdasági tárcák nincsenek ugy ellátva, amint az egy egészséges gazdasági fejlődés mellett szükséges volna. De ennek oka a folyton hangoztatott és szükséges takarékossági elvben lelhető fel, mert a jövőben az államháztartás egyensúlyát nem a bevételek fokozása utján, hanem a minden vonatkozásban keresztülvitt s a társadalomtól is követett takarékossággal kell elérnünk. Evvel majdnem egyenértékű eredmény az, hogy a pénzügyek teréről előreláthatólag jó hosszú időre száműzetett minden politika. Ami legjobban érdekel mindenkit, az adókérdés ugyancsak mély értelmezést és komoly taglalást nyert. E téren a forgalmi adó rendszer megváltoztatását jelentette be a pénzügyminiszter, amely régibb keletű kívánsága a kereskedelemnek és iparnak, majd a hitelkérdésről, mint a magyar gazdasági élet legfőbb problémájáról szólva hozta tudomásra hogy a kis- és középipari hitel kérdését sikerült megoldani. Majd a földbirtokreformon átesett birtokok hitelének elősegítésére arról az intézkedéséről tett jelentést, amely az állam elővásárlási jogát ugy fogja szabályozni, hogy az állam és nemzetpolitikai célok figyelembevétele mellett a hitelezőnek teljes bizonyságot teremt az árverések tekintetében s ezzel biztosítja számukra a hosszúlejáratú hiteleket. Méltányolja a pénzügyminiszter a mezőgazdaságnak a tőkehiány miatti krízisét és Ígéretet tett, hogy minden erőfeszítéssel rajta lesz, hogy helyes és igazságos rendelkezéssel ellensúlyozza a lelketlen izgatók munkáját, akik a falu népét próbálják fellázítani az állam és a törvény ellen. Végül a valorizáció és egyidejűleg az aranymérleg kérdésének megoldását helyezte kilátásba. Ezek a nagyvonalú, de tökéletesen szakszerű kormányintézkeedések a helyes pénzügyi politika vívmányai, amely egyúttal helyes gazdasági politikát is kelt életre. Köszönettel tartozunk Bud János urnák, aki a politikamentes pénzügyi adminisztráció irányításával az ügyek vitelét a legegészségesebb utakra terelte. Nyíregyháza volt nemzetgyűlési képviselőjének, Dvorcsák Győzőnek érdekes nyilatkozata a cseMót egyezményről. Megerősíti, hogy a cseh-szlovák megegyezés csak tiz évre szól. Nyíregyháza, február 8- A Nyirvidék tudósítójától. Dvorcsák Győző, városunk volt képviselője a Budapesti Hirlap munkatársának érdekes interjút adott Parisban. Az interjú bennünket nyiregyháziaivat közelebbről érdekel, a többek között a következőket mondja. i Érdekesnek tartottam a cseh-szlovák államot illető erről a legfrissebb íeopitízesről az önálló tót nemzeti törekvések egyik főreprezentánsának, a Párisban élő Dvorcsák volt magyar országgyűlési k oviselőnek a megkérdezését. Dvorcsák, a ki a tót nemzetiségi óhajtásoknak politikai képviselete mellett a régi Magyarországban sokat fáradozott azon, hogy a nagy magyar költőknek, igy főleg Petőfi Sándornak müveit tót nyelvre lefordítsa és ezzer a nem magyar anyanyelvű állampolgárok számára hozzáférhetőbbé tegye, gyűlöletes személy ma a prágai kormánynál. A csehektől független önálló Tótországnak az 1919. évben történt és a csehek részéről agyonhallgatott kikiáltásában nagy része volt és azóta sem szűnt meg ebben az irányban agitálni. Sokat fáradozott céljai érdekében Lengyelországban é,s Amerikában, most idekint él, hogy a francia közvéleményt, melynek a maga számára való megnyerését a cseh politika olyan igen fontos feladatának tekintette, fölvilágosítsa arról, amit a mai Csehország olyan nagyon homályban szeretne hagyni nyugat nagyhatalmai előtt. Párisban, «srovaquie» cimmef lapot szerkeszt és tájékoztató munkájának eredménye például az is, hogy Ruyssen bordeauxi egyetemi tanárnak, a népszövetségi ligák főtitkárának «Les minoritis nationales d^Európe et la guerre inondiale» cimü legutóbb 'megjelent kézikönyve a cselig szlovák állam népességére vonatkozóan sokkal megbízhatóbb adatokat közöl, mint például Nagyromániáról, amelyre nézve Ru3 7issen kizárólag á hivatalos román adatokra támaszkodik. • De hadd szóljon maga Dvorcsák Győző: Elsősorban a famózus tízéves államszerződésről és afelől kérdeztem meg, milyen megoldási tart elképzelhetőnek "a liz év elteltével. Megkértem azonban egyúttal arra is, hogy mondjon el egyet-mást a csehszlovák állani mai állapotáról, főleg a Felvidékről való kivándorlási mozgalomról, amely a cseh kormány politikájának következtében mind nagyobb ós nagyobb méretű lesz. • , Kérdéseimre az alábbiakban volt szíves válaszolni. f Csak tíz fesztendő — Állainalkolás tiz esztendőre? Bármily hihetetlenül hangozzék is, megtörtént. A tótság leaderjeinek az a része, amely 1918. október 30-án Turócszemtmártonban könnyelműen lemondott a szlovák nép önrendelkezési jogáról s aláirta a csehekkel a cseh-szlovák állam megalakitását biztosító egyezményt, lelkiismeretének elhallgattatására csinált egy pótszerződést. Ez a titkos pótszerződés azt a jogát biztosítja a szlovák nemzetnek, hogy a közös állami élet első tiz esztendejének elteltével visszanyeri függetlenségét. — A szerződő felek ugyanazok, akik a jelenlegi cseh-szlovák állami politika porondján ellenfelekként küzdenek, tekintet nélkül á próbaházasság tartamára. Csakhogy mig 1918. október 30-án a szlovák Ieaderek még egyenrangú tárgyaló felek voltak a cslehekkel, ma a rosszhíszemüek — miniszteri és egyéb jól dotált állásokban — már nem törődnek a szerződésekkel, a jóhiszeműek pedig a Respublica biztosságát védő törvényekkel szemben csak elméletben érvényesíthetik a szlovák nemzetnek istenadta jogát. — Azoknak pedig, mint jómagamnak akik nem cseh-szlovakok, hanem szlová. kok akartunk lenni — emigráció az osztályrészük. Tólország függetlensége — Hogy milyen megoldás képzelhető el ennek a tizesztendőnek az elteltével? A megoldás csak egyféle lehet: Tólország függetlensége, amit ki is kiáltottunk. Ez azután tisztán a szlovák nemzet, illetve Tólország autochon lakosságának életerejétől függ, hogy mikor válik Tóttország függetlenné. — A jelenlegi husrhal helyzet semmiesetre sem lehet liosszu lélekzetü Annyi faji, nyelvi, érzésbeli kulturális és szociális érdekellentét van beleszorítva ebbe a geografilag is tagolt, mesterséges Respublikába, hogy lehetetlen a fennmaradása. , i — Magának a 10 éves szerződésnek csak erkölcsi ereje van, inert azt csak nem hiszi el senki, hogy a csehek a beati possidentes ennek a szerződésnek leteltével, tehát 3 év múlva, aligha lesz execuliv ereje, hogy — ha a szerződéses álláspontjára helyezkednék is — kiparancsolja a cseheket. Elviégre Giskra idejében sem mentek ki jó szántukból. i A tóljok kivándorolnak — A kivándorlás? A tótság kivándorlása egyre növekszik. Ennék oka könnyen megmagyarázható. Az egykori monachía iparának 80 százalékát a cseh-német ipar tette ki. A monarchia 50 milliót meghaladó fogvaSzlójából 37 milliót elvesztett.' Ez a hatalmas ipar (természetszerűleg megölte a felvidéki gyengébb ipart, melyet a magyar kormányok annak idején szociálpolitikai okokból támogatlak. — A tót munkáskéz fölösleges lett s ha nem akar elpusztulni, ki kell vándorolnia. — A tót törpebirtokos szintén vándorbotot kénytelen kezébe venni, mert földjének jövedelmét az Alföldön végzett aratással nem fokozhatja & egyedül abból nem tud megélni. A csieh hatóságok pedig szívesen adnak ullevelet a szlovákoknak. Mentfii kevesebb van belőlük a Respublikában — ugy yélik, — annál otthonosabban ér1 zik magukat. Hogy ez igy van", a «Le Temps» február 2-íki számába** 1 megjelent prágai sfcrgöny is igazolja. Egyezerre 40 ezer szlovák munkás hagyja., el s'Külő földjét, ahová aligha fog visszatérni. tflt , ,'l miután Amerika csak Igen kis százalékát^ fogadja be, javarészt szétszóródik, felszívódik a szomszéd államokban. — A tót intelligencia? Masaryk Respublikájában csak igen kis hányada kap elhelyezést s ha kap is, csak alsóbb fokon, mert megbízhatatlan cseh szempontból. — Ennek is el kell hagynia ősei íö" Harry Liedtkével és Eszterházy Ágnessel Álom a boldogságról Kezdete 7 és 9 órakor.
