Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-04 / 3. szám

1925. január 4. JSÍYÍRYIDÉK „Micsoda üzletvitel ez ? F. I." A régi Magyarország nemzetiségi politikája a bécsi titkos állami levéltár tükrében Bécs, december 26. Egy kiváló magyar förténeltudós, aki hosszabb idő óta beható tanulmányokat folytat a bécsi titkos állami és udvari le­véltárban, igen fontos dokumentumokat bányászott ki a régi Magyarország nemze­tiségi politikájáról. Kutatásáról a következőket mondotta: — A bécsi archívumban számos olyan dokumentumra akadtam, amelyekből ki­tűnik az, hogy Magyarországon az össze­omlás előtt mily rövidláloan ítélték meg az úgynevezett román kértiést és ugyancsak mennyire rövidlátőan keze­lik most is a román politikusok a magyar kérdést. A bécsi közös külügyminisztérium 1891-ben figyelmeztette az osztrák és a magyar kormányokat a román agitátorok izgatásaira Bukovinában és Erdélyben. — Egy budapestre összehívott közös minisz­teri tanácsnak kellett volna ezzel a kér­déssel foglalkozni. — Kálnoky gróf közös külügyminiszter azonban sürgönyözött Wekerle Sándor dr .magyar miniszterel­nöknek, — hogy a közös minisztertanács­nak el kell maradnia, mert az osztr'ik minisztereknek egyél* dolguk van. Ferencz József, aki az összes sürgönyöket átnézte, igen felháborodott e kifogás mi­att és a következő jegyzetet irta a mar­góra : — Micsoda üzletvitel ez? F. J. — Az uralkodó felháborodása teljesen jogos volt, mivel a tervbe vett közös mi­nisztertanácsnak igen fontos dolgokat kellett Volna megtárgyalnia, többek kö­zött a következő diplomáciai jelentést: ; Erdély még ma is nemcsak a magyar kormány vezető személyiségei, de az egész magyar publikum számára az állami egyesülés és a vasúti hálózat kiépítése el­lenére is éppenugy terra incognita, mint 1867-ben. Nagyszebeni, brassói és kolozs­vári tartózkodásaim alatt beszélgetéseket folytattam mértékadó tényezőkkel, akik megerősítettek ezen nézetemben, amit egyébként Andrássy gróf, Eötvös báró és Trefort volt miniszterek is egyre hangsú­lyozlak azelőtt. A viszonyok felől való teljes tájékozatlanság, a közigazgatás elha­nyagolása és a jóakarat hiánya okozzák elsősorban, hogy a politikai és szociális helyzet Erdélyben alkalmas talajt teremt a nemzetiségi kérdés elfajulására, ami nem csak a magyar kormány, de az egész or­szág, sőt az egész monarchia számára nagy veszélyeket rejteget magá­ban. „ — Itten, Erdélyben egy esetleges kormányválság egyáltalában nem érdekli a közvéleményt, a tömegek teljes , közö­s nyösséggel viseltetnek a politika esemé- | nyeivel szemben, mivel csak egy kérdés j érdekli: a román probléma, mely izgalom- ? ban tartja a kadeiyeket, épp ugy, mint 1848—49-ben. Nyilvános helyeken, csalá­di körén ugy a magyarok, mint a románok' erről a kérdésről vitatkoznak, az újságok 'állandóan erről cikkeznek, röpiratok és komolv. tanulmányok foglalkoznak vele ugy, hogy túlzás nélkül lehet á fii tani, hogy Erdély a katlana a nemzetisig* kérdésnek, amelyre ilyen mértékben, sajnos, egyet­len országban sincs példa. — Sajnos, a kormány nincsen tudatá­ban ennek a ténynek, mivel az a kirándu­lás, amelyet Hieronymí miniszter tett itt, fiaskóval végződött, a magyar elemeknél elkeseredést, a románoknál derültséget eredményezett. Ennek a szomorú ténynek az okai í l , mélyen a múltba nyúlnak vissza. — Nem kétséges, hogy a magyar mi­niszterek sohasem "törekedtek arra, hogy a dolog mélyére hatoljanak. A loyáíis ér­zelmű és a román kérdésben járatos dr. Moldován kolozsvári egyetemi tanár, aki születésére nézve román, egy most meg­jelent munkájában behatóan foglalko­zik ezekkef áz állapotokkal Mikor megkér­deztem őt, hogyan lehetne e mozgalmat ellensúlyozni, azt felelte, hogy Erdély a főispánok kezében van. akik azt hiszik, hogy mindenkit le kell gyürniök aki szembeszáll a magyar elemek' kel. Ha valahol, ugy ilt virágzik a határta­lan sovinizmus. Ha csakhamar nem kerül sor a közigazgatás államosítására, egy igazságos, előítéletektől mentes admi­nisztráció bevezetésére, ugy Er dJynck Magyarországhoz való tartozása komolyan veszélyez;ev» van. — A tizenegyedik órában vagyunk, a magyar kormánynak céltudatosán, mérsé­kelten és elővigyázatosan kell eljárnia. — Ezt a jelentést egy kiváló diplomata intézte az uralkodóhoz, aki a közös mi­nisztertanácsot bizta meg, hogy foglalkoz­zanak vele. Erre azonban sohasem került a sor, a magyar kormányok egészen az összeomlásig nem törődtek a bajokkal. A bécsi titkos levéltár számos ilyen és ha" sonló aktákat tartalmaz, amiből kitűnik az, hogy a monarchia mértékadó körei nem Voltak tisztában a nemzeti­ségi probléma nagy, fontosságával nem az elégedetlenség lecsillapítására tö­rekedtek, hanem tűrték az elnyomást akár csak a jeleidegi utódállamok kormányai, amelyek szintén sokat tanulhatnak ezekből az aktákból, amelyek bebizonyítják, hogy az elégedetlen kisebbségek jelentik a legnagyobb veszélyt az államra . Gunnar Tolnaes HÉTFŐ / KEDD £ a Diadalban Gunnar Tolnaes A Nyíregyházi Tisztviselő Dal­kör alakuló közgyűlése. Nyíregyháza, január 3. A Nyirvidék tu­dósítójától. , Többizben hirt adtunk arról, hogy vá­rosunkban a dalkulturának egy rég óhaj­tott uri csoportja bontogatja a haladás zász­lóját. Magyar László rkath. tanitó-karmes­tert illeti a kezdeményező főérdem abban, hogy ezt a dalkört életre is kéltette. Hozzá­értő ügybuzgósága és lelkes agilitása, ügyes szervezőképessége valóságot teremtett az óhajból, mint a bimbóból a virágbaszökke­nést, hogy a kellemes illat dalai megérlel­jék a gyümölcsöt, a célt: a magyar zene­kultúrának komoly továbbfejlesztését a ma­gyar dalkultusz terén. A mult hó 19-én, délután 6 órakor, a helybeli róm. kath. el. iskola egyik tefmé­ben folyt le mintegy 50 érdeklődő résztvevése mellett a szabályszerű alakuló közgyűlés. Fábry Ignác közgyülésvezető elnöklete mel­lett a megjelentek egyhangú lelkesedéssel mondják ki a megalakulást. Ennek megtör­ténte után az alapszabályok megvitatására került a sor. Mivel pedig az eddig jelentke­zett tagok legnagyobb része tisztviselő lé­vén, a dalkör címében már csak azért is ki­fejezésre jutott a tisztviselői jelleg, nehogy a helyébe előbb javasolt és vitatott »uri.< szó félreértésekre adhasson alkalmat. Ala­pitótagok lehetnek azok, akik egyszersmin­denkorra legalább 10 aranykoronát —, pár­toló tagok pedig azok, akik évente legalább 2 aranykoronát fizetnek be a dalkör pénz­tárába. Majd a tisztikar alakult meg. Elnök lett A. Torys Béla bankigazgató. Alelnök : Horváth Dezső törvényszéki biró és Rácz, Gyula dr. pü. titkár. Titkár : László Zoltán ref. tanitó. Karnagy : Magyar László, és másodkarnagy Szabó Qéza áll. isk. tanitó. Pénztáros : Szilvássy József. Gazda Közlik István. Ellenőr: Szabó Pál. Kottatáros : Raichl Sándor. Jegyzők : Heringh Barna és Magyar Lajos. Számvizsgáló-bizottság tag­jai : Barna Jenő, Belánszhy Barna és Kócsé Imre. Választmányi tagok: Fábry Ignác, Molnár Kálmán, Budaházy László dr., Gab­riényi Sámuel, Hasskó Miklós és Zeke Lástló. Póttagok : Dózsán Miklós és Hor­váth János. A közgyűlés megbízásából Rácz Gyula dr. alelnök, László Zoltán titkár és Ma­gyar László karnagy a lakásán keresik fel a megválasztott elnököt, ki a válasz­tást nagy megtiszteltetésnek veszi, az el­nökséget elfogadja s ígéri, hogy a Dalkör­nek ügybuzgó elnöke és támogatója lesz. Az elnök különben a tegnapelőtti össz­próbán mutatkozott be lelkes éljenzés mellett a dalkör összes tagjai előtt. Magyar László karnagy indítványára a közgyűlés elhatározza még, hogy amig a Dalkör önállóan be nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, addig máshonnan jövő felkérést nem fogad el. Ugyancsak a kar­nagy indítványára január közepe táján, egy vasárnap délelőtt, matinét rendez^ amely keretén belül be is fog mutatkozni a közönségnek. Februárban pedig egy táncmulatsággal egybekötött hanjjver­s«nyt ad szép műsorral. A dalpróbák január 2-án kezdetüket vették fegyelmezett, komoly lelkesedés mellett. Biztos reménnyel nézünk az uj dalkör sokat ígérő továbbfejlődése elé. — Készül már a Nő**ytet teaWJtt lyére? Ke feledje a dátumot: január 5-ét. E hét ujabb szenzációja: Az aranykirály Garas Alfréddal a főszerepben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom