Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)

1925-01-31 / 25. szám

2 ^NYÜUTIDÉK 1925. január 31. Katonai ellenérzés. A katonai ellenőrzés odiózus ügyéről nyilatkozott a miniszterelnökség a nemzet­gyűlés külügyi bizottságában. Nemrégiben jutott nyilvánosságra, hogy a népszövetség elutasította a magyar kormánynak az iránt való kérelmét, hogy a hatalmak képviselői­ből alakított katonai kutató bizottságban he­lyet kapjon. Általában az egész katonai el­lenőrzés, melyet a trianoni kény szerszerző­dés léptetett életbe, feleslegessé vált abban a pillanatban, amint eleget tettünk a bé­keszerződés katonai határozatainak. Külön­ben is az ellenőrzés időhöz kötött volt a békeszerződés értelmében, de természetesen az antant ellenőrző-bizottság máig sem vál­totta be igéretét, melyet még 1922-ben tett a magyar miniszterelnöknek az ellenőrzés meg szünéséről. Bethlen István gróf kormánya azóta is folyton sürgette ennek a felesle­ges szernek visszahívását, a nagykövetek ta­nácsa azonban két esztendővel ezelőtt meg­lepetésszerűen azt a javaslatot tette, hogy járuljon hozzá Magyarország egy úgyne­vezett garanciális bizottság létesítéséhez, amely hivatva lett volna az ellenőrző bizott­ságot felváltani. A kormány igen helyesen ehhez a módosításhoz nem járult hozzá, arra az álláspontra .helyezkedvén, hogy itt nem átszervezésről, hanem egy sértő össze­tételű és teljességgel felesleges ellenőrzési ténykedés megszüntetéséről időszerű nemzet­közileg dönteni. A kisantant ezalatt foly­tonosan olyan követeléssel lépett fel, mely beleütközik a trianoni békeszerződésbe, hogy az ellenőrzésbe beleszólást nyerjen, jóllehet annak gyakorlását a békediktátum kizáró­lag a nagyhatalmakra ruházta. A katonai ellenőrzés ügyében csak nagysokára az el­múlt nyár folyamán történt olyasmi, mely reményt kelthetett mindenkiben afelől, hogy a győztesek ellenőrzése egy pártatla­nabb fórum hatáskörébe utaltatik át, neve­zetesen a népszövetség jogkörébe, amely­nek csupán egy központban székelő szerve­zete foglalkozott volna az ellenőrzés to­vábbvitelével, mig sem a hatalmaknak, sem a népszövetségnek Magyarország területén külön ellenőrző testülete nem működhetett volna. Ekkor a szomszédos államok ismét képviseleti jogot követeltek maguknak a központi ellenőrző-bizottságban, mire Ma­gyarország azt az előterjesztést tette, hogy erre az esetre Magyarországnak is képvise­lethez kell jutni, mert a nemzetek jog­egyenlőségével áll ellentétben és a népszö­vetséget alapgondolatában rendíti meg, ha jogtalan kedvezményeket juttatnak a szom­széd államoknak. Terjedelmes tiltakozó em­lékiratba foglalva álláspontunkat nyujtottuk át hivatalos jegyzékünket a népszövetség­nek, melynek Rómában összeült tanácsko­zása udvariasan bár, de a polémia lehető­ségét elvetve utasította el kormányunkat. A miniszterelnök kijelentette a nemzetgyűlés külügyi bizottságának, hogy a maga részé­ről az ügyet nem tekintheti ezzel lezártnak, hanem alkalmas időben ismét meg fogja tenni a szükséges lépéseket. A miniszter­elnök megnyugtató kijelentéseihez nincs hoz­zátenni valónk, mert személye és kormány­zati politikája iránt a legteljesebb bizalom­mal viseltetvén, meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a népszövetség vezetőivel és tag­államainak miniszterelnökeivel való szemé­lyes érintkezés során mindent el fog kö­vetni, hogy a katonaai ellenőrzés végleges megszüntetése vagy pedig a módosult és enyhébb formájú ellenőriztetés kérdésében Magyarország jogos igényei kielégíttesse­nek. Az ország közvéleménye e bizalom mel­lett azonban sürgetőleg követeli, hogy a kormány mielőbb tegye jjjeg ujabb erélyes közbelépését, mert a kutatás mai módja nemcsak a nemzet tekintélyét sérti mélysé­gesen, hanem nyugalmát is felzaklatja. Jön Notredamei toronyőr Jön A Bessenyei Kör február 6-iki zenekari hangversenye. Szegheő János zongoraművész fellépte. Nyíregyháza, január 30. Saját tudósí­tónktól. A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör feb­ruár 6-án pénteken este 8 órakor, a »Korona« nagytermében Szegheő János zongoraművész közreműködésével zenekari hangversenyt ren­dez. A Bessenyei Kör zenekara H°vách Ár­pád karnagy vezetésével teljesen felkészül­ten várja az idei szezonban való első fellépé­sét, Szegheő János zongoraművész pedig, akit a nyíregyházi publikum már jól ismer, hatalmas programmal kedveskedik. Külön •érdekessége a műsornak Garay Gyula dr., aki művészi képességeit a Tartini-hegedüver­seny szólójában fogja csillogtatni. Az est programmja, mely iránt óriási az érdeklődés, a következő. 1. Chopin : Szonáta, op. 35. B-moll. Gra­ve — Doppio movimento — Scherzo ' Marche funebre — Presto. Előadja Szegheő ' János zongoraművész. 2. Tartini: Hegedűverseny, D-moll. Al­legro — Grave — Presto. Előadja a Bes­senyei Kör vonószenekara• A hegedűszólót Garay Gyula dr. játsza. — Szünet után : 3. Mozart: Zongoraverseny, D-moll- Al­legro — Románcé — Rondö —i Allegro assai. Előadja a Bessenyei Kör zenekara. A zongo­raszólót Szegheő János zongoraművész játsza. 4. Chopin: a) Berceuse, op. 57. Desz­dur; b) Impromtu, op. 29. Asz-dur; c) Pre­lude, op. 28. B-moll; d) Nocturne, op. 15. Fisz-dur; e) Etude, op. 25. Gesz-dur; f) Scherzo, op. 39. Cisz-moll. Előadja Szegheő János zongoraművész. Karnagy : K°vách Árpád. Helyárak: 60000, 50000, állóhely 30000, páholy 250000 korona és az adók. Jegyek előre válthatók a Ferenczi-féle könyvkereskedésben. Bernhard Shaw írói arcképéhez. Dr. M'kecz Ödön l lceumi előadásának beve­zető része. IV. A cselekvő, az angollá változott Shaw cselekedeteket kiván, mindegy, hogy mi­lyen lobogó alatt történnek, ha arra szolgál­nak, hogy minél több embernek, minél em­beribb életet adjanak. Nem ismeri a tőke­arísz-okrácia jogosultságát, mert ez igazság­talan az emberben rejfö individuális érté­kekkel szemben. A legnagyobb bűn szerinte a szegénység. »Minden más — mondja Bar­bara őrnagy milliomos ágyugyárosa —erény ezzel a bűnnel szemben és minden más le­alacsonyitás ezzel az eggyel összehasonlít­va valódi lovagiasság. A szegénység egész városokat pusztít, rettenetes járványokat ter­jeszt s azoknak, akik érzik, látják vagy hall­ják, még a lelkét is megöli. Amit te vétek­nek nevezel, alig valami. Egy gyilkosság itt, egy lopás ott, egy ütés, egy káromlás — mi mindez. Ezek csak esetlegességei és beteg­ségei az életnek. Londonban alig van 50 igazi gonosztettes, de milliói vannak a sze­gény embereknek, a piszkos embereknek, az elkárhozott embereknek, rosszul táplált, rosszul öltözött embereknek. Ezek erkölcsi­leg és fizikai módon megmérgeznek min­ket s megölik a társadalom boldogságát.« Shaw nem csupán a proletáriátus szegény­ségét látja, nem osztálykérdés a szegénység kérdése többé, hanem, amint mondtam, az ember természetfölötti, másszóval isteni méltóságának a kérdése. Azt mondja: »Sze­gény, de becsületes«, »tiszteletreméltó sze­gény« és hasonló frázisok éppen annyira el­viselhetetlenek és erkölcstelenek, mintha azt mondanám, »iszákos, ámde szeretetreméltó« vagy »csaló, de igen jó asztali szónok« vagy »ragyogó betörő tehetség« vagy más efféle. Biztonság, ami minden civilizác.ónak előfel­tétele, nem lehet ott, ahol a veszedelmek | legnagyobbika, a szegénység veszedelme, mindenkinek a feje felett lóg. Ez már az agitátor beszéde és tényleg Shaw-nak, kevés kivétellel minden irása, agitáció. De az az agitáció a polgári tár­sadalomhoz szól s különösen a középosz­tályhoz. Shaw alapitója lesz a Fábián Tár­saságnak, amelyet vele együtt az akkori Anglia legtisztább fejű és szándékú szoci­alistái alapítottak, akik elváltak a szociál­demokrata párttól. Kivétel nélkül mind pol­gári származású emberek, akik abban lát­ták a feladatukat, hogy minden pártba és szervezetbe, legyen az polgári, vagy mun­káspárt, konzervatív vagy liberális, belevi­gyék a szociális munka-feladatok elvégzé­sének szükségességét. Községi és országos választásokon konzervatív, liberális és mun­káspárti jelöltek mögött harcol ez a társa­ság, aszerint, hogy melyik jelölt nyújt több garanciát atekintetben, hogy támogatni fogja a fábiánusok reformtörekvéseit. A lakás­építéstől a bányák és vasutak kisajátításáig minden problémát megvitatnak, mellettük áll a sajtó egyrásze s bár külön állanak a XX. század első két évtizedében kifejlődő Labour Partytól, az- angol munkáspárttól, ennek a mult évben uralomra jutott s újból ellen­zékbe került pártnak szellemi vezérkarát mégis ez a társaság alkotja. Bemard Shaw működésének a súly­pontja erre a szociális tevékenységére esik de ez a rész, az, ami inkább érdekli Angliát, mint minket. A szegénység problémája, álta­lánosan emberi s ebben a kérdésben Shaw az egész világnak beszél. A megoldás kérdése azonban gyakorlati kérdés s ebben a részé­ben Shaw-nak a propagandisztikus munkája ránk már kevésbbé tartozik. Tél van Olaszor­szágban is, nálunk is, az eszkimóknál még inkább. Nem igen lenne azonban helyénvaló, ha az olaszoknak a tél ellen való védekezés eszkimó metódusait ajánlanánk. A gazdagság és nyomorúság ethikai kérdései éppen ugy foglalkoztatni fogják az emberiséget, mint ahogy foglalkoztatja évszázadok óta a sza­badság, az embernek a boldogsághoz, sze­retethez, szóval ezekhez az emberfölötti té­nyezőkhöz való, majdnem azt mondhatnám transcendentális viszonya a költők, írók és gondolkodók légióját. A formákknak a kér­dése azonban, a társadalmi intézmények egy­máshoz való viszonya csak időleges és hely: körülmények által meghatározott probléma. Itt írás, és agitáció cselekvés csupán, amely belefolyik az emberiség cselekvésének, szó­val történelmének ezer forrásból fakadó ára­mába. A Pesti Kabaré vendégjátéka !! az Apollóban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom